Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-12-28 / 52. szám
ricsonyi ajándékul adott, valóban rendkívüli díszes és gazdag tartalmú naptár, mely csupa jeles íróktól 2b szépirodalmi dolgozatot tartalmaz, 52 képpel és teljes tiszti cim- és névtárra- s melynek bolti ára I frt az újévkor belépő uj előfizetők ingyen és bérmenvte megkapják. A sPesti Hírlap« ára egy hóra I frt 20 kr. negyedévre 3 frt 50 kr. félévre 7 irt. egész évre 14 frt mely a kiadóhivatalhoz (Budapest, Nádor-utcsa 7. sz.) küldendő. Egyesületi és társas élet. A vármegyei tüzkárosultak javára a gálszécsi járás főszolgabirája gyűjtött és küldött : 74 ít 77 krt. Nyilvános számadás. A s.-a. újhelyi izr. szegény iskolázó gyermekeket segítő egyesület javára folyó évi november hó 30. napján megtartott batyú-bál bevételei 238 ft 50 krt, kiadásai 139 ft 82 krt tettek. Erre felülfizettek-. Schwarcz Bernát 3 ft, Mei- sels Adolf dr (Beregszász.) 3 ft, Rosenthal Sándor dr. 3 ft. Nagy Ármin dr. 3 ft, N. N 3 ft, Rei- chard Salamon dr. 2 ft, Löwi Adolf 2 ft, Róth Mór 2 ft. Reichard Lajos 1 ft, Klein Arthur 1 ft, Kormos Ármin 1 ft, Fleiszner Frigyes 1 ft, Teich Arnold i ft, Grünwald Aladár i ft, Rosenthal Gyula (Miskolcz) 1 ft, Neuwirth Adolf 1 ft, Keiner Ede i ft, Lefkovits Ignác 1 ft, Haas Bernát dr. i ft, Kemény Jenő i ft, Szepesi Arnold dr. 1 ft, Lenkei Mihály I ft, Haas Fulöp 1 ft, Glück Simon 1 ft, Keiner Soma dr 1 ft, N. N. 1 ft, Szűcs Jenő 2 ft, Kornstein Jenő 2 ft, Haas Mór 2 ft, N. N. 50 kr. Adakoztak: Schön Sándor 5 ft, Szőlősi Sándor 4 ft, Teich Zsigmond 4 ft, Burger Sámuel 3 ft, Keiner József 3 fr, Haas Adolf 3 ft, Reichard Mór id. 3 ft, Griinbaum Simon 3 ft, Rosenberg Bernát dr. 2 ft, Weisz Kálmán (főrabbi) 2 ft, Wirtschafter Pál 2 ft, Stern Ede 2 ft, Weisz Zsigmond 2 ft, Róth Bernát 2 ft, Fried Lajos dr. 2 ft, Tho- mann Imre dr. 2 ft, özv. Schwarcz Mórné 2 ft, Róth Józsefné 2 ft, Zinner Adolf 2 ft, Guttmann Dezső (B.-Szerdahely) 2 ft, Waldmann Adolf dr. 2 ft, özv. Kornstein Ignácné 2 ft, Ligeti József dr. 2 ft, özv. Kornstein Mórné 2 ft, Fenyvesi Soma 2 ft, Vértesi Zsigmond 2 it, Markovits Miksa (Ger- csely) 2 ft, Wihs Keresztély 2 ft, Engel Izráel 2 ft, Abonyi D. Mór 2 ft, Burger Adolf 2 ft, Fuchs Jenő 2 ft, Hell Adolf 2 ft, Rosenfeld Zsigmond 2 ft, Weiss Manó 2 ft, Guttmann Salamon 2 ft, Da- vidovics Adolf (Jesztreb) 2 ft, Reichard Testvérek 2 ft, Halász József 2 ft, Schön Arnold 2 ft, Reichard Ármin 2 ft, Reichard Markus 1 ft, özv. Fleistner Lászlóné 1 ft, Ganzler Alajos dr. 1 ft, özvegy Erényi Jakabné I ft, Nyomárkay József i ft, Friedlieber Albert 1 ft, Werner Miksa 1 ft. A pártoló tisztelt közönségnek a rendezőség nevében köszönetemet kifejezve, maradtam tiszte: R6th rendezöségi pénztáros. A tiszta jövedelem fejében kimutatott 98 ft 68 kr összegnek az egyesület pénztárába történt bevételezését elismerve, nem mulaszthatom el a rendezőség és a pártoló közönségnek az egyesület nevében hálás köszönetünket kifejezni. Wolff Jakab, egyesületi pénztáros Felhívás. A zemplénvármegyei tanitó-egyesület járási körének pénztárosait ezennel van szerencsém tisztelettel fölkérni, hogy körükben a tagsági dijakat sürgősen beszedvén, ezekből a középponti pénztárba járuló részleteket pósta útján hozzám megküldeni szíveskedjenek. Nyugtatok gyanánt szolgáljanak a postai föladó vevények. Kelt Bodrog-Zsadány, 1890. december 20-án. (posta: Bodrog-Olaszi). Kárpáti {Kohut) Péter, a vmegyei tanitó-egyerület f£pén?tárosa. A szerkesztők karácsonyfája.*) — Fővárosi levél. — Az utóbbi hetekben fokozódó érdeklődéssel beszéltek itt is, hogy a Benedek Elek szerkesztésében megjelenő Ország Világ az idei karácsonyra valamely nagyszabású meglepetést tervez. Mint afféle félig-meddig va'ó irodalmi dilettánst, a kit minden jóravalő magyar irodalmi mozgalom, produkció és jelentékenyebb becsű siker őszinte ér- deklőgéssel tölt el, ez a titkolódzó sugdosás természetesen azonnal érzékeny oldalamon sarkan- tyuzott meg. Azt már tudtam, hogy az Ország Világ 1886 óta minden esztendőben közrebocsát egy ünnepi számot, a lap háromszoros-négyszeres nagyságában s annak idején magam is minden dicsérettel adóztam a magyar művészek legkiválóbbjait bemu*) Múlt számunkba későn érkezett! Itten csak azt említjük még löl, hogy az Ország-Világ-nak páratlan érdekességü karácsonyi száma 50 krért kapható. Az Ország-Világ uj előfizetőinek ingyen adják. Szerk. tató művészi számnak, amelyben, hajói emlékszem, körülbelül harminc igen szép festménynek a má solata volt bemutatva. Úgyszintén becses karácsonyi számnak találtam a képviselőház irótagjait bemutató számot, majd az Írói gárda legfiatalabb tagjait reprezentáló múlt esztendei ünnepi számot, a melyet az egész országban mindenütt szívesen lapozgattak, mert friseség, naivság, tiszta napsugár és meleg életkedv árad abból a kedves virágbokrétábol, a melyet az »ifjú Magyarország« jövendő irói, reménységei kötöttek meg. Most, hogy közeledett a karácsony, egyes elejtett megjegyzésekből és célzásokból azt vettem ki hogy ez a szám szebb és jelentősebb lesz, mint az összes előzök voltak, — no és ez aztán épen elég volt nekem arra, hogy kíváncsiságom, ez a szeretetreméltó ős bűn, hathatós forrongásba induljon bennem. Árnyékban az arany sem olyan fényes, mint a napsugárban. Lehet, hogyha a fülem körül röp- kedő előzetes hirleléseknek egyenesen a szeme közé nézek, ki fog sülni, hogy ez idei szám hasonlatos ugyan mindenekben a múlt esztendei, vagy az azelőtt való valamelyik ünnepi számhoz, de se külső, se belső díszben, érdekben és érdekességben nem múlja felül. Az irodalom dilettánsának kíváncsisága azonban éppen olyan legyőzhetetlen szenvedély, mint a kártya-kibicek szenvedélye. Egyideig ugyan megelégszik a kételkedéssel és a találgatással is, később azonban, ha az ingerlő ős-bün hullámokat ver lelke mélyebb vizein és erőszakoskodó kitörések után vágyakozik: módokat keres arra, hogy kíváncsiságát tüzön-vizen keresztül kielégíthesse. A tapasztalt hadvezér ellenségverö oldalcselei igen hiányos stratégiai furfangok azokhoz a jól kieszelt módokhoz képest, a melyekkel az irodalmi kibic a nyakig begombolkozó lapszerkesztőt megkörnyékezni szokta. A helyzetük is külömböző. Az ellenséget meg lehet ijeszteni, ki lehet verni a sáncaiból, tönkre lehet tenni lőporral, szuronynyal, ágyúgolyóval, - a kiváncsi dilettánst nem. Nincsen olyan Maxim-gép, Mitraileuse, Giffard-puska, kis, közép és nagy baliberü Mannlicher, srapnel, WoMgesoss és A##//-préparatum, a mely elég hathatós eszköz volna a megtámadott szerkesztőnek arra hogy a kiváncsi kibic rettenthetetlen alakjait visszaverhesse vele. így történt aztán, hogy az Ország-Világ titkolódzó szerkesztője is bevonta előttem a maga összelódözött ütegeit és feladta a várat. Benyomultam. Ez egy, A másik az, hogy a kíváncsiság mellett jellemző tulajdona minden irói dillettánsnak a megdöbbentő indiskréció. A várak titkait kife- csegö kémet huszonnégy óra alatt főbelövik A hivatali titkot eláruló tisztviselőt elcsapják, — ez kétszer kettő; négy. A kibic rettenetes fecsegési szenvedélye ellen azonban nem védi meg akikémlelt várat még a kínai fal sem. Figyelmeztetés, intés, fenyegetés, kérelem, minden hiábavaló. Az ember jámbor arccal igér, fogadkozik, sértődést mutat a méltatlan föltevésre, közben pedig aprójára jól megnéz mindent, ajánlja magát, hazasiet — s otthon azon frissibnn. a hogy bimbóba pattantak az impressziói, íme papirosra veti a vitézül kikémlelt vár titkait és kifecsegi a világba, hogy min denki tudja. Az ilyeténképpen lefuccsolt szerkesztő persze bosszankodni fog e miatt a csúnya indiskréció miatt, hanem ezzel a diadalmaskodó áruló nem törődik Nem bizony, én sem. Megtudtam mindent, a mit meg akartam tudni, s a kémek ősi szokása szerint kötelességemnek tartom rögtön ki is beszélni mindent, a mit hamarabb megtudtam, mint az a ragy közönség, a melynek számára ez a négyven- négy oldalon megjelenő ünnepi szám tulajdonképen készült. Negyvennégy oldali Higyjék el nekem, hogy mi idehaza az édes pátriában fölöttébb igaztalanok vagyunk abban, hogy lépten-nyomon a szerencsésebb viszonyok között fejlődött külföldre hivatkozunk. A külföld, beszélik mindenfelé : ott igy, ott úgy, ott amúgy 1 Ott előbbre vannak, ott díszesebbek a lapok is stb. stb. Tessék azonban elgondolni, hogy minket török, tatár, rác, német, cseh és mindenféle ellenséges idegen náció turbált a kultur-fejlődés munkájában, s íme mégis csak vagyunk és leszünk is hála istennek, ezután is. E töméntelen turbáció után aztán megcsinálták a foradaimat és attól kezdve rövid harminc év alatt (a Bach éré nem számit) a magyar irodalmat. Ennek az irodalomnak terjesztői között szerepel hétről-hétre az Ország- Világ is, a melynek idei karácsonyi 44 oldalát bízvást oda lehet állítani a felhánytorgatott külföld bármely neves újságja mellé. Diszes, nagy szám ez, — ebben nem csa’ta meg kíváncsiságomat a fáma. A szerkesztőnek abbeli ötlete, hogy az idén a fővárosi és vidéki lapszerkesztőknek (mintegy száznak) állít karácsonyfát, érdekes és szerencsés ötlet. A magyar nemzeti kultúra terjesztésére elhivatott harcosoknak arcképeit bizonyára mindenki szívesen fogja látni és szívesen fogja olvasni azokat a szellemes közleményeket is, a melyeket versben, prózában ez urak saját ünnepi karácsonyfájukra Írtak. Az Ország- Világ szerkesztője azonban nem érte be azzal, hogy csak az arcképeket mutassa be. Figyelemmel volt a kulturhistóriai szempontokra is, s ez okon elhatározta, hogy ebben a diszes számban egyúttal a budapesti és a nevezetesebb vidéki lapok első olda’át, vagy cimét is bemutatja A lapoknak ezek a kicsinyített, de azért szabad szemmel is pompásan olvasható másolatai rendkívül érdekes és kedves dolgok. Szét vannak szórva az Ország-Világ negyvennégy oldalán s az ille ő szerkesztő arcképével együtt ott van mindjárt lapjának és névaláírásának hasonmása is. Előkelő helyen és kiváló díszben van bemutatva az én kedves Zemplén-zm és szerkesztője is 1 A kései utód, ha meg akarja tudni, hogy miféle lapokat csináltak Magyarországon ennek a századnak a végső idejében, kik csináltak és hogy néztek ki, — egyebet se kell hogy tegyen, csak megkeresse az Ország Világ idei karácsonyi szá mát és otthon van mindenben, a mit megtudni akar. íme ez a szépen kiállított karácsonyi számnak az érdekes tartalma, a melyet én, a kibic őszinte konfidenciájával kifecsegtem; hozzá tevén egy füst alatt még azt is, hogy ez ünnepi szám első oldalát a hirlapVók becézett büszkeségének, a nyugdijintézeti palotának képe disziti, s Martens egy gyönyörű festményének színes másolata, mű melléklet gyanánt, az Ország- Világ kétszeres nagyságában. Spektátor. HUMOR. Nem hitte volna. (Két fickó verekedett egymással). — Elhallgass, mert úgy nyakonváglak, hogy... — mond az egyik. — Próbáld meg hát, ha mered; szól a másik. (Amaz jól pofonütötte) — No de még egyszer próbáld meg, ha van lelked, no még egyszer 1 (Amaz megint pofonütötte). — No már ezt nem hittem volna felőled. Borban az igazság. Két jó barát üldögélt a ^Zóná1-hoz címzett korcsmában. Mikor már jól beszedegettek, megszólal az egyik : — Édes cimborám 1 25 év óta ismerlek. . , mindig páratlan jó barátok voltunk ... és mégis, őszintén megvallva az igazat, én tégedet soha ki nem állhattalak ! . . Egy vidéki lap programjából. » . . . Ezt a kicsinyke fegyvert: toliunkat, a sajtószabadság védelme alatt tent a cseppbe akarjuk megfulasztanu ... Szónyomozat. Népköltemény = adó. — Fogalom = bagó. — Füstölt hús — kéményseprő. — Eszelény — Koch dr. — Búvár — mendékhely. — Levélhordó = Szél. — Szórakozás =. betűszedés. GONDOLATOK. Az arabs nyelvben ötven kifejezés van a kard szóra, ami arra mutat, hogy az arabs nagyon szeret hadakozni. Hasonló jellemzetes körülmény van a magyar nyelvben is ; a >verekedés« kifejezésére legalább kétannyi szó találtatván benne, úgymint: Harcolni, ütközni, hadakozni, viaskodni, tülekedni Megverni, megütni, megvágni, megdögö- nyözni. Eldöngetni, elpáholni, elabajgatni, kimángorolni, lehúzatni. Elcsépelni, megöklözni, megtapogatni, megpofozni, megtépászni. Birkózni, huza- kodni, csatázni, vívni, marakodni, Megcibálni, megtérdelni, kiporolni, lepüfölni, megtenyerelni. Meg- kommantani, megdöfölni, főbeteremteni, képére- mászni, meggyomrozni. Megpaskolni, végigrakni, helybenhagyni, megrugdalni, megtaposni. Meggázolni, földhözverni, letiporni, megfejelni, eldere- kalni Rászedegetni, lecsipetni, megsújtani, megrakni, megtörögetni. Dulakodni, csetepatézni- ny< ggetni, elhegedülni, kicsávázni. Végignyujtani rajta, lelképelni, poflevesezni, kikapatni, meglök- dösni, Lefülelni, elegyengetni, megkutyaporciózn i, megbúbolni, megcincálni. Megtaszigálni, megkapa- nyelezni, megbunkósbotozni, megdorgálni, ellékálni. Elfenekelni, megnyakalni, megsodrófázni, meg, nvaggatni, ellazsqakolni. Főbeverni, agyonverni- guzsbacsavarni, derekátleütni, mogyoróhajjalkenni, Lesühintani, lekalabintani, leteremteni, meggyömöszölni, megmarkolászni. Főbekollintani, kiebrudalni* megnáspángolni, elagyabiigyálni, kitéglázni. Civa. kodni, hajbakapni, oda ózni, besavanyítani, megugratni. Megapritani, falhozmázolni, kirúgni, felrúgni stb. stb. stb. íme tehát a magyar nyelv kitesz még az arabson is, mert a harc fogalmát százféleképen tudja kifejezni. S mondja aztán valaki, hogy a magyar nyelv nem elég gazdag 1 Jókai.
