Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-06-07 / 23. szám

Melléklet a „Zemplén“ 23-ik számához.

javaslat tárgyalásánál agyonbeszéléssel akarja huzni halasztani, hogy az időből kifogyjanak s igy a mostani országgyűlés eredmény nélkül záródjék.

Hány választó van Magyarországon ? A Magyarország választó polgárairól szóló 1891 évi statisztikai jelentést nem reg terjesztették fel a belügyministernek, illetve a ministerelnöknek. E szerint az ország 63 megyéjében összesen : 724,669 választó polgár van ; az önálló törvényhatóságu és választási joggal biró varosokban pedig: 113.516 s igy a választó polgárok összes száma 1891-ben: 838,195. Tavaly volt: 846,201 vagyis most kevesebb 8oo7*el,

Különfélék.

(Személyi hírek). Főispán Öméltósága, Margitai József dr. titkár kíséretében, tegnap reggel a gyorsvonattal Budapestre útazott. — Szalay honv. főhadnagy,[népfelkelési nyilvántartó tiszt Budapestre a honvédelmi ministériumhoz téttetvén át, helyére Jeszenszky János százados jött Ujhelybe. — A helyben állomásozó honvéd zászlóaljnál a Kuharik százados elhunytával megfogyott tiszti létszámot Lengyel Manó kir honvéd századossal töltötték be. —

(József főhercegről) újságoltuk, hogy az itten honvédség megszemlélése végett f. hó 17 én városunkba érkezik. Újabb dispoziciók szerint a főherceg Ujhelybe való utazását bizonytalan időre elhalasztotta.

(Az időjárás.) e hét folyamán sokat garabon- ciáskodott. Legmérgesebb volt f. hó 3-án, amikor olyan záport zúdított alá, amilyennél különb nem zuhogott a Nőé bárkájára sem. A hatalmas zápor már magában is sok kárt tett, kivált a rozs- és búzaföldeken, de valóságos istenostora volt azokon a vidékeken, mint Tokajban is, ahol jéggel vegyesen pusztított. A szomj s földnek azóta is van napnap mellett bőven mit innia. Holnap Medárd napja 1

(Iskolai ünnepség). Mint értesülünk, a helybeli gimnázium a minden évben Széphalmon megtartatni szokott Kazinczy-ünnepséget ezidén iskolaiünnepséggé változtatta át, s azt egyidejűleg a torna- és énekvizsgálattal tartja meg e hó 25-én, d, u. 4 órakor, a tornacsarnokban.

(A valóság kedvéért.) Bajusz József tárcacikkére reflektálva kaptuk Szalókról Jhuránziky Ferenctől a következő rektifikáló sorokat: A Zemplén legutóbbi tárcájában közölt Ung-megyei inváziónk cimü közleményt valóban érdekkel olvastam ; annál is inkább, hogy némely részleteire még magam is emlékezem. Szabadjon tehát, a valóság kedvéért, az érintett cikk befejezésébe tévedésből beleszőtt névcserét helyreigazítanom. Ung-megyének akkori adminisztrátora nem Pribék Miklós volt, (mert ez a leirt követválasztáskor főszolga- birája, később pedig az Ung-megyében alakult 106-ik honvéd zászlóalj őrnagy volt) az akkori adminisztrátor ennek bátya s a vele ellenkező politikai nézetet valló Pribék Antal volt.

(A mulató kedv) édes otthonába, a Torzsás-ra ismét kaptunk meghívót, mely igy szól: Meghívó a sátoralja-ujhelyi polgári olvasakör által a f. hó 14-én, vasárnap, a Torzsáson tartandó zártkörű nyári mulatságra. A választmány nevében : Margitai József dr., elnök, Bánóczy Kálmán alelnök, Petrás József jegyző. Személyjegy 1 ft. Kedvezőtlen idő esetén a nyári mulatságot junius hó 12-én tartjuk meg. Kezdete délután 3 órakor. Felülfizetéseket köszönettel fogadun s hirlapilag nyugtázunk.

(A Torzsás-ról.) A sátoralja-ujhelyi izr. ifjú ság múlt hó 31-én rendezett majálisáról írják: Ezen a nyári mulatságon a tánckedvnek egy olyan tulajdonságát is észrevettük, amit a szakértő »határtalan« nak nevez. Valóban a legszélesebb mederben áradozó jó kedvnek nem volt se vége se hossza 1 D. u. 4 kor kezdődött a tánc Mányi Lajos teljes zenekara előtt. A lombsátort, mely tánchelyisegül szolgait, distingvált közönség töltötte meg, mely a legjobb hangulatban s kitartással járta a táncot. A kedélyes mulatságnak csak a reggeli szürkület vetett véget. L■ B.

(Korcsmái verekedés). Ma egy hete délután kevesben múlt, hogy ember-halál nem történt a Deutsch Bernát korcsmájában. Szabolcsból való juhászok, valami tréfaság miatt, hajba kaptak s vagy heten megrohanták Szemán Mihály nevezetű cimborájukat, aki életben miradását csak annak köszönhette, hogy szerencséjére egy csedör tévedt a korcsma tájékára, kardot rántott és a villogó szabolcsi bicskák közül élve kiszabadította. Az éktelen kiabálás hallása és a véres fővel me nekülő ember látása nagy néptömeget csöditett össze. Rémes hírek terjedtek el a városban. Arról is beszéltek már, hogy hét halott maradt a csatatéren ; egyiket a juhászok szúrták le, a másikat pedig, minthogy a csendőrrel szembe szállott, ennek kardja vágott volna le. Az egész rémes históriából csak annyi az igaz, hogy hét szabolcsi bicskás a városi kóterbe, onnan pedig a fenyitő bíróság elé került.

(Esküvő.) Szemere György, a gálszécsi járás szolgabirája tegnap vezette oltárhoz Gombán özv.

Patay Györgynének bájos és müveit leányát, Gizellának. Az ifjú házaspárnak szívből gratulálunk!

(Esküvő.) Jäger Béla, aldorfi községi jegyző, m. hó 30-án esküdött örök hűséget özv. Köröskényi Ágostonná úrnő kedves leányának, Erzsikének, — Kolbásán. Az ifjú párhoz Szombathy Antal, kol- básai ev. ref. lelkész, intézett szép beszédet. Mint nyoszolyóleányok : Szmerekovszky Erzsiké, Szabó Emma (Kolbása), Tóth Ida (N. Kázmér), Tóth Mariska (Kiszte), Bérezik Valéria, Szentmihályi Juliska (N.-Géres), Barna Ilon (S.-a.-Ulhely) és Szeghy Erzsiké (S.-Patak) kisasszonyok, -- mint vőfélyek : Klimó Menyhért, Tóth István, Cser- nyiczky János (S.-a.-Ujhely), Tóth Miklós (Kolbása), Szekeress Dezső, Köröskényi Tamás, Szeghy Lajos (Sárospatak) és Szántay István (Agárd), — mint nyoszolyóasszonyok : Adorján Endréné (Kolbása) és Ember Ernő Mihályné úrnők (S.-a.-Ujhely), — mint násznagy: Horváth János (Czéke) szerepeltek. Esküvő után fényes lakodalom, azután tánc volt, mely csak a reggeli órákban ért véget. — A boldog vőlegény e hó 3 án vitte haza szép menyasz- szonyát uj otthonába, Aldorf- ba (Erdély). Boldogság kisérje őket! T.

(A Bodrog halottja.) Sáros Patakról írják : Oláh Kálmán, gimnáziumi IV. osztálybeli tanuló, folyó hó 2-án estefelé több tanulótársával együtt elment fürdeni a Bodrogba. Oláh úszni nem tudván, alig hogy a vízbe lépett alámerült. Társai közül egy, aki jó úszó s bátor fiú, rögtön segítségére sietett, hogy fuldokló társát partra hozza. Hanem a mentés sikertelen maradt, mert a vizbefult oly görcsösen ragadta meg mentőjét, hogy ez is csak nagy ügygyel-bajjal tudott a vizbefulás veszedelméből kimenekülni. Eközben a rémületes kiabálás nagy néptömeget csöditett a partra. Többen mentek is a szerencsétlen üu után, de későn, mert a hullámok között eltűnt. Azonnal hozzá fogtak kereséséhez, de mindeddig nem találták meg. A szerencsétlen ifjú Bariba való, jómódú szülőknek egyetlen gyermeke. A főiskolai igazgatóság a nyílt Bodrogban való fürdést rögtön betiltotta.

(Vizáradás Szerencsen) Folyó hó 3-án d. u. Szerencsen többször meg-megujuló zápor zuhogott alá. Utolsó verse, mely 41/3 órakor végződött, s jó félóráig tartott, felhőszakadásnak is beillett volna. Az ennek következtében támadt áradás a város alsó részét, mely a cukorgyár környékén terül el, egészen elborította. Legtöbbet szenvedtek a Tótutca lakói. A töltésen két lábnyi magasságú viz csapott át. A cukorgyári munkások deszkák és gerendázatok segítségével menekültek. Tudósítónk ebből a most már ismétlődő árvizes mulatság alkalmából feljajdulva kéri a hatóságot, hogy a terepviszonyok tarthatatlan helyzetén mielőbb s egyszer mindenkorra alaposan segíteni ne késsék.

(Jégeső.) Tokajból írják, hogy ottan folyó hó

3-án majd félóráig tartó borzasztó jégeső puszti tott. Mikor elállt, a jéggolyók oly sűrűn borították a földet, hogy lapátolni lehetett volna. A szüreti eredmény úgyszólván semmivé lett.

(Bennégtek.) Tarczalról írták a Bp. Hl.-nak, hogy Reho István, városi rendőr, amint házégés alkalmával egy asszony kimentése végett elszántan az égő szobába rohant, a gerendázat lerogyott s mindketten a lángok között lelték halálukat. A megrendítő esetről fentartással adunk hirt, mert annak valóságát tudósítónk lapunk zártáig meg nem erősítette és arról hivatalos jelentés sem érkezett.

(Milyen lesz a nyár?) Az idei szeles, fagyos, havas-esős tavasz, mely ép oly kivételes volt, mint a mögöttünk levő szokatlanul hosszú tél, minden kiben vágyat ébresztett derült, meleg napok után. Milyen lesz az idei nyár? Esős-e vagy száraz? Derült-e vagy ködös, hüvös-e vagy meleg? —ezek a kérdések érdeklik leginkább az embereket, főleg a gazdákat. Az a mondás, hogy zord télre mindig forró nyár következik, nagyon elterjedt előítélet. De nem is egyéb ennél. Ha ugyanis az utóbbi 60 év időjárásának történetét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a hideg télre következő forró nyár teóriája épen nem vált be a praxisban. Sőt ellenkezőleg, a legtöbb esetben a hideg telet követő nyár szintén hűvös volt. Már Humboldt kimondta : »határozottan önkényes feltevés az, hogy a szigorú télre szép nyár következik.« 25 évvel ezelőtt Quetelet csillagász Brüsselben kiadta intézetének hőmérsék-észleléseit. Az azokhoz irt magyarázatokban szintén tagadja e népies előitélet jogosultságát, s épen ellenkezőleg azon elvet pro- klamálta, hogy a hideg télnek általában az a hatása, kogy a rákövetkező nyarat lehűti, Quetelet egyik utódja, Lancaster, brüsseli tanár, újból felvetette e kérdést s a »Ciel et Terre« természettudományi közlönynek legutóbbi füzetében ugyanarra az eredményre jut, mint elődje. l83o. óta tizenöt kemény tél volt, az 1890—91-iki tél a tizenhatodik. A kemény telekre következő áptil szeptemberi időszákban a hőmérő állása nagyon alacsony volt, különösen jún. és júliusban. Volt ugyan egy pár forró nap, sőt hét is, de az átlagos hömérsék alacsony maradt. Május havára azonban uem volt igen nagy befolyása az abnormális télnek, még kevésbbé szeptember havára. Minthogy

pedig minden tartós nyári hideg egyértelmű az esős nyárral, irja Lancaster, nagyon csapadékos évszakra számithatánk az idén is. A mi éghajlatunk eltérő ugyan a brüsszelitől, de semmiesetre sem annyira, hogy a brüsszeli adatok reánk nézve is ne bírnának bizonyos értékkel. E szerint tehát nem lesz az idén száraz és forró nyár.

Irodalom,

Weiszberg Zsigmond dr. legújabb munkájáról.

Az orvosi világ ama ritka gárdájából, mely távol a főváros szellemi gyújtópontjától, minden impulzus nélkül, mindennapi fárasztó munkája végeztével, még azon nemes ambíciónak is hódol, hogy vidéki elzárkozottságában a tudomány fontos kérdéseivel is foglalkozzék, ezeket nemcsak magáévá teszi, de alapos tanulmányozás és tapasztalatok folytán öregbiti, szakszerűen kifejti és magyarázatokkal ellátja stb. kimagaslik Weiszberg dr., ki köztudomás szerint nemcsak a Zemplén-megyei, de ellenmondás nélkül általán a felső-magyarországi gyakorló orvosok közt nem az utolsó helyet foglalja el. Sőt valljuk be csak hamar és őszintén, hogy az utolsó évtizedben a Zemplén-megyei tiszti főorvos, a sok oldalú és nagytudományu Chyzer dr.-on kívül, alig van még valaki, kinek nevével nemcsak a külföldi, de kiválólag a belföldi, úgy fővárosi mint vidéki sajtóban is, nevezetesen pedig a Zemplén és Ung c lapokban, oly sűrűn találkoztunk volna, mint éppen az övével! S ezen dicséretes jelenségen annál inkább csodálkozhatni, mert a mai világban, kivált a vidéken, ritkán találkozzunk oly férfiakkal, és főleg orvosokkal, kik a létért való küzdelemben napról napra jobban kifárasztva még annyi morális erővel bírnának, hogy oly feladatok megoldásához is fogjanak, melyek vajmi kevés elismeréssel vagy tisztelettel találkoznak !

Weiszberg dr. mondom, azon kevesek egyike. Evek hosszú során át tettel és szóval ernyedetlenül az emberiség érdekében, annak javáért buzgólkodik, hat, alkot, gyarapit.

Mi tollát illeti, ugyan, nem nagy koncepciók azok, miknek megalkotásával foglalkozik, de mindamellett mégis mindmegannyi a mindennapi életnek egy-egy égető kérdése és azok mindegyikét kivétel nélkül oly eredetien és oly szellemesen tudja előadni, hogy ritkán akadhatott olyan, ki előadásain nem gyönyörködött, érvelésein nem okult volna. Mert akát éles hegyű tollával az országos közegészségügyi tanácsnak a tiszaeszlári ügyben hozott felülvéleményét boncolgatja, akár a reklám piacán megjelenő titkos-csoda és népszerek árusait kíméletlen szatírájával ostorozza: akár ismét szép hölgyek kedvéért és kérelmére a Házasságról, vagy a Szerelemről szellemesen cseveg, és édes kedves pikantériákat elmond: akár végre mestere és prototiponja, Chyzer dr. bármilyen szakmáju és nevű munkáját birálgatja, vagy ismerteti, mindenikben és mindenkor sokoldalú tudománya, nagy olvasottsága, erős logikája és eredeti felfogása szembeszökő és jellemző.

De legerősebb és legeredetibb mégis, úgy látszik, azon a téren, melyet évek óta különös előszeretettel és szakértelemmel müvei: az egészségügyi téren, a melyen a legújabb jelenlegi megbeszélésünk tárgyát képező müve is mozog. Jól mondja róla Chyzer, hogy »megyéjének legtevékenyebb hygienikusa« és persze »a távolság négyzetével« N-Mihálytól számítva még talán hízelgőbbet ir. Megboldogult Boruth inspirácóira és lapjában, valamint levélbeni buzdításaira és későbben Chyzer serkentéseire jelentek meg tőle sűrűn annak idején az »Egészségtani tanulmányok* címén a Zemplén-ben érdekes egészségtani tanulmányok és egyébb értekezések, melyek népszerű irányban és szellemes modorban tartva az egészségtan főbb kérdéseit felkarolták.

De eddigi munkálkodásának és szakszerű tevékenységének tetőpontját, nézetem szerint, jelenlegi munkájával: Az emberi egészség megóvása, vagyis a jövő gyógyászatáról c. dolgozattal érte el. Ebben a munkájában oly tárgyat választott magának, mely nemcsak eredetiségére, de tartalmára nézve is első a maga nemében, amennyiben nemzeti irodalmunkban még nem létezik olyan mű, melyben ily eszme még csak érintve is lett volna.

Szerző e müve kezdetén igy ir: dacára annak, hogy emberemlékezet óta léteznek orvosok és gyógyszerek betegségek gyógyítására és nemcsak az ókor történetelőtti embereinek voltak már, de a vadaknak is vannak még mai napig is, sőt az indiaiaknak, a kínaiaknak és a japániaknak több ezerre rugó orvosi müvekből álló irodalmuk is van: annal feltűnőbb, hogy mai napig nem létezik egy olyan orvosi mű, mely a betegségektől való megóvásáról rendszeresen tárgyalna ! Pedig az egészségtannak előrehaladásával az orvosi rend érdeke, a változó viszonyokkal szemben jó eleve állást foglalni és arról miharább meggyőződni, miszerint a kor igényeinek hódolva mai napság az orvosnak (és kivált a házi orvosnak) tulajdonképeni feladata leend: nem annyira a betegségek »gyógyítása« vagyis »praeseriptió rendelés« mint inkább az észszerű »útmutatás« a tekintetben, hogy mitől