Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-06-15 / 24. szám
A gálszécsi ovoda részére ovodaépítási célra 1500 ft segélynek a vármegyei közművelődési pótadóból leendő kieszközlését a fenhatóság s ezzel járó jogok elismerésének feltétele alatt kilátásba helyezé egyesületünk. Ez ígéret alapján az ovoda- bizottság addig is mig a tervezett ovoda helyiség felépülne, egy, Molnár Béláné ő nagysága által e célra átengedett helyiségben megnyitá az ovodát. Az ovoda évi költségvetését és számadását azonban még nem ismerjük. Hasonló ígéretet tevénk S.-a.-Ujhely város elöljáróságának is; kilátásba helyezvén egy harmadik ovoda épitési költségeire 3000 ftot. E két utolsó összeg azonban, mivel azok kieszközlését bizonyos feltételekhez kötöttük s e feltételek még nem teljesültek — nem lett kiutalványozva. Nyert tehát egyesületünk a felügyelete alatt álló ovodák fenntartási szükségleteinek fedezésére a múlt évben, a nagyméltóságu vallás és közoktatási m. kir. ministériumtól 370 ftot, (ezen kivül 120 ft államsegélyt kapott még vármegyénkben a tállyai kisded ovoda) egyesektől, egyesületektől, községektől, birság pénzekből (nem számítva a zug- iskola-birságokat) körülbelül 1000 ftot, (mely ösz- szegnek azonban már nagyobb része Varannó városában gyűlt be s a varannói ovoda alap tőkéjének gyarapítására fordittatott !) végül a közművelődési pótadóból (nem számítva be ama még ki nem utalványozott 1500 és 3000 ftot) 1065 ftot. Mely kegyes adományaikért fogadják a szives adakozók egyesületünk hálás köszönetét! Óvodáink szellemi és anyagi életének gondozásán kivül, ily intézetek létesítése körül is kiválóan fáradozott a múlt évben is egyesületünk. Március hóban tartott ülésünkben nevezetesen lépéseket tettünk, a Cz.-Hosszumezőn, A.- Körtvélyesen, N.Kemenczén, M.-Laborczon, Le- leszen, Kozmán, Polyánkán, Hardicsán, Tavamon, Pelejtén, B.-Vécsen, Sztropkón, Vásárhelyen, Őrmezőn, Monokon és Kelesén ; junius hó 18-án tartott közgyűlésünkben a Sátoralja-Ujhelyben; augusztusban tartott ülésünkön az Olasz-Liszkón; októberi ülésünkben a Széphalmon létesítendő ovodák ügyében. S bár e sok irányban megkezdett működést nem koronázta kívánt siker, a mennyiben, mint fentebb jeleztük, a lefolyt évben csupán Cz.- Hosszumezőn és Gálszécsen sikerült ovodát nyitnunk : erősen hisszük, hogy a felszántott talaj, melynek nagy részébe már a jó mag is el lett vetve, a közel jövőben meghozandja óhajtott gyümölcsét. De, hogy az aratást elérjük, hogy szép reményinket magasztos működésűnknek annyi ellene semmivé ne tegye: számítunk a jövőben is vármegyénk lelkes értelmiségének anyagi, s az ovodák létesitése körül közelebbről honfiúi buzgalmukról ismert, derék közigazgatási közegeink szellemi támogatására s kérjük vármegyénk összes lakosságát, hogy nagy munkánkban, kész segitő kezét ne vonja meg törekvésünktől a jövőben sem 1 Prámer Alajos, Cánky Gyula, egyesül. I. alelnök. egyesül, titkár. (Vége köv.) Vármegyei ügyek. A közig, bizottság f. hó 9 iki ülésén nagyobb fontosságú tárgyak nem fordultak elő. Az alispán jelentése szerint a szerencsi, n.-mihályi és gálszécsi járások területén, a szarvasmarhák között, ismét fellépett a száj- és körömfájás. A halászati jogosultságra vonatkozó bejelentések, az alispán és Horváth tb. főjegyző közt felosztva, a helyszínén tárgyaltatnak. Amerikába kivándorolt május hónapban 252 — visszajött 78 egyén. Zugiskolák 1 nem találtattak. — M.-Laborcz vidékén egy vasúti őr három dinamit-töltést helyezett a robogó vonat elé, a töltés felrobbantak, de bajt nem okoztak lettest átszolgáltatták a fenyitő bíróságnak, — Az árvaszék máj. hónapban feldolgozott 1562 dbot, hátráléka 253 db. — Mincsik József, mikóházi g. k. tanító, folyamodása hátrálékos fizetésének behajtatása iránt kiadatott az újhelyi j. főszolga- birájának. — Tálya n.-község több lakosa a III. oszt. kereseti adójavaslat helytelen kiszámítása miatt nyújtott be .folyamodást; kiadatott a kir. pénügyigazgatóságnak, egyszersmind értesittettek folyamodók, hogy panaszukkal annak idejében az adókivető — esetleg a felszólamlási bizottsághoz forduljanak. — A főorvos jelentette, hogy a vármegye egész területe járványmentes. Itt-ott a roncsoló toroklob és a szamárköhögés esetei mutat koztak. Az egyiptomi szembajos betegeket kellő gyógyításban részesítik. Az izraeliták tarczali iskolája túlzsúfoltság miatt bezáratott. — Kir. ügyész jelentette, hogy máj. hóban a rablétszám 266 volt, ebben elitéit 193. Élelmezés ellen panasz nincsen, a közegészségi viszonyok megnyugtatók. — Kir. tanfelügyelő jelentésében felemlítette, hogy a S.-a.-Ujhelyben lévő leánynev. intézeteket meglátogatta s mindenütt kedvező eredményt konstatált. Főispán ő méltósága kérdezte, hogy a németnyelv tanítása kedvéért nem hanyagolják-e el ott amagyar- nyelvet és a többi kötelező tantárgyak tanítását? Tanfelügyelő felelte, hogy a németnyelv nem lévén kötelező tantárgy, annak vizsgálatát figyelmen kívül hagyta. Öméltósága a közig, bizottság nevében utasította a kir. tanfelügyelőt, hogy a német nyelv kultiválása terén e tanintézetekben sajnosán érvényesült és meg nem engedhető ferde irányt szüntesse meg s intézkedéseiről jelentést tegyen. — Az eperjesi g. k. egyház főhatósága által Kovaliyzky Kornél kanonok neveztetett ki a felekezeti népiskolák részére tanfelügyelőül Gatály község folyamodott állami elemi iskola felállításáért. Folyamodása pártolással terjesztetett föl a közokt. ministériumhoz. — Kir. főmérnök jelentése szerint az utak jó karban vannak. A szőlőski vámos hid megvizsgálására, minthogy annak hossztartó gerendáit az építészeti hivatal korhadtaknak találta, a hid tulajdonosa Andrássy Tivadar gf. pedig azokat még hosszabb időre hasznavehetőknek tartja — az alispán elnöklete alatt bizottság küldetett ki, — Kir. pénzügyigaz gató jelentette, hogy az egyenes adók befizetése kedvező volt. Bevétetett e cimen 86,150 ft 311/,, kr., hátrálék 1,051,767 ft 76 k. Hadmentességi dij befolyt 391 ft 17 kr., hátrálékban maradt: 66,346 ft 20 kr. Kivételes nösülési engedelemért folyamodtak: Kovács Mihály, Vidiscsák János, Fábián János, Csorosz József, Tomasov Pál, Világi Ferenc, Kumicsák Mihály és Ehrenjeld Salamon hadkötelesek; folyamodásaik kedvező elintézést nyertek. Az ülés d. e. il-kor végződött. A törvényhatósági útadó melyik évről való állatni adóalapra vetendő ki ? Az 1890. évi I. t. c. 23. § a akként rendelkezik, hopy a törvényhatóság vámbevételei-, a községeknek at átkelési útszakaszokra vonatkozó hozzájárulásai-, a törvény- hatóságnak az úti kiadások fedezésére netán rendelkezésre lévő egyéb alapok jövedelmei, — az utadó-kötelezettség természetbeni lerovásából várt fedezet — és a keresk. minister által esetleg kilátásba helyezett állami segélyösszeg számbavétele után még íenmaradó utiköltségelőirányzat szükségletének fedezésére szolgáló törvényhatósági utadó a a költségelőirányzatot megelőző évben (tehát most az 1890. évben) 1 törvényhatóság területén közigazgatásilag előirt állami földadó, házadó, keresetadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, bányaadó, tőkekamat és járadék adó után szabandó meg, — a 22. §. pedig rendeli, hogy a két egymásután következő évre (most 1891. és 1892. évre) szóló költségelőirányzat, legkésőbb az előirányzati két évet megelőző év augusztus i-ig, előkészítő tárgyalás és megállapi tás végett a közig, bizottság elé terjesztendő. — Vármegyénk alispánja a főszámvevő javaslata alapján felterjesztést intézett a keresk. ministerhez, kimutatván, hogy az 1890—92. évi ciklusra vonatkozólag éppen most tárgyalás alatt lévő III. osztályú kereseti adónak előreláthatólag nagy késedelemmel járó megállapítása-, illetve annak közigazgatási késedelmes előírása miatt a törvény 22. § ában megjelölt határidőig a költségelőirányzat fedezeti része egybe nem állítható ; egyszersmind, hogy az előirányzat aug. i-ig mégis bemutatható legyen, kérte a ministert, hogy a törvényhatósági útadónak kivetését, az előadott körülményre való tekintettel, az 1889. évi állami adóalapon rendelje el. A minister e felterjesztésnek helyt adott s a vármegyék közönségéhez intézett 33.574/I. számú körrendeletében kimondotta, hogy : az 18p'ti évre vonatkozó utfentartási költségvetés előirányzásánál, és az úti-adó-százalék, valamint az uti-adó minimumok mgállapitásánál az 188p évre kivetett egyenes adók vétessenek alapul. Ez elvi jelentőségű rendelet alapján vármegyénk számvevősége az összeirási lajsromokhoz megkivántató nyomtatványokat kellő útmutatással a községi, illetve a körjegyzőknek már megkü’dötte Érdekében áll az adózó közönségnek, hogy az összeirás munkálatát éber figyelemmel kisérje. A belügyminister körrendeletileg felhivtn a vármegye közönségét, hogy az oly egyének, akik szolgálat vagy munkakeresés céljából Szerbiába kimenni kívánnak, magukat külföldre szóló útlevéllel ellátni tartoznak. Főispán Öméltósága f. hó 13-án a központon több hivatalba ellátogatott s a kezelést és ügymenetet mindenütt tüzetesen megvizsgálta. Viczmándy Ödön, küldöttségi elnök, a mnlt hó 21-én tartott vármegyebizottsági közgyűlésből nyert megbízatásában, hogy t. i. a T. Terebesen és vidékén felmerült s nagyobb arányokat öltött lótakonykór ragálynak kiirtása és korlátozása iránt helyszíni vizsgálatot tartson s a körülményekhez mérten intézkedjék — eljárván, terjedelmes jelentését benyujtotla. Eszerint Miglécz, Kis Ruszka, Kohány, Cselej, Upor, lsztáncs, B. - Újlak, Kazsu, Hardicsa, Lasztócz, Berettő községeknek tüzetesen átvizsgált lóállománya vészmentesnek találtatott; ellenben N.-Ruszkán, Kelecsenyben, T.-Terebesen és lmregen bajtól inficiált állatok találtatván, azok kiirtattak s az állategészségügyi törvény által megkívánt rendőri intézkedések az összes lóállományra nézve szigorúan foganatositattak; úgyszintén Czé- kén is gyanús kürülmények észleltetvén, a vesztegzár elrendeltetett. A terjedelmes jelentés igy végződik: »ha az állategészségügyi törvény jótékonyságait élvezni akarjuk, első kötelességünk, hogy azt önmagunk is megtanuljuk, önmagunk is megtartsuk, azokkal pedig, akik rósz akaratból, vagy tudatlanságból megtartani elmulasztják, kivétel nélkül a törvény szigorát éreztessük.« Szerencse, hogy a vész éppen ott jelentkezett, ahol a törvény betűiről szintén igy vélekednek s azt saját érdekükcsalóka mindenütt a kép a hegyóriások között, mig a nagy méretekhez hozzá nem szokik a szem. Csak képzelni lehet szebb utazást. Az ember olyan bátran érzi magát lóháton ; nincs rósz ut, a hű cimbora amely visz, gondunkat viseli, ha jó az út üget, ha rósz, vigyáz, meg nem bot- lik, az is igaz ugyan, hogy társát el nem hagyja és ha megszokta, hogy másodiknak menjen, hasztalan nógatod, elébe nem kerül a másiknak. Jobban tudja ö a módját. Engem se vitt előbbre a lovam, maradtam másodiknak, mint a hogy illett Háromnegyedórai haladás után a fenyőerdö elmarad, felváltja a boróka bozót, az is egyre törpébb lesz, meghúzza magát a sziklák zugaiban, átö'elgeti, betakargatja őket kúszó ágaival, megvédve egyúttal önmagát a zúgó viharok és romboló vizár ellen. A fenyvesek alatt bujálkodó áfonya és szebbnél-szebb mohok helyét itt vékony hosszú fűszálak, az ördögszakái szürke pehely lapdíja, az árnika sárga virága és imitt amott a kövi rózsa bogáncsvirág alakú rózsaszín csillagjai foglalják el, közbe-közbe a sötétzöld mohába öltözött sziklák alakja teszi változatossá a tájat. Mar- móta füttye hasítja a léget, visszhangként valamelyik hegyoromról legördülő kő tudatja, hogy a zerge megérté, hogy ember jár a vidéken ; neki szólott a marmóta figyelmeztető hangja. A felkai völgybe jutottunk. Előttünk áll a Hunfalvi.menedékház a felkai tó mellett (1640 m.) Kéményén csalogatva szűrődik a ritka légbe a törpefenyő kékelő füstje. Vígan nyerit alattunk a paripa. Éeledjük a »farkast,« a mit a lovaglásban Folytatás a mellékleten. Julius 7-én indultunk Tátrafüredről három napig tartó utunkra. — Az évfordulóra tán csak meg jelenik ez a cikk és el is ér Szalacsra és én beváltottam kötelezőmet az egy évi lejárat előtt. A 2460 méter magas nagy-szalóki csúcs délkeleti lejtőjén 1014 méter magasságban a tenger színe fölött fekszik Ó-Tálrafüred, Magyarországnak e páratlan fekvésű gyógyitóhelye. Festői táj ez, akár az alatta elterülő szepesi fensikot nézzük, hol a távol kékjében számtalan templom tornya csillog, házak fehérlenek eléd ; akár a fölötte emelkedő szikla óriások, a nagy-szalóki orom és a lomnici csúcs szeszélyes alkotásu szikla csompóin, hó mezőin pihen szemed, vagy a Lómnicz (2635 m) magas kúpján szeszélyesen meg-megjelenő felhő játékát nézed, mely majd betakarja fehér fátyolá- val a hegy ősz kopasz fejét, majd átadja a napsugaraknak, hogy megaranyozzák, fénybe boritsák a hegy óriást. Vagy ha bemélyedsz a fenyves rengetegbe, melynek csendes suttogó ölében nem zavarja nyugalmadat és a természet e szent templomában érzett áhítatodat, — a kiál'ó rög, utadba nem áll szikla, nem gától lépteidben kiálló galy, — miket a Kárpát-egyesület bocskoros szellemei utad - ból annak idején eltakarítottak —lehetetlen, hogy ne ezt a vidéket tartsd Magyarország legszebb, legfestőibb pontjának. A mosolygó nap bevilágítja a pompás panorámát, melyet e fölséges hegyek nyújtanak, sugárai megtörnek a viz párával terhelt légben, szivárvány- színre van festve abban egy széles szalag, melynek egyik vége a csúcson, a másik lent nyugszik a völgyben. Ez alatt a fényes diadalkapu alatt halad két lovag. Kis távolságról tekintve a középkor vitézeit látod hosszú dárdáikkal, nem hiányzik a két csatlós sem. Pedig közelről nézve a két vitéz egy fehérhaju, piros arcú és egy szürkének indult turista biz ez, a hoszu dárda: hegymászó bot, a két csatlós pedig a lótulajdonos fia és a vezető. Nem is a középkorban vagyunk, hanem 1889. év julius 7-én d. u. 5 órakor az ó-látrafüred felől a Lengyel nyereghez vezető utón haladunk, már t. i. Én és Zsigó Endre urambátyám, a ki üres óráiban mérnök Biharországban, rendes foglal kozása pedig kedves öreg urnák lenni. Az út a szép Uj-Tálra-füred villái között vezel azokat elhagyva bemélyedünk a fenyvesek sötét világába, hol azok zugába titkos szókat beszél, a nyílásokon át fel-feltünő havas hegy látása, a távol ismeretlenbe vonz. Úgy kényszerítenek az elérhetetlenek után vágyakozni. Oly andalító a környezet. Buja, üde növényzet mindenütt, az örökzöld fák alját fü helyett afonya borítja, fényes levelei között kék és piros gyümölcse, mint virág tűnik elő, illattal teljes a lég, a mint egy-egy szellő meglibbenti az ágakat azonnal viselős lég árad szét közöttünk. A szepességi fensikról a fák között kicsillámló tornyok, amott a völgyben egy szeszélyes alakú hófehér tó; — az az biz ez a gerlahfalvi réten a szomszéd falukból is összehordott temérdek len- vászon, amit fehéríteni hoztak ki a rétre. Ilyen
