Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-09-29 / 39. szám
Sátoralja-Ujhely, 1889. szeptember 29. 39. S2, Huszadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÉS Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen leveiek os&k ismert kezektől fogadtatnak el. Séziratoi nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien mindeD gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIEDETÉSI DU : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes sző után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden D centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. HIVATALON KÉSZ. Zemplénvármegye alispánjától. A vármegye közönségének. Az 1889. évi szept. hó 23 án tartott állandó választmány által az 1890 évi törvényhatósági költségvetés letárgyaltatván, ennek határozatából az, az 1886. évi XXI. törv. cikk értelmében a törvényhatóság főpénztárában 15 napra közszemlére kihelyeztefett, a miről a vármegye közönsége értesittetik. K. m. f. Elnöklő főispán Öméltósága távollétében : Matolai Etele s. k. alispán. 14,615/89. sz. Zemplénvármegye alispánjától. Körözvények. I. Közhírré tétel végett tudatom, hogy a nagy- méltóságú m kir. földmivelésügyi minisztérium f. évi 46,151 sz. a. kelt rendeletével az 1888. VII. t. c. 38. §-a alapján a szarvasmarháknak, juhoknak és kecskéknek a budapesti vásárra lábon való hajtását megtiltotta, II. 14,759. sz. A tokaji járás főszolgabirájától. Sipos Ferenc o-liszkai lakos, földész, Ferenc nevű 13 éves kiskorú fia, ki szőlőpásztor inas volt, f. év augusztus hó 25 én nyomtalanul eltűnt. A község elöljárósága által megejtett nyomozás eredményre nem vezetett. Személyleirása a következő : korához képest termete sugár, arca hosszas, szeme kék, szája, orra rendes, haja világos szőke, arca gyéren szeplős, különös ismertetőjelei nincsenek. Ruházata a következő : kiskarimáju puha fekete posztó-kalap, vastag vászon- ing és lábravaló, az ing porcellán fehér gombokkal van ellátva, az ingen felül egy magyarszabásu mellényt visel, mely hátul piroscsíkos, lábán bocskor van. III. Köröztetés végett tudatom, miszerint folyó évi augusztus hó 20-ikán éjjel Pásztor János vajdácskái lakostól 2 darab 3 éves pej kanca csikó, Rózeki János vajdácskái lakostól 2 darab 3 éves, feketeszőrü, hátulsó sódarán ismeretlen bélyeg, homlokán kávés szürke jegyű kancacsikó és Kecskés János vajdácskái lakostól 1 darab 2 éves sötét T A H O A, Utazási levelek. VIII. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Antwerpentől Harwichig. Bizonyos tisztelettel gondolok harmadosztályú vicinális vasutainkra, mióta a Gent s Antwerpen között közlekedő csigagyorsaságu vonat áldozata lettem. De nem csupán a gyorsaságot hanyagolja el ez a vasút, hanem minden, az utasok által jogosan megkövetelhető kényelmet is. A Schelde- folyam túlsó partján (mely Antwerpen mellett szélesebb a nagy Dunánál) van ezen kétségbeejtő szárnyvonal állomása, hidra amint látszik, a pénz nem futotta ki, s igy az átszállás nagy gőzösökkel történik a túlsó partra, a valódi Antwerpenbe. A bölcs berendezés folytán ehhez járul még, hogy a hajó a raktárak legalján, közel a hírhedtté vált petróleum-kikötőhöz rakodik ki, s igy szép út nyílik sötét estén a kikötőtől a város belsejéig. Vezetőmnek adott egyenes utasításom folytán régi flamand vendéglőbe szállásoltam el magamat, mely elnevezésének Oude Thoren (régi torony) kívülről s belölről teljesen megfelelt. Jó fekvése a kathedralis tőszomszédságában, előnyösnek Ígérkezett számomra. Nem akarom a flamand vendéglő élethü leirását adni, fogalom nyerhetése végett csak annyit mondhatok, hogy az egész házban nem volt két szoba, mely egyenlő niveaupejkanca s 1 darab 2 éves sárgaszörü jobb hátulsó lábán gatyós kancacsikó ismeretlen tettesek által ellopatott. S.-a.-Ujhely, 1889. szeptember 17. Matolai Etele, alispán. 4854- sz.jki. 889. A s. a. újhelyi j. főszolgabirájától. Ifi rdcf mviiy. Borsi községben f. é. szeptember 17-én egy fehér szőrű, fennálló szarvú, 8 éves magyar tehén bitangságban találtatott, Tulajdonosa köröztetik. S.-a.-Ujhelyben, 1889. szept. 23. Urbán Ferenc, t. főszbiró. 485°i^9' kiHirdetmény. Liebermann Jakab s.-pataki lakos, egy magyar fennálló szarvú, bal csipeje alacsonyabb — tehene f. hó 16-án a sáros-pataki csordából elveszett ; ki ezen elveszett tehenet letartóztatta, avagy róla valamit tudna, a s.-a. újhelyi járási főszolgabírói hivatalnál jelentéstételre — a törvényes kö- ketkezmények súlya alatt — felhivatik. S.-a.-Ujhely, 1889. szép. 22. Somossy Imre, tb. szbiró. Kun Bertalan. A magyar református egyház századok óta intézi úgy belső ügyeit, hogy hol egyik, hol másik eklézsiában gyűl össze, s tanácskozik a templomban nyilvánosan, együtt egyháziak és világiak az egyházi igazgatás és kormányozás felett. Hazánk református lakosai e célból öt egyház-kerületre vannak oszolva. Egyik ezek közül a tiszáninneni kerület. Ez gyűlt most városunk falai közé, hogy egyebek mellett, ünnepelje az itteni ref. templom száz éves fennállását és felavassa azokat a fiatal lelkészeket, a kik már ki vannak próbálva, akiknek vezetésére már egyházközségek vannak bízva. A tiszáninneni egyházkerület élén áll s igy a kerületi gyűléseknek is elnöke Kun Bertalan püspök és idősb báró Vay Miklós val s két ajtó, mely egyforma nagysággal dicsekedhetett volna. Ezen bábeli épitmény meghatározhatatlan emeletére kerültem, s nagy lelki megnyugvással ész- lelém, hogy a 10 lépésnyire eső székesegyház toronyórájáért nem nagyon kell fejemet fordítanom. Még ekkor nem sejtém, hogy Belgium legszebb góth-épitménye rejtegethet valamit számomra. A flamand fogalmak szerinti páratlan taka ró-eszközt, a dunnát húztam már fülemre, midőn a szomszéd toronyból 99 harang ádáz koncertje hatott szobámba. Kinek e szám talán túlzottnak tetszenék, utána nézhet az egyház archívumában, s ott olvashatja, hogy a legkisebb ilynemű eszköz 15 hüvelyk kerületű s a legnehezebb 16,000 font súlyú. Ez volt az utolsó harang-koncert, melynek a continensen részese voltam, de elegendő arra, hogy éjjeli nyugalmamnak alaposan véget vessen. Reggeli sétám másnap első sorban a székes- egyháznak szólt, hol páratlan műélvezetben részesültem. Végig jöttem a szó teljes és régi értelmében vett Németalföldeken, szemem előtt láthattam e klasszikus föld ihletett művészeinek remekeit, de csak most értem el a fejedelmi városba, melyet azzá tett a művészek királya Rubens, ki itt iakott. Mint a számitó innyenc, ki élvezettől jóllakott ajkai számára utolsónak tartja a legizle- tesebb falatot, igy valék én is Rubens képével »a keresztfáról való levétellel«, melyet élvezeteim koronájának mondhatnék. Van e ki e képet nem ismeri? kérdhetném bátran, hisz oly számos példányban forog a közönség keze között, hogy leirni is feleslegesnek koronaőr. Ugyanők az egyház-kerület szeme- tényének, a sárospataki főiskolának, is főgondnokai. A sok érdemű, agg fő ur évek óta nem igen vehet részt, részint egészségi okokból, részint másnemű nagy elfoglaltatásai miatt á társelnöklésben ; de Kun Bertalan, a püspök, mindig és rendületlenül ott van. Vezeti erős kezekkel és tiszteletet gerjesztő éber figyelemmel szép egyház-kerületét. Előljár, mint egy hős pátriárka. Most is eljött, hogy jelenléte, közreműködése emelje az ünnepséget, irányítsa a nemes munkálkodást. Kun Bertalanra reformátusok legkedveltebb püspöke. 18 1 7-ben született; tanult Beregszászban (hol atyja tanár volt) és Sárospatakon. 1840-ben Abaujban, Gagy- bátorban, pappá választatott; mint ilyen külföldi utazást tett s meglátogatta a bécsi, hallei és berlini egyetemeket. Hazatérve sok szép cikket irt a Török-Székács által szerkesztett ,Prot. Egyházi és Iskolai Lap‘-ba. 1850 tavaszán miskolezi lelkészszé, Zsarnay Lajos halála után pedig (1866-ban) szuperintendenssé választották. 1873-ban királyi tanácsosságot, a felsőtábla rendezése óta pedig főrendiházi tagságot nyert. Vannak önálló irodalmi müvei is: »Egyházi szónoklattan,* ,A vegyes-házasságokról, * ,Alkalmi beszédek* stb. A legalsó fokról vitte Tel a legfelsőbbig, munkálkodva eleitől kezdve mind e mai napig szakadatlanul. Egyházkerülete rajongásig szereti. Elfelejthetetlen életéből az a jelenet, mikor a debreczeni zsinaton, (1882-ben), az egyházi törvények alkotásánál, nem lévén megelégedve és megnyugodva bizonyos autonomia-ellenes iránylattal, leiemelkedett nagy, tekintélyes alakja s elmondván tiltakozó szavait, otthagyta a tanácskozási termet; kerülete küldöttei mindtartanám, ha nem volnék bizonyos, hogy a mestert sokan nem ismerve, ekkép bánnak el festményével is. Ajánlok egy módot, a képzelhető legegyszerűbbet á felismerésre. Ki egy kis gyönyörűséget talál az egyházi festészetben, gyűjtse össze azon képeket, melyek az Üdvözítő keresztlevételét ábrázolják (van egynéhány ezen nemben) válassza ki azt, melyen szeme leginkább megakad, s mondja reá ez Rubens s nem csalatkozik. Oly alak, minő a meghalt Krisztus összeeső teste megnyitott oldalával, s minő a bűnbocsánatot nyert asszony (Pieta) könnyező arcával, elragadja a po- gányt is, kinek talán e nevek ismeretlen hangzásnak. Ezen festmény igen érdekes esetnek köszöni létét, Állítólag az egész kép egy pörös ügynek kifolyása, mely Rubens és az antwerpeni lövész céh között merült volna fel egy határos telek miatt. A közbejött kibékitök reávették Ru- benset, hogy kiengesztelésül s kárpótlásul a céh kápolnája számára fessen egy oltár-képet; s a duzzogó művész reáállott az alkura s pár hét alatt megteremté e művet, melyről csak az ihlet szól alá s nem oly kicsinyes bosszú, mint a dragomér- falvi festő freskóinál, ki az ellenséges indulatu szolgabirót nem a legelőnyösebb szinben örökité meg a templom falain. Egy másik nevezetességéhez Antwerpennek, a Quinten Matsys által készített vert vas-kuthoz i ugyancsak egy érdekes rege fűződik. E szerint I ötvösségének ily próbáját adó Quinten elhagyá j imádottja kedvéért mesterségét, melyet pedig az Amor-kút tanúsága szerint a fiatal ember sokra IVTai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
