Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-11-03 / 44. szám

Melléklet a „Zemplén“ 44-ik számához.

nemes célokról van a szó; de itt úgy ér zem, hogy ezeket mégis kötelességem volt elmondani, hogy magamat ez ügyben ne vádolhassam.

Azonban föltéve azt, hogy a fentebb említett évenkénti jövedelem rendelkezésünkre állana, az esetben sem tartom célirányosnak az árvaház utján való gondozást. Az árvaházak célja ugyanis, nemcsak az árvák testi íentartásában, hanem azoknak erkölcsi megóvásában és növeltetésében is áll. Nem mondom, hogy egy nagyszabású árvaházban, jó- lelkü, és a műveltségnek megfelelő fokán álló árva-atyával és anyával ezt is némi részben elérni nem lehetne; de egy kisebbszerü szegényes árvaház nem képes ezen feladatnak megfelelni s egy különböző korú és nemű elzüllött gyermekeknek tömege igy együttesen alig gondozható, alig hatható át még- csak a külső rend és fegyelem tekintetében is, a növelésről nem is szólván, a melyhez odaadás, türelem és értelem szükséges. Az ily gyermekekből, a kik úgy szólván az utcáról fölszedve, egymáshoz annyira hasonlítani szoktak, az együttlakás utján nem igen szo- kot más lenni később sem, mint kezdetben, sőt közöttük többnyire a jobb hajlamúak is elromlanák, mert a konkolynak nagyobb ereje van mindig, mint a tiszta buzaszemnek. A mit elvesztettek, család kellene tehát minden ár- vagyermeknek külön-külön ; s ha megmentésről, vagy arról lehet szó, a mint kell is, hogy legyen, hogy ezeket a társadalom javára hasznosítsuk, úgy ily kisebb társadalmi körökben mondjunk le a nagyzási tervekről és térjünk célirányosabb útra.

Nevezetesen : tegyük fel, hogy van 10,000 ftunk; annak évi kamata 500 forint. Vegyünk ehez egy-kétszáz forintot, a melyet társadalmunk, egy-kétszáz forintot a melyet a város évenkint, nagyobb megterheltetés nélkül, amaz összeghez hozzáadhatnak. Vegyünk hát például évenként 800 ft biztos bevételt. Ily összegre mernék 10 árva gondozásába belefogni oly módon, hogy egy-egy árvát elhelyeznék 80 ft évi tartási és gondo zási dij mellett egy-egy becsületes és tisztességes polgári családhoz. Ezen az utón atyát és anyát nyernének a szerencsétlen árvák, bele szoknának a házi és családi rendbe, majd a munkába is, a melyet esetleg mint életcélt, mint mesterséget, épen azon családnép körében kezdhetnének meg, amely őket felfogadta, gondozta. Az elmaradt árvákat, ha csak lehetséges, vissza kell vezetnünk az anyatermészet útjára, mert tapasztalhatjuk még miveit körökben is, hogy gyermeket, a legnagyobb

áldozatok mellett is, mily nehéz emberré növelni család nélkül.

Ily utón, remélem, nem veszne egészen kárba a nemes lelkek áldozatkészsége, mert az egyesület női tagjai előtt itt nyilnék meg a legszebb működési tér, t. i. ők volnának fő- képen hivatva arra, hogy a családoknál elhelyezett árvákat időnként meglátogassák, azoknak gondozásáról, viseletéről tudomást szerezzenek, tisztaságokról, ruházatokról stb. gondoskodjanak, — a mely ellenőrzés folytonosan gyakorolva, — bizonyosan megmentene időnként egy-két árvát, aminek lelkes nőink örülhetnének leginkább, mert bizo nyára ez a fő céljuk, hogy az árvákkal igazi jót tegyenek.

Miután tehát az árvaháznak sem elegendő alapja nincs, sem azt ily kis körben célirányosnak nem tartom, azzal zárom soraimat, — hogy az ily irányú tervezetet elejtendö- nek óhajtom.

Fejes István.

Vármegyei ügyek.

Lapunk mai számának hivatalos részében veszik olvasóink a vármegye alispánjának az újhelyi katonabeszállásolás alkalmával fölmerült nehézségek következtén tett jelentésére a vármegye bizottságának határozatát és feliratát. Ennek fölterjesztése előtt, f. hó 26 án. Fejérváry báró honvédelmi minister leiratot intézett e tárgyban a vm. közönségéhez, mely a többi között következőleg hangzik : »Általában a katonaság szabad menetei alkalmával eszközlendö beszállásoknál kisebb-nagyobb félreértések és panaszra okot szolgáltató nehézségek felmerülte teljesen alig kerülhető el; mivel azonban mégis kívánatosnak tartom, hogy jövőre ily szerű elhelyezéseknél akképen tétessenek meg katonai részről az Í7itézkedések, hogy a s -a.-újhelyi átvonuló lovassági elhelyezésnél felmerült panaszokhoz hasonló felszólamlásoknok lehetőleg eleje vétessék, a 6 ik hadtestparancsnokságot ezen irányban teendő hatályos intézkedések végett egyidejűleg megkerestem.«

A központi választmány megbízatása ez év végével lejár, ebből folyólag a belügyminis- ter az uj központi választmány megalakítása iránt a szükséges intézkedések megtételét elrendelte

Vármegyénk közig, bizottsága f. hó 7-én ülés tart.

Pótvásár. A kereskedelmi miniszter folyó november hó 6-ikára, Varannora pótvásárt engedélyezett.

Aggasztó jelek. A hegyaljai munkás osztályból már többen jelentkeztek az alispáni hivatalnál Amerikába szóló útlevelek kérelmezésével, kik is a kivándorlás indokául a szőlőkben a filokszera

s minden mester nélkül egészen maga vezette az építést. Valódi ezermester volt. — Nagy mértékben nyilatkozott nála a nagy szellemi adomány ; a mihez pedig hozzáfogott, azt megtanulta; önszorgalmának ifjúságától kezdve sokat köszönt a hévvel űzött magántanulásban. 1867 ben Mádon egyhangúlag főbírónak választották, s ez állásában, mint a közigazgatás tevékeny tisztviselője, 1869. augusztus 29-ig működött, a midőn ugyanis a bíróságról családi viszálkodások következtében lemondott, és nemsokára S.-a.-Ujhelybe költözött. Itt esküdött örökfrigyet a müveit lelkű Évva Ot- tiliának, ki költőnket a hitvestársi hűség felhőtlen boldogságával ajándékozta meg, Ha már eddig a Hegyalján élt, ezután sem akart attól megválni. — Hogy Ujhelyben mily irányt vett működése f mily irodalmi érdemekre tett szert? mily elvek hirdetésében fáradt ?J) mindarról beszélhet az általa megindított Hegyalja c. lap, (1870. I. évf.) mely az 1870. évet megfutván, már a következő évben, tehát a II. évfolyam, Zemplén címet vett fel s kiváltképen megyei érdekű közleményeket adott a társas élet, közgazdászat és irodalmi s a humor köréből. 1879-ben a közlöny már Zempléni Lapok címmel jön elő, és rövid idő múlva ismét Zemplén lett belőle, e címmel jelenik meg ma napság is az a Boruth által alapított megyei közlöny, a Zemplénnek kitünően berendezett könyvnyomó intézetében.. . .

') Egy tiszteletre méltó úri ember, kinél adatok után tudakozódtam, panaszos levelet irt, hogy B. E. lapjában öt ok nélkül megtámadta egy kényes kérdésben. Lapját erős jelzőkkel illeti. (A.-K. kelt lev. 1888. dec 12. M. J.) A Zemplén tapintatos szerkesztése ellen — már most, reméljük, nem lesz kifogás. Óhajtjuk is, hogy a lap jő kezekben maradása a fontos működésre egykor áldást mondó emlékezet biztosítéka legyen !

Boruth különben nemcsak a vármegye érdekeinek szolgáló hirlap-irodalmi működésével szolgált a hazai nyelvnek, hanem költeményei is életjelt adtak, — ámbár elfoglaltságai miatt már ritkáb ban, — hazafias lelkesedéséről. Költeményei 1859- ben megjelent első gyűjteményét, mely jobbára népies hangú rövid dalokat tartalmazott, Vas Gerebennek ajánlva, 1878-ban a Nyárlevelek cimii költemények követték, melyekben a népdalok elbeszélő és humoros verseivel szaporodtak; 1887 ben pedig ama két kötethez csatolt hátrahagyott, tehát az összes müvei jelentek meg. A mint látszik, az utóbbi években már a verselés régi tüze csillapulóban volt. A költészet virágát is ápolni kell — s erre idő, a melylyel már nem rendeke- zett, vagy ideje végre csakis testi ereje megtörésének budalát zenghette volna. De meg a költészet mellett, a hírlapi munkának sokszor unalmas folytatásánál, a festészetet is gyakorolta. Olaj és vizfestményei közt sok a művészi kézre valló. A költő özvegyénél látható képek, pl. az újhelyi hegyek, a drótos tót télben, stb., vagy Mádon, mint Somogyi József levelében említette, az imádkozó zsidó c. kép — mind figyelemre méltók. »Nagyon jó — mondja Jókai — ha az ember kétféle mesterséget tud. Nappal festhet, éjjel irhát. Az alatt ajmig fest, megpihen az Írástól; s a mig ir, megpihen a festéstől. Folyvást pihen. A festés közben visszakapja a kedvét az Íráshoz, s az irásközben a festéshez. Folyvás mulat.«1) így pihent és mulatott Bo rúthis. Irt és festett ; majd faragott, metszett ;majd a fénykép-irói mesterséget2) megtanulta, szakkönyvek, folyóiratok útmutatása mellett tökéletesedvén.

'), Negyven év viszhangja. 50. 1.

2) Az általa szerkesztett Zemplén Naptárában már láthatók voltak saját találmányu képei.

pusztítások folytán fenyegető munkahiányt emlegetik. Az ily személyesen jelentkezők az ügy első fórumához a járási főszolgabirákhoz utasittat- nak, kik által szolgáltatandó adatok alapján a belügyminisztérium köréhez tartozik a kivándorlás engedélyezésének eldöntése.

Hírek a nagyvilágból.

II. Vilmos német császár, aki most Kon stantinápolyban jár, görög földre érkeztekor A- thénből a következő sürgönyt küldötte Bismarck hghez Friedrichsruhéba : »Elragadóan szép utazás után megérkeztem a régi, a szép Athénbe. A lelkes fogadtatás után, melyben az uralkodó és a nép részesítettek, az ön távirata volt az első üdvözlet hazámból. Szives köszönet értté 1 Perikies városából és a Partenon oszlopcsarnokából, melynek fönséges látványa lelkem mélyébe hat, hazámba intézett első szavammal önt üdvözlöm.«

Az orosz cár famíliájából a múlt héten egyszerre hatan fordultak meg Párisban.

A világ legnagyobb és legszebb kastélya kétségtelenül a monstuart-i kastély, melyet lord Bute nemrég Angliában építtetett. Az épület alapzata egy hektárnál nagyobb telket foglal el. Az óriási palota tiszta góth stílusban épült; számos toronynyal ékesítve, a melyek közt a legszebb a negyven méternyi magas centrális torony. A kastély berendezése ép oly pazarfényü, a mily Ízléses és művészi becsü. A kastély állítólag 47 millióba került.

Fránciaország uj főrabbiájul Zadok Káhn párisi főrabbit választotta meg a fránciaországi és algiriai hitközségek küldöttjeiből alakult kon- klave. A gyűlésen Rotschild A lfonzbáró elnökölt.

Hírek az országból.

Stefánia özv. trónörökösné hosszabb ideig tartózkodott Pozsonyban. Onnan Bécsbe utazott, hogy halottak estéjén. Rudolf koporsója mellett imádkozzék s arra koszorút helyezzen.

Ferdinánd, bolgár fejedelem, székvárosába vezető visszautjában, Magyarországon meglátogatta testvéreit s megtekintette birtokait.

Őfelsége a király Miramáréba a királynéhoz utazott, hol halottak napját teljes visszavonult- ságban a boldogult trónörökös emlékezetének szentelték.

A képviselőház többsége a közutakról és az azokon szedendő vámokról szóló nagyszabású törvényjavaslatot elfogadta. Az uj törvény tüzetesen meghatározza, hogy az állam, a vármegye, a városok, községek és vasúti társaságok pénzzel és közmun- kaerővel mily arányban fognak járulni az utak fentartásához.

Különfélék.

(Személyi hírek.) Ófelsége a király Pákosi Paxy Károly vezérőrnagyot, a kassai III-ik honv. kér. parancsnokát, a nyolcvanas évek elején újhelyi ezredes-dandárparancsnokot, altábornagygyá nevezte ki. — Dr. Thomán Jakab, az aranyHiteles forrásból hallottam, hogy az olajfestés művészetét is csak könyvből tanulta. Akármily mesterségben otthon volt; ügyessége, ha kedve volt túltett bármely csinos tárgy elkészítésénél a kitanult mesteren is, s ügyességével Ízlés is párosult. Csakugyan ezermester volt. Ezért irta nekem egy, életrajzi adatokat küldő úri ember: »Nyugtalan természetű ember volt, mint általában az úgynevezett ezermesterek szoktak lenni.« Ezen ezermesterség bűvös körében még a fuvolázásra is jutott nála idő: szépen fuvolázott. Erre mutat a Csöndes őszi este (126-127. '•) c- szép leiró költeménye is, melyet igy kezdett;

Csöndes őszi este borong a vidéken,

Imádságra szólnak a távol harangok,

Vagyok pusztaságon, kelnek körülöttem Lelket andalító szép furulyahangok. * (126. 1.)

Azok a furulyahangok, melyeket mint szerelmi dalainak hü kísérőjét, annyira szeretett, rá nézve 1886. augusztus 26-án végképen elhangzottak ; a nevezett napon Boruth, a »Zemplén« felelős szerkesztője, vármegyei bizottsági tag és a Petőfi Társaság tagja, befejezte küzdelemmel teljes pályafutását; S.-a.-Ujhelyben, élete 53-ik, második boldog házassága 15-ik évében elköltözött oda, hol zengőbbek a dalok, egyforma a csendes őszi este borongása és a kikelet viruló képe, melyet e földön úgy szeretett, A hü barátok nevében I Dongó Gy. Géza mondott meleghangú sirbeszé- I det a tűdősorvadásban elhunytnak hantja fölött ;3) j majd Farkas Bertalan íömunkatárs hangoztatott Isten hozzádot búcsúszavaiban neki. kivel tizenhárom év »gyönyöre, szenvedése fűzte össze«. A Petőfi-Társaság egyik ülésében szintén részvétének adott, az elvesztett tag emlékét megörökítve, me3) Zemplén, 1886. 35. sz.