Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-06-08 / 23. szám
Sátoralja-Ujhely, 1890. junius 8 23. sz. Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS. Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek osak ismert kezektől fogadtatnak el. Xésiratoi nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Mcgjelenlk minden vasárnap.) HIRDETÉSI El;: hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes sző ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt őiszbetük ■ körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr ssámittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t.-c. életbeléptetése. IV. (Befejező közieméity) Az 1890. évi I. t.-cikk a községi (közdűlő) közutakra nézve kimondja, hogy azok hálózatának megállapítása, egyes útvonalaknak fölvétele vagy kihagyása iránt a község képviselőtestülete határoz. A törvény tehát e tekintetben a községnek nemcsak autonom jogkört biztosit, de egy további fejezetében akkép rendelkezik, hogy ezen utak építésére, kezelésére és fön- tartására a községi közmunkaerő, esetleg annak váltságösszege szolgál, melynek leszol- gálására — kivéve a kiveendöket — a község minden lakosa köteles. A törvény ezen rendelkezése által a községek rendelkezésére van adva szükséges anyagi eszköz, melylyel közutait kiépítheti s a megfelelő közlekedést alkalmas módon biztosíthatja. A községi közmunka kétféle, t. i. az igás és a kézimunka. Az előbbi igavonó állatok erejével szolgáltaik. Utóbbi emberi erővel végeztetik. A vonó állatok tulajdonosai igás munka teljesítésére kötelezvék; a kiknek igavonó állatuk nincs, kézi munkát tartoznak végezni, s azt mindenki tetszés szerint természetben ledolgozhatja vagy megválhatja, sőt a községnek joga van a közmunkatartozás egy részének kötelező megváltást is elhatározni s a lefizetendő váltságárt a község képviselő testületé által a helyi árak szerint megállapítani. Minden egyes vonóállat után évenkint legfeljebb 2 igás^apszám szolgáltaik. Ennélfogva minden egyes vonóállat egyes vagy kettős fogatban, a szerint a mint rendesen használtaik, közmunkára évenkint legfeljebb OTWMtAI kétszer kiállítandó, úgy azonban, hogy a közmunkára kiálló hármas vagy négyes fogat csak kettős fogatnak számítható. A leszolgálandó kézi munka mértékét a törvény újonnan szabályozta. Kimondja ugyanis, hogy minden a községben divó módon épült közönséges lakóház birtokosa — tekintet nélkül arra, egy vagy több ház birtokosa-e — évenkint legfeljebb 4, kő- vagy téglaépület tulajdonosa legfeljebb 6, minden emelet után még további legfeljebb 2—2 kézi napszámot szolgál; mig idegen házban lakó egyének évenkint egy- egy kézi napszám lerovásra kötelesek. A családtagok, akár önjoguak, akár nem. rendszerint mindkét esetben évenkint egy kézi napszámot szolgálnak: e kötelezettség azonban egy-egy családnál összesen 3 napnál többet nem tehet. Látnivaló, hogy a közmunkatartozás lerovása akár természetben, akár váltságárban elég terhes arányban van megállapítva. Kívánatos tehát, hogy a községi képviselő testület, melynek ez hatásköréhez tartozik, a községi közmunkaerő mértékének maximális megállapítását, valamint a községi közmunka összeírása és egyénenként való kivetése ellen benyújtott felszólalások elintézését is, mindig a szigorú szükség és a törvényes kötelezettség szemeelött tartásával foganatosítsa. Ép oly jogosan óhajtandó, hogy a községi közutak közigazgatása a községi elöljáróság által lelkiösmeretesen elláttassék és az elöljáróság azon tagja, kit a község képviselő testületé az utak közigazgatásában szükséges intézkedések végrehajtására személyes felelősség terhe alatt névszerint megjelöl, s kinek neve az alispánnak bejelentendő, fontos kötelességének szakértelemmel és lelkiösmeretes pontossággal megfeleljen. A természetben leszolgált közmunkába ugyan még a legjobb esetben sincs valami nagy köszönet; de ha leszolgálása még lelkiösmeretlen módon, szóval hanyagul és föl- használása szakértelem nélkül történik, sárba dobott kényszeráldozat, mely a közlakosságra nézve állandó teher, a nélkül, hogy a közlekedés javulására szolgálna. A törvény önrendelkezési alapon megadta a módot és kijelölte az eszközöket, melyekkel a községek közutjaik hálózatát kiépíthetik, jókarban tarthatják és szükséges esetekben kiterjeszthetik. Legyenek rajta a képviselőtestületek és az elöljáróságok, hogy a kitűzött föladatnak megfeleljenek. Ne engedjék a közmunka elpocsékolását, hanem igyekezzenek évről évre megfelelő eredményt fölmutatni. A szükséges műszaki dolgok végzésére — a menyiben külön községi mérnökök nem alkalmaztatnak — az alispán utján kérhet a község intézkedést, s igy ha közutaink igazgatását olyan figyelemben részesíti, mint a mily mértékben az eddigjóformán országszerte elhanyagoltatok, még megérthetjük azt az örvendetes dolgot, hogy jókarban lévő községi utaink lesznek Úgy a kézi, mint az igás közműnk alól a törvény által mindazok föl vannak mentve, kikre e kedvezmény az eddigi közmunkaszabályok szerint kiterjedt. Ugyanez áll a kézi és az igás közmunka alól való mentességre nézve, következő módosításokkal : kézi közmunkakötelezettség alól jövőre a törvény értelmében nem a 16., hanem a 18-dik életévüket még be nem töltöttek lesznek fölmentve. A pénzügyőrök, csendőrök, vasúti pályaőrök fegyházbörtön- és fogházörök, azerdö- és mezőőrök saját személyeikre nézve. Igás közmunkák alól fölmentvék: azok, kik a hadsereg, illetve honvédségtől használatra kincstári lovakat vettek ki, ezen kincstári lovak után addig, mig az e részben érvényes határozatok vagy akiállitott T Á * 0 A. Gráven Lajos emlékezete. (i8o5—1890.) — Folytatás és vége. — Kis lakószobája sajátszerü szoba volt. Sepreni és ott port töriilgetni a legtiltottabb dolgok közé tartozott. Ö az ott uralkodott nagy rendetlenségben tudta csak mindennek a rendes helyét. Meg egy jó inasnak hűséges cselekedete is megtanította, hogy a tisztogatásfélékre ki kell adni, hogy tilos a bemenet. Egyszer nem lévén otthon, tisztogattak. Még súrolni is volt idó. Hűségesen berakta az inas újságokkal a padlót; legalább mindjárt be nem piszkolódik. Képzelni lehet a visszatéréskor a csetepatét 1 .Kérem alásson, azt gondoltam, hogy már nem kell ez a sok pólyák újság* — volt a jóakaró inas felelete. Lakása legegyszerűbb butorzatu volt. Legnevezetesebb da-' rabja volt ama bőrrel párnázott nagy karosszék, melyben naphosszant elült és olvasott vagy irt. Szokása volt az olvasott műből jegyzeteket tenni és pedig lengyelül. Ilyen, diósgyőri papírból ősz szevart jegyzőkönyv, több maradt utána. E vaskos kötetekben különös előszeretettel irta le a lengyel- országi viszonyokkal összeköttetésben levő dolgokat. A történelmet nagyon szerette s igen járatos volt a lengyel és magyar főnemesek családjai ismertetésének tudományában Az utóbbi években, miután a beregvármegyei uradalom igazgatói állásától megvált s heteken, sőt hónapokon át nem volt többé távol Deregnyőtől, a nyelvészettel foglalkozott. Az összehasonlító nyelvészet tudománya annyira érdekelte, hogy a legnevezetesebb nyelvészeti munkákat gyűjtötte össze ; a miket a hazai és külföldi könyvkereskedésben nem kapott, azokat antiquariusi utón szerezte meg. Dolgozott is^okat érdekes tárgyában. Okokkal támogatva mutatta ki, hogy mely szókat vett át a lengyei nemzet a magyartól. Régebben pedig több remek magyar verset (Szózat, Himnusz, stb.) fordított lengyelre. Ha valamely mű jelent meg magyar nyelven, mely a lengyeleket érdekelhette, azt ismertette valamelyik lengyel folyóiratban vagy napilapban. Lapokat nagyszámban tartott. A napi lapok közül legörö- mestebb olvasta a Cas-t és a Pesti Napló-t. A lengyel nemzet sorsát folytonos figyelemmel kisérte s a lengyel nemzet nem egy nagyjával levelezésben volt A főemberek körét szívesen kereste és sze rencsés is volt azok tiszteletét s barátságát megnyerni. Tulbizalmas senkivel sem volt menekülése után ; meglehet azért, hogy a fakgató bizalmas kérdések elől kitérjen. Teljes bizalmával csak »tisztelő öreg barátját* Lónyay Gábort, ajándékozhatta meg, ki őt már előbb méltónak találta nagyúri udvarába fogadni s kihez Gráven a legmelegebb hangú leveleket irta németül. (Sajátságos, hogy a Gábriel von Lányaihoz cimzett sorok írójának neve is G és L betűkkel kezdődik, t. i. Gráven Lajos, a menekülés után !) Később már magyar leveleiben azt is kimutatta, hogy nemes szive érzelmeinek kifejezését a magyar remekírók szorgalmas tanulmányozása által sajátította el Beszélt és olvasott lengyelül, németül, franciául, oroszul és magyarul. Magáról beszélni nem szeretett; a dicsekvés helyét mindenkor a szigorú tartózkodás és bizonyos szerénység foglalta el, a mely a müveit embereket lekötelezi s tiszteletadásra készteti. Emlitett egyszerű szobájában csak egy kép volt. Széles fekete fényezett rámában Kazinczy Gábor kőnyomatu arcképe. A kép diszmagyarban ábrázolta a nevezetes irót és kitűnő szónokot. Kazinczy Grávennek igen kedves barátja volt. A Kazinczy Gábor hagyatékából, Bánfaivárói, sok jeles irat is jutott a nagy iró öreg barátjának kezébe. Hogy Gráven gyakran megfordult a kor legnevezetesebb Íróinak társaságában, mutatják neve említésével a magyar irók levelezései. Már magában Deregnyőben volt alkalma azon nevezetes időszak alatt több nagy emberrel megismerkednie; majd Báníalván, Berettőn, S. a.-Ujhelyben, Kassán, Pesten stb. történt a nagy ismerkedés, a mint a körülmények hozták magukkal. Személyesen ismerte gf. Dessewffyt, Petőfit, Vörösmartyt, br. Eötvöst, Bajzát, Aranyt, Toidyt, Erdélyit, Pompát, Szemerét, Sárossyt és sok mással is volt gyakran találkozása a Kazinczyak, Lónyayak és Kossuth Lajos ismeretsége folytán. Mindezek fenkölt szelleme csak ma- gasb szárnyalást adott a szép- és jóért különben is lángoló lelkének. Lónyay Gábornak, a jeles gazdasági írónak s nagy földbirtokosnak, szoros barátságát bírva és úri hajlékának állandó vendégszeretetét s megkülönböztetett müveit társaságát élvezve, Gráven Lajos a történelmileg legnevezetesb évek hosszú során át csak megerősödhetetett a magyar irók iránt táplált tiszteletében, s már ide' iYIsii Nzámunklio/: o*»-y ív melléklet van csatolvn.^®
