Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-06-15 / 24. szám
Sátor alj a-Uj hely, 1890. junius 15. 24. sz. Huszonegyedik évfolyam. ELÖriZZTÉS ÁS. Égés* évre 8 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen leveiek csak ismert kezektől fogadtatnak el. XézlratO! nem adatnak viBBza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien mindoD gar- mondsor dijja 20 kr. E P L É N. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) EI29ETÍSI DÍJ : hivatalos hlrdetdseknfl ; Mindoa egyes sió ntáo 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbotttk s körzettől ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O oentimőter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Jelentés a magyarnyelvet s népnevelést Zemplénvármegyé- ben terjesztő egyesület 1889 évi működéséről. Tisztelt Közgyűlés! Midőn egyesületünk, a magyarnyelvet s népnevelést Zemplénvármegyében terje-ztő egyesület, múlt 1889. évi működéséről akarunk számot adni a t. Közgyűlésnek, mindenekelőtt szives elnézést s bocsánatot kell kérnünk azért, hogy ezt a körülmények kényszerítő hatalma folytán csak most tehetjük, s hogy ez évi jelentésünk részletesség s terjedelem tekintetében is mögötte marad előző évi jelentésünknek. Egyesületünk, mint fenátiása óta, folyton, úgy a lefolyt 1889. évben is különösen ovodák segélyezése s létesítése által igyekezett megközeliteni magasztos célját: a magvarnyelv és népnevelés előmozdítását. Ily irányú működésűnknek tulajdonítható azon örvendetes körülmény hogy vármegyénk területén a múlt évben már 12, illetőleg az év utolsó negyedében 14 óvoda működött, u. m : az erdőbényei, golopi, homonnai, kelecsenyi, nagy-ruszkai, parnói, sárospataki, a két sátoraljaújhelyi, a tállyai, terebesi és varannói ; végül a cz.-hosszumezői és gálszécsi. Ez ovodák közül a kelecsenyi, nagy-ruszkai, parnói, tőke-terebesi, varannói, cz.-hosszumezői és gálszécsi ovodák azok, melyeket egyesületünk ala pitott; vagy mint az előző évben, úgy a most le folyt 1889. évben is, anyagi segélyével támogatott Engedje meg azért a t. Közgyűlés, hogy ezei hét óvodáról, mint a melyeknek élete cgyesüle tünk életével közelebbről összefügg, egy kissé részletesebben is szóljunk. Az egyesületünk által létesített vagy fentar- tott emez óvodákban, (nem számítva a ez. hosszumezői és gálszécsi két ovodát. melyek, mint már említők, csak az év végén kezdték meg működésűket) az 1889 évben, a megye egész területén ovodai ápolásban s nevelésben részesült a kisdedek 38.5%-a, vagyis 428 növendék, és pedig (46.6°/0) 209 fiú és (35.9%) 219 leány nyert oktatást, gondozást, ápolást Közelebbről i. a kelecsenyi ovodaban Beszter- czey Ferenc felügyelete s Csepka Amália áll. elemi iskolai tanítónő vezetése alatt nevelésben s ápolásban részesült a múlt 1889. évben 30 növendék (1888-ban 27), 16 fiú és 14 leány. 2. A nagy-ruszkai óvodában, Kutka Pál felügyelete s Erdei Malvin óvónő vezetése alatt gondozást és oktatást kapott 45 növendék, (1888-ban 36), 18 fiú és 27 leány. 3. A parnói óvodában Fodor Sándor, majd Perlsberg Fde felügyelete s Bella Elma óvónő vezetése mellett ápoltatott s neveltetett 125 kisded (1888-ban 121), 58 fiú és 67 leány. 4 A töke terebesi óvodában Perlsberg Ede felügyelete alatt s a volt óvónő Fanesó Anna kisasz- szonynak más állomásra lett megválasztása folytán, ide ez évben újonnan választott Bikky Ida óvónő vezetése mellett testi és szellemi nevelést nyert 145 növendék, (1888-ban 98) 47 fiú és 36 leány. 5. A varannói óvodában Pereszlényi István felügyelete ala11 s Fiedler Vilma óvónő vezetése mellett testi s szellemi godozásban részesült, ápolást és nevelést nyert 83 gyermek (1888 ban 98) 47 fiú és 36 leány. (A cz.-hosszumezői ovod.iban Lelioczky Endre felügyelete és Klein Józsa óvónő vezetése alatt, 1889 szép. óta 104 gyermek: 60 fiú és 44 leány. A gálszécsi óvodában a »Gálszécs-kohányi ovodaegyesület* és Juhai Berta óvónő vezetése alatt, 1889. szept. óta 46 leány és 31 fiú, összesen 77 növendék. Vagy is az év végén összesen 609 gyermek, mig a múlt évben ((888-ban) csak 496.) Ezen intézetekben, valamint a vármegye ösz- szes hasonló fokú nevelő intézeteiben, az oktatási s társalgási nyelv a magyar volt, s nevezett óvónők, a mint ezt az ovodafeliigyelöktől vett szóvagy írásbeli értesülésünk alapján mondhatjuk, kulturális hivatásuk magasztosságának s nagy fontosságának teljes tudatával működtek mindannyian s különösen dicséretre méltó szorgalmat fejtettek ki, a magyar nyelvnek idegen ajkú kis növendékeikkel való megkedveltetése s általuk annak terjesztése körül. A mi már az ezen óvodákra fordított kiadásokat illeti: ezek Összege a vármegyében volt ovodák fenntartási költségeinek (4375 ft) köriil- belől 5O°/0-át teszi ki s 2103 ftra rúg. Ez összeg részben tökepénzek kamataiból, részben állami, vármegyei s községi segélyből származott, részben egyesületünk pénztárából utalványoztatott ki, vagy egyesek adományaikból állott elő. A kelecsenyi ovoda fentartására nevezetesen, 230 it fordittatott a múlt évben. Ezen összeg forrása a várm. közművelődési pótadó (130 ft) s egyesületünk pénztára volt (100 ft.). A nagy ruszkai múlt évi kiadása összesen T A ft C A, Hegy alj áról-hegy tető fcre. (ZsigÓ Endre kedves bátyámnak, szives üdvözlettel, Siatacson). — A „Zemplén* eredeti tárcája — „Bodrogközön ragyog Luka, Minden uj és ó krónika csak róla ir. Csak Lukáról zeng a hir.* így énekel a jó öreg, igaz magyar poéta Szemere Miklós, egy olyan versében, melynek legalább végsorait ismeri az egész ország ; mert van e a ki néha-néha nagylelkűen el ne mondaná: ÄNe nézd Uram, hogy ő német, Oh ne nézd azt, Mert öt is te alkotád.* Miért ne emlékezném meg én is erről a jeles helyről, mikor innen indult ki az én tavalyi turista-utam, melyet le kell Írnom fenttisztelt uti- társamnak tett Ígéretem miatt; le kell Írnom, mert igy rendelte a turista-egyesület, melynek kiküldöttje voltam. Tudniillik úgy történt, hogy Kukában, a szárcsa, lúd, vöcsök honában most- már pompás nyulászatok esnek, ezek után pedig igaz magyar vendégszeretettel ott tartják az embert Gűtman ur házánál, hol aztán a háziaszzony szeretetre- méltósága által is fűszerezett pompás vadász- estebéd után haza felé jövet fölvillanyozott kedélylyel gyönyörködhetni 5-a Ujhely látképében, mely ygjf* IYIíaí hzí'um különösen télen csalódásig hasonlít, az én legnagyobb gyönyörűségem, a „Magas Tátra“ szépséges alakjához. I Múlt év február hó egyik napján, illetve estéjén, a mint vadászat után Lukáról jövet feltűnt 1 előttünk S -a.-Ujhely képe, a holdvilág sütötte hóval födött rónaságból hirtelen felemelkedő „Sator- : Vár- és Magas* hegyek gyönyörű körrajzain el- I mélázva : figyelmeztettem úti társamat a táj szépségére, a Tátrához való hasonlatosságra. Elmondtam I mennyire tetszik nekem az a vidék, már csak azért is, mert amahhoz úgy hasonlít; szóval eldi csértem az én h gy-ideálomat, a mint csak tőlem kitelhetett Utitársam, a mi páratlan humora Lajos bá- , tyánk, tökéletesen igazat adott nekem, ámbár ö I soha se látta a Magas-Tátrát; de mint okos ember és a S. A. U T. E. pótrai osztályának elnöke, tudja, hogy milyennek kell lenni a hegynek és igy nekem igazamnak kellett lenni. — Egyúttal azonban kiadta az ordrét, hogy: ha olyan nagyon tetszik a Tátra, hát el fogsz oda menni júniusban, csinálsz nagy kirándulásokat, megfigyelsz mindent, ! — a mit tudsz, leirod, kinyomtattatod, — (újságban olcsóbb lesz), — a tagok között kiosztod és mi t. i. a s.-a.-újhelyi turista-egyesület pótrai osztálya, úgy fogjuk neked berendezni az újhelyi hegyeket a hogy a Tátrában van minden. Értetted — ebatta /M* Szót fogadtam. — Az elnök parancsol és én is rendetlen tagja vagyok az osztálynak. Engedelmeskedtem a szép szónak, különben könnyen meglett vqlna Ígérve néhány adag unkliox egy ív mollélilot van 250 ftot tett; mely összeg egyesületünk pénztárából (100 ft), a vármegyei közmivelődési pótadóból ((00 ft) s Nagy-Ruszka község pénztárából (SO ft) utalványoztatott ki. (Ez ovoda fenntartását nagyon megkönnyíti egyesületünkre nézve a község lelkes birájának, Czap György urnák áldozat- készsége, ki nem csak helyiséget adományozott ez óvodának, hanem e helyiség füttetéséről is gondoskodik minden évben I) A parnói óvodának múlt évi szükséglete 430 ftban állapíttatott meg, melynek fedezésére Gróf Andrássy Géza és neje, továbbá Gróf Andrássy Irma 6 méltóságaik együtt 230 ftot ajánlottak fel, egyesületünk pénztárából 65 ft utalványoztatott, -a vármegyei közművelődési pótadóból pedig 135 ft kéretett s lett kifizetve. A tőke terebesi ovoda múlt évi költségvetése 630 ftban lett előirányozva ; bevételei azonban : Grf Andrássy Gyula Ő Exc. ájától ioo ft, a nagy- méltóságu vallás és közoktatási m. kir. ministeri- umtól 120 ft, a vármegyei közművelődési póíadó- ból 300 fi, egyesületünk pénztárából 100 fi, múlt évi (1888.) pénztári maradványból s birságból 50 fi, meghaladták ez összeget; mig kiadásai 595 ft 50 krt tettek ki. Úgy, hogy az ovodafelügyelö jóváhagyott számadása 73 It 65 kr. pénztári maradványt tüntet fel. A varannói ovoda felügyelőség végül ez ovoda 785 ftban megállapított évi (1889. febr.-tól 1890-ig febr. ig) szükségletei fedezésére, különböző forrásokból (egyesületünkből 200, közművelődési pótadóból 200, államsegélyből 150, a varannói takarékpénztártól 50 fi, városi segélyből takarék- pénztárban elhelyezett tőke kamataiból stb) bevett 819 fi 99 krt ; melyből kiadott 597 ft 27 krt. Ez óvodának, a mint az az ovoda felvirágoztatása körül különösen kiemelendő buzgósággal fáradozó Pereszlényi István ügyv. ovodafelügyelö által 1889. évi dec. hó 31 én összeállított számadásból látható, ez idő szerint több mint 2000 fi pénzkészlete van már gyümölcsözőieg elhelyezve. A hosszumezői ovoda múlt évi szept. hó 1. 435 ftra előirányozott költségvetéssel kezdte meg működését. Ez összeg fedezésére 100 ft államsegélyt nyertünk a nagyméltóságu vallás és közoktatási m. kir. ministériumtól, a vármegyei közmű velődési pótadóból 200 ftot kértünk s kaptunk, egyesületünk pénztárából pedig 135 ftot utalványozott ki a kp. választmány. Ez ovoda fennállása s fenntartása körüli áldozatkészségéért Szentkirályi Albert cz.-hosszumezői földbirtokos urnák kell e helyen is köszönetét mondanunk 1 a Lajos bátyánk maga fábrikálta „leves‘-ből; pedig az még Ígérve se kell senkinek, akármilyen jó izüen is tudja kinálgatni Lajos bátyánk. így magyarázható jóra, hogy Lukát nem felejthetem ki akkor, midőn tavalyi tátrai kirándulásomat leirom. Nem tudom, hogy leirásom után a S. A. U. T. E. mit fog tenni; de azt vettem észre, hogy az elnök és az »ellenőr« sokat járnak a »hegybe.* — A rósz nyelvek ugyan azt állitják, hogy »sneffezni,« meg hogy a „Pótra* arra van. Könnyen megesik, hogy egyszer csak arra a csodára ébredünk, hogy a s.-a.-újhelyi hegyekbe a városból kényelmes kanyargó utak vezetnek, azok érdekesebb pontjai hozzá férhetők lesznek és igy a mit a természet adott a maga ingyen jóvoltából, annak élvezetét valaki hozzá férhe- tőbbé teszi; még talán megérjük, hogy a fárasztó ut közben a ki megpihenni vágyik, egy egy szebb kilátással biró ponton talál valami menedékházat (mint p. o. Ung-Bereg, Mármaros és Erdély félre eső bércein,) talál egy-gy menedékhelyet, hol mint civilizált ember megpihenhet és talán éh-szomját is enyhítheti. Akkor aztán az én leírásomnak, mely erre akarna buzdítani, semmi értéke sincs ; — nehogy ez a szerencsétlenség megtörténjék vélem, Íme közrebocsátom a mit láttam, tapasztaltam és a hegyekben élveztem. Tartozom ezzel az én kedves utitársam és kirándulásunkat intéző kedves urambátyámnak, a 1 ki ott a bihari »Réz« hegyek között várja, hogy betölt <em Ígéretemet. esntolvn.
