Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-10 / 19. szám
.. ;v ' Sátoralja-Ujhely, 1891. május 10 19. S2. Huszonkettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS. Egész évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek osftk ismert kezektől ÍO' gadtatnak el. Xézlratox nem adatna vissza. Egyes szám éra 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DU : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó nt&n 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték saerint minden O centiméter a tán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtalik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Vármegyénk évkönyveiből. — Andrássy Manó gf. emlékezete. — Lapunk múlt számában ott hagytuk el, liogy áldást mondottunk a nemeslelkü föur nevére. A kraszna-horkai sírboltból én most elvezetem bánatos szivü olvasóimat vármegyénk leveles tárába, — Klió kriptájába, hol a letűnt időknek írott emlékeit, mint a jövendőnek mindmegannyi drága örökségét, kegyelettel őrzik. És megháborgatom a vaskos évkönyveknek 20—30 éves nyugodalmát. Templomi csendjükből kihallgatom a szellem suttogását. Penészükből napfényre juttatom a név, a hir, a dicsőség, a halhatatlanság ragyogását. A feledtség pad- malából feltámasztom Andrássy Manó gf.-nak, mint két Ízben is volt zempléni főispánnak hatalmas alakját, vármegyei közéletünknek »díszét», .kedves büszkeségét«. Akit érdekel a múlt, mely Disraeli mondásaként hatalmunknak egyik eleme, figyelmezni fog az évkönyvek halk beszédére, melynek betüszerinti magyarsága ekként szól a megdicsőtiltrői: , im Az »1860-ik évi December hó 17-ik napján Zemplén Megye részéről S.-A.-Ujhely városában tartatott Köz Gyűlésben i-ső szám:* »Fő ispán Gróf Andrássy Manó úr O Méltósága a’ nagy sokasággal egyben sereglett Megyei rendek között szívélyesen fogadtatva a’ Gyűlés terembe megjelenvén mindenek előtt az egek Urához intézett buzgó fohászszal kezdé meg beszédét ki bennünket a’ sok szenvedések után végtére is az Ígéret földére szerencsésen elvezérelt; és megható szavakkal érintvén a múltnak fájdalmait a’ jelennek pedig reánk nehezedett köteles ségeit, előterjesztette, hogy a mai napra a megyei közönséget Föispáni hivatalába leendő beigtatási egyszersmind pedig a megyei hatóságot az 1848 ki ló ik t. c. értelmében gyakorlandó Bizottmányi tagok megválasztása végett hiván össze, fölkérte a’ rendkivel nagy számban jelen volt megyei közönséget, hogy 12 évektől fogva először mai nap megnyílt köztanársKozási jogaik élvezhetésére méltó súlyt fektetvén, ebben lehető komolysággal, kölcsönös türelemmel, egyszersmind pedig Méltóság teljesen járjanak el, ’s öt a huzamos évek ólta nem gyakorolt pályán bölcs tanácsaikkal istá- polják, — melyre a közönség résziről hosszas éljenzések következvén, ugyan csak Fő Ispán úr Ő Méltósága a’ közgyűlés alatti rend biztosítására kinevezvén ideiglenesen a’ közönségből Jegyzőül Évva Andrást, tiszti ügyészül Vékey Gedeont, Szolgabiró és Esküdtül pedig Füzesséry Dánielt és Fodor Istvánt ennek megtörténtével a Fő Ispáni kinevezést tartalmazó oklevelet felolvasás végett a Jegyzőnek általnyujtá, a mi is felolvastattván, az abban megrendelt eskü letételre nézve pedig a’ Megyei közönség részéről tett indítvány folytán ’s felsőbb jóvá hagyásnak reményében ö Méltósága akként járván el, miszerint az 1848 ik esztendőben Torna Megye Fő Ispánjává lett kinevez- tetésekor letett esküre hivatkozva az akkor Torna Megyére nézve tett fogadását, ezentúl Zemplén Megyére nézve fogja kötelezőnek venni, ezen fo gadásának az egész ós Gyűlés színe előtt eskü mondással tett megpecsételése után az 1849 év előtt Szolgabirói hivatalt viselt egyénekből a Megye közönsége által kijelölt hat egyén, u. m. Szemere József, Füzesséry Dániel, Kossuth Páll, Bujanovics Frigyes, Bernáth Dániel és Albert Páll által szűnni nem akaró éljenzések között, az ősi magyar szokás szerént székében ülve felemeltetett, ’s mint Zemplén megyének törvényesen beigtatott Fő Ispánja üdvözöltetett.« Az 1860-iki alkotmányos korszak rövidéletü volt. Az 1861 iki nov. 25-én tartott »utolsó bizottmányi jegyzőkönyvet« csak 1867 máj, i-én, mikor az Andrássy Aladár gf. főispán beigtatása végett egybegyűltek, hitelesíthették meg a »Megyei rendek«, hogy ekként a »teljesen megszűnt nyilvános élet az ismét új életre jutott alkotmányos korszak kezdetével történelmi összeköttetésbe hozassák.« Mikor a belügyministertől a m. kir, minis- térium összes személyzete által aláirt körlevelet, felolvasták, melyben az a kijelentés foglaltatott, hogy amíg a felelős nemzeti kormány a maga erejének és tekintélyének emiésére való őszinte igyekezetei abban találja, ha a vármegye »a tisztviselők megválasztásánál az erkölcsi feddhetetlenség, jellem és képesség tulajdonait különösen szemelőtt tartja, addig a maga részéről a köztörvényhatósági autonómia jogainak tiszteletben tartását ünnepiesen Ígéri*, —indítványba hozták, hogy e vármegyének az 1861 ki alkotmányos korszak alatt volt főispánja Andrássy Manó gf. (most Görnör-vár- megye főispánja), ki Zemplén-varmegyét »az akkori zilált politikai viszonyok között oly hü emlékünkben maradott férfias szilárdsággal és erélyes közreműködéssel kormányozta, becses emlékének közöttünk állandó tiszteletben maradása jegyzőkönyvileg fejeztessék ki.« Szinte felesleges említenünk, hogy az indítványt közörömmel és általános lelkesedéssel fogadták. Folytatólag az 1867. évi május hó 6-ik napján S.-a.-Ujhelyben a Komáromy József első alispán elnöklete alatt tartott közgyűlés jegyzőkönyvében pedig a következő szép dolgot olvasom : .Felemlittetvén, hogy gróf Andrássy Manóné, született Pálffy Gabriella grófnő, mint akkori főis- pánnénak hathatós közreműködése folytán a Zemplén lelkes hölgyei által készített s a megyének i86o ban tettleg át is adatott, de a bekövetkezett szomorú körülmények s idő viszonyok folytán, nehogy e disz ereklyétől megfosztassék, az 1861- ben ismét Parnóra visszavitt zászló mai napig is ott lévén — e zászlónak gróf Andrássy Manó által történt hű megőrzését a bizottmány hálás köszö- neténekjkifejezésére, s a megye levél tárába leendő visszahelyezésére főispán úr Öméltósága az első alispán úrral kérettek fel.« Őfelsége a király 1872 évi márc. hó 8 án kelt legfelsőbb elhatározásával Andrássy Aladár gf.-ot hivatali méltóságától saját kérelmére felmentvén, ugyanakkor kelt intézkedésével Zemplén vármegye főispánjává újra Andrássy Manó gf.-ot, Gömör és Kis-Hont törvényesen egyesült vármegyéknek eddigi főispánját nevezte ki. A beigtatás örvendetes napjául ápril hó 23-ikát tűzték ki. A közgyűlés jegyzőkönyvének ide vonatkozó passzusa igy szól : » . . . őméltósa szívélyesen visszaemlékezett az 1861-iki főispánsági korszaka alatt tanúsított azon általános hazafias érzelemre s alkotmány iránti hűségre, mely az akkori bizottmányt lel- kesité; főleg pedig hangsulyozá azon egyetértő közreműködést, melylyel e megye közönsége ré I széről föltétlenül találkozott, — ez alkalommal is azon reményét fejezi ki, hogy, habár jelenleg két, honfiúi törekvésektől lelkesült, de egymással éles I ellentétben álló párt foglalja el a politikai küzde , lem terét e megyében is, mi föispáni pályáját felette megnehezíti, mindamellett reményű s hinni óhajtja, hogy a már irányában régebben nyilvánult közbizalom jövő kormányzása alatt is csak szilár- ; dúlni fog; mire nézve a megye bizottságának s ; a vezérlete alatti választott tisztikarnak őszinte j támogatását kérte fel« . . . Lelkesedéssel fogadták Andrássy Manó gf.-ot másodízben is a vármegyei bizottság tagjai, kiknek nevében az akkori főjegyző, Vladár Ervin által mondott köszöntő beszéd igy szól: .Méltóságos Gróf! Mélyen tisztelt Főispán úr 1« »Egy évtized előtt, midőn a nemzeti létünket végenyészettel fenyegető gyötrelmes tusában és szenvedésekben oly gazdag korszak után hazánk sötéten elborult ege derülni kezdett, ugyanezen föispáni szék elfoglalásakor, Zemplén megye ösz- szes népessége határt nem ösmerő és szívből eredt lelkesedéssel üdvözölte Méltóságodat.« »Akkor a hossz.an tartott, dermesztő tél után, mely alatt alkotmányunknak az önkény jég* tengerén torlaszra jutott hajója már-már sülyedn látszott, Méltóságodnak megjelenése azon hatást idézte elő, mint a verőfényes első tavaszi nap sugarainak feltűnése s egyértelmű volt a szabadság hosszú időn át csukva tartott templomának felnyitásával. Akkor a honfiúi legszebb érzelem, a szabadság visszaállításán való öröm és a szebb jövő iránti remény vegyült a Méltóságod személye iránti hódolatba s az alkotmányunk akkori visz- szaállitása fölött érzett öröm csakhammar szomorú csalódássá vált.« »De megyénknek Méltóságod személye iránt nyilvánult bizalma fényes elégtételt nyert a Méltóságodnak, mint főispánnak elnöklete alatt utol- szor szuronyoktól körülvéve tartott megyei közgyűlésen tisztikarával történt együttes lemondása által; — igazolván Méltóságod, hogy a törvényhez és ősi alkotmányhoz való ragaszkodása oly tény, melyet megingatni, vagy megfélemliteni a a legnehezebb események sem képesek.« »Méltóságodnak, mint főispánunknak ez utolsó férfias és fényes szereplése óta hazánk felett nagy horderejű események zajlottak le, melyek megyénket Méltóságod családjához a bizalom s hála érzelmeivel mind szorosabbra összefűzték«. .Megyénk szülöttje s Méltóságod családjának tagja azon nagy honfi, aki bölcs vezérletének s helyes tapintatának köszönhetjük, hogy nemzetünk anyagi és szellemi haladását gátló békóibol kibontakozott és saját sorsának urává lön. A hála, mit kormányelnöki terhes állásán kormányzati böl- csesége által kivívott, a tulajdon legszebb nemét képezendi, s a dicsőség, mely ezzel egybeforrva egykor az utódokra maradt, nagy nevét fogja környezni, egy nemzet jutalma lesz.«*) »Az alkotmány sorompói 5 év előtt ismét megnyílván, ez utóbbi alkotmányos időközben megyénk élére újra Méltóságod fényes családjának egyik tagja**) állíttatott, kinek vezérlete mellett nemcsak az alkotmányos közélettel járó pártküzdelmek minden kóros kinövéseit sikerült elkerülni, de köztörvényhatóságunk szervezését s átalakítását is minden rázkódtatás nélkül vihettük keresztül.* »Fájdalmasan lepett meg uj szervezkedésünk első korszakában főispánunk váratlan visszalépése, s ezt csak azon öröm volt képes ellensúlyozni, hogy Méltóságod, kihez a múltból annyi kedves emlék köti megyénket, vállalkozott újabban vezérletünkre.* »Üdvözöljük Méltóságodat, mint hü és próbált hazafit s eddig is Zemplén egyik díszét s kedves büszkeségét azon boldogító megnyugvással, hogy az átalakulás nehézségeivel küzdő s ez alkalommal nemzetünk jövőjére is oly lényegesen kiható határozatok hozatalára hivatott megyénk közönsége Méltóságodban erőteljes támaszt és tapintatos vezért nyert.» »Üdvözöljük Méltóságodat föispáni székén azon óhajtással, hogy a gondviselés köztörvényhatóságunk élén számos éveken át tartsa meg.« * Ez a beszéd, mely akkor, mikor mondották hosszantartó éljenzést támasztott, most, hogy olvassuk, szomorúsággal tölti meg szivünket, könyeket sajtol szemünkbe, — mert, bizony-bizony mondom, Andrássy Manó grófban mi mindnyájan vármegyénknek .egyik díszét*, »kedves büszkeségét*, a legjobb hazafiak egyikének kimúlását siratjuk . . . Vármegyei ügyek. Vármegyénk közönsége f. hó 25-én s a következő napokon évnegyedes rendes közgyűlést tart. A közgyűlést megelőzőleg a számonkérö szék és az állandó választmány üléseznek. ' 1*1 ai Hy.nmunkliov egy ív *) A szónok csak abban az egyben tévedett, hogy Andrássy Gyula gf.-ot Zemplénmegye szülöttjének tartotta Szerit. **) T. i. Andrássy Aladár gróf. Szerit nuollólílot vaji esatolva.
