Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-20 / 29. szám

'Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

(Megjelenik minden vasárnap.)

Sátoralja-Ujhely, 1890. Julius 20 29. sz. Huszonegyedik évfolyam.

IIIDSTÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél f Minden egyes ssó ntán 1 kr.

ÄKonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt dissbotök s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden D centiméter után 8 kr ss&mittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

EDÖriZSTÍS Ái Egész évre 6 frt. Félévre S „ Negyedévre 1 frt 60 kr

Bérmentetlen levetek osak ismert kezektől fogadtatnak el.

Ióiiratcx nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 20 kr.

A ayilttérben minden gar- mondsor dijja 20 kr.

Társadalmunk páriái.

— Ajánlva az ipartestületek figyelmébe. —•

E lap hasábjain nem egyszer volt már ecsetelve iparos tanulóink mostoha helyzete; hanem úgy látszik, hogy a lelkes a felszólalás, egyik a másik után, feledésbement, s vele együtt alszik a szegény tanulók jobb sorsot érdemlő helyzete, szunnyad a mesterinas azon joga, melynek ébredését minden jobb érzelmű hazafi égető szükségnek fogja találni, hallgat azon szent igazság, melyet a gyámolialan iparos tanulóknál is ^emberi jognak« kötelesség elismerni.

Allelvédő egyesületeink megóvják az állatot a jogtalan kínzástól; gazdisági egyesületeink megjutalmazzák az egészséges állatokat tenyésztő egyéneket; főuraink a vadászebekre, úrhölgyeink az ölebe.k elké- nyeztetésére ezreket fordítanak : csak az iparos tanulók felett zsarnokoskodó mesterek ellenőrzésére nincs egyesület.

^Hogyan* — fognak némelyek megütközve felkiáltani — »hát az ipartestület mire való ?*

Bizony arra való lenne, hogy e íel- számlált visszaéléseket ellenőrizve, a jogtalanságokat megtorolja. Ámde kisebb helyeken, mint pl, mezővárosocskákban, falukban, az iparegyesületet célzó törvény csak írott malaszt, és úgy látszik századok- fognak még elmúlni, mig az egyesület a törvényszabta módon életbe lép és a mesterek — nehány tiszteletet érdemlők kivételével — tovább is zsarnokoskodnak sze rencsétlen rabszolgáikon.

De édes Istenem, mit árt annak a mesternek, ha a tanulóban vizhordóra, favágóra, pesztonkára, csa'ádi csete-paték villámhárítójára, napszámosra talál !

Mert hát a 19-ik században nagyon sok mesternél még azon téves felfogás dívik, hogy (visszaemlékezve saját inaskodásának aranykorára,) a hozzáadott tanulónak testi erejét teljesen kiaknázni szabad s azon törvény, hogy neki kötelessége a tanulót mesterségre tanítani: előtte idealisztikus, de rája nézve nem hasznos dolog.

Ámde ezen visszás helyzet a haza kárára megtorolja magát, amennyiben az ilyen tanulókból valódi mesterek helyett kitűnő kontárok, a szükséges táplálék megvonása folytán vézna árnyékemberek, a dúsan kiosztott ütlegek következtében testi nyomorékok, végre a hiányos nevelés miatt jellemtelen emberek származnak.

Ily valóban megdöbbentő körülmények sürgősen és kérve-kérik az. illetékes fórumot, ereszkedjék le magas helyéről ; ne restelje megfigyelni a szegény iparos tanuló felett igazságtalanul elterjedő zsarnokosko- dást, s ha másból nem is, legalább emberi könyörületből ségitsen mostoha sorsukon ! Fischer Armin.

A közigazgatási bizottság üléséről.

Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 14-én ülést tartott. Napirendre való áttérés előtt Horváth József tb főjegyző (rendszerinti főjegyző szabadságon Szerk.) tolmácsolta a bizottság legőszintébb részvété1, a főispinné Öméltóságát ért nagy szerencsétlenség fölött Főispán Öméltóságát a részvétnyilatkozat mélyen meghatotta. A szőnyegre került fontosabb ügyekről szóló tudósításunk ez:

Az alispán jelentette, hogy a törvényhatósági útadó előkészítésén s az útépítési költségvetés egybeállításán a számvevőség és a kir. állam- építészeti hivatal serényül ér fokozott tevékenységgel dolgoznak; reméli, hogy az egybeállitott s kellően felszerelt költségvetést a jövő hónapban mér a bizottság elé terjesztheti. — A halászati bejelentések letárgyaltalak. — Amerikába junius hó folyamán kivándoroltak 52-en, visszajött 21. Rákóczon zsidó zugisko'a fedeztetvén íol, kellő lépések az iskolafentartók és a zugtanitó ellenében megtétettek.

Dókus Gyula j. főszolgabíró a borsii háton Ujhely részére közös temetőnek kiszemelt 26 hold •

: nyi fildterülctre vonatkozó iratokat a képviselő- I testületi határozattal kapcsolatban bemutatván.

szóban forgó ügy a f. évi szeptember hó végén ; tartandó közgyűlésnek jóváhagyásra ajánltatott.

Csiszár Gábor, fópénztámoknak a múlt évnegyedről szóló kimutatásai felolvastatván, minthogy a közmunkaváltsig, be'egápolási-, közmive- lődési , nyugdijintézeti és katonabeszállásolási pótadóban kintlévő aktiv követelések mennyisége 100,424 ft 31 ‘/2 krra rúg: fószolg abirák e hátrá- léknak erélyes behajtására felhivattak; egyszersmind Szerviczky Ödön indítványa következtében utasittatott az alispán, hogy a behajtás módozatának megállapítása, úgyszintén a pénztári kimutatások és szolgabirói nyilvántartások összeegyeztetése végett a járások fószolgabiráit Ujhe'ybe hívja össze s velük tanácskozzék.

Karsa Ferenc h. elnök (az elnök szabadságon — szerk.) jelentése sz.-rint júniusban elintézett az árvaszík 1517 ügydarabot; a hátrálék 537 db, ami 4—5 napi kiosztásnak fe’el meg.

Főszámvevő az u'adi-aDp összeírása ügyében tett közérdekű előterjesztést, s alkalmat szolgáltatott arra, hogy az útadó alap revideálásánál irányadóul szolgáló elvek élénk eszmecsere tárgyává tétetvén, tisztáztassanak. Érdelni fogja a nagyközönséget, hogy a közutak és vámokról szóló törvény 25. g-ának a) — h) pontjaiban foglalt mentesség kiterjesztendőnek találtatott azokra nézve is, kik az 1886. évi XXII. t. c. 138. § a alapján a községi adófizetésétől fel vannak mentve, — úgyszintén kiterjesztetett a kir. utmesterekre és utkaparókra, nemkülönben a vármegyei utibiz- tosokra és utkaparókra is.

Főorvos havi jentését az alispán nyújtotta be. Eszerint a közegészségi állapot általában megnyugtató. N.-loronya és A.-Bereczki községekben a szamárhurut esetei mutatkoztak Szerencs községben az egyiptomi szembetegség jelentkezett; a Trencsénből serege-en oda vonult aratók hurcolták be a bajt, melynek elhatapódzása ellen szigorú intézkedések tétettek. Bodrogközön a tno cs írláz tünetei mutatkoztak. Tolcsván a honi kolerának egy esete észlelte'.ett. A szerencsi cukorgyárban a munkás viszonyok közegészségi tekintetből nagyon kedvezőtlenek, mert kellő számú lakás hiányában a gyári munkások összezsúfolva laknak. Főszolgabírót utasította a közig, bizottság, hogy a szerencsi cukorgyárban nagyobb számmal történt szerencsétlenségekről tüzetes jelentést tegyen,

T A B C A,

Pompás.

— A .Zemplén* eredeti tárcája. —

— Elbeszélés. —

Irta.- Mészáros Sándor.

— Nem megy, hiába nem megy! Sz.ó'a író asztala mellől felugorva Morvay Ignác uram, ki jó névnek örvendett az Írói téren. Nézze az em bér, folytatá, annyi minden bonyodalmon, szövé- | sen keresztül mentem szerencsésen, cs mikor e haszontalan ponthoz érek, se ide, se oda! . . írom, * irom, de nem megy úgy, mint kellene! Élhetet- ' len regénye. Már készen van félig s most, mikor 1 a forduló ponthoz érek — pacs! Hoppon hagy . a jó, igazi hang — Szereli félje a nőt, de az irigyek a férj kezébe csempésznek egy találkára hivó levélkét, mintha ezt felesége irta volna ideáljának s a levélkével a férj, (mert azt hivé, neje irta) a nőhöz rohan, dúlt arccal, villámokat szóró szemekkel, reszkető tagokkal. — Mindent tudok, I asszonyom kiált a férj magán kívül fe'esége szó bájába rohanva, még az átkozo t levélkét magasan tartja kezében. Ez gyalázat; ön., k't imádtam, szeny folt lett becsületemen ! Ah, ass'onyom 1 hal..

— Pompásan megy eddig. Hm, de itt folytas- j suk a dolgot igazán, akkor aztán iró vagy Náci! 1 Itt, itt fo’ytasd igazán, az igazi hangon, a bec-ü- letes urnák megsértett, aranyt i-zta erényének t igazi hangján. Hiába, hiába, nem b:ro n itt — igazán — lolytatni.

És Morvay uram sétált széltében-hosszában szobájában. Meg-megállt Íróasztala előtt, a mint egy, vagy más szóroham, eszme megkapta; de hiába, nem volt érdemes papírra tenni, mind-mind csak költött szavak, még csak árnyékai sem a becsületében megsértett asszonyi hangnak.

— Megvan ! . . kiáltott egyszerre örömében s olyant toppantott lábával, hogy ha bérházban lakik, nem pedig sajátjában, zikker felmondanak neki, rmrt csak úgy rengett dobbantásától az egész ház.

Felpattant az ajtó s azon a cseléd rohant be ijedt arccal.

— Mi az ördög hurcol itt? rivalt rá Morvay

uram.

— Jaj kérem aláson, úgy hallottam, a téns uram lőtt. Berohanok, mondok, hátha a ténsuram főbe durrantotta magát.

— Kotródj innen, mert . . . mit háborgatsz, esztelt n ?!

— Hát csak próbálta még? Mondá halkan a cseléd

— Még sem megysz ?

A cseléd eltávozott.

Ekkor oda lépett Morvay a tükör elé, ösz- sze-viss^a borzasztá haját, arcát bekente krétaporral, hogy fehér legyen, (különben is olyan szokott lenni, mint a cseppentett patyolat tökmag). Ekkor odaült Íróasztalhoz, elővett egy levélpapírt, melyre felésége Írását utánozva, találkára hivó szöveget irt, a boiitékra pedig holmi ákombáko- mot ; nem kell úgy sem, elég lesz, ha a levelet majd kezében lobogtatja s adja a kijátszott férjet.

— Ah de pompás lesz, szavaimra amint ki fog kellni Mariskám, ugyanazt fogom regényembe is felhasználni. Hisz ő is oly jó, oly szelid, oly angyali. Oh mint fog majd szavaimra keserű szavakkal felelni, a megbántott, gyanúsított női erény s a megsértett női becsület szaván.

Mikor mindennel készen volt, felkapta rosz- szabbik kalapját, hogy ha kell, hát dühének bizonyítására azt is a földhöz vágja. (Nem lett volna bizony kár érte, ha a szemétbe vágta volna is.)

Hah 1 ez sok! dörgé a szobákon keresztül rohanva. Ez a dija minden szentebb érzelemnek; a keserű csalódás. De megálljatok, leszek én bírótok. Ah, és én hittem, és én még szerettem az őrülésig !

Ekor ért felesége szobájához, kivágta maga előtt az ajtót, s ott á’lt meg te'tetett reszketőssel, halványan, villámokat szóró szemekkel. Felesége az ablaknál ült, kötögetett, mig szemei ott tévedeztek az utcán járók-kelőkön.

Amint meglátja Mariska nagysám ily borzasztó arcGal, kószált hajjal férjét, felugrik helyéből, elhajítja kötését és rohan férjéhez kérdeni, mi a baja? Mi rettentő történhetett?

— El tőlem, hűtelen asszony ! Dörgé a férj. Még ön kérdi, hogy mi rettentő történt ? Ön kérdi? Itt a ta’álkára hivó levél. Oh ön, ön, ki lapáttal hányta becsületemre a sarat. Oh ! . . Itt van a levél mindent megmond.

Az asszony arca olyan lett mint a márvány ; megtántorodott, fejét lehorgasztotta, megeredtek könyüi.

— Most mondjon, most feleljen ön valamit4^#' Mhí Mxátuiiiikhoz ogy ív melléklet van csatolvn.'^