Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-04-27 / 17. szám
Sátoralj a-Uj hely, 1890. április 27 17. ss. Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS Egész évre 6 frt. Félévre 3 ,, Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen leveiek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratos nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Társadalmi reformok. Midőn egész Európa már évek óta fegyverben áll és remegve várja a pillanatot, hogy a harci riadót megfujják, mely egész társadalmi rendünket felforgatással fenyegeti, — most bámulattal és csodálkozássá} tekint fel egy fiatal császárra, ki hatalmas szellemével lecsöndesiti a fegyverek millióinak zörrenését s egy szavával olyan elvek s eszmék megvalósítására törekszik, melyek eddig csak tudósok agyában éltek s legfeljebb szép teóriákban nyertek kifejezést. Zseniális emberek eszméje nem maradhat helyhez kötve. Átjár az hegyeken, völgyeken és tengereken, mint a villám; behatol az a müveit világ társadalmának minden rétegébe; rezgésbe hozza minden gondolkozó ember szivét. Mi magyarok, kik a müveit Nyugatnak határszélén a műveltség, haladás legerősebb támaszát képezzük, soha sem zárkóztunk el olyan elvek s eszmék akceptálásától, melyek társadalmunk emelkedését és felvirágozását célozták. De mindig óvatosak voltunk és az uj irányelveket csak annyiban fogadtuk el, ameny- nyiben azok speciális magyar társadalmunknak megfeleltek. A zseniális német császár eszméivel egész Európa foglalkozik s Magyarország müveit társadalma is Nyugatra fordítja tekintetét és bámulattal nézi, hogy milyen csodálatos reformáló hatást idéznek azok elő a társadalomban. Kétszeres okunk van, hogy ezekkel az uj eszmékkel a mi társadalmunk alaposan foglalkozzék. Egy másik zseniális ember, vármegyénk nagy fia, Andrássy Gyula gróf, prófétai előrelátással megkötötte a nagy szövetséget Németország egyrészének megalapiT A H 0 A, Konstantinápolyi napló-töredékek. [Az uj hid. — A stambuli bazár.] — A .Zemplén* eredeti tárcája. — II A Baluk bazár kapusi tér (hal áru) az uj híd stambuli oldalán oly mozgalmas tarka-barka képet nyújt, mint a galatai oldal hidbemenete, ameny- nyiben az egész Stambulnak, ha Galatába akar átjutni, e téren kell átmennie. Itt valóságos ostromot kell kiállani, eltekintve attól, hogy egy csoport kéregető koldus éktelen lármával vesz körül, minden oldalról oda hajtanak a kocsisok kinálni jármüveiket; lóhajtsárok, mssie bona caval ordi- tozással; gyümölcs s édességárusok, csibuk s pipaszár-készitők többnyire ezüst vagy pakfonnal berakott ébenfa száraikat kinálva; a dragománok, kik a bazár számára szolgálataikat ajánlják föl s kiktől a szabadulás valóban nehéz feladat; s mig ezekkel alkuszik az ember, addig egy cipőtisztító merényletet követ el lábunk ellen, s a legnagyobb ellenkezés dacára is tükörfényesre keféli a vendéglői tisztításban fakóra változott cipőnket. Itt kezdődik a valódi török város, nem mintha itt nem laknának idegenek, a mennyiben a na gyobb kereskedelmi házak lassanként Stambulba teszik át üzleteiket, s nem mintha Galata s Perában is nem laknék még nagy számmal igazhivő ; de Stambulban eddig még ők vannak többségben. Szegényeknek lassanként amott tért kelle engedMai Hzáin tójával, mely szövetség máig is fennáll, ! s mely felséges uralkodónknak legbensőbb barátjává tette a németek hatalmas uralkodóját. Mintha előre sejtette volna ez a nagy ember, hogy az a szövetség nemcsak a világbékének szent szövetsége lesz majd, hanem hogy társadalmunk békés és biztos tovafcjlődése s attól fog függni Az egész társadalom remegett, hogy az a fiatal uralkodó megcsörditi fegyverét ; s ime első nagy tette, hogy szegény munkások helyzetének javításán fáradozik, gyönge munkásasszonyok egészségére s gyermekeik nevelésére gondol. Lelkesedéssel, nemes ifjú hévvel akarja megvalósítani gondolatait, minden habozás nélkül. S ezt mi magyarok is bámuljuk s elismerjük az eszme s akarat nagyságát, mely a németek ifjú császárját tettre sarkalja. Igaz, Európaszerte mozognak a munkások, mozognak nálunk is. De ne feledjük, hogy Európaszerte már hosszú évek óta tart ez a hullámzás s mi magyarok egy-egy hűl Iámnak csak a végső felcsillamlását íáttuk, s arról amit láttunk, a mi társadalmunk méltóságos nyugalommal vett tudomást. Mert a mi speciális magyar társadalmunk karaktere nagyon külömbözik a német és más fajok karakterétől. Nálunk a tőke nincs úgy felhalmozva egyesek kezében, mint Németországban. A magyar munkaadó, legyen az maga az állam, vagy magán ember, nem áll oly megrögzötten a munkással szemközt. A magyar munkaadó, vagy gyáros a munkással úgyszólván együtt él. Ismeri a munkások minden baját, nehéz küzdelmét, szive könnyen megesik, ha mtin- kásai őszintén hozzá fordulnak s , elpanaszolják kívánságukat. A külföldi nagy gyárosok alig ismerik munkásaikat, ezekkel közvetetlenül alig érintkeznek; a munkaadó niök, hogy majd innen is kiszorítva talán az ázsiai oldalra, Skutariba, vonuljanak majd vissza. Mily nyugodt önmegadással veszik azt, hogy az idegen fokozatosan kiszorítja s hogy saját fővárosukban lassanként ők lesznek idegenek. Masch Allah mondja nyugodtan, kitér s tovább szívja nargil- ját. Eleinte ugyan nehezen mozdultak Perából, mig a lassan emelkedő kőpaloták agyon nyomták a dü'edező félben lévő rozzant faházakat, s a melyik nem engedett, egy szép napon egész váratlanul porrá égett s a sajátságos véletlen úgy hozta magával, hogy rendesen az útban álló török házak gyultak ki; sőt hol ez nem felelt meg a célnak, ott még borzasztóbb eszközhöz folyamodtak: a gyaur szomszéd Európából disznót hozatott s megátalkodott szomszédját, kit kifüstölni nem tudott, a disznóröfögéssel gyors elha tározásra sikerült bírni s Stambulba kergetni, hova még ily tisztátalan állat be nem tette sóda- ros négy lábát, s meg nem szentségtelenitette Allah-val telt levegőjét. De nemcsak lakásaikból, hanem hivatalaik s foglalkozásukból is lassan ki lesznek szorítva a muzulmánok. A főbb hivatalok nagyobb része bevándorlóit idegének által vannak betöltve, minis- terségek s legfőbb katonai méltóságaik részben idegen kezekben. Azoknak mellén csillognak a drága kövekkel ékített Medzside rendjelek, s vállaikon fénylenek az arany bojtok. Dervis, Széchenyi, Ozmán pasák nem igazhivők, Beck bey Konstantinápoly főpolgármestere, gyaur, a rendőrség főnöke fráncia s igy tovább A legnagyobb kereskedelmi házak, vasutak, gőzhajók, forgalmi s más egyéb vállalatok bevándorlottak kezében vannak, s elárasztják áruikkal az egész Keletet oly mértékben, lukhoz ©g-y ív meiléklot van közelébe nem is juthatnak munkásai, mert azok nagy és gazdag urak s igy nem is érthetik meg egymást. De mi azt mondjuk munkásainknak: ,dolgozzatok becsületesen, nem fizethetünk sokat, mert kevés a tőke ; nagyobb a kínálat, mint a kereslet, de aránylagosan megfizetjük a munkát, jut is, marad is. * így megértik egymást munkaadó és munkás s azért Magyarország sohasem lesz hálás talaja a socializmus magvainak, Recipiálunk annyit a nagy és szép eszmékből, amennyit a humanizmus és faji jellegünk megkíván! Az ifjú német császár, a humanizmus lelkes zászlóvivője, a legmegrögzöttetb társadalmi szokásoknak is hadat izent. Ambíciója: előre törni, hatalmas észszel, erős akarattal, de gyöngéd nemes szívvel. Az ifjú szövetséges császár, ki kardot csörtet azok ellen, akik Európa társadalmának békéjét meg mernék támadni, megtiltja katonáinak, hogy könnyelműen párbajozzanak. Ez a párbaj-rendelete úgy fog hangzani az utókor előtt, mint Kálmán királyunk bölcs mondása, hogy nincsenek boszorkányok. E rendelet oly fenkölt gondolkodásra, oly nemes szívre mutat, hogy az ellenséget is hallgatásra készteti. A párbaj-mánia, melylyel a mi társadalmunk is teljesen inficiálva van, a középkori sötétségnek legkorhadtabb maradványa. Ál-lo- vagiasság, mely a társadalom sok hasznos tagját ragadta már el, mely családokat tett tönkre, anyákat özvegyül, gyermekeket árvákul hagyott, egy elejtett szó vagy félreértés miatt. S mindez azért, mert senki sem mert élére állni azoknak, kik belsőleg már régen meg vannak győződve a párbaj- itélet abszurditásáról, de azért büszkén, (vagy hegykén) kiállanak s odavetik életüket, mely már nem az övék, hanem a családé, hogy szegény töröknek a csibuk-árulás s topán- csináláson kívül már alig marad valami egyéb, annál is inkább, miután a földmivelést oly foglalkozásnak tekinti, mely egy igazhivő muzulmánhoz nem méltó. Csak egy még egészen, teljesen az övék, s ebben tréfát nem ösmernek, itt határsértést nem tűrnek s ez: haremlik-eik belseje. A vékony, sürü farácsozat, egy áthághatatlan elválasztófal a külső világ s tűzhelyük között, melyet jelenlétével meg nem szentségteíenithet egy hitetlen férfi úgy, hogy életével ne lakoljon. Ide még a napsugár is csak átszürődve kandikál be, s csakis a messze kalandozó merész fantázia az, mely büntetlenül juthat be, hogy aztán az ezer- egy éj meséinek varázs csodáival megrakodva térjen onnan újra vissza a külső világba, hogy regéljen soha nem látott, alig elképzelhető bűvös regéget, csodás álomképeket, szerelmi mámorral telt epedő panaszokat, hogy aztán felvillanyozott, felizgatott képzeletünk a rácsozat mögött alig látható mozgó alakban egy-egy tündért lásson, körülvéve a Kelet pazar fényével, gyémánt, arany, csillogó, ragyogó drágakövekkel s szemkápráztató selyemmel, s hogy a fülünkhöz hatoló, tálán legprózaibb hangokban is egy-egy szerelmi édes vallomás, vagy egy kéjes szerelmi csók csattanását véljük hallani. A Baluk bazár tért széppé teszi a Válide Sultána által építtetett kolosszális két minarettes mecset, s különösen annak gyönyörű márvány árkádja, melynek faragványai s fayence ékítményei meglepő szépek. Szemben a mecsettel egy kis építmény, tarka-barka cirádákkal s a Korán egyes mondataival ékitve, aranyozott rostja mögött fris viz csörgedez s egy zöld turbános, hosszú ősz csatolva, íjJSSf
