Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-02-22 / 8. szám

tartalmazó levél felbontása miatt állásától felfüg­gesztette s Debreczenbe hurcoltatta. Midőn 1849-ik évi január havában Schlick cs. kir. tábornok seregével Tokajnál a Tiszán át­kelendő Kassáról a Hegyalja felé vonult, egy kü­lönítménye Herczmanovszay tbn. dandárparancs­noksága alatt S,-a -Ujhelyt is megszállotta. Szögyény Imre, hogy a polgári hatóságot az ellenség igénybe ne vehesse, több vármegyei tisztviselővel, igy a központi főszolgabiróval is, B.-Szögbe, a közeli de útba nem eső birtokára vonult, s midőn érte­sült arról, hogy a tábornok keresteti, a Bodrog­köz belsejébe, Páczinba, kísérletté meg a menekü­lést, de útközben Szög és B.-Szerdahely közt Geisau br. császári vértes kapitány feltartóztatta s őrizet alatt saját kocsiján a vármegye szék­városába vitte. Az osztrák tábornoknak újhelyi basáskodása azonban nem sokáig tartott, mert, amint tudva van, Schlick Klapka, honvéd tábornok által a B -Keresztár és Kisfalud mellett vívott csatában megveretett, s a Hegyalja gyors elha­gyására kényszerittetett, s ebből a gyorsaságból a maga részét Herczmanovszkynak is volt módjában kivennie. A szabadságharc szomorú leverése után Szögyény Imre b.-szögi birtokára vonult vissza, hol csendes elvonultságban gazdálkodással töltötte a nehéz időket, vendégszerető háza nem egy buj­dosónak adott jótékony pihenőt, biztos menedéket. Midőn 1852-ben a s.-a. újhelyi törvényszék, jobbára még a régi táblabirákból, megalakittatott, annak elnökévé Szögyény Imrét nevezték ki, s ezen hivatalát két éven keresztül bölcs tapintattal, sok üldözött hazafi irányában tanúsított jó indulattal viselte. Amikor pedig 1852 ben a törvényszék belső ügykezelésének nyelvévé a kormány a né­met nyelvet erőszakolta: Szögyény Imre ezen tö­rekvés ellen több Ízben erélyesen remonstrált, amely magatartásával meggyőzte az abszolút kor­mányt arról, hogy nem nékie való emberrel van dolga. Nyugdíjba is küldték csakhamar, 1852-ben már teljesen visszavonult a közélettől, s éveken át csöndben élt szögi birtokán ; midőn pedig azt unokaöcscsének a hatvanas évek elején eladta, a Varannóhoz közel fekvő krucsói birtokára, majd később Varannóra vonnlt, ahonnan elöhaladott kora miatt szerető rokonai körébe vágyva, a nyolcvanas évek elején S.-a.-Ujhelybe tette át la­kását, s itt f. hó 15-ére viradólag, rövid gyön- gélkedés után, 86 éves korában jobblétre szén- derült. * Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy, külömben is hivatottabb tolira érdemes életrajzot írjunk a kedves öreg úrról, amennyiben csak tisztes életének múló alkonyán ösmertük már, s a fentebbi élettevékenységét nem is eléggé jel lemző csekély adatokon kívül az idő rövidsége s az egykoruak megfogyatkozása miatt a Zemplén számára többet nem állott módunkban összegyűj­teni ; de amennyire tehetjük — ritka szeretetre­méltó egyéniségét óhajtanok ösmertetni. * Patriarhális jó öreg ur volt, vidám szelíd kedélylyel megáldva. Elméjét, lélek-világát a ró­mai klasszikusok s a század első évtizedeinek kultúrája befolyásolta, s mondhatni, hogy a múlt­ban élt, de azért, leszámítva talán az utolsó pár évet, lelki friseséget testi erejével együtt bámu­latosan megőrizte, és sem nézeteiben sem termé­szetében nem volt exkluzív. Sokat tapasztalt te­vékeny hosszú életén át, de azért a késő aggkor skepticizmusának nyoma sem volt derült vidám lelkületén. Nemes humanizmusa, őszinte lelkülete el nem tudták képzelni, mi történt velem, hogy olyan nyájas, olyan szelid vagyok irányukba, ki máskor olyan kegyetlenül bántam velük. Persz nem tudták, hogy a szerelemnek köszönhették e sajátságos körülményt, ök sajnálhatták legjobban, hogy tovább nem tartott ez az állapot. Boldog voltam. Volt már kiválasztottam, ki gyöngéd kezeivel majd el fogja űzni tőlem az élet komor gond felhőit, megfogja édesíteni kelyhemet, ha néha-néha keserű cseppeket kell elnyelnem a világ miatt, t nitványaim miatt. Dehogy 1 Előre azt képzeltem, hogy soha a búnak, a gondnak még csak árnyéka sem fog közelgni felém, hiszen az én kedves Irénem messze űzi tőlem azoknak még a gondolatát is. Ki hitte volna, hogy mindez csak képzelő­dés ; hogy az én földi paradicsomomból nem lesz soha semmi ? Kis városi szokás szerint ünnepiesen kellett az én Irénemet megkérni. Nem is nekem, hanem más valaki által. Belenyugodtam a szokásba s választottam kérőt számomra. Orbai József bará­tomat s tanártársamat kértem föl a szerepre. Szívesen vállalkozott, — örült, hogy a szerelem hímes szálai között én is fönakadtam s nagyot sóhajtott : hát én mikor leszek ilyen boldog. . . , Mert ö is fiatal s szép fiú volt, de még eddig nem volt szeiencséje. . . Legalább az én tudtom szerint nem, — azt azonban nem tudtam, hogy épen én is ő általa leszek boldogtalanná. . . Vigasztaltam kedvessé tették megjelenését mindenütt, s min­denkire nézve, s aki néhány órát töltött az öreg úrral akkor, midőn még lelki frisesége ép volt. az nem fogja elfelejteni soha. * Jót tett akivel csak tehetett. Egy kedves uram-bátyámtól hallottam a mi­nap, hogy az a patriarhális élet, a melyet ő B.- Szögben fiatalabb korában meghonosított, egyet­len volt a maga nemében. A szögi ház valóságos prototipusza volt a régi kaputlan vendégszerető házaknak, ahol a derült vidámság állandó tanyát ütött. S háza gyülőhelye volt széles földről a jók­nak és jeleseknek, s a régi világ közéleti és poli­tikai eseményeinek nem egy tervét készítették a szögi uriház csendes falai között. Sőt 1848 ban a szép kert fasorai alatt vármegyei kis gyűlést is tartottak. Az Anna-napi búcsuk alkalmával még a vidék szükölködőiről is úri bőkezűséggel gon­doskodott mikor az udvaron álló terebélyes fák alatt főzetett azoknak, akik aznap bizonyára éhen maradtak volna. Jobbágyainak, cselédjeinek ke­gyes jó ura volt, s e sorok írója is hallotta még a Bodrogon tutajozó felvidéki emberek hálálko dását, mikor a csendes folyamon Szög alatt úsz­tatták el szálaikat. Azt is hallottam, hogy 1831 ben, mikor a felvidéki pórlázadás hire a Bodrogközön is nyugtalanságot keltett a parasztságban: a b - szögiek maguk őrizték jóságos földesurukat, ki­nek barátságos hajlékát sok, a felsőbb vidékről menekülni kényszerült úri ember kereste fel. Bizonyos szívós konzervativizmus jellemezte felfogásában, szokásaiban, Ízlésében, mely néha a kapacitálhatatlan csökönyösségig fokozódott, de megharagudni képtelen volt. Ujabbkori költőinket, szónokainkat nem engedte se Kisfaludy se Kölcsey elé helyezni s ebben nem akart levonni se Arany Jánosnak, se Apponyi Albertnek vagy Szilágyi De­zsőnek : hanem mert amazok inkább szóltak reme­keikben a szívhez, reá maradandóbb impressziót is gyakoroltak. Büszkesége olyan volt, amelyet Horác, egyik kedvelt költőjének, e pár soraival jellemezhetünk : ^Auream quisquis mediocritatem Diligit tutus caret obsoleti Sordibus tecta caret invidenda Sobrius aula.« Nagyon megbecsülte Szögyény voltát, de a firt- liskedést, már amennyire galamb epéjével lehetett, gyűlölte, s a teát életében soha meg nem ízlelte, — amint hallottam azért, mert a század első év­tizedeiben még csak a mágnások élvezték, s ö tartózkodott azok utánzásától — noha a szó szo­ros értelmében elegáns gavallér volt. * A zemplén-vármegyei kaszinónak egyik ala­pitó tagja hunyt el benne, s most már csak egy él az alapítók közül, — Kossuth Lajos. * Mikor a múlt év őszén a ház tulajdonosa sajnálkozás közben arról értesítette, hogy a ház, melyben lakott, eladóvá tétetett s a miatt a la­kást felmondani kénytelen : az öreg úr csendes hangon megjegyezte, »sajnálom, én azt hittem, hogy innét majd csak Szög-be fogok menni.* És a halálsejtelem beteljesült. Most ott aluszsza már örök almát a szerdahelyi templom sírboltjában övéi mellett. * Jó és igaz volt. Édes legyen néki a pihenés. Sokakra áldás volt élete, emlékét áldjuk mindany- nyian akik ösmertük. — — s biztattam, hogy: csak rajta barátom s tartsuk meg együtt a lakodalmat, közösen, ez a kis város még nem látott olyan lakzit, a minőt mi ketten csapunk. . . Szomorúan mosolygott Nem vet­tem észre, hogy engem illetett a mosoly. Elment az én barátom a lányt megkérni. Szivszakadva vártam. Tudtam ugyan, hogy csak jó hirt hozhat, hiszen Irén szeret engem, . . . s mégis úgy vár­tam a kérőt. . . Mintha sejtettem volna, hogy oda boldogságom. Az estve is eljött már s az én Or- baim még nincs. Talán lakásán van? , . Fölkeres­tem. Nem volt otthon. Egyet gondoltam : megyek Irénékhez, — hiszen úgy is jegyesem már, meg van kérve számomra, szabad látogatást tennem a a megkérés után. Elindultam. Szivem, mintha azt suttogta volna: ne menj oda! Nem hallgattam rá. Elérkeztem. A lakás kivilágítva, — ünnepies han­gulat uralkodik a bennlevökön. Bizonyosan engem várnak, talán Orbai otthon is keresett már, . . . bemegyek, hiszen úgyis engem illet ez ünnepies alkalom. Beléptem. Díszes vendégkoszorú ült az asz­tal mellett. Az asztalfőn Irénem s mellette az én barátom: Orbai. . . Egymáshoz simulva, kézt-kéz ben tartva bizalmasan beszélgettek, — észre sem vették, hogy beléptem. Én megálltam az első lé pésnél... többet nem tettem. Legyetek boldogok 1 — e szavakkal távoztam a némává változott kö­zönség köréből. Iszonyú volt a kiábrándulás. A mennyből a Vármegyei ügyek. Vármegyénk közgazdasági viszonyainak ta­nulmányozása és a gazdasági jólét emelésére al­kalmas tevékenység kifejtése céljából alakított vármegyei állandó közgazdasági bizottság elnökévé a kereskedelmi minister főispán Öméltóságát ne­vezte ki. Midőn az elnöki díszes és előkelő hely­nek ily szerencsés elhatározással történt betöltése fölött igaz örömünknek adunk kifejezést, egyszers­mind a közérdeklődés tájékoztatása végett meg­írhatjuk, hogy az állandó közgazdasági bizottság, mintogy abba már a pénzügyi, kereskedelemügyi és földmivelésügyi ministeri megbízottak is kine­veztettek, rövid idő múltával megalakul s hozzá fog közhasznú működése prográmjának megálla­pításához. Dohány- és szivargyár. Még meg sem kez­dette működését a vármegye-, különösen pedig a filokszerától elpusztított Hegyalja és vidéke va­gyoni jólétének helyreállítása és felvirágoztatására hivatott közgazdasági bizottság máris egy ör­vendetes vívmányról adhatunk jelentést a nagy közönségnek. Ugyanis a hamvaiból uj életre támadó Tokaj város küldöttsége, főispán Ömél­tóságától fölbátoritva és a rekonstruáló kormány- biztos Molnár Béla dr. vezetése alatt folyó hó 18-án járt Budapesten, hogy a Tokajban felállí­tandó dohány- és szivargyár ügyére vonatkozó kérelmét előterjeszsze és élőszóval is gyámolitsa a kir. pénzügyminister előtt. Wekerle Sándor minister őexellenciája leereszkedő nyájassággal fo­gadta a küldöttséget, tüzetesen foglalkozott az ügy érdemével s abbeli érdeklődésének adott kifejezést, hogy a Tokaj-Hegyalja közgazdasági érdekei­nek fölkarolásához a Tokajba kért dohány- és szivargyár létesítésével hozzájárulni óhajt. Azt hisz- szük, hogy őexcellenciájának eme kijelenté­sét a dohánytermelésre jogosító engedelemért már régebben folyamodott hegyaljai városok ügyének kedvező elintézése mihamarább követni fogja. Mi­dőn a tokaji deputációnak eme szép sikerrel járt küldetéséhezőszintén gratulálunk, az irányunkban, zempléni magyarok irányában, mindenkor kiváló jó indulatot tanúsító pénzügyminister őexellen- ciájának kívánjuk, hogy ,tokaj hegyaljai szivarjai* mielőbb épp oly hirre-névre jussanak, mint jutott a tokaj-hegyaljai asszú, amelynek nincsen párja a kerek földön. A pénztárakat vizsgáló küldöttség f. hó 18 án és 19-én teljesítette a vármegyei és gyám­pénztár ügykezelésének, számvitelének és a kész­pénzek s értékek rendbenlétének havi vizsgálatát. A vármegyei pótadó alapok igy állanak : 1. A nyugdíjintézetben van 63,867 ft 98 kr, — 2. a betegápolási alapban: 1849 ft 67 kr, — 3. a köz- mivelődési alapban: 21,352 ft 34 kr, — 4. a ka- tonabeszállásolási alapban: 1415 ft 31 kr, — 5. a község-jegyzői nyugdíjalapban : 31,172 ft 04 kr. — A gyámpénztárnak készpénz készlete volt a vizs­gálat napján: 1270 ft 11 kr. Közöspénztári készlete-. 265,689 ft 87 kr, ebből a s -a.-újhelyi tak. pt.-ban kezeltetik: 71,000 ft, — a s.-a.-ujhelyi polg. bankban: 56,500 ft; — a zempléni keresk. ip, bankban: 72,222 ft 92 kr; — a s.-a.-ujhelyi nép- ban: 65,966 ft 95 kr. — Letéti betétek főösszege: 32,231 ft 05 kr, ebből a s.-a.-ujhelyi tak. pt.-ban van 2108 ft 13 kr, — az újhelyi népbankban: 7697 ft 04 kr; — a s.-a.-ujhelyi polg. bank­ban: 14,257 ft 51 kr; — a zempl. kér. ip. s term, bankban: 265 ft, vidéki pénzintézetekben: 7903 ft 37 kr, Közöspénztári kötvényekben-. 181,242 ft Folytatás a mellékleten. földre, — nem a pokolba estem. Elhagyott, hűt­len lett a leány, — megcsalt, megrabolt a barát., . Oh ez sok volt szivemnek. Szerettem volna meg­halni, hogy ne érezzem többé a hűtlenség s a csalódás mcregcseppjeit. Nem haltam meg. Élek ma is. De csak árnyék vagyok azóta. Megtudtam azután barátomtól a dolgot. El­mondta, hogy ő alig egypárszor találkozott a le­ánynyal, — s mikor számomra kérte őt, azt felelte az én Irénem: ^inkább a kérőhöz, mint a kérető- höz«. . . Megnyugodtam benne, úgy sem változ­tathatok rajta. Agglegény maradtam. A lányokkal többet nem törődtem. Könyveim közé temetkeztem, — azok nem hűtlenek, nem csalnak meg. Irénnel azóta nem beszéltem. O boldog volt Orbaival, — én napról-napra vénültem s most 37 éves koromban öreg ember vagyok. A csalódott szerelem megvénitett, Szivem meghidegült, azt sem tudom: érez-e még. Szeretném, ha a végbúcsút minél hamarább mondhatnám el, hiszen úgy sincsen örömöm e világon. Csalódott szerelem, hideg szív, öreg ember nem ide való. Fiatal barátim adok egy jó tanácsot búcsú­zéra : Háztűznézést re bízzatok másra I Zempléni X.

Next

/
Oldalképek
Tartalom