Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-12-07 / 49. szám
Sátoralja-Ujhely, 1890. december 7 49- sz. Huszonegyedik évfolyam. ILŐriZETÍS Ll. Egész évre <5 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek oifck ismert kezektől fogadtatnak el. Xésirito* nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIBDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél - Minden egyes síd ntfai' 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Eszmék a „közigazgatási reform“ tárgyában*). — Két közlemény. — I. »A reform ideje elérkezett», mondá egy kitűnő államférfim E kijelentés gyökeret vert mindenütt e hazában, mert érezzük és tudjuk hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan. A politikai élet terén épen oly nyomasztó a légkör, valamint az önkormányzat fejlesztésére sem bírjuk garanciáit. A legkompetensebb helyről történt kijelentés után, a vármegyék is sűrűbben kezdenek foglalkozni a közigazgatási reform kérdésével, csakhogy ezek többnyire szűk korlátok között maradtak, mert bírálata nélkül az adott helyzetnek, egyszerűen csak a tisztviselők választását, az önkormányzat leglényegesebb követelményének állitván fel, a közigazgatás szervezetét egészben érintetlenül hagyják Zemplén-vármegye is, Szaöo/cs-vármegyének átirata folytán, múlt évi december havi közgyűlésében elvileg a választási rendszer mellett foglalván állást, küldöttséget bizott meg egy memorandum elkészítésével. A küldöttség munkálatát a f. évi május 21-én tartott közgyűlésnek bemutatván, az némely stiláris módosításokkal elfogadtatott és a képviselőházhoz felterjesztetett. Miután a vármegye régibb határozata folytán, a dolog elvi oldala többé vita tárgyát nem képezhette, habár többen valánk, a kik a vármegye merev álláspontját nem osztjuk, mégis a' kérdés lényegének vitatásába nem bocsájtkoztunk ; de mert kijelentettem már a küldöttségben, hogy eltérő nézeteim vannak, állásomnál fogva is úgyszólván erkölcsileg kötelezve érzem magam, hogy a közigazgatás reformjára nézve igénytelen nézetemet papirra tegyem és álláspontomat indokoljam. Mielőtt a közigazgatási reform kérdését tárgyalnám, elvi szempontból veszem azt birálat alá. A választás hívei azt mondják, hogy a tisztviselők választásán sarkallik az önkormányzat ; ha megszűnik a választás, megszűnik az önkormány- zathozi ragaszkodás s az ez iránti érdeklődés; *) Minden megjegyzés nélkül tesszük közzé az Eszmék-et. A kinyomatással eddig azért késtünk, mert a ^röpirat« formájában még az ez évi jun. hó folyamán kiadott füzetkéknek kelendőségét a sZemplén*-ben való reprodukálással megakasztani nem akartuk. Szerk. mondják : bezárhatjuk a vármegye termeit, mert azokba nem fog benézni senki, ha nincsen tisztviselők választása. Ha ezen állítás a valóságnak megfelelne, első volnék azok között, a kik rendületlenül küzdenek a választási rendszer mellett, de vélemé nyem szerint az nagy tévedés ; mert habár igaz, hogy minden foglalkozás, a mely a közügyek intézésére befolyást ad — tehát a tisztválasztás joga is — a nagy közönségnek rugóul szolgál a közügyek iránti érdeklődésre, de nagy elfogultságnak tartom azon állítást, hogy a választáson sarkallik a közügyek iránti érdeklődés, hogy ettől függ önkormányzatunk? 1 — mert ezen állítást, a mint alább igazolni fogom, úgy a mai tapasztalat, valamint hazánk története, de legfőképen más nemzetek intézményei megcáfolják. A tisztviselők küldésének joga féltetlenül jelentékeny dolog, de nem öncél, csak eszköz, A nagy közönségre nézve nem az a fontos, hogy ki küldi a tisztviselőt, de az: hogy a küldött tisztviselő pártatlanul, híven, lelkiismeretesen, pontosan és hazafiasán teljesítse kötelességét. Ha a tisztviselő részrehajlatlan őre a szabadságnak, jóakaró szolgája a közügynek, hű végrehajtója a törvénynek, továbbá érzékkel bir az állam, valamint a magyar nemzet érdekei iránt: küldetésének jellege a közönség előtt értékét sem emelheti, sem nem csorbíthatja. Erre evidens példa az, hogy hazánkban, ki- vévén a szükebbkörii vármegyei közigazgatást, a birói kar, a többi közigazgatási összes tisztviselő, a vármegye tisztviselőinek is’ majdnem fele : kineveztetik, de sőt a vármegye gyűléseinek elnöke, a főispán is kinevezve van, azért senkinek eszébe , nem jutott értéküket kisebbíteni, rendeltetésök be- i töltése szempontjából irántok bizalmatlinkodni; és . ennek igy is kell természetszerűleg lennie, mert ; ellenesetben hazánk nagy veszélyben forogna. A választás mellett mint fegfőbb érv szerepel: hogy a választott tisztviselő a kormánytól függetlenebbnek érezvén magát, szabadbban nyilváníthatja és gyakorolhatja politikai elveit, ennél- 1 fogva tehát, miután erősebb nyomása alatt áll a ‘ közvéleménynek, a képviselőválasztásoknál befolyást ennek hüvebben fogja érvényesiteni; ezen állítás hihetőnek látszik ugyan, de valójában ehez is sok szó fér, — mert a függetlenség, ez égé szén egyéni tulajdon. Tegyük fel azonban, hogy ez állítás a valóságon nyugszik, a választás mellett érvül még sem lehet felhasználni: mert nem lehet célunk, hogy a tisztviselők politikai pártállásától és mint pártemberek befolyásától tegyük nagy részben függővé a parlament alakulását; a közigazgatási reformnak épen egyik feladata az, hogy a tisztviselőket fel kell szabadítani minden pártnyomástól, jöjjön az bár alulról vagy felülről. Az adminisztráció szervezeténél nem foglalhatunk állást oly indokból, hogy mely tisztviselők használtathatnak fel inkább a kormány által a képviselőválasztásoknál eszközül, mert ha a kormány ezen jogosulatlan módot ki akarja használni, annyi eszköz áll rendelkezésére a mai választási rendszerénél, hogy a választott tisztviselőkre talán még nagyobb nyomást gyakorolhat, mint a kinevezettekre, törekvésünk csak az lehet, hogy a képviselőválasztás minden jogosulatlan befolyástól megtisztittatván, megakadályozni, hogy a tisztviselők a politikai pártoskodás céljaira kihasználhatók ne legyenek, mert a tisztviselőknek pártcélokra való kihasználása veszélyes politikai balfogás, a szabadság elleni merénylet az, a mely az alkotmányos garanciákat alapjokban támadja meg és egészséges fejlődését akadályozza. Szolgai lelkek nevelésére, hatalmi túlkapásokra, esetleg igazságtalan pártoskodásra alkalmas lehet az említett kiindulási pont, de sem az állam céljainak, sem a jó közigazgatásnak, sem a szabadságnak javára nem szolgálhat az. Ezekből okszerűen folyik, hogy a tisztviselő politikai jogainak szabad gyokorlatában nem korlátozható, politikai pártállás-foglalásban és szava zatának érvényesítésében nem feszélyezhető ugyan, mert ő épen olyan szabad polgára a hazának, mint bárki más ; de igenis korlátozandó abban, hogy hivatalos állásának súlyával és hatalmának erejével bárki érdekében se merjen nyomást gyakorolni a választókra. Azoknak, a kik azt mondják, hogy ezen időre hiába várunk, hogy ez utópia, mert a hatalom mindig ki fogja használni a tisztviselőket, az a válaszom: hogy a bizalmatlanság ily neme az alkotmányos magyar kormánynyal szemben nem jogosult, sőt a népképviseleti kormányforma megszilárdulásával az mindinkább jogosulatlanná válik, mert ha felösmerte egy orvos a betegséget és tudja az orvos-szereket is, a melyek segíthetTÁBC A. A főíspáni vacsoráról. —. A „Zemplén* eredeti tárcája. — A múlt héten, valamelyik reggel, benyit a hivatalomba a főispáni titkár úr. Ettől a szeretetreméltó úrtól, ha a hivatalunkban keres fel, rendesen megszoktunk ijedni; már előre tudjuk, hogy vagy úgy csinálunk meg valamit, a mint nem kellett volna, vagy pedig nem csináltuk meg azt, a mit kellett volna. — Jó reggelt ! Hogy vagy ? — Bár sablonszerű megszólítás, mert az orvo sokon kívül legtöbb embernek ez az első kérdése, mégis ebből a hogy-vagy-ból mindjárt éreztem, hogy jól vagyok, a hivatalos működésemben nincs hiba. — Azért jövök, hogy átadjam Öméltósága meghívását: szerdán szívesen lát vacsorára. Megvallom őszintén, először meghökkentem a nagy tisztességtől. Vegyék csak kérem a dolgot úgy a mint van. Havi fizetésem — a nyugdíj levonásával — 27 ft 30 kr. Magányos ember vagyok s azért ebből a 27 ft 30 krból sok minden telik, — de ruha az mégsem telik, — mindjárt itt az első kérdés : miben fogok én megjelenni ? És igy tovább, egyik aggodalmas kérdés a másik után fordult meg agyamban. Végre is tisztázni kezdtem a helyzetet és megtettem az előkészületeket. Legelső dolgom volt szorgosan átnézni ösz- szes aktáimat, hogy kellő tájékozottságot tanúsítsak a főispán úr esetleges kérdéseire. »A nép- számlálás előkészületei megtétettek« — » A községek felülvizsgálatánál nem találtam minden községben kenderáztatót« — » A közegészségügy nagy mizériája, hogy nincs elég diplomatikus hölgy* — etc. etc. Azután a fekete kabátomat (még az ösztön- dijamdól vettem) alaposan kibenzineztem, egyik régi lakkcipőmböl fényes uj lakkcipőt varázsoltam, szóval külsőm kitatarozására minden lehetőt elkövettem. Az utón még egyszer ismételtem magamban : »a népszámlálás, a kenderáztató, a közegészség- ügy nagy mizériája . . . .* s azzal beléptem a terembe. A társaságot csoportokba verődve találtam, kik vigan társalogtak mindenről a világon, csak hivatalos dolgokról nem. Egyik csoport közepén, midőn hozzájuk értem, a főispán úr fejezett be egy kedélyes történetkét, mely általános derültséget szült s még a történetke hatása alatt moso lyogva nyújtotta felém kezét, miközben ismételte a végszavakat, újabb derültséget keltve. Bár mit- sem hallottam az egészből, oly jóízűen nevettek mindannyian, hogy a jókedv rám is rám ragadt, nevetve üdvözöltem az egész társaságot és a kedélyes körben kezdtem felmelegedni, mint a hidegről jött a kandalló barátságos tüzénél. A vacsora elején kissé kéjelmetlenül éreztem magam, mert egy erős ellenzéki úr ült velem szemben, szigorú tekinteteket lövelve, — tartottam attól, hogy ez a vastag nyak még kitesz valamit. Jóízűen nyelte a sültet, mintha legalább is egy minister húsából falatozna, s rá a vörös bort oly deliciával itta, mintha a kormány vére volna. A behűtött »champagnier« a dugókkal együtt tósztokat is lőtt ki. Az Öméltósága egészségére mondott első köszöntő általános lelkesedésbe hozta az egész társaságot, — fenékig ittuk a gyöngyöző pohárt, kívánva boldogságban eltöltött hosszú életet. E percben vágyat éreztem felkelni és mint az újhelyi csendes társadalomnak még csendesebb tagja üdvözölni körünkben azt a nőt, ki hivatva van irányt adni a mi kuszában folyó társadalmi életünknek s azt a szellemi légkörbe vezetni, mely kétszeresen éltet. Egy szép tószttal megelőztek s én már csak zúgó éljennel mondtam az áment reá. Az ellenzéki urnák is kezdett a füle melegedni, kedélyes ötletei teljesen megnyugtattak, midőn egyszerre feláll és szólni kezd. — Megré mülve vártam a villámcsapást. A második Koch-ra, a pénzügyi budget bacillus ónak megölőjére, főispánunk vejére, a m. kir. pénzügyminiszterre, ürítette poharát, a ki népszerűségnek örvend az ellenzék előtt is. Éljen ! Az égboltozat tiszta. Kigyulnak a szellem csillagai. Sziporkáznak az ötletek. Remek csillag- hullás. Készülődéseimet egész elfelejtettem: nép- számlálás . . . , kenderáztató . . . , a közegészség- ügy misériája , . . . Későre járt az idő, a mikor búcsúztunk a mi szeretett főispánunktól. — Isten áldjon öcsém ! Alig birtam megállani, hogy nyakába ne ugorjam : — Isten áldja kedves Pista bácsi ! €p. Mai számunkhoz egy és fél ív melléklet van csatolva.
