Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-09 / 10. szám

javaslatot, a képviselőház asztalára tenné; tárgyalás és nyilatkozat céljából magukkal a törvény- hatóságokkal is közölje és ezen újonnan magáévá tett program alapján uj választásokat rendeljen el.

Itt jövünk tehát a kérdés érdemére: szüksé- ges-é a közigazgatás államosítása — vagy sem ? szükséges é, hogy a nemzetet a közigazgatási tisztviselők szabad választási jogától megfosszuk és ezekkel is az állami központi kormány kinevezése alá rendeljük?

Ha szükséges, csak két oknál fogva lehet szükséges. Vagy azért, hogy a szabad választásból nem kerülhetnek ki jó közigazgatási tisztviselők, vagy azért, hogy jó tisztviselőket csak a kinevezési rendszer adhat.

Hát ugyan miért ne kerülhetnének ki a szabad választásból jó tisztviselők??

Azért — mondják az államosítás szószólói: mert a választók személyes rokonszenv, rokoni, baráti összeköttetés alapján választatnak, tehet ségre, képzettségre, érdemre nem tekintenek.

Tökéletesen igaz ezen állítás első része, rokonság, barátság, rokonszenv határoz az egyes választóknál. Ámde hányszor láttunk választót közelebb rokon ellenében távolabb rokonra vagy sógorra, rokona vagy sógora ellenében barátjára szavazni ? Foglaljuk tehát össze mind a mi az egyes választót szavazatában elhatározza, a »rokonszenv« cime alá és rájövünk, hogy ezen rokonszenv alapja a bizalom: bizalommal pedig nem viseltethetünk más mint oly egyén iránt, a kiben elegendő kép zettséget, ügyességet, jellemet, tehetséget látunk, vagy legalább látni vélünk arra, hogy megbízatásának megfeleljen. Egyszerűen helytelen tehát a szokonszenvet az érdemmel egymást kizáró ellentétnek venni és azt mondani, hogy midőn rókon- szenvünk szerint választánk, érdemre nem tekintünk.

Igaz, mint az imént is mondtuk, hogy az egyes választó rokonszenve szerint szavaz, testvé rére, rokonára, sógorára stb. Ámde a mi vármegyénknek 592 bizottsági tagja van, s a mely jelölt egy vagy két bizottsági tagnak testvére, rokona, vagy sógora: 590 más bizottsági tagnak nem az. Barátja lehet soknak, rokonszenvet érezhet iránta igen sok, bizalmát bírhatja valamennyinek is ; de ez már kétségtelenné teszi, hogy oly tulajdonai vannak, a melyeknél fogva érdemes is a bizalomra. Kikerülhetnek tehát a választásból is jó tisztviselők.

*

De azt mondják elleneink, hogy csak a kinevezési rendszer adhat jó tisztviselőket: mert az illető minister minden egyéb tekintetet mellőzve, az illető pályázó Írásbeli bizonyítványai és megbízható értesülés (információ) alapján részrehajlat- lanul nevezi ki az illető tisztviselőket, vagy eszközli kineveztetésüket.

Az írásbeli bizonyítványok és diplomák bizonyságot tesznek arról, miből vizsgázott az illető; de nem tesznek és nem tehetnek jelleméről, megbízhatóságáról, ügybuzgóságáról és szorgalmáról, az emberekkel való bánásmódjáról, a melyek a legtöbb esetben még fontosabbak az ő elméleti képességénél. Ezeket, az az úgynevezett információ nem pótolja, mert mondjuk ki egyenesen — az információ nem egyéb, mint protekció, vagy is a sokak egymást ellensúlyozó rokonszenve helyett egy hatalmas befolyásos egyén rokonszenve. Ezen tulajdonaira nézve a pályázót csakis a vele együtt élő választó polgártársai ítélhetik meg és ezért

ott a kormánypárt van többségben és valószínű, hogy az országgyűlésre is kormánypárti követeket választanak. .Szegény legényeink* siettek is oda, és okkal-móddal a kormánypárt szinte bizonyos győzelmét meghiúsították és megválasztatták az ellenzéki követeket. De e közben az addig többségben volt ellenfél tettleges támadását is kellett visszaverniük, oly körülmények közt, midőn egyikmásik láttatlanná tévé magát: mig a nyers erő támadásával pillanatnyilag is, nyers erővel is, And- rássy Gyula gróf, Marschalkó Tamás, Zöldi Antal barátink küzdöttek meg.

Nálunk a követválasztás későbben és sokkal szebben folyt le. Lónyai Gábor és Andrássy Gyula gróf egyhangúlag kiáltattak ki követekül.

Vármegyénk ekkor az eddig dívott gyakorlathoz képest saját költségén a fiatalságból 12 Írnokot küldvén az országgyűlésre, ezek közzé én is szerencsés valék beválasztatni és az országgyűlésen az Andrássy Gyula gróf oldala mellett működni.

Mondhatom, hogy ezen 1847/8-iki utolsó pozsonyi országgyűlést nem a zavargó elemek által előidézett botrányok, (ilyenek nem voltak), de a magas színvonalra emelkedett politikai viták oly érdekessé tették, hogy annak emlékét az utóbbi nemzetgyűlés és mostani képviselöház vitái sem voltak képesek elhomályosítani. Igaz 1 még akkor fiatal voltam ....

Ki nem emlékeznék ez időből az úgynevezett Beregi indítványra és Gömöri ellen indítványra ? ? Vagy igaz 1 . . . bocsánatot kérek . . , kérdjük inkább, ki emlékezik arra ? hisz’ én akkor fiatal emá bér voltam, és most . . ? 1 Kortársaim tehát megengedik, hogy a fiatalabbak kedvéért, a kik már

épen nem a minister, de a vármegye közönsége tehet csak helyes és biztos választást.

*

A választás szinte mindenkor ugyanazon törvényhatóságbeli egyénekre esik, a kik az egyéneket, a helyi viszonyokat jól ösmerik, a köznéppel

— mégha az nem magyar ajkú is — saját nyelvén, saját tájszólásán érintkezni tudnak. A kinevezési rendszernek ellenben, ha nem is törvényben kimondott, de általánosan tapasztalt tulajdona, hogy sokkal inkább idegen, mintsem ugyanazon megyebeli egyéneket szeret alkalmazni.

A választott tisztviselőnek — bizonyos fokig legalább — éreznie kell, hogy állását a közönség bizalmának — ha ugytetszik — kegyének köszönheti; és ezért sokkal inkább tarthatja szemelött, hogy nem a közönség van ö érette, de ő a közönségért. És épen ezt nem találják jónak az államosítás hívei; azt mondják, hogy a tisztviselőt függetlenné kell tenni a közönségtől, az egyes vá lasztóktól, s függővé teszi a felülről jövő kegyektől

— az egyes pártfogóktól! »Difficile est satyram non scribere!«

*

A választott tisztviselő úgyszólván természeténél fogva inkább azon igyekszik, hogy a hozzá folyamodó polgártársa kívánságát teljesítse : a ki nevezett hivatalnok, hogy a kérvényt el utasítsa. S valljon, miért jó ez? ha csak nem a bélyeg jövedék szempontjából ?

*

Nem tartanók érdemesnek az úgynevezett nemzetiségi kérdésből merített érvelésre csak szót is vesztegetni, ha oly nagyon gyakran és oly fontos arccal nem hoznák fel ellenünk, hogy az egységes magyar állam eszméje, biztossága teszi szükségessé, hogy a nemzet megfosztassék tisztviselői választási jogától, nehogy egyik vagy másik vegyes nemzetiségű törvényhatóságban a nem magyar nemzetiség kerüljön uralomra. De azonfelül, hogy mi erre még példát nem tudunk, holott a nemzetiségi törvény életbe lépte óta volt rá idő ; sohase járulhatnánk oly önző, oly gyáva, oly bűnös politikához, a mely az ország lakosságának egy nem magyar ajkú töredéke miatt a tősgyökeres magyar többséget is megakarja őseitől öröklött politikai jogaitól és szabadságától fosztani.

Némely harcosai az államosításnak annyira mennek e pontnál, hogy még »magyar abszolutiz- mus«-ról sem átalnak beszélni. O miseri! quae tanta insania cives I ? Creditis avectos hostesl? mondá Laocoon és mi azt mondjuk, hogy ez káromlás, ez blasphemia! A magyar nemzet, beékelve csupa idegen nemzetek közzé, a kik mindenkor kaján szemmel nézték őt maguk közt, sohase absolutizmussal, de egy ezred év óta mindenkor szabadelvű alkotmányával tartá fel magát és egyedül ennek köszönheti, hogy minden bevándorolt idegen rövid idő alatt szívesen magyarrá lett; és viszont csak a kétségbe esett gyávaság vihetné oda, hogy magát az abszolutizmus — habár magyar abszolutizmus karjaiba vesse; annál inkább, mert a mi helyzetünkben azon képzelt magyar abszolutizmusból csak egy lépés — egy fél lépés a nem magyar abszolutizmus vermébe vezetne, a melyből többé nem oly könnyen szabadulnánk!

(Vége köv.)

felettünk túlnyomó többségben vannak, egy kis magyarázatot bocsássák előre.

»Acti parit reactionem« ; igaz ez alulról felfelé és felülről lefelé egyaránt. Szabadelvű mozgalmainkkal és törekvéseinkkel szemben az akkori kormány a vármegyéket erősebben akarván megfékezni és erre engedelmesebb eszközöket szerezni, mintsem az akkori nagybirtoku, nagytekintélyű és ennélfogva nagyon független hazafias gondolko- zásu főispánok voltak : ezeket szinte rendszeresen mellőzé és helyöket helytartókkal, úgynevezett adminisztrátorokkal tölté be, a kikkel szinte feltétlenül rendelkezhetett. Ez volt az úgynevezett adminisztrátori rendszer. Hogy ez behozassák, kellett Mailáth Antal gróf kancellárnak is hivatalát Apponyi György grófnak átengednie.

Hogy ez az adminisztrátori rendszer nem volt népszerű , sőt ellenkezőleg, hogy országos sérelmet képezett, hogy igen nagy ellenzésre talált, az igen természetes. És mégis, az országgyűlés folyama alatt, Beregvármegye különben magas képzettségű fiatal követe vállalkozott oly indítvány tételére, a melynek elfogadásával az adminisztrátori rendszer országgyűlési szentesítést nyert volna 1 Az indítvány oly ügyesen volt megtéve, hogy sokan, megvallom magam is, észre sem vettük horderejét; de legott felemelkedik székéből Szent- Iványi Károly, Gömörvármegye követe, (a kiegyezés utáni időkben a képvis.-ház elnöke) és éles eszével, éles hangjával úgy boncolja szét, hogy az ellenzék s a fiatalság úgy érezte magát, mint a kit vélt jó barátja bekötött szemmel vezet, s valódi jó baratja a mélység szélén rántja le sze mérői a köteléket

A mi követünk Andrássy Gyula gróf kétszer

A vármegye ^ülésterméből.

(Folyt, és vége.)

Az első napi közgyűlésről szóló jkönyvek meghitelesitetvén, felolvastatott a vármegye házi- pénztári és utfentartási alapjáról szóló 1889. évi számadások tárgyában kelt állandó választmányi határozati javaslat, melynek elfogadásával a házipt. számadás 105,206 ft 13 krnyi bevétellel s 2 ft 52 krnyi maradványnyal. — az úti ptári számadás pedig 59,587 ft 32 krnyi bevétellel s 12,894 ft 24 krnyi pénzmaradványnyal helyesnek találtatván, a számadás, illetőleg a számadási zárlat felülvizsgálás és megerősítés végett a szakministériumok- hoz felküldetett.

A közmunka kiosztására vonatkozó tervezet elfogadása után többrendbeli felsőbb helyről érkezett intézvény olvastatott föl, ezek között az árvízkárosultak segélyezéséről szóló számadást jóváhagyó b. ü. m. leirat, — a Butka község vásár jogosu tsága tárgyában kelt keresk. minist, intézvény, a kir földmivelésügyi minist, rendelete, mely a községeknek állatorvosi körökbe való beosztását meg nem engedi, — a kir. belügym. leirata, melylyel az 1890 re megajánlott vármegyei pótadónemeket s azok kivetési °/0-át jóváhagyja, — a keresk. minister leirata, melyben tudtul adja, hogy az 1890-re 91,000 ftnyi deficittel megállapított utfentartási költségelőirányzat hiánylatából 25,000 ftot tárcája terhére átvállal.

Olvastatott a számonkérő szék üléséről szóló jkönyv, melyszerint ez évi febr. hó i-én volt az összes hátrálék 1898 ügydarab, és pedig az alis páni hivatalnál 500, tisztiügyészetnél 61, főpénztárban 9, számvevőségnél 360, árvaszéknél 351, államép. hivatalnál 136, szerencsi szbirói hivatalnál 55, tokajinál 86, újhelyinél 143, bodrogközinél 97, gálszécsinél 26, nagymihályinál 9, varannainál 32, homonnainál 22, szinnainál 11 ügydarab. A pénztárak vizsgálatáról szóló jkvek tudomásul vétettek; a vármegyei nyugdíjintézet, úgyszintén a községi jegyzői nyugdíjalap takarékpénztárilag kezelt tőkéire vonatkozólag kimondatott, hogy azok állampapírokba helyeztessenek el.

A magyar tudományos akadémia meleghangú átirattal s ajándékul megkü'dötte A magyar szent korona és koronázási jelvények története és műleírása c. díszes kiadványt, mely levéltárba tétetni rendeltetvén a küldőnek jkönyvi köszönet szavaztatott.

N.-Mihály község tolonc-szímadását, mert elkésetten küldetett föl, visszautasította a belügy- minister. — A temesvári honvéd szobor bizottság átirata sokszorosittatni és a gyűjtés foganatosítása végett j. főszolgabirákhoz megküldetni rendeltetett.

— Az ebtartási szabályrendelet elfogadtatott s megerősítés végett a szakministeriumhoz felterjesztetett. —- Szeidenfeld Henriknek a m.-laborczi vá moshid bérbevételére vonatkozó 700 ftos ajánlat- tétele visszautasittatott, — Heller Jakab volt bérlőnek felebbezése a keresk ministerhez felküldetett.

— Thomán Henrik dr. Bécsben volt és Ujhelyben letelepedett gyakorló orvosnak diplomái kihirdettet- tek. — A vámos hidak és kompok vámtarifájának és teherképességének megállapítására vonatkozó küldöttségi véleményes jelentés elfogadtatott s megerősítés végett a keresk. minister elé terjesztetett. — S-a.-Ujhelyben a Szécsenyi téren álló s az 1809-iki nemesi fölkeléskor a győri csatában elvérzett inzurgensek elmékének szentelt oszlop ujjáépitetési költségeinek részben való fedezése végett a vall. és közokt. ministerhez felirat intéz■■■■—■ Si—ara———1^——

beszélt e vitában, természetesen a gömöri ellen- inditvány mellett. As első napon hazafiui mély érzelmének oly felháborodásával, hogy időnkint a szó is elakadt a torkán, mintha a sirás környezné : a harmadik napon már visszanyert önuralommal, egészen nyugodtan, az adminisz’rátorokról a ki rályi tanácsosokra menvén át, s ezeket osztályoz ván, hogy vannak kik tudnának a királynak tanácsot adni. de nem kérik tanácsukat; vannak, kikét nem is kérik, de nem is tudnának adni; vannak végre a kik rósz tanácsot adnak, de ezt oly humorral, oly éles gunynyaf, hogy a kik eddig az elkeseredéstől voltak eltelve, most, követek és hallgatóság egyaránt, hangos hahotára fakadtak, a mely még a terem ablakait is megrezegteté.

Andrássy Gyula gróf e naptól kezdve a fiatalság kedvence, eszményképe lett !

Eljövének a márciusi napok... Az országgyűlés István- az utolso nádor-ispán vezérlete alatt egy nagy küldöttséget indított Bécsbe, V. Ferdi- nánd királyhoz. Megkérdeztem Andrássy Gyula grófot, nem rosszalná-e, ha egy-két társammal én is elmennék ez alkalommal Bécsbe. ,Sőt igen örülök rajta ha jönnek«, viszonzá, »mentül többen és a költségeken se akadjanak meg, én fedezem*. De biz a zempléni fiatalság közül csak hárman mentünk: Matyasovszky Kálmán, Kossuth Ádám és én magam.

Bécsben a belvárosban voltunk szállva két egymáshoz közel levő szállóban, az egyikben a küldöttség, másikban a fiatalság, mintegy háromszázan. A belvárosban a nemzetőrség látta el a szolgálatot, a katonaság a bel- és külváros közti szabad téren (glacis-n) táborozott. A Burg udvarán azonban egy osztály huszár, egy zászlóalj baka Folytatás az első mellékleten.