Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-09-07 / 36. szám
A kereskedelemügyi minister elrendelte, helyzete napról-napra aggasztóbb. Budapesten a hogy a vasúti útátjáróknál Vigyázz ha jön a vonat dunai ármentesitő társulatok óyóintézkedéseket szövegű intő táblák állitassanak fel, és a közönség j tettek. részéröl követendő eljárást szabályozó utasítást közhírré tétel végett leküldötte. A belügyminister A jó egésség cimü, Osváth Albert dr. által népszerű nyelven irt müvet a nép közt leendő szétosztás végett több száz példányban megküldötte. A legtöbb adót fizetők névjegyzékének kiigazítása alkalmából a Hivatalos részben közzétett hirdetményre itt is felhívjuk t. olvasóink figyelmét. Hírek a nagyvilágból. Uj német herceg. Moltke gf. tábornagyot, ki pár nap múlva fogja betölteni életkorának 90- ki évét, Vilmos német császár, mint hírlik, hercegi rangra emeli. Arábiában, Mekka és Dseddaban környékén a kolera fokozott erővel dühöng s naponta 700—800 embert pusztít el. A bosnyák és hercegovinál zarándokok, kik a mekkai nagy búcsúról tértek vissza, nem tudnak hazájukba eljutni, mert a hajót sem Triesztben, sem Fiúméban nem engedik kikötni. Az időjárás Közép-Európában hirtelen hidegre és esősre változott. Gastein vidékén hózivatar is volt. Csehországban és Felső-Ausztriában a felhő- szakadásnak beillő záporok temérdek kárt okoztak. — Prága várost az árvíz szorongatja. A Moldva vize szétrombolta a történelmi emlékű régi kőhidat, melyről Nepomuki Jánost 1393-ban a folyóba lökték. A hid összeomlásának pillanatában több járókelő alázuhant s a hullámok közt lelte halálát. Az a pillér, melyen nepomuki szent Jánot szobra áll, sértetlen maradt. — Bajorországban is árvizek pusztítanak. Münchenből jelentik, hogy a vasúti töltések több helyen megrongálódtak, emiatt a közlekedést beszüntették. Hírek az országból. Erzsébet főhercegnő, Stefánia főhercegasz- szony leánykája, f. hó 2-án töltötte be hetedik évét. Nagyatyja, a király, kis unokáját pompás ajándékkal lepte meg, mely egy elegáns kosárkocsi elé fogott, két aranyos szerszámú törpe lovacskából áll. A kis ponny-fogat Erzsébet főhercegnőnek nagy örömet szerzett. Zrínyi Miklós, a szigetvári hős önfeláldozó halálának 324-ik évfordulóját Szigetvár és vidéké nek lakossága f. hó 9 én hazafias kegyelettel fogja megünnepelni. Szabó Károly, a kolozsvári tudományos egyetemnek egyik nagyhírű tanára, a magyar történelem görög és latin kútfőinek, úgyszintén a vezérek korának és a magyar helyneveknek legalaposabb készültségü magyarázója, meghalt. Egyszerű, igénytelen külsejű emberke volt, nagy tudományát szerény és szeretetreméltó megjelenése fokozta. Tanítványai a rajongásig szerették és tisztelték. Áldás emlékére! A Duna veszedelmesen árad. Pozsonyból jelentették, hogy a Csallóközön fekvő községek íráshoz, könyvmásoláshoz és könyvkötéshez szükséges minden eszközt. Másik főfoglalkozásuk, mint az önként érthető, az imádság volt. Zsolozsmáikat a karthauziak közös időben ugyan, külön és néma csöndben végezték. Ha kora hajnalban egy-egy vándor közeledett kolostoruk kapujához, inkább síró, szak- gató zokogás, mint kellemes ének üté meg fülét. A jó szerzetesnek — igy mondták — sírnia illik s nem szabad a szivet veszélyesen gyönyörködtető módon énekelnie. Ez adat, mellesleg szólva, kétségbe vonja Eötvös Karthauzi jában egy gyönyörű jelenet lehetőségét, azt t. i. mikor a szerzetesek ajkain megzendiilnek a De profundis nyugodt, magasztos hangjai s visszatartják a kétségbeesett Gusztávot az öngyilkosságtól.*) A karthauziak közös területen laktak ugyan, mégis igazi remete-életet éltek. Mindegyikük különálló, leginkább kerttel övezett kis cellában lakott. E lakások berendezése csak a nem nélkii- lözhetőkre szorítkozott: egyszerű, gyalulatlan deszkából készült ágy, szék és asztal tették ösz- szes bútorzatát. A cellát csak megszabott időben és adott jelre volt szabad elhagyniok, s ilyenkor sem saját kényelmükre. Közös étkezést vagy egyébb közös összejövetelt csak nagyritkán tartottak. Ruházatuk ép olyan egyszerű volt, mint lakásuk. Durva, szőrös fehér posztóból készült kámzsát (sutain) viseltek, mely még hozzá készakarva roszul volt szabva, s hol rövidebb, hol meg hosz- szabb volt, hogy viselőjéhez a hiú fitogtatásnak *) Erdélyi János e remek részletet Faust egyik jelenetével hasonlítja egybe. Margitban ugyanis a „Dies lrae<( megrázó hangjai ébresztik föl a lelkiismeret szavát. (V. ö. Eötvös, Karthauzi. V. kiad. 132—134. 1. és Goethe, Faust. Ford. : Dőczi L. 173 - *74- !•) Különfélék. (Személyi hírek.) Lapunk felelős szerkesztője arc-csonthasogatás miatt pár nap óta betegen fekszik. — Lapunk kiadója és tulajdonosa f. hó 3-án Münchenbe utazott. (A tokaji égettek számára) Őfelsége a király magán pénztárából 5000 ftot, Albrecht főherceg 1000 ftot. a pesti első hazai takarékpénztár looo ftot, Biederman E. debreczeni nagykereskedő 500 frankot aranyban adományozott. Mindezen ösz- szegek főispán Öméltóságához küldetvén, rögtön továbittattak rendeltetésük helyére. (Főispánunk Tokajban.) Főispán Öméltósága folyó hó i-én, titkárától kisérve, ellátogatott Tokajba, hogy a tűzvész pusztításának erejéről, a pusztulás terjedelméről személyes meggyőződést szerezzen. Addig is, amig Öméltósága hathatós közbenjárásával a kárvallottaknak anyagi segítségére lehetne, az elszerencsétlenedetteket utcáról- utcára, házról házra járva vigasztalta, nemesen érző szivéből leikeikbe az elcsüggedés ellen re ményt, bizalmat, kitartó erőt csepegtetett. Örömet szerzett Öméltósága a segélyező helyi bizottságnak az 5000 ft átadásával, melyet őfelsége magánpénztárából küldött az égettek nyomorának első enyhítésére. Bizony, minden fogalmat túl halad a nyomor nagysága. Mint az utszéli koldus : hajlék és ruházat nélkül, éhségtől hidegtől elcsigázva szenved a lakosság legnagyobb része. Az árvíz borzasztó veszedelem volt, de meg sem közelitette a jelenlegi rombolás mértékét. Akkor az épület-fáknak nagyobb része megmaradt, ma mindez teljesen megsemmisült; akkor a bútorok és házi szerelvények csak kisebb-nagyobb rongálódást szenvedtek, ma mindent megemésztett, hamuvá tett a fékezhetetlen tüzelem; mert nem csak a tetőzet pusztult el, hanem a lakószobáknak 95°lo ~a földig égett és a tűz ereje mindent, ami éghető, megsemmisített. Az emberek, rajtuk lévő ruházatjukon kívül, minden ingó vagyonukat elvesztették. Korántsem túlozunk, ha a szenvedett kár nagyságát egy millióra becsüljük. A tűz erejének intenzivitásáról némi fogalmat nyújt az, hogy a vas- 1 ereskedésekben lévő rúdnyalábok egymáshoz for- radván, tűz után csak nagy erőfeszítéssel lehetett a vasrudakat szétválasztani. Teljes elösmerésre érdemes az első magyar á'talános biztositó társaság gyors és humánus eljárásáért. Szeptember 1 ig közel százezer forintnyi kárösszeget fizetett ki. Vármegyénk alispánja körlevéllel folyamodik a jószivü társadalomhoz anyagi segítségért. Tokaj és a tűz által elpusztított vármegyebeli több község lakossága nevében.*) Az adakozások terén Ófelsége a király nyújtott országos példát. Kövesse mindenki, mint követte a király, szive parancsolatját 1 A szeretet kezével siessen odanyujtani könyöradományát nyomorral küzdő felebarátja számára. Kétszer ad — aki gyorsan ad! Aki mit ad, de szívesen adja, ezerszeresen látja majd hasznát. Isten tízszer százszorosán tetézve fizet meg a könyörülő embernek 1**) *) L. a Hivatalos rész élén. Sierk. **) Az adakozásokról szóló nyilvános számadás az Egyesületi és társas élet rovatában olvasható. Szerk. még árnyéka se férhessen. E kámzsa csaknem elfödte arcukat. Alatta ciliciumot, s szúrós szövetből való fehér ruhát, vállukon skapulárét hordtak. Lábaikon szijjas saru volt, melyet, mint minden ruhájokat, önmaguk foltoztak s javítgattak. Étkezésük fölülmúlja az egyszerűség minden fogalmát. Napjában egyszer ettek, rendesen mindegyikük külön, még pedig nyáron io-kor, télen 11-kor, böjt idején 12-kor. Hús eleinte ritkán, később sohasem került asztalukra. Hétfőn, kedden, szerdán víz és kenyér volt összes táplálékuk, olykor kevés sóval. Néha kevés bort is kaptak, melyet csak sok vízzel keverve lehetett inniok. Ételüket önmaguk főzték. A karthauziak örökös némaságot fogadtak, mely fogadalmukat csak szükség esetén szeghették meg. A legendaszerü »Memento móri!’1 köszöntést azonban, melyről a világ oly sokat regél, a történet nem ismeri, valamint nem ismeri a jelek utján való néma beszédet sem. Ha nagyritkán vendégök akadt, azzal beszélniük is szabad volt. A nőket azonban vendégképen sem fogadták el, sőt a kolostorhoz tartozó területről is kitiltották őket s templomaikba sem szívesen bocsátották be. Sanyargatásképen a ciliciumot, e hajból vagy érc-sodronyból készült övét, viselték, s ezenkívül minden évben ötször érvágásnak vetették alá magukat. Télen-nyáron éjfél után két órakor keltek föl zsolozsmázni, s este nyolc órakor feküdtek le. Alaptalan ráfogás, hogy a karthauziak betegeiket éppen oly szigorú életmódra kényszeri- tették, minő az egészségeseké volt. Ellenkezőleg, betegeikre kitűnő gondot fordítottak ; külön beteg(Püspök szentelés.) Dessewjfy Sándor, kassai volt kanonoknak és Csanádi kinevezett püspöknek fölszentelése Kassán a szemináriumnak föl- diszitett és zsúfolásig megtelt templomában ma egy hete történt meg. A püspökszentelcs cerimó- niájának lefolyását a Kassai Szemle igy adja elő : D. e. pontban 3/i9 órakor megindult a/ impozáns menet a szekrestyéból a temp'om kapujához a fölszentelö és segédkező püspökök, továbbá a bécsi apostoli szentszék követének egyik küldötte msgr. Tarnassi uditore (tanácsos) fogadására ; 9 órakor megkondult a 200 éves Urban s utána a dóm és a kispapok templomának összes harangja, jelezvén, hogy a fölszentelő püspök, Bubics Zsig- mond, kiséretével elindult palotájából. A kocsik lépésben haladtak ; az elsőben Bubics és Császka püspökök, a másodikban Vályi gör. k. püspök, eperjesi udvari papjával Kovaliczky szentszéki ülnökkel s a harmadikban msgr. Tarnassi uditore Belky irodaigazgatóval, a negyedikben Dessewffy udvari papjával, a szepességi püspök udvari papjával. A templomban Répászky kanonok fogadta apüs- pököket, a Csanádi kiküldött, a kassai káptalan, theol. tanári kar, kebelbeli s vidéki lelkészkedő papság kíséretében. Ezalatt a templomi énekkar rázendítette az »Ecce sacerdos magnust« t, mely nek hangjai mellett vonult föl az impozáns fejedelmi menet. Különösen föltűnt Császka szelíd tekintetével, a még férfikora delén lévő Valyi eperjesi görög kath. püspök gyönyörű ornátusá- ban s az olasz származású, magas termetű, daliás »uditore.« A fölszentelést városunk püspöke Bubics Zsigmond végezte, Császka (idősb) s Vályi (ifjabb) püspökök s nagyszámú papság segédke- zése mellett. A templom szentélye ünnepi díszt öltött magára; a főoltár valóságos virágerdőben állott, a padok szőnyegekkel beborítva, melyekben fényes közönség foglalt helyet, egyházi és világi kitűnőségek egyaránt. Az oratórium ablakában ott láttuk Sáros-Patak úrnőjét hg. Win- dischgrätz Lajosnét és leányát lildi hercegkisasz szonyt, a Dessewffy által alapított sárospataki apáca kolostor küldöttségét, a templomban Jekel- falussy Lajos miniszt. tanácsos, Darvas Imre főispánt, Paxy tábornokot, Hodossy Imre országgyűlési képviselőt, Fluck pénzügyigazgatót stb. Zemplént S.-a.-Ujhelyből Bydeskúthy Sándor uradalmi igazgató, S.-Patakról Szekerük Kálmán esp. plébános képviselték. Ott volt a kath. legényegyes, küldöttsége is lobogójával. A rendet az önk. tüzo'- tóság tartotta főn. Dessewffy az oltár elé készített imazsámolyon végezte előkészítő imáját, onnan trónusára ment, hol az ornátusát magára ölté; ugyanakkor a többi három püspök is templomi díszbe öltözködött. Dessewffy számára külön kis oltárt állítottak föl a szentély jobb oldalán, mellette a felajánlandó tárgyak és szükséges kellékek s a két segédpüspök ruhái számára egy-egy asztal volt elhelyezve . . . Miután a püspökök- fól- oltöztek, Bubics az oltár felső lépcsőjén elhelyezett széken helyet fog'a'vn, a segédkező két püs pök Dessewffyt hozzá vezette, ki neki kezet csókolván, magát mélyen meghajtotta s visszatért az oltár elé, hol ülő helye a két segéd-püspök széke között volt. Bubics püspök kérdésére Császka mutatta föl a pápai bullát, melyet Belky püspöki irodaigazgató olvasott föl, s melyet állva hallgattak végig. Most a Bubics püspök által föltett kérFolytatás a mellékleten. szobájuk, orvosuk és gyógyszertáruk volt. Mikor haláltól lehetett tartani, a szerzetesek mind összegyűltek a templomban, majd ünnepi menetben vitték a betegnek az úrvacsorát. Imádság után elvonultak, hogy a beteg meggyónhasson, de az áldozásnál újra megjelentek. A mint a halál küzdelem beállott, megkondult a lélekharang, s a karthauziak minden munkát abbahagytak A haldokló ágyánál összegyűlve gyöngéd búcsút vettek elköltöző társuktól, s halkan imádságot rebegtek. A megholt karthauzit rendes ruhájába öltöz- te ték, s harmadnapon nyílt koporsóban, egyszerű lepellel födve be a testet, bocsátották örök nyugalomra a kolostor melletti temetőben. A temetés napján a szerzetesek szabadon társaloghattak. Az elhunyt boldogságáról, saját múlandóságukról s a halál óhajtva várt percéről folyt leginkább a : beszéd. Az, hogy sírjaikat önmaguk ásták volna, I nem fordul elő sehol a rend szabályai közt. Az I is csak legenda, hogy hozzátartozóik halálát eltitkolták előttük, s hogy azt a perjel e szavakkal adta volna tudtukra : egyik testvérünknek meghalt atyja vagy anyja, vagy rokona, imádkozzunk értté ! Nem volt ok reá, — teszi hozzá szerzőnk, — hogy e lélekben annyira edzett férfiak előtt ilyesmit el kellett volna titkolni. Ennyit a karthauziak általános jelleméről. Nem akarunk e vázolt képhez megjegyzéseket vagy bíráló fejtegetéseket fűzni; vissza kellene térnünk akkor a korhoz, melyben ez intézmény életre kelt, vissza a századokhoz, melyeken át fejlődött és megizmosodott, — ez pedig nem lehetett e rövid tárca föladata. Sietünk tehát áttérni a magyarországi karthauziakra. Petrovics Elek.
