Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-18 / 3. szám

Ebben az eív kimondásban a lényeget a históriai jelentőségre iektetem.

Históriai jelentőség alatt pedig nem csupán azt értem, hogy egy-egy község-nevéhez (mint pl.

Borsi községéhez a II. Rákóczi Ferenc fejedelem születésének ténye) elválaszthatatlanul oda van fűződve a nemzet élete sorának, történelmének, egy-egy momentuózus története a köztudatban; de históriai jelentőséget tulajdonítok annak az igénytelennek látszó mozzanatnak is, hogy egy-egy község-név, mint tős gyökér, máig is él egy-egy régi nemesi családnévben, mint sarjadzásban

Hogy mindenki jól megértsen és senki félre ne értsen, példákkal beszélek.

Teszem azt föl, Bodrogközön, többek között ott van Rád község is. Ez a község-név ide- genszerünek látszik, de a látszat csal. Semmi szükség arra, hogy ez a község-név átmagyarosittas- sék. Miért ? Azért, mert a régi nemes-családok nómenklatúrájában ott találjuk a Rddy nem-etség- nevet is, melynek egyik őse régi oklevelekben igy irta magát Georgius de Raad, ami azt jelenti:

Rddy György. Tudni kell, ugyanis, hogy Rád községnek régi okleveles ortográfiája Raad volt s ma is helyesen és következetesen Rád-nsk és nem Rád-nak lenne Írandó. Éppen ilyen névbecslés alapján nem tudnék nagy hiba-, vagy sértés nélkül hozzányúlni Ráhóez község nevéhez a Ráhóezy-,

Baesha-éhoz a Baeshay vagy Bocskay-, Szilhátéhoz a Szuhay-, Rátka-éhoz a Ráthay-, Baranes-éhoz a Barancsy stb. stb. község-névhez az illető családnevek iránt érzett pietás miatt! — — Azok az ősök, kik a magyar haza és nemzeti ügyek körül való jó szolgálatok jutalmazásául nyerték nemesi előnevüket, címerüket, jószágaikat koronás királyaiktól; azok az ősök, kik »annyi balszerencse] | ]fé: köztj hősies vitézséggel vívták ki, »oly sok vi- . fi ' szályt után] közmondásos hazaszeretettel biztosi- / * tották az ezredéves létet, dicsőséget: az élő nemzedéktől, mely az ősök nevét mocsoktalan tisztasággal őrzi, megérdemlik a tiszteleten kívül azt a kegyeletet is, hogy az ő jó emlékezet"' nek megö- rökitőit, hirdetőit, a község-neveket, eredeti valóságukban továbbra is sértetlenül fentartsa I

rom mtrnyi szélességben széjjel mállott földtömeg . zuhant alá, és a nevezett ház udvarának hátsó részében épült házikót, mely két lakószobából állt, maga alá temette. A katasztrófának, fájdalom, három emberáldozata is van. Az egyik szobában lakott Panyik János, Miskoiczról való kőmives és ennek neje Stellák Julianna ; a másik szobában özv. Hajdú Mihályné, szegény napszámos asszony, kiknek hulláit a hamarosan érkezett mentők er- nyedetlen munkája dacára csak három óra múltán bírták a romok alól kiszabadítani, A vész színhelyének hatósági megszemlélése alkalmával ta- pasztaltatván, hogy a hegyoldal más helyen is át van ázva: a veszedelemmel fenyegető hegy lábánál épült szegényes lakóházakat a főszolgabíró kiüríttette, s úgy a csuszamlásban lévé földrétegnek megkötéséről, mint a hegyhez támaszkodó házak szilárdságának kellő módon való fokozásáról gondoskodott.

(Mező-Laborczon), írja tudósítónk, f. hó ii-én kisérték sírjába Sárkány Farkast, egy széles körben ösmert s hosszabb életre érdemes férfiút Valamikor régen szécs-kereszturi körjegyző, azután postamester volt. Később átvitorlázott a szabad Amerika sok jóval kecsegtető földére, honnan azonban, reményeiben megcsalatkozván, visszatért s Mező Laborczon lakó nővérénél tartózkodott. Sárkány Farkas nagyon szellemes férfiú volt, mit az is bizonyít, hogy egyik országosan ismert hazai élclapnak dolgozótársa volt. Élces kedve még halálos ágyán sem hagyott magán kifogni. Szellemének tüze a halállal való vívódás között is sziporkázott. Hazáját nagyon szerette. Jellemző rá nézve e tekintetben, hogy egy alkalommal, midőn valamelyik lengyel városnak csoda hírében álló rabbija Mező-Laborcz felé utazván, a felvidék zsidósága seregestül tódult a szentnek tartott ember megbámulására: Sárkány Farkas a népáradaton keresztül utat tört magának, hogy szólni engedtessék neki is, mint mondá, a keresztyének részéről a »csoda-rabbival,» Eléje bocsáttatvá- metül arra kérte a rabbit, hogy rendkiyíí! tós rábeszélésével lelkesítse gzt a tengernyi sokaságot a haza_ sséTeietére! A nemzetiségek által meglepett ilyen határszéleken, mint mi is lakunk, igen nagy szükség van az ilyen szellemű emberekre ! Sárkány Farkas halálát jan. 9-én, reggel 6 órakor tüdővész okozta. Temetése az egész környék értelmiségének jelenlétében folyt le. Szerette az elköltözöttet mindenki; mert jó lelke mindenkit magához vonzott. Akkor is, mikor koporsója fölött Szöllőssy József imát, sírjánál pedig búcsú beszédet mondott nem egy szemben csillogott fel az elválásnak fájdalmas könyje. Nyugodjék békével 1

(A homonnai kaszinó) elnökévé Kelemen Kálmán városi főbírót választották meg.

(Megette a sertés) a vajdácski kovácsnak négy éves leánygyermekét. Szülei távollétében érte e szörnyű eset a szánalomra méltó gyermeket.

(Végtárgyalások.) A jövő héten következő bűnügyek kerülnek végtárgyalásra a kir. törvényszéknél : január 19-én: lopás bűntettével vádolt Tirk József és társa bűnügye ; súlyos testi sértés bűntettével vádolt Megala Mihály bűnügye ;

Ilopás bűntettével és közcsend elleni kihágással 1 luMtV ’ I vádolt Kunas Trily András bűnügye ; január 21 én; lopás bűntettével vádolt Pataki György és Hor- nyik János és társa bűnügye; Január 22-én: súlyos testi sértés bűntettével vádolt Szatmári Imre bűnügye és hatóság elleni erőszak bűntettével vádolt Hricz János bűnügye.

(Liszy Cornélia úrnőtől) egy jó karban levő zongora jutányosán megvehető. Bővebb értesítést fönt nevezettnél nyerhetni,

Irodalom.

A »Mátyás Diák« című illusztrált fővárosi élclap immár negyedik éviolyamába lépett és amióta Murai Karoly (A huszár szerelem szerzője) vette át szerkesztését, minden számával nagyobb tért foglal el a közönség tetszésében. Legutóbbi számai határozott emelkedést mutatnak, s úgy karikatúrái, mint pompás mulattató szövege tekintetében páratlanul áll. Karácsonyi számát, amely 80,000 példányban jelent meg, a közönség teljesen szétkapkodta, úgy, hogy második kiadást kellet belőle nyomatni, amely már szintén fogytán van, de azért még megszerezhető. A »Mátyás Diák*, mely hetenkint 8 nagy oldalon jelen meg, oly olcsó, hogy bárki megrendelheti. Egy negyedévre csak egy íorint. Szolgálatot vélünk tenni olvasóinknak, midőn a Mátyás Diák-ot figyelmükbe ajánljuk és megjegyezzük, hogy a lap kiadóhivatala (Budapest, Sarkantyus utca 3. sz.) bárkinek is készséggel küld mutatványszámot.

A »Hét,, Kiss József hetilapjának legújabb (jan. II:) száma Bérezik Árpád pompásan sikerült arcképét hozza. Az a cikk, a melyet a lap róla ir, nem kevésbbé sikerült fotográfia. A szépirodalmi rész fénypontja ez úttal egy költemény : End- rödy Sándor *Orth János»-a, mely a Petöfi-társaság utólsó közgyűlésén mélyreható benyomást tett a közönségre. A lap egyébiránt telve van érdekesnél érdekesebb aktualitásokkal.

A »Hét* a legdislingváltabb magyar szépirodalmi lap és fényes kiállításához képest olcsónak is mondkató. Ara egész évre 10 ft, félévre 5 ft, negyedévre 2 ft 50 kr. — Mutató- zészséggel küld a kiadóhivatal: VII [., József- körút 44. legnjább kor története« cim alatt megjelent, Marik nagyszabású munkájának füzetes kiadásából Révai (Budapesten IV., Váczi-utca 1 sz.) megküldték nekünk s füzeteket. Ha már eddigelé is folyton fokozódó

sei lapoztuk e jeles munka korábbi füzeteit, most Idéshez élvezet is járul, mert hazánk történetéről és ; beléletének azon korszakáról van benne szó, mely e lett a szabadság után való vágy világokat megrázó a-, 1, az elnyomott szabadság romjain épült önbizalomu, ;re annak az igazi nemzeti öntudatnak és ezzel együtt

az igazi alkotmányosságnak, melyért nia irigykedve néznek ránk oly népek is, a hol talán a »foradalom« szele hamarább döntött trónokat, de a hol a romok még ma is feltámadást váró eszmék hantjait képezik. Marczali könyve nélkülözhetetlen kiegészítője minden világtörténelemnek és már csak azért is könnyű módon megszerezhető, mert 30 kros füzetekben jelenik meg.

Egyesületi és társas élet.

Az idegen hangzású

zempléni község-nevek átmagyarositása.

in.

A honfoglalásnak és az uj Magyarország megalapításának természetes következése volt az egész ország színének megváltozása, a helynevek átalakulása.

Hunfalvy Pál bizonyítja, hogy a legtöbb magyar helynév a magyarok idejében támadt.*) Pannóniából Dunántúl, Dáciából Erdély lett. Á nagyobb folyónevek megmaradtak a rómaiak után, a kisebb folyók — részben — uj neveket kaptak.**)

A mi vármegyénk földjén, ha jól sejtem, két földrajzi név őrzi a honfoglaló vezérek egyikének, Ond nak, a nevét. Egyik a szerencsi járásnak Ond nevű községe, másik az Ondava folyócska, mely mai szóejtés szerint azt jelenti, hogy Ond- vize. (Va régi magyar nyelven annyi, mint viz, amely még ma is megszólal, bár nem minden magyar fül érti, a Rongy-pa, Bozs-z/a, Szin-pa, Zagy-pa stb. stb. folyóvizek neveiben.)

Köztudomású dolog, történelmi tény, hogy honfoglaló eleink, midőn belefáradtak a kalandos hadjáratokba s kiábrándultak az elfogultságból, hogy fegyvereik győzhetetlenek, — messze Keletről hozott hajlamaikat követve, tartózkodó-, később lakóhelyekül a sik-földeket keresték ki maguknak az új hazában is. Hiszen már maga a nemzet-név: magyar (régi szóejtés szerint moger, — lint Hunfalvy Pál a fin-magyar nyelvészet segítségév el szépen megmutatta) azt jelenti, hogy síkság lakója. Természetes faji hajlandóság vonzotta tehát őseinket a mai nagy és kis magyar Alföld kellős közepére, honnan, mint földmivelő és baromtenyésztő nép, kisebb-nagyobb rajokban kiterjeszkedett a Felföld szomszédos, szelidebb lejtősségü vidékeire is. Ez a néprajzás az útban talált szlávságot, itt Zemplénben is, vagy tovább szorította az erdős hegyvidékekbe, vagy önmagába felvévén, testben lélekben magyarrá formálta.

Régi Írások, hiteles oklevelek, bizonyítják, hogy Zemplén-vármegyében a magyarság és szláv- ság mesgyéje, még a XV. században is a jesze- nói és barkói promontóriumokig, a »Krajnya Kapujáéig fölért; amit e mesgyén valamikor még innen eső Őrmező község neve is (de, fájdalom, ma már csakis a neve) bizonyít. Ez az elválasztó vonal magyar és szlávnyelvü vidékek véghatára között máig (szinte hihetetlen) Őrmezőtől Tőke-Tere- besig, sőt még annál lentebbig esett 1 Tiszta magyar külsejű községek nevükben is, népességükben is elszlávosodtak, vagy eltűntek! Hová lettek Agóes, Baka (Tót) Bessenyő, Félserfalu, Gödény (Gew- den) Gyürke-hegye, Harmadfalu. Illka, Márkusháza, Oroszka, Új-Eőr, (Wyewr) Gyepűelv, (Gepel) Bod- rogfő, PereezTfVisk (alias: Gywluez — Gyülvész) Veresvágás (alias: Henselócz) Zinyeg, Zolnok és a többi, és a többi tiszta magyar nevű és népességű községek ? Talán elnyelte a föld, tálán elnyelte a szláv áradat ? ! Ki tudná megmondani ?

Annyi bizonyos, hogy ha ma a remarkábilis vonalat meghúzzuk: szép és nagy vármegyénk területének fele (ha nem több) a szlávság javára számit.

Itt van előttem a vármegyebeli néyyszáz- ötvenegy község névsora. Figyelmesen nézegetem, latolgatom a községek neveit: melyik egyik, melyik másik serpenyőjébe kívánkozik a felállított mérlegnek f S mikor igy elrendezem őket: megdöbbenve látom, hogy a mérleg nem a magyarság javára billen. Látom, hogy csak kétszáztiz község-név maradhitósan magyar, — a többi kétszáznegyvenegy ellenben idegen, legnagyobb részt szláv hangzású. Másfelé nézek. Engemet nem any- nyira a puszta név, mint a lélek, ami annak értéket ad, érdekel. Veszem magamnak a fáradságot, hogy megtudjam, milyen a viszony magyarság és nem magyarság kozott a népesség számaránya szerint? így nézve a dolgot, még jobban lehangolnak a számok: magyar 118,524, elidegenedett 158,357 lélek ....

Szinte hallom már a megjegyzést, hogy túl- ságba viszem, mikor az átmagyarositandó községek számát Zemplén-vármegyében 241-re becsülöm. Pedig nagyon engedékeny voltam az átma- gyarositás alá kívánkozó község-nevek kiválogatásánál. Az irányelvet, mely a jelenlegi néven továbbra is meghagyandó és az átmagyarositandó községek kategóriájának elkülönzésénél vezérelt, a magam számára igy formuláztam

Minden község-név, mely magyar históriai jelentőséggel bi ' -.ló alakjában

idegenszerü • ► — >.r, n é-e zve magyartalannak Iá: c >>i 1 ndó.

*) M«£,'„r-vi--u:: lULn-viuphiája 38fi. lap.

**) U. o. ;,S: .

Az uj-évi üdvözletek megváltásából a »Zemplén« kiadóhivatalánál befolyt 17 ft. összeget az árvaház részére általvettem.

S.-a.-Ujhe!y, 1891. január 17.

Hornyay Béla dr.

árvaházi pénztáros.

Egy évvel később irorn e sorokat, mivel c-ak kész eseményeket akarok naplómba jegyezni. Több köny van benne, mint tinta, annyit mondhatok.

Egy éve vagyok már »megbízott.“ Kapok havonként 50 forintot, vakációra — semmit. Akkor pis/kalhatom fogamból azt a szafalémaradé- kof, amit a diligencia véletlenül bennehagyott. Aranyos jövőm képe. melyet oly gyönyörű rámával vettem körül — egyszerű mázolássá fan- csalódott. Nem maradt meg belőle más, mint a keserű csalódás. A fiiépecsenye erősen kipréselt tepertővé lett, a budai vörös szüretien dunavizzé sanyarodott. A szép öltözetből csak cipőm letaposott sarka mutatja, hogy én is ruházkodom. Mily óriási kiábrándulás! A mitológiai Ikarus lepörkölt viasz-szárnyaival nem pottyant akkorát a tengerbe, mint a minőt én estem képzeletem világából. Ehezképest életem a bóbitásfejü kán- tornénál még isteni volt. Ott legalább hetenként egyszer-kétszer ettem húslevest, itt örökösen tepertő, meg az átkozott »(elvágott* a menü. Meg is látszik rajtam 1 Mikor ebbe a rongyos városba

Egy fővárosi tanító annálisából.

(Vagyis, hogy mi az a metamorfózis.)

— Irta: Szabó Kálmán. —

Itt vagyok végre, va’ahára Magyarország metropoliszában : Budapesten.

A varos, tagadhatatlan, hogy szép. Mily óriási a különbség Paseka és e közt. Itt fényes ruhaju dámák és kitörulközött urac;ok lengenek az utcán, ellentétben a szegény Pasekával, hol a hajas cizma s ugyanilyen finom metériával preparált haj már ünnepi számba megy. Dagad a keblem attól a gondo'attól, hogy a közel jövőben a falu-i elnyűtt ruha és unalmas napok után én is igy fogok figuráim az élet színpadán.

Valóban eddigelé nem is sejtettem, mi az élet. Töröl metszett nyomorúságban éltem. Reggel áztatott piritóst, délben valami szürkés koty- valékot, e»tve szintén valami kipuhatolhatatlan anyagot dugott orróm a'á a bóbitásfejü kántorné. Ebben kellett szalmáznom, mint a türelmes birkának az iszapos sarjuban. De most »távolérző“ tehetségem sejteti velem az előkelő vendéglők párolgó büfsztekjének, filéjának s más finom eledelének pompás illatát, Hahl istenem adj her- kulesi erőt, hogy meg ne csábuljak leendő boldogságom mennyei kapuja előtt!