Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-08-24 / 34. szám

Értekezlet. A S.-a.-Üjhelyben felállítani célozott sörgyár ügyében Öméltósága a főispán elnöklete alatt ma d. u. a vármegye székháznak kis termében értekezlet fog tartatni. Ismételten felhívjuk e fontos ügyre a közfigyelmet.

Levelezés.

Budapest, 1890. aug. 21.

Fék. szerkesztő ur!

Fővárosi ievél Írására kaptam megtisztelő felszólítást.

Igen ám, t. szerkesztő ur, mintha az most oly könnyű dolog volna. A semmiről írni variamit. Mert bizony Budapesten most épen semmi sem történik. Az az, hogy mégis csinálnak valamit ezek a szegény halandók, kiknek a »nervus rerum gerendarum« csekély volta vagy egyéb körülmény megtagadta a nyaralhatást, jobban mondva a hüsö- lést. Mert mi itt igazán nyaralunk. Erezzük a nyár erejét úgy, mint talán sehol széles Magyarországon. Hiszen másutt is nagy a meleg, de másutt nincsenek olyan szűk ütcák, olyan magas házaktól körülszegve, melyek megakadályozzák a fris levegő áramlását. Azok a magas házak okozói aztán annak, hogy olyan fülledt nyári meleget élvezünk, hogy valóságos martiromságot kell kiáltanunk nekünk, szegény itt rekedt fővárosiaknak.

De mégis van valami, a mi — legalább látszólag — felrázza lankadtságából a tespedő idegeket. Mert hajh ! divattá lett, hogy a lóversenyek alkalmával élénk, izgó mozgó legyen a fővárosi, az utolsó praktikánstól kezdve fel egész a kaszinótagig. Gondolatmenetük egész világát lefoglalják a — lovak. Busby, Watt, Fir a cinques, Uram- bátyám, stb. stb. ezek a nap hősei, ezek a nevek járják szerte-széjjel, ezek képezik most a beszélgetés állandó tárgyát.

Ha két embert látsz az utcán, kik egymással diskurzusban állanak, kevés ideig kövesd őket, s kissé oda figyelsz, bizonyosan olyan beszédet hallasz, mitől megvész egy tisztességes magyar háznál táplált ugató áltat is — ha beadod neki. Mert, kérem alásan, sportnyelven beszélnek. Az pedig olyan zagyvalék, melyhez képest a valopük valóságos eszményszámba jöhet. S e mellett, nem kell félned, hogy a hallgatódzás bűnébe eshetel, mert azok, — bizony nem beszelnek, de úgy kiabálnak, hogy minden ember hallja és bámulja őket — mert ez igy chic.

Hát még odakünt a turfon. Mintha a bolondok megvadult serege most szabadult volna ki rekeszéből. Dobogás, orditozás, futkosás, mely meghódítja az ember agyát és futásra, menekülésre ingerli ez őrületes tömegből, melyet a kapzsiság, a nyerészkedés vágya önkívületi állapotba hozott ; melyen hol nevetni, hol boszankodni vagyunk hajlandók.

De a mi ezután következik, az már inkább kielégíti az ember szép’érzékét. A felsőbb tízezer, illetve ezek tagjainak hazavonulása, jobban mondva diszmenete.

E jelenet középpontja az ország szeme fénye : az Andrássy-út. Fényes kocsik serege, melyek elé még fényesebb szerszámokkal ékeskedő lovak vannak fogva Itt ott egy négyes fogat látható, a mi Budapesten ugyancsak ritka látvány. Némely fogat láttára a csodálat moraja vonul végig a Andrássy utón.

A mágnásfiaknak feltétlen bámulói a varró és hímző műhelyek növendékei, mintha valame- nyien itt adtak volna egymásnak »rendezvous5-t.

S nyelvünk hős vértanúját eltemetvén,

O újra száll, uj joghöst védeni.

Mert kelnek már a szebb virányu mesgyén Tanítványoknak elszánt sergei !

Nézd az oroszlán Vesselényit, nemzet! Föllép a rettegést nem ismerő ;

Kik alkotmányodon tiporni mertek, Azoknak rettegésül lép elő !

Úgy áll a tántorithatlan mogorván. Kölcseynek függvén tekintetén,

Nagy Vesselényi, mint hű oroszlán Az evangélistáknak jobb felén.

S midőn előre ront és vermet ásnak A bérencek, megtépve karmaitól : Védelmére a bajnok óriásnak lm a szent férfi kél s igéje szól !

Harcolt-e bajtárs hajtásért dicsőboen Spárta mezőjén f Nézd a megkötött Érckaru Gigást s a halvány, törékeny Oltalmazót az üldözők között.

Csak homlokát fegyverzi le s ajkát Ez volt a honfi szív hattyúdala.. .

S mégis börtönben ily fénylő igazság ?

S felejtve hal, honért harcola ?

Hon s népszabadság ! bukva és feledve Halt értetek 1. . . De ti nem haltatok 1 Vezérek atyja volt sasröptü lelke,

Kik megnyitották az uj korszakot 1 A még szendergő óriás felébredt,

Hisz itt megláthatják Pisti, Niki, Gyuszi, Muki ' gr.-t, br.-t, ábrándjaik élőképeit, kik most a bakok ! magasságában dicsfénytől övezve félistenekként tűnnek eléjük.

Szegény leánykák, kik nemetek bűnétől, hiuságtok által ösztönöztetve a külső fény csillogásától elbóditva vakon rohantok a tátongó örvény mélységes mélyébe és magatokkal rántjátok a szeplőtlen erény dicsőségével a becsületet, hogy orgiákat csaphasson sárba rántott erényetek fölött, a vak szenvedély.. . Gutius minor.

I-Iomonna, 1890. aug. 19.

A homonnai ev. ref. egyház örömünnepe.

Ilyen cim alatt irható be az 1890. évi aug. 17-e a homonnai ev. ref missiói egyház történetébe.

E nápon szentelte fel az ifjú egyház uj imaházát s adta át rendeltetésének.

Augusztus 16 án, este 3/47 órakor érkeztet meg az ünnepségre Kun Bertalan, tiszáninneni ev. ref. püspök Öméltósága, Bernáth E'emér, felsőzempléni ev. ref. egyházmegyei gondnok, Kálniczky János esperes, Fejes István, egyházmegyei tanács- biró, s.-pataki főiskolai egyházi algondnok stb. urak s még számos egyházi és világi egyén kíséretében.

Az állomáson, hova Homonna város lakosai nagy csoportokban vonultak ki, Dercsényi Kálmán, egyházi fögondnok fogadta püspök Öméltóságát, ki is a kölcsönös üdvözlések megtörténte után hosszú kocsisor által kisértetve vonult be szállására. A menetet Haraszthy Miklós, járási főszolgabíró, nyitotta meg, utána következett az előkelő vendég kocsija, azután a vendégek és városi érdeklődők hosszú sora.

Augusztus 17-én, reggel fél 10 órakor, a jelenlevő papság s nagyszámú közönség ment püspök Öméltóságáért, ki is a gyülekezet élére állva, megkezdődött a felvonulás az uj templomba s 10 órakor kezdetét vette az ünnepies istentisztelet.

A templom fölavatásnak első aktusa abból állott, hogy kint, a templomnak még zárt ajtaja előtt, az egyház fógondnoka hatásos beszéd kíséretében a templom kulcsát átadta a püspöknek, ki is azt szép alkalmi beszéd kíséretében átvevén, megnyitotta a templomot s bebocsátotta abba a i szorongó nagy közönséget. f

Gyülekezeti éneklés után megjelent a püs- I pöknek köztiszteletet gerjesztő alakja a virágok és fenyőágakkal feldiszitett templom szószékében, s keresetlen szavakból álló, de mégis szivet és lelket átható és elragadó imával emelte fel lelkünk áhítatát istenhez. Ezután karénekek s egyházi beszédek következtek, utóbbiakat Böszörményi Károly málczai ref. és Csisko János, kassai ág. hitv. ev. lelkész mondották. Kálniczky János espe rés imája és az úri szent vacsorának ref. és ágost. hitv. ev. szertartás szerint kiosztása s gyülekezeti éneklés után az ünnepies istentisztelet véget ért.

A templomból emelkedett lélekkel távozott mindenki. Szem alig maradt szárazon. Az arcokról a betelt vágy boldogságának glóriája mosolygott. Nagy ünnepe volt ez minden protestánsnak s minden magyar embernek, aki tudja, hogy erre j a templomra, itt az északi végeken, milyen nemzeti missió vár.

A templomi ünnepségre közebéd következett Csentko Mátyás vendéglőjében. Erről keveset irok; csak annyit, hogy 2 órakor kezdődött s 5 óratájt végződött. Köszöntőket mondottak többen, többekre.

Kábultan, mindegy ! fölmagaslik végül, Föltámadott a nemzeti önérzet S ujja született önön erejébül !

Elő, kívánt kor, teljes hatalomban,

Hol nyer önzetlen munkás becsület,

Hol a nagy közcél gyors sodra folyamban Ragad tova aljas önérdeket,

Egyéni érdem jel csak hódolatra,

Minden szív művelődés állta nemes Európa nagy nemzeti közt ragyogva Álland nevünk, örökre hírneves ?

Dicsőült, jő már néped ünnepedhez,

Bár még nagyságod most se fogva fel.

Ma áldozok elmúlunk, te leendcsz,

Jő korszak és még jobban ünnepel. Engesztelődj bánatján a hívőknek,

De megrögzött keblekre kárhozat,

Elédbe, kik hit nélkül gúnyra jőnek És megpirítják márvány arcodat 1

O tiszta fény, kinek nincs semmi árnyad, Szárnyak honából tündökölsz felénk !

Felhők fölött vagy, ám egén hazádnak Felhők fedik még a kelő reményt.

Tárd fel küzdelmünk, szivemésztő vágyad Öröktüzét, mit sir el nem takart,

Akkor meghallja a nagy ég imádat,

Akkor megáldja Isten a Magyart 1

(Bartók Bajos.

Éstve 9 órakor kezdődött a táncmulatság, mint minden ilyen nagyobb ünnepség befejezője A nyári hőség miatt csak közepes számmal voltak a vendégek • de akik voltak, azok mutattak vígan, egész regg élig.

Helyén valónak látjuk itt, a nap anyagi oldalait is a nagy közönség elé tárni, főbb vonásokban.

Egyházi célokra szentelt pénz adományokban (offera, perselypénz) báli bevételben s felülfizeté- sekben bevettünk összesen: 277 ft 22 kr ; az ünnepség költségei tesznek 136 ft 26 krt; igy a tiszta maradvány 140 ft 96 kr., mely összeget a templom építés költségeinek pótlására fordi tottuk.

A tánc-estén lelülfizettek: Madarassy Andor 2 ft, Wächter Márk 2 ft, FUzesséry Pál 1 ft, Tóth Árpád 1 ft, Láboss Elek 1 ft, Ró- senblüth Sándor 2 ft, Büchler N. I ft, Gebhardt Ágostonná 3 ft, Bernáth Elemér 10 ft, Mosko- vits Leó 3 ft, Haidinger Ottó 1 ft, Haraszthy Miklós 2 fttal.

Fogadják a kegyes adakozók adományaikért egyházunk szives köszönetét.

Es ezzel az aug. 17-re vonatkozó jelentésünket be is végeztük. Hanem van még egy kedves kötelességünk. E kötelesség/ hálás köszönetiink nyilvánítása mindazok iránt, kik ügyünket elősegítették, s kik ünneplésünkön való szives megjelenésük által annak méltóságát és értékét nagy mértékben emelték.

Nagyon sok embernek fillérei feküsznek, és pedig vallásfelekezeti külömbség nélkül, templomunk kövei gözött Fogadják azok is, akik gyűjtögettek számunkra, azok is, akik kegyes adományaikkal járultak templomunk építéséhez, leghá- lásabb köszönetünket.

Fogadják hálás köszönetünket a homonnai és szinnai járások főszolgabirái: Haraszthy Miklós és Kossuth Elek, kik templomunk építésénél tanúsított szívességükkel örök hálára köteleztek bennünket.

Találják meg jutalmukat mindazok, akik segítettek nekünk dolgunkban és akik ünneplésünk fényének emelésére áldozatot hoztak, abban, hogy áldozatot mutattak be a haza oltárán is.

Mándy István, Szőliősy József,

pénztáros. ev. ref. lelkész.

Hírek a nagyvilágból.

Császárok találkozása. Ferenc József és Vilmos német császár szept. 17-én a sziléziai nagy hadgyakorlatok alkalmával találkozni fognak a rohnstacki kastélyban. Jelen lesznek a találkozás nál Kálnoky gr. külügyminister és Caprivi kancellár is.

A muszka cár, vendéee, a német császár jelenlétében aug. 18-án befejezvén a Narva mellett tartott nagy katonai szemlét, reggelit adott s éltette Vilmos császárt; azután poharat emelt kedves barátjáért, Ferenc József őfelségéért, s kifejezést adott a születésnapon érzett jó kívánságainak.

Szapáry Gyula, kormány-elnök, a király születése napján fényes diszebédet adott az elnöki palota nagytermében. Az ötödik fogás után föl- emelkedett a ministerelnök s igy szólott: ,Poharamat emelem I. Ferenc József ausztriai császár és Magyarország apostoli királya őfelségeért, ki népei iránt való szeretetének annyi alkalommal jelét adta s ki iránt az összes magyar nemzet a legnagyobb hűséggel, tisztelettel és ragaszkodással viseltetik.« Azután a királyt, királynét és fenséges gyermekeiket éltette, mire a Gellért-hegyen eldördültek a szokásos ágyulövések.

Orosz francia barátkozás. III. Sándor muszka c ár Carnot köztársasági elnöknek az András- rend gyémántos jelvényeit adományozta.

Az osztrák-magyar hajóraj a dán vizeken ünnepelte meg a király születése napját. A Rudolf trónörökös hajón ünnepi istentiszteletet tartottak, melyen jelen vo't a dán király fivére Vilmos herceg is.

Hírek az országból.

A királyi család örömünnepén, Őfelsége születése napján, Ischlben a királynén kívül jelen volt Gizella bajor hercegnő is leányaival, Erzsébet és Auguszta hercegnőkkel s legszívesebb szeren- csekivánatuk kifejezése alkalmával gyönyörű virágbokrétákat nyújtottak át a királynak.

Frigyes főherceg Pozsonybau a király születése napján adott diszebéd alkalmával magyar pohárköszöntőt mondott őfelségére

Zágoni Mikes Kelemen születésének két- százados ünnepét f. hó 17-én ülték meg Erdélyben a jó zágoniak. Ki volt Mikes Kelemen ? E kérdésre szépen felel a B. Hl. tárcaírója mondván : Már tizenhét éves korában II. Rákóczi Ferency fejedelem apródja s e nagy ember imádásától égő szívvel oda láncolta saját sorsát e fényes és boldogtalan pályához. Követte urát a bujdosásban, híven szolgálta haláláig (1735 ápr. 8) s azután ott élt az idegen földön, száműzött társai közt, lelké- Folytatás a mellékleten.