Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-04-19 / 16. szám

szabályozása részben az állam költségén s így rovásukra is történik s hogy az állam földeket javit és szerez a folyómenti birtokosok számára. Ezen honfitársaim feledni látszanak azt, hogy a megsokszorozódott s hirtelen leíutó viztömegeket és az ezekből eredő vízi bajokat legnagyobb részt az ő fensikjaikon s hegyeikben minden rend s mód nélkül eszközölt erdőpusztitások okozzák ; feledni látszanak továbbá azt, hogy az állam akkor, midőn a folyómentiek helyzetén javítani s a műveletlenül hevert területekből mivelhetőket létesiteni akar, csak saját jövedelmi forrását öregbiti egy uj adóalap teremtésével, közlekedési s közegészségi szempontból pedig csak az őt megillető feladatokat teljesiti; feledni látszanak végre azt, hogy annak, a ki bármely irányban szerezni vagy létesiteni akar, az ebből folyó költségekben is részesednie kell; azért is mérlegelése annak, hogy az arány, melylyel az állam e műveletekhez hozzájárul, sok-e vagy kevés, vita tárgya lehet, de maga a részesedés nem.

A folyók s különösen a Tisza áradásai által évenkint remegésben tartott s az ;smétlődő kiöntések által sújtott vidékeknek lakói csak a legnagyobb elösmeréssel adózhatnak azon állami s magán szakértő urak ügybuzgalmának és jóakaratának, kik a Tiszaszabályozásra vonatkozó fáradságos tanulmányok utján szerzett nézeteiket lapokban s külön füzetekben is tudomására hozzák az érdekeltségnek. Sajnos itt csak az, hogy e nézetek a baj alapokaira nézve eltérők, sok esetben homlokegyenest ellenkezők lévén s inkább a múlt eszközléseinek bírálását, mint a jövő teendőkre vonatkozó tanácsokat tartalmazván, a szakférfiaknak nagybecsű vitatási s kutatási alapot szolgáltathatnak ugyan, az érdekelteknek azonban nem nyújthatnak a szabályozás jövőjére nézve megnyugtató s egyöntetű szakértői megállapodást.

A dolgok ily állása mellett a nem szakértő érdekeltekre nincs más mód, mint a káros okozatok okainak végleges meghatározását a szakértőkre bízva, a folyók mellett évek során szerzett tapasztalataikat s ezekre alapított óhajtásaikat elmodani.

Mielőtt azonban saját nézeteimet, illetőleg óhajtásaimat a Tiszaszabályozás egészére, de különösen arra a vidékre vonatkozólag, melynek viszonyait legjobban ösmercm, igénytelen eszméimet kifejteném, Maiina Gyula mérnök ur múlt év vége felé kiadott munkájával*) részletesebben akarok foglalkozni, mert az abban foglaltak elég fontosak arra, hogy a főbb mozzanatokat a Tisza- völgyére általában, a bodrogközi társulatra vonatkozólag pedig különösen megösmertessem.

Szerző munkája kezdetén a helyi viszonyokat irja le, kiemelve, hogy a Tiszaszabályozás célja csakis az ármentesités lehet.

Kiterjeszkedik ezek után a légköri csapadékok és az azokat felfogó terület vizátbocsátó képessége bírálásába, felemlíti, hogy a Tiszának és mellékfolyóinak vízgyűjtő területét 153 ezer km2.-re lehet tenni, mely területnek 60%a hegy vidék és legnagyobb részben át nem bocsátó terület, mig a Tisza menti síkság a vizet inkább átbocsátja.

A lejtési viszonyokat illetőleg megjegyzi, hogy a Tisza folyó legtöbb mellékága jelentékeny magasságból ered melynek legnagyobb része a völgynek legfelső rövidke szakaszán emésztődik fel. Felemliti továbbá, hogy a Tisza és mellékfolyói a hegyekből előtörő áradásokat a szabályozás előtt nem bírták levezetni, azért a szomszédos rétségekre és laposokra ömlöttek, és csak miután ott többé kevésbé raktározódtak, később kerülő utakon folyhattak le úgy, hogy a csapadék víznek általában csak kis része nyert közvetlen levezetést, mert. annak javarésze a mély fekvésű árterületekre ömlött ki, minélfogva az ártereknek nem annyira a viz levezetése, mint inkább annak távozása szempontjából volt fontosságuk; a felső folyók áradását tehát mérsékelték ugyan, de hozzájárultak ahoz is, hogyaz áradások öszszegeződtek és hosszantartókká lettek.

A geológiai képződményekkel foglalkozva azt véli, hogy oly erek, melyek valaha egyik, vagy másik folyónak előmedrét képezték volna, aránylag kis területet foglalnak el, annál több meder és ér található, melyek valaha a folyók kiöntésének levezetésére szolgáltak.

Kiemeli továbbá, hogy a síkságnak a Tisza és mellék folyói mentén van leghatározottabban mélyedése és esése s hogy a Tisza folyása azon vidéken fejlődött ki, a merre a felszínnek leginkább összefüggő és legkedvezőbb esése volt.

A folyók medrei azonban nem voltak képesek eredeti helyzetüket változatlanul megtartani, mert a síkság talaja a folyótól el lévén sodorható, a medrek partjai és helyzetök örökös változásnak vannak kitéve.

A hordalék viszonyokról megjegyzi, hogy a síksági folyók a Sajót kivéve, többnyire csak lebegtetett hordalékot — iszapot és homokot — hoznak felsőbb szakaszaikból és hogy a hullámterek felsankolásának mérséklésére ezen hordalék a minimumra szállítandó le, mely célre szüksé•) A Tisza szabályozásáról. Irta : Maiina Gyula mérnök. Külön lenyomat a magyar mérnök és építész egylet közlönye XXIV. kötetéből 1890.

gesnek tartja, hogy az erdő irtások a hegyeke lehetőleg meggátoltassanak és mivel a Tisza felső szakaszán a partok könnyen megbontható iszapos homokból állanak, a melyekből a folyó sok hordalékot szed fel és szállít tovább, a partszaggatásokat is lehetőleg mérséklendőknek véli.

*

A Tisza menti vizi bajok orvoslására szerző a mederrendezést ajánlja, nevezetesen a túlságos éles kanyarok kiküszöbölendők és az áradások összegeződése megakadályozandó, illetőleg mér- séklendő az által, hogy egyes folyók lefolyását siettetjük, a később érkezőket visszatartjuk.

Szükségesnek véli tehát, hogy a Maros és Kőrösök árvizeinek levezetését lehetőleg meggyorsítsuk (?!), a Szamosét és Tiszáét ellenben mérsékeljük, minélfogva tartózkodnunk kell a Szamos vizének másodpe “ enkénti hozományát — habár a legkisebb mértékben is — fokozni, ellenben főgond fordítandó az alsó Tisza vizvezető képességének megjavítására.

A törő partok a folyó felsőbb szakaszain is megszilárditandók, a hullámterek kitisztitandók és a Tiszának Tokaj feletti részén uj átvágások többé nem létesítendők (1 ?)

*

Szerző ezekután a Bodrogközzel külön foglalkozik, felemlítve, hogy a Bodrog az Ondava- Tapoly, a Labore és Ung s a Latorca vizének levezetésére szolgál.

»E feladatának — irja szerző —- talán mérsékelt vízlevezető képessége mellett is megbirt volna felelni, ha az említett mellékfolyók medrét ki nem egyenesítették és az ottani kisebb patakok lefolyását meg nem gyorsították volna.«

»Az c téren nyakra-főre végrehajtott szabályozási munkák folytán azonban sokkal nagyobb tömegben és gyorsabban indulnak le az áradások a Bodrog felé, hogy sem a Bodrog letudná azokat vezetni, minélfogva a Bodrogköz helyzete most is válságos«.

Miután pedig ezen felső szabályozások káros hatását megszüntetni nem lehet, szükségesnek tartja a Bodrog felé gravitáló felső vizek leroha- nását a kopár területek befásitása által mérsékelni és a Bodrogköz súlyos helyzete javítására a Bodrognak levezetését fejleszteni.

Ezen szempontból megokoltnak jelzi azt is, hogy a közép tiszai átvágások szintén fejlesztve legyenek.

Maiina mérnök úr a fentebbieken kívül ös- merteti a Tiszaszabályozás múltját, különösen Paleocapa Péter és Vásárhelyi Pál tervezeteit, ezenkívül közöl egyébb leírásokat és műszaki adatokat, számos táblázatot, melyek megbirálására a szakközegek vannak hivatva.

*

Részemről csupán a Bodrogközi helyzettel kívánok tovább foglalkozni, hogy Maiina úrnak munkáját ez irányban kiegészíthessem.

Igaza van szerzőnek, hogy a telettünk létesített szabályozások Bodrogközt a legsúlyosabb helyzetbe sodorták.

Ameddig ugyanis ezen felső szabályozások még csupán csekély mérvűek voltak, addig a Bodrog folyó árvizei ellen csak kevés küzdelmünk volt, sőt a viszonyok annyira kedvezőkké váltak, hogy a Latorca folyó menti birtokosok készséggel hozzájárultak a szabályozási költségekhez, miután a Tisza folyó kiöntései ellen megvédve lévén, a Latorca önmagában nem okozhatott nagyobb kiöntéseket, sőt még a Latorcamenti megyei töltések gondozásával is felhagytak, mert azokra szükség nem volt.

Csapadékdús időszakokban ugyanis a felső folyók által hozott vizek eredetileg mintegy

300,000 hold területen raktározódhattak, minek folytán nagyobb vízszinemelkedés nem támadhatott.

Amint azonban a felső szabályozások mind egyre jobban fejlesztve lettek, amint a fentemli- tett raktározó medencék kissebbültek, azonképen emelkedett az árvízszin a Bodrog és Latorca folyók mentén és ugyanazon arányban nagyobbodott a Bodrog és Latorca vidékiek panasza az árvizek pusztításai miatt.

Most már, amikor a felső folyók szabad ártere mintegy egyharmadrészre (társulati főmérnökünk, Révy Géza Victor számításai szerint 98300 holdra) reducáltatott és azok egészen Bodrogkö- zig gyorsan lefolyhatnak, társulatunknál keresnek kárpótlást, ahol felduzzadva egy új medencét alkotnak, mely medence a körülményekhez képest nagyobbodik és esetleg egész Bodrogközt elfoglalhatja.

Különös mostoha helyzetbe jutottunk azáltal, hogy ezen felső vizek csupán Bodrogközig lettek szabályozva, de tovább lefelé a szabályozás abban- hagyatott.

Mert a Bodrog folyó átmetszései nincsenek mindenütt kiásva (a kiásottak sem váltak még anyamederré) s a Latorca folyó alsóbb részeinek kanyargós és szűk medre javítására, avagy egyébb védő munkálatok létesítésére ezideig mi sem történt.

A reánk nézve különösen veszélyt hozó felső folyók közül ott találjuk első sorban az Ondava- Tapoly folyókat magas töltésekkel ellátva, a meder szabályozva, a vízszinesés nagyobbitva, az

árvíz rohamosan lefolyhatik egészen Imregig, onnét kezdve azonban szétterül.

Tovább kelet felé a Labore meder egyre magasabb töltésekkel lett eltömve, úgy, hogy az Ung és Labore által hozott vizek nem folyhatnak le többé megosztva, hanem a szükebb medrü Cso- pán érbe szorítva magasra felduzzadnak és kiöntenek, míg végre a Latorca folyónak már önmagában véve is szüle és a Csap felettinél sokkal kissebb medréhez érkezve, szétömlenek és nagyban hozzájárulnak a bodrogközi felső medence alkotásához.

Északkelet felől a Beregmcgyei társulatnál a Latorcza folyót helyenként szabályozva látjuk, balpartján töltések emeltettek egészen Csapig, tehát ismét csupán Bodrogközig, ahol szintén szétömlik.

A fentebbi viszonyoknak tulajdonítható, hogy az 1888 ik évi árvizek idejében a Tice és Latorca menti, valamint a Bodrogi jobb oldali községek pusztulásnak indultak

Rád községe vízzel teljesen körül volt zárva, hasonlólag Szt.-Mária községe, ahol az épületek összeomlottak. Zétényhez is csak ladikon lehetett hozzájutni, ott az árvíz még a község magasabb részein elhelyezett gróf Klobusiczky-féle ősi kastélyba is ellátogatott, mely épület földszinti termeiben — ami az ideig még soha meg nem történt — csak ladikon lehetett közlekedni; Boly községe hasonlólag körül volt zárva stb.

Hasonló viszonyok mutatkoztak egyébb helyeken is, de mivel az itteni árvíz-okozta bajok eléggé ismeretesek, a további részletek felsorolását feleslegesnek tartom.

Téves lenne azon felfogás, mintha ezen nagyobb áradásokat csupán a rendkívüli csapadékok okozhatták volna, mert minden évben nincsenek rendkívüli csapadékok, a fent nevezett folyók azonban most már kisebb-nagyobb mérvben elárasztják Bodrogköz felsőbb részeit és a bajok folyton ismétlődnek, elegendők erre kissebb esőzések még oly időszakokban is, amikor a Tisza folyó áradásai egészen jelentéktelenek, mint például ez év tavaszán I

*

Malina úr munkáját illetőleg meglepetésemet kell nyilvánítanom a felett, hogy ő, mint a tiszai osztály volt főnöke, nem intézkedett ezen általa is hangsúlyozott bajok orvoslására, de köszönettel adózom neki azért, hogy most, mint a felsőtorontáli társulat főmérnöke, mégis országos szempontból tekinti a Tisza-szabályozást és a Bodrogköz helyzetén a bodrogi átmetszések kijavításával és egyébb munkálatokkal segitni igyekszik.

Nem oszthatom azonban abbeli nézetét, mintha védtöltéseink további felmagasitásáról és megerősítéséről nem szándékoznánk gondoskodni; mert habár társulatunk pénzviszonyai a legsúlyosabbak, mégis mindent elkövetünk védvonalaink biztosítására, nagy részben már újból emeltük a tiszai és bodrogi töltéseket és ezen munkálatokat továbbra is folytatjuk.

Csakhogy az Ondava, Tapoly, Ung, Laboré és Latorca folyók pusztításai megakadályozását egyébb munkálatokban, a vízszin lehető sülyesz- tésében, illetőleg gyors levezetésében kell felkeresnünk, hogy a Tisza és Bodrog folyók árvizei ne találkozhassanak, mert eltekintve az óriási költségektől (melyek szerintem az állam által lennének fedezendők) a felső folyók részére még megmaradt és már úgyis felette szűk árterületet nem reducálhatjuk még kissebbre, nem építhetők a Bodrog és Latorca folyóknak mindkét partján védtöltések és igy ezen utón nem menthetjük meg a jelenleg már az árterületekbe eső községeket, mert ily munkálatok által az árvízszin még inkább felduzzadva, nemcsak a Bodrogköz, hanem valószínűleg az egész Tiszavölgy ismét súlyosan lenne veszélyeztetve.

Nagy köszönettel tartozom Maiina mérnök úrnak, hogy alkalmat nyújtott nekem a Tiszaszabályozás kérdéséhez általánosságban, a Bodrogközi viszonyokhoz pedig különösen hozzászólhatni.

*

Legyen szabad ezúttal az országos vízépité- szeti és talajjavitási hivatal főnöke, Kvassay Jenőnek — ki vízügyi irodalmunkat számos nagybecsű munkával gazdagította — egy megjegyzéséhez*), melyet Maiina Gyula fcntemlitett közleményére válaszolva tett, egy rövid észrevételt fűzni.

Kvassay a csekély esésű folyók szabályozásáról írt müvében 1885-ik évben a többek közt azt írja: »Tekintettel arra, hogy a Felső-Tisza és Szamos mentén nagy kiterjedésű árterek vannak, melyek ma még nincsenek töltésekkel védve; te. kintettcl továbbá arra, hogy addig a Tisza és Szamos folyók árvizei Vásáros-Naménynál nem találkoztak — ami pedig kizárva nincsen — sőt a Szamos szabályozása következtében valószínűbbé válik, amennyiben eddig a Szamos később ért a torkolathoz, mint a Tisza, a szabályozás által pedig folyása gyorsittatni fog; végül, hogy Tokaj

*) ^Megjegyzések* Maiina Gyula »A Tiszaszabályozásról« cimii közleményére. Külön lenyomat a magyar mérnök és épi- tész-egylet közlönye XXV. kötetéből.