Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-04 / 1. szám
Vármegyei ügyek. Rendkívüli közgyűlés. A vármegye bizottsága, múlt évi dec. hó 30 án, Matolay Etele alispán elnöklete mellett s egy-két bizottsági tag jelenlétében rendkívüli, rövid közgyűlést tartott, mely alkalommal a vármegye főszámvevője referálta a petrahai körjegyzőségének 1889 és 1890. évi ujjászerkesztett költségvetéseit, úgyszintén az agárdi és koloniczai körjegyzőséghez tartozó községeknek 1891. évi háztartását szabályozó előirányzatokat, melyek rövid vita után törvényhatósági jóváhagyást nyertek. Első eset, s ezért érdemes feljegyezni, hogy a vármegye területén lévő 451 község közül csak egyetlenegy község maradt el az év végéig 1891. évi költségvetésé nek benyújtásával s ez az egy: Tarczal nagy község! Erre is el lehet mondani: „igy lesz az első utolsóvá«. A vármegyei közigazgatási bizottság f hó 14-én, d, e, 9 kor ulest tart. A vármegyei tüzkárosultak javára az országszerte begyűlt könyöradományokból újabban 8000 ftot küldött a belügyminister főispán Öméltóságához. Az Oceánon-tul lakó magyarság körében az Amerikai Nemzetőr szerkesztősége 701 ft 75 krt gyűjtött. Ez az összeg e napokban érkezett meg az alispáni hivatalhoz. A m. k. földmivelési minister vármegyénk területén 1891. évre ménló fedeztetési állomásokat következő községekben rendszeresített: u. m. Ber- zék (3 ménlóra), B.- Újlak (6), Bulka (3), Cselei (3). Gálszécs (2), Kazsu (3), Nagy Mihály (2), S.-Patak (3), Varannó (2), B.-Szerdahely községben 2 ménlóra. A zemplénvármegyei közkórház napi ápolási diját 1891.évre a belügyminister 62 krban állapította meg. Hírek az országból. ^Változás a ministériumban. Orczy Béla br, dr., Ófelsége személye körül álló minister, huszonnégy esztendőre terjedő szolgálat után nyugalomba vonult. Helyére ifj. Szögyény-Marich László, külügyministeri első osztályfő neveztetett ki mi- nisterré. Orczy B. br. minister a kötelességtudó legmagasabb hivatalnokoknak példaképe volt. Mi nisterségének egész ideje alatt csak háromszor mulasztott hivatalt, akkor is betegség miatt. Őfelsége a teljes odaadással végzett s kiváló szolgalatok elösmeréseül Orczy br.-nak a Szent-István- rend nagykeresz jet adományozta, egyszersmind főkamarási méltósággal és örökös főrendiházi tag sággal tüntette ki. Uj főispán Römer Ervin br., országgyűlési képviselő, Hont-vmegye főispánjává neveztetett ki. Magyarországon volt leghidegebb idő egész Európában az elmúlt hét folyamán A hőmérő legalacsonyabban állott Kézsmárkon — 20 fokot mutatott. A pozsonyi hidavatás őfelsége a király, a ministerek és óriási néptömeg jelenlétében múlt évi dec.^ hó 30 án tüntető lelkesedéssel ment végbe. Őfelsége a főispánok küldöttségének adott válaszában hangsúlyozta, hogy a korszellem által sürgetett s a közszolgálat fokozott igényeinek s egységének érdekében hozandó reformok küszöbén állunk. Szapáry Gyula gf., magyar ministerelnök ministertársai jelenlétében az országos szabadelvű párt uj évi üdvözletét fogadván, a kormány po litikáiát és munkarendjét hűen vázoló válasz-beszédében kiemelte, hogy ő és ministertarsai az államszolgálat minden ágazatában létesíteni fogják mindazokat a reformokat, melyeket az ország fejlődése érdekében jónak Ítéltek s e reform-javaslatokat olyan sorrendben, amint azok a közszükségletnek megfelelnek, a legrövidebb idő alatt előtagja terjeszteni. sült a történendőkről, mikor a templomba belépett. Minden a megszokott. Szorongásig telt padsorok, szembe a katédrával és papszékkel (melyeket Dókus Józsefné Öméltósága jóvoltából uj bársony-takaró ékesített) más vallásfelekezetüek, kik most is, mint máskor, ellátogatnak ide, hogy az isteni igazságokat a lánglelkü szónok ajkáról hallhassák. Mindez, mondom, a megszokott környezet. Meghívót csak a helybeli r. k. és g. k. lelkészeknek küldött a prezsbiterium s jól eső örömmel látta, hogy főtiszt. Kecskés Antal szintén ott volt a jelenlétük között. Mikor az isteni tisztelet véget ért s ez ünnepelt lelkész legszebb beszédeinek egyikét elmondván a katedrából leszállva lelkészi székében helyt foglalt, — a prezsbitérium élen Dókus Gyula egyházi világi főgodnok előlépett s a következő beszéddel mutatta be a hitközség hódolatát: Nagytiszteletű Ur I Szeretve tisztelt lelkipásztorunk I Ezen hely a vallás gyakorlására van szánva, s itt Te vagy hivatva hozzánk szólani. Ha mégis most, midőn bölcsen oktató szavaid elhangzottak, én szó’ok ; oka az, hogy ma híveid kivannak általam Hozzád szólani ; Hozzad, ki 25 éven át híven és igazán toltéd be Péter apostol emez intését: »legeltessétek az Istennek seregét, mely a ti gondviselésetek alatt vagyon, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest.« Kegyeletes ünnepet kívánunk ma ü'ni S azért választottuk e helyet, mert ezt tartottuk méltónak ünneplesedhez, megfelelőnek érzelmeink tisztaságához. Ez ünnepet lelkipásztorságod 25 éves fordulója alkalmából üljük. S ez ünnepen a hála. sze retet és elismerés igaz virágaiból font koszorút hozzuk eked. A hala virága azon munkád után nyílt szívünkből, melylyel 25 éven át egyházunkat atyailag gondozád; a szeretet virága tanításod által fakadt lelkűnkből ; az elismerés virágát meg nemesitett gondolkozásunk termeié. Boldogok vagyunk, hogy e három legnemesebb virágból a 25 éven át font koszorút ma átnyújthatjuk Neked, mert reményeink, miket egyhangú megválasztásod alkalmával hírnevedre álla - pitánk, teljesülének. Hozzád való hiv ragaszkodásunkat Te fényesen jutalmazád. Felelevenednek emlékeinkben azon idők viszonyai, mikor Téged, mint hódmezö-vrsárhelyi igazgató-tanárt, az elénk gördített akadályok dacára, lelkészünkül megválaszthatánk, s azon közlelkesedés, mely mindannyiunkat elragadt, midőn i86í, év október 4-én közöttünk megjelentél. Élénké emlékezünk arra a vallásos áhítatra, mely ug. mázon hó 8-án tartott beköszöntő szónoklatod alatt lelkünket elárasztá, s mely minden egyházi beszéded által azóta csak fokozódott, s igazolta itt is ama arany igazságot, hogy : nincsen semmi, mi nemcsak a vallás-, de az egész civilizációnak kifejlődésére nagyobb befolyást gyakorolt, mint az egyházi szónoklat.1 Kell, hogy a múltak eme emlékeit felidézzem; nem ugyan azért, hogy érdemeidet elősorolva, azokat méltányoljam, mert arra szóm gyönge, hanem azért, hogy rámutatva: példiul szolgáljon, mi az eredménye egy lelkes, hivatása magaslatán álló egyházi férfiú 25 évi önzetlen munkásságának. Huszonöt év egy ember életében nagy idő, de arra, hogy nagyot és sok jót munkáljon, vajmi kevés, Európába s Gábriellé, Garanger tanácsára, önként jelentkezett a hatóságnak Eyrand ezalatt a legsanyarubb helyzetben kínlódott Amerikában, mindent megkísértett, hogy pénzre tegyen szert, s ál utakon végre elvergődott Havannába, hol egv volt alkalmazottja felismerve öt, félj-lentette a rendőrségnél, mely őt elfogva, kiszolgáltatta a fráncia kormánynak. A nyár óta mindkét gyi'kos a Palais de Justice lakója s a vizsgalat alatt, mely alkalomból a gyilkosságot is rekonstruáltak a Rue T D. b n, amelyhez az áldozat szerepet egy rendőr adta, gyakran szembesítették őket, mely alkalommal nem hiányzottak a drámai jelenetek. Különben Gábriellé mentségéül azt hozza fel, hogy őt Eyrand hipnotizálta, s e befolyás alatt vak eszközzé vált. Pontban déli 12-kor elhangzott az elnök ajkáról a parancs: »vezessék be a vádlottakat!« Erre általános mozgás keletkezett. A cserepár egyszerre jelent meg a vádlottak padjához nyíló ajtón. Lön pedig erre olyanféle mozgás, minőt az ember a szinházban szokott tapasztalni a »premiére dán- seuse« megjelenésekor valame'y kihiresztelt balettben, csakhogy a hirtelen nekiszegzett minden kalibetü szinházicsovek éppen olyan hamar le is hanyatlottak méltó bizonyítékául, hogy még sem találták olyan szépnek a »csodálatos« la belle Gab- rielle-t. Hát bizony csak olyan közönséges kis »onoriére« benyomását teszi az emberre ez az alig huszonkét éves bűnös ; s mig fitos, égfelé kívánkozó igazi francia orrocskáját kendője mellé dugja, nem a legcsekélyebb figyelemmel szemleli a »tiszteletére« egybegyült fényes közönséget. Eyrand maga komor egykedvűséggel néz hol a mennyezetre, hol pedig a szemközt ülő esküdtekre. Úgy látszik, nagyon is tisztában van a reá várakozó Folytatás a mellékleten A ragadós száj- és körömfájás újabban fellépett Kolbaszó községben, ellenben megszűnt : Fapina és V.-Csemernye község marhaállományában. Hírek a nagyvilágból. VTTT ' ó pápa ez idén az arany rózsát a aság elnöke feleségének, Carnot né ak 1 Idötte. nn Henrik, a világhírű régiségku alálója, nápolyi lakásán váratlanul li régiségeket, melyeket. Schliemann i mai Hinzarlik táján talált a ber- múzeomnak egy külön osztályában o> nn érdekes példája a »selt-madeát szorgalmával lett világhírű tu- •V g- boltosinasból. Indiánusok lázadása. Az északamerikai Egyesület-Államok területén élő benszülöttek lázadása napról-napra nagyobb terjedelemben s veszedelmesebb mértékben jelentkezik. Az Unió csapatai négy napos harcot vfttak a fölkelőkkel s nem bírták meggátolni a Clay-creck méllett lévő hittéritö-telep elpusztítását. 111 »■wn miimji csengetett a lakás ajtaján s a közeli óra pont nyolcat ütött, midőn a látogató előtt az ajtót maga Gábriellé kinyitotta. — Szeretsz-é ? — volt Gouffe-hez intézett első kérdése, mire a válasz egy csattanó csók volt az áldozat részéről. Bevezetve őt a szobába, a chaisse-iongue-ra ültette, s maga is helyet foglalva mellette, tréfásan mondta neki: »hogyha megcsalsz, igy fojtalak meg!« s e szavakkal a derekát övedzö selyem- kötelet leoldva, azt az áldozat nyakára hurkolta, mindig a tréfát sziulelve. Egy pillanat müve volt Eyraud-nak, hogy a neki hátranyújtott kötél végét a csigán áthúzza, s a következő percben a szerencsétlen »huissier« már a levegőben kapálódzott. A sokáig ^artó haláltusa kimerhette Eyrand-1, ki, dacára óriási erejének, kénytelen volt az áldozatot leereszteni. Minthogy az még némi életjelt mutatott, vasmarkával megfojtotta. Eyrand kiku tatta az áldozat zsebeit, nagy megdöbbenésére azonban alig százötven frankot s egy kulcscsomagot talált nála. Egy eszme villant át agyán ! Magára öltötte a Gouffe kabátját s a kulcsokat magához véve, elszaladt a »huissier* montmartrei irodájába, s miután ott minden fiokot kikutatott, a legcsekélyebb eredmény nélkül, visszatért a gyilkosság színhelyére, hol miután Gouffé-1 megfosztotta ruhájától, a csiga segítségével beleeresztette a hullát a Gab rielle által varrt és tartott viaszos vászonzsákba, melyet aztán a készen tartott málhába gyömöszölt bele. Megiván egy egész üveg konyákot, az éj részét szeretőjével a hulla mellett csen- ian töltötte el gél hazamenve feleségéhez (mert a gyil ember, illetve csak volt, mert a törvény asztotta őket), kétségbeesésében mindent Jubileom a templomban. / Uj-év délelőttjén, az isten-házában, lélekemelő örömünnepet ült az újhelyi ev, ref. egyház hivősége. Hőn szeretett papjának, nagyt. Fejes Istvánnak, abból az alkalomból, hogy itteni lelkipasztor- ságának huszonötödik évfordulóját túlhaladta, emlékül, egyszersmind az iránta érzett hálás elösme- résnek jelképes nyilvánításául, díszkötésü bibliát, azonfólül remekmívű arany-tollat nyújtott át, az új-évi ájtatosság befejezése után. az ünnepelt dicsőségének színterén, a templomban. Szívből örvendünk mi is az örvendezökkel! Hozsannát kiáltunk az Ur hív szolgájának — kalaplevéve köszöntjük az ihletett lelkű költőt — együttérezve az ünneplőkkel éltetjük a lelkes költőpapot. kinek, mint ilyennek, híre-neve túlszárnyalta Ujhely határait s valóban nagytiszteletüvé vált mész- sze földeken. ... A prezsbitérium új év napját választotta ki a hódolatnak illendő alkalmául. Aki uj életet, hirt, nevet, dicsőséget szerzett egyházának aranyszájú- ságával, úgy érdemelte, hogy ily kiváló alkalommal részesüljön az őt megillető ovációban. Teljes csendben, úgyszólván titokban készül* tek elő a beavatottak az érdemes lelkipásztor meg- jubilálásához, — aki talán még akkor sem érteelmondott neki, ki aztán, hogy menekülhessen, 500 frankot adott neki, melylyel a gyilkos Gábriellel és a hullát tartalmazó bőrönddel Lyon-ba utazott. Majd egy egy-lcvas kocsit bérelve, Gábriellel és a málhával Millery-be, egy kis községbe, hajtatott s még az éjszakán a Rohne partjara menve a hullát kivette a málhából s a párról a vízbe gördítette. A bőröndöt pedig darabokra metélve, elszórta az erdőben. A hulla azonban a nem na gyón meredek parton fennakadt egy akácfában s pár hónap múlva a zsákból áradó bűz nyomrave- zetett egy útkaparót, ki a zsákot tartalmával együtt begörgette a községházához. E gördítés közben az amúgy is teljesen feloszlásban lévő hulla annyira eltorzult, hogy az áldozatnak odahívott sógora sem bírta felismerni. így a hullát, mint ismeretlent, a közös sir gödörbe temették el Egy szerencsés véletlen azon ban később lehetővé tette a kiásatáskor a hul'a megtalálását, amennyiben a sirásó pajzánságból, mikor a hullát eltemette, egy ócska kalapot nyomott fejébe, mely később aztán segített a megtalálásban. Eyrand és Gábriellé ekkor már Amerikában voltak, hol a legkalandosabb életet élték, s hol Eyrand szeretőjét lánya gyanánt vezette be ; utóbbi megismerkedett New-Yorkban egy gazdag francia magánzóval, Garanger vei, egy nyugalmazott francia katonatiszttel, ki Gabriella kezét meg is kérte állítólagos apjától, mibe az, önként értetődik, bele is egyezett, tulaj^onképeni célja azonban az volt, hogy Garanger-X is eltegye láb alól. E tervet azonban meghiúsította Gábriellé, ki, úgy látszik, komolyan beleszeretett Garanger-be; mindent bevallott neki, mire együtt visszatértek
