Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-11-03 / 44. szám
Zemplénvármegye törvényhatósági bizottságának S. a.-Ujhelytt, 1889. évi október hó 15 én tartót'' közgyűléséből. 405. sz. Olvastatott az állandó választmány határozati javaslata, a mely szerint 1890. évre a közművelődési pótadó i0:0-tóliban, a betegápolási pótadó 2c0-tóliban és katonai beszállásolási pótadó 7a° «-toliban lenne megszavazandó. A kérdéses pótadók, külön-külön tárgyalás alá vétetvén, a törvény értelmében a kérdés névszerinti szavazással következőképen döntetett el: a betegápolási pótadónak 2°0-tóliban való megtartása mellett tehát igennel szavaztak : Matolai Etele, Péchy Ádám, Füzy Ferenc Reisz Gedeon, Kecskés Antal, Sulyovszky István, Nemthy József, Füzesséry György, Füzesséry Tamás, Spilenberg Barna, Füzesséry Ödön, Dongó Géza, Horváth József, Prihoda Etele, Molnár Béla, Reichard Mór, Haraszthy Miklós, Margitai József Kossuth Elek, dr. Chyzer Kornél és Viczmándy Ödön, nemmel senki nem szavazott. A közművelődési i°|0-tóli pótadó fentartása mellett ugyanazok szavaztak igennel, nemmel senki sem szavazott. Végre a katonai beszállásolási pótadónak '/^„-tőliról 1 „tolira, való felemelése mellett ugyanazok közül Péchy Ádám nemmel a többiek igennel szavazván, a pótadó Ej-toliban 20 szavazattal 1 ellen megállapittatott. Ezen határozat jóváhagyás végett a nagy • méltóságú belügyministeriumhoz felterjesztetni és erről az alispán, főszolgabirák, főszámvevő és pénztár értesittetnek. Kmf. Jegyzetté s kiadta Viczmándy Ödön, főjegyző. 13,926-/89■ sz. Zemplénvármegye alispánjától. Tudomás és alkalmazkodás végett kiadatik. 1 S.-a.-Ujhely, 1889, szeptember 4. Alispán helyett: Viczmndy Ödön, főjegyző. | Másolat. Földmivelésügyi m. kir. minister, j 43,373. szám. Valamennyi törvényhatóságnek. A | száj- és körömfájás elfojtása érdekében az 1888. j VII. t. c. 38. § a alapjan ezennel elrendelem, hogy az idézett t. c. 20. § ának a) pontja a vasúton, vagy hajón való szállításra kerülő 6 hónapon alul' 1 borjukra is kiterjesztessék’, vagyis, hogy ily állatok j a felrakásnál az illető vasúti (hajó) állomásra kiren- belt szakértő által szabályszerűen megvizsgáltassa- | nak. Ily állatok után a vizsgálati dijak az idézett ! t. c. végrehajtására m. évi október hó 15-ikén 40,000 sz. a. kiadott itteni rendelet 79. §-ának c) pontjában meghatározott kulcs szerint szedendők. | Erről a közönséget folyó évi augusztus hó 3 ikán j 40,225. szám alatt kelt rendeletemmel kapcsolatosan, tudomásvétel, közzététel és a kiszemelt szakértők megfelelő utasítása végett értesítem Buda- j pesten, 1889. augusztus hó 29-én. A minister he- | lyett: Fejér s. k. 16304. szám. Zemplénvármegye alispánjától. Körözvcnyelt. I. A folyó október hó 4-ike közötti éjjelen 1 j és 2 óra között Hauser Amália és Hermina b.-kelevélkék kíséretében. Néha a szelíd galambkákat rideg szigorral mondott bírálata el is riasztotta! 1 Egyszer egy róztaszin és illatos levélkét kap, melyhez költemény van csatolva. A vers nem- | csak közölhető, de valóban csinos, sőt szép volt. — vers és levél ala e név volt Írva: — Julia. Másnap már a költemény megjelent a Hölgyfu tárban;1) a magasztaló és bátorító bírálat pedig egy udvarias levél kíséretében szintén útra indult Júliának. — Majd ismét két költeményt küldött, melyek egyikét a szigorú Berecz gyönyörűnek jelentette ki, még pedig lapjában! Julia fel volt véve a Hölgyfutár dolgozótársai közé. Berecz érdeklődése nöttön nőtt. Szerette volna nevét tudni annak a kisasszonynak, aki oly szépen versel. Ju- 1 lia kisasszony, bizony nem nevezte meg magát. A szerkesztő kéri hát legalább arcképét; szerette volna vonásit látni a Múzsák kegyeltjének. Erre levél érkezik; »a kért arcképet e hó 25-én személyesen fogják átadni, és pedig (mily kitüntetés 1) a Hölgyfutár szerkesztőségében — — délután 3 órakor.” A mondott napon kora reggeltől szellőz- j tették a szerkesztőséget. Berecz Károly pedig ! felsütött hajjal, diszattilában várta a bájos ismeretlent. A jelzett időben halk kopogás után belépett »egy halványarcu, sugár termetű fiatal ember.« Beh rósz időben jött, gondolá a szerkesztő. — Mi tetszik f A fiatal ember zavartan mosoly gott s azután habozva igy szólt: — En . . . Julia vagyok 1 . . . Boruth Elemér volt. M. t- hallgatók lelkes gavallérjai elképzelhetik a Berecz állapotát 1 De még sem akart nevetséges lenni s meg- • hitta vacsorára a Komló-kertbe. S ott sült ki j — ------------- 1 ') Berecz a Hölgyfutár szerkesztését 1854-ben vállalta ' magára. (Magy. ir. névtára. Moenioh K. és Vutkovich S. Po- ' zsony. 1876. 431. 1.) reszturi lakásába ismeretlen tettesek behatolván, a következő tárgyakat vitték el : i. Egy sárga aranykarperec, alól vékonyabb, felől vastagabb, gravírozott, rajta fehér gyöngyből és kék türkisből egy virágcsokor, értéke 24—30 ft. 2. Egy vereses í arany karperec, felől fekete emaillirozott felirattal, »Isten védjen tégedet,« értéke 16'—18 ft. 3. Egy sima, vékony aranykarperec, értéke 6 ft. 4. Egy ezüst láncból készült karperec jou-joukkal, u. m. egy ezüst oroszlánfej, egy ezüst Krisztuska rubin kövecskékkel, rajta: hit, remény, szeretet, értéke 6 ft. 5. Egy fehér gyöngy- és csigákból készült fantasiekarperecz, ezüst csattal, értéke 2 ft. 6. Egy mogyorónagyságu koráll-brosche, rajta egy arany kereszt, az egész brosche sodrott aranyba foglalva, értéke 30 ft. 7. Egy nehéz sárga aranybrosche, oválalaku karneolkővel, értéke 20 ft. 8. Egy kisebb aranybrosche, két gravírozott fejű, egymásra font kigyócskával, értéke 8 ft. 9. Egy fekete emaillirozott medaillon, rajta két buzakalász, értéke 5 ft. 10. Egy fekete emaillirozott arany gyűrücske, melyből a kő hiányzik, értéke 3 ft. 11. Egy etui- ben egy garnitur acél schmeler, két függő és 1 brossal, értéke 7 ft. 12. Három nefelejts koszorúval ellátott schmuck, értéke 3 ft. 13. Egy nyil- a'aku acél brosche, értéke 2 ft. 14. Két sor korall tövisalaku, arany csattal, értéke 5 ft. 15. Két sor fehér phantasie gyöngy nyakra, értéke 1 ft. 16. Egy sor sárgás fehér gyöngy, értéke 2 ft. Összes értéke 140—148 frtig. Mely körülménynek köröz- tetés végetti köztudomásra való hozását ezennel elrendelem. 15,915. sz. II. Másolat. 3150. sz.I889. A homonnai járás fószolgabirájától. Csernyiczky Imre, Szepesvár- megye imrefalvai lakos: Izbugya-Zbojna községben, mint szénégető tartózkodván, f. évi auguszt. havában Bertalan nevű fia tőle eltávozott. s mivel Imrefalvára mai napig meg nem érkezett s holléte nem tudatik, köröztetését elrendeltetni kérem. Neve Csernyiczki Bertalan, kora 12 éves, termete korához mért alacsony, arca kerek, haja gesztenyebarna, szeme szürke, szemöldöke barna, beszél tótul. Ruházata vászon ing és gaty , különös ismertető jelei nincsenek. Az árvaház ügyében. Nem örömest vállalkozom arra, hogy csekély személyemet valamely kérdésben igazoljam, vagy mentegessem, igy például az árvaház kérdésében is, a melynek eldöntésénél én papi állásom dacára félrevonultam, holott a közönség épen papjaitól várhatná meg leginkább, hogy az eféle ügyeket egész odaadással szolgálják. Nem magamat akarom tehát menteni, hanem, ha még lehetséges a nemes ügynek szolgálatára lenni ezen nyilvános felszóllalásom által, a melyben okát adom eddigi magamtartásának. Ez pedig röviden az: én sem lehetőnek, sem célirányosnak nem tartom az árvaház építését és árváinknak ily utón való gondozását. Arra nevezeigazán, hogy Julia erélyesen egyenjogositott nő volt, a mennyiben sjó nagyokat ivott s még muzsikáltatta is magát a cigányokkal.« Ez az a Boruth Elemér, a ki aztán pesti látogatása után csakis a zempléniek közt szeretett maradni. Zem- lcnben született, itt munkálkodott, itt nyugossza a béke álmát, — Somogyi József,2) Mád városának derék plébánosa, szíveskedett nekem Boruth Elemérről mély köszönettel fogadott életrajzi adatokat küldeni megkeresésemre, mely ada- tok nyomán elmondok egyet mást m. t hallgatóimnak Boruthról. Boruth Elemér született és megkeresztelte- tett Mádon, 1833. január 30-án Atyja Steiger József, kisbirtokos; anyja Szabó Julianna volt. E szerint Boruth Elemért eredetileg Steiger Alajosnak hitták ; a Boruth nevet kezdetben csak irodalmi dolgozatai alatt használta, később azonban eredeti nevét e névre változtatta, s gyermekei is e nevet viselik. A kedvteléseiben virgonc, tűzről pattant, — tanulásában eleveneszü, gyors felfogású, — játékaiban pajzán gyermek, a kis Lojzi, Mádon járta elemi iskoláit. Ügyes tanítója az ott működő Pokora József kántortanitó volt. — Mádról a 40 es évek elején S. a.-Ujhelybe vitték szülei az életre való gyermeket, hol a kegyesrendiek gimnáziumában végezte tanulmányait. Valamint a szomszédos Sárospatakon, bár ott tán szélesb körben mozogva, - Ujhelyben is megvoltak a deákélet kedélyességének lelket, testet edző emlékezetes nyilvánulásai. Az ifjúsággal élő és érző kedélyes piaristáknak a tanuló ifjúsággal való kirándulása a történeti nevezetességű Borsiba, hol II. Rákóczi Ferenc születéshelyét egy ódon épület 2) 1889. január 8. kelt levelében. üesen, hogy árvaház utján vétessék gondozás alá, teszem föl, 20 árvagyermek, egy jókora tőke szükséges, a melyet ily kis város, mint a mienk, nem képes egyhamar előállítani. Kevés számú és nem nagy vagyonnal rendelkező értelmes közönségünket annyiféle jótékony- cél veszi évenként ipénybe, hogy önmagunk elleni vétség nélkül, nem kívánhatunk több áldozatot egymástól e célra, mint a mit eddig meghoztunk; már pedig ez a nehány ezer forintnyi összeg csupán arra volna elég, hogy abból egy menedékház állíttassák fel. Már most, ha meglevő tőkénk ekkép beépíttetik, hol veszszük aztán a tulajdonképeni szükségletre az évi jövedelmet? Húsz árva tartására ugyanis, ha a legkisebb összeget veszem, fejenként szükséges volna 60 ft, ez egy évre 1200 ft; egy árva gondnok, családjával és cselédjével, ismét csak a legkisebb összeget veszem, legalább is 400 ft ; fűtés, világítás stb., az árvák ruhaneműjét, a melyet a jótékonyság előállíthat, nem számítva, legalább 100 ft; honnan tudnánk tehát mi évenként 1700 ltot előállítani, hogy igy a legcsekélyebb és a legegyszerűbb módon, legalább 20 árvát feltarthassunk? Feleletem e kérdésre: sehonnan. Mert megengedem azt, hogy két-három éven át, az első lelkesülés hevében, találkoznék nehány ember, a ki tagsági dijja- kat fizetne, azonfelül egyszer-kétszer a célra rendezett mulatságok is sikerülnének, — de azontúl ? Erre a kérdésre a tapasztaltak adják meg a feleletet, a mely abban áll, hogy ily bizonytalan jövedelmekre semminemű intézményt nem lehet fektetni. Midőn világosan látom tehát, hogy az árvaházzal mily irányba indul közönségünk, részemről, ez ügy iránti legjobb akaratom mellett sem csatlakozhattam a vezetőkhöz, vagy intézőkhöz, mert alap nélkül, légvárat építeni nem szeretek. Ismerem ugyan az újhelyi közönség nemes indulatát és minden szent ügy iránti áldozatkészségét; de viszont a mai időkben túlfeszíteni nem kívánom s kimerültsége miatt lehetőnek sem tartom. Számláljuk meg csak magunkat! Hányán vagyunk mi itt, a kik az ily társadalmi közterheket viselni szoktuk? Bíráljuk csak meg magunkat I Hányán vagyunk mi itt, a kik családunk érzékény sérelme nélkül, azokat köny- nyen meg is bírjuk? — Nem ily kiskörű, bár lelkes társadalom való tehát arra, hogy egy ily nagyszabású intézményt létesítsen. Sajnos, hogy ezt nekem kell kimondanom, a ki hajlamaimnál fogva szeretem az eszményeket s inkább buzdítani és lelkesiteni szoktam nem pedig csökkenteni az önbizalmat ott a hol (ma már díszes emléktáblával jelölve,)1) őrzi, — majd a nyelv apostolának, Kazinczy Ferencnek, hamvait rejtő Széphalomra, — az árvalányhaj-ke resés a Várhegy oldalán, édesgyökér-szedés a Ko paszkán, a rigófüttytől hangzó Magoshegy árnyának felkeresése és igy tovább, — nemcsak puszta kedvtelés volt a kis Boruthra, hanem az irodalom iránt való lelkesedés, a tiszta hazaszeretet ápolása, a természet szépségeinek szemléletéből eredő nemes érzés itt veté életrejtő magvát Boruth fogékony lelkének termő földébe. — 1845- ben édes atyja elhalálozván, özvegy anyja, kit mindenkor a fiúi szeretet melegével vett körül, 1848-ban Nyíregyházára tette át lakását, s oda az ő kedves Lojzi fia is követte. E jó anyáról emlékezik egy később irt versében a költő : (Komoly órában. 239. 1.) „Sírom legyen sírja jó anyámnak, — Ez a legforróbb óhajom, — O és testvérem csak én rám várnak, Ki még hozzájok tartozom.* Az 50-es években Boruth nőül vette Nyiregy házán Schmid Zsuzsannát, egy jómódú polgár leányát, — akitől később azonban elvált 1861-ben úgy találjuk, hogy Nyíregyházán városi tanácsos. 1864-ben, anyja halála után, ismét Mádra ment lakni nejevei és anyósával, ki akkor már özvegy volt. Költőnk Mádhoz nagyon ragaszkodott. Mád legédesebb tüzbora s általában a Hegyaljának egykori vig szüretei csak elősegiték, hogy a hegyaljai emlékek megéneklője legyen. — Mádon laktakor egy igen csinos házat épített. Ez azért nevezetes, mivel a ház tervét ő maga készítette, ') A háznak emléktáblával való megjelölése körül folytatott buzgólkodásban az elismerés babérja leghangosabban dicséri Matolai Etele derék alispánt és Boruth Elemért. Folytatás a mellékleten
