Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-09-08 / 36. szám

tését a vásár után a közönségtől elvárom. Végül figyelmébe ajánlom a közönségnek azon körül­ményt, miszerint a vásárló bizottság teljes kort még el nem ért, de három évet már betöltött kiváló minőségű és nemes származású csikókat is fog vásárolni, amint ez a hirdetményekben szintén közhírré van téve. Figyelmeztetni kérem azonban a tenyésztő közönséget, hogy mig egyfelől teljes korú lovai közül a selejtesebb minőségűek előve­zetésétől tartózkodjék, addig a csikók közül még a közepes minőségűeket se vezesse a bizottság elé, hanem csakis azon kitünőbbeket, melyeknek szabályos alkotása mellett nemesebb származása bebizonyítható. Midőn felhívom, hogy úgy közgaz­dasági, valamint honvédelmi érdekeinket a legkö­zelebbről érintő eme művelet szabatos keresztülvi­telét minden rendelkezésére álló hatósági befolyá­sával és segédkezésével támogassa, egyúttal tuda­tom, hogy a vármegye területén a lóavatást teljesítő katonai bizottság elnöke ÍCovách ezredes ur lesz, ami különben a hirdetményeken is jelezve van. Budapesten, 1889. augusztus hó 22-én. A minisz­ter megbízásából Kozma s. k. Károly-Laj os főherceg. Hazafias örömünnepet ült ma egy hete Zemplénvármegye, mikor székvárosában, S.-a.-Ujhelyben, a királynak legidősebb test- véröcscsét, az ez időszerint való trónörököst, Károly-Lajos császári és királyi őfenségét, színről színre láthatta, megösmerhette, ho­zsannákkal köszönthette. Negyvenhárom milliónyi nép szemében a koronás fö mellett legjobban kiemelkedő, a népeit szerető király szivéhez legközelebb álló személyiség, két korona örököse : Ká­roly-Lajos őfensége az országos vöröske­reszt egyesületnek védő-helyettesi minőségé­ben, csak Ivánka Imre országos egyesületi igazgatótól és Pejacsevics László gf. föhad- segédtől kisérve, f. hó i-én tisztelte meg és tüntette ki vármegyénk székvárosát vár- va-várt látogatásával. Jövetelének hire örömmel tölté el a vármegyének nagyját, apraját. Ujhelyben való pár órai tartózkodása magas fokra szította minden honpolgár szivében a lelke­sedés lángját. Utazása a vármegye vég­hosszában kedves alkalom volt a diadal és hódolatnak fenséges megnyilatkozására. Nem múló külsőségekben keressük a látogatás és fogadásnak maradandó emlékeit. Dusabb pompával, szemkápráztatóbb fénynyel fo­gadhatták királyi őfenségét magyarországi kőrútjában; de őszintébb, igazabb, melegebb lelkesedéssel nem ünnepelhették sehol sem, mint tették nálunk való tartózkodásakor. Az országos vörös-kereszt egyesület hivatását, báborus időkben a vidéki fiók­egyesületeknek nemes emberbaráti küldeté­kölcsönt. A spanyolok, kik az olajban és szurok­ban főzést oly tökélyre vitték, Harlem ostrománál igen közel jutottak érintkezésbe ezen veszedelmes védeszközzel. Bármily rövid idő állott rendelkezésemre, Leyden megtekintését nem akartam elmulasztani. Igaz ugyan, hogy minden holland város magán viseli az iker hasonlatosságot a többi városokkal, s egy-két pazarabb kivitelű építménytől eltekintve, a sablonszerű háztömegektől megelőzőleg is fogal­mat nyerhetünk. Mindezek dacára nem hagyhattam érintetlen Hollandia legrégibb városát. Leyden ha nem is kivétel azon szabály alól, mégis oly látni való, melyre a fáradság nem veszett kárba. Egyeteme nélkül Leyden helyét elpusztult várfalak jeleznék. A nagyszámú hallgatók forgal­mat, sőt élénséget adnak a városnak. A régi egye­tem, mely hírre nézve első volt Európában, mely­nek oly erői voltak mint Hugó Grotius, Descar­tes, Boerhave, ma a kulturális viszonyok folytán vesztett nagy híréből, anélkül azonban, hogy hall­gatóinak száma, vagy internationalis jellege válto­zott volna. Mai napig is évente nehány magyar látogatja meg és élvezi az itt alapított magyar ösztöndíjakat. Hogy igen sokan keresték fel hajdan hazánk­ból az egyetemet, bizonyítja egyik magyar jezsuita iró polemizáló munkája, melyben felsóhajt: »sokan mennek ki Leydába, és ugyan mit hoznak haza ? Eszet ugyan nem, mondja az elkeseredett iró, de igenis hollandus leányzókat feleségül.« Sajátszerü tüneménynek lettem szemlélője a csatornákon leereszkedett nagy köd folytán. A szét- foszlott köd, kis foltokban ott úszott a vizen, csaló­dásig hasonlítva egy gőzölgő víztömeghez, s mintha a fehér párák a vizmélyéből nyerték volna eredetű­ket, úgy tapadt oda a felfelé oszló fehér lepel a csendes habokhoz. sét ma már tisztán látja mindenki. Az irgal­masság testi cselekedetei közül a csaták sebesültjeinek leggondosabb ápolása jutott osztályrészül a vörös-kereszt egyesületek számára. Elevenítő és éltető szellemük: az emberszeretet. Nemzeteknek egymást gyűlölő átkával szembeállítják az általános emberszeretet áldását, a rombolás démoná­val a fentartás angyalát. Nemes érzésben rokon lelkek szövetkezése, az emberszere- tetben való egygyéforradása ez a vörös- kereszt egyesület. Nálunk, nem hiva, nem küldve, hanem benső isteni sugallattól in­díttatva, gondviselője maga a népeitől imá- dásig szeretett királyné, helyettese Károly- Lajos főherceg, ki az emberszeretö békes­ségnek apostoli kőrútjában látogatott el vármegyénk területére. Károly-Lajos főherceg mindig kiválóan meleg érdeklődéssel viseltetett Magyaror­szág iránt. Már a kiegyezés előtt, írja egyik méltatója, azokhoz csatlakozott, kik arra utaltak, hogy az uralkodó a kibékített és megelégedett Magyarországban fogja leg­biztosabb támaszát találni. Királynénk kivá- lólag kedveli e föherceg-sogorát, kivel e tekintetben is rokonszenvezett. A magyar­nyelv tanulását már előrehaladott korában kezdette meg fiaival együtt és a kiejtést nem tekintve, szép előmenetelt árul el a nyelv tudásában. Szigorúan követelte, hogy gyermekei is tanulják meg a magyar nyel­vet. Mint a békés haladásnak meleg keblű barátja mindenkor a béke fentartásán buz- gólkodott, de anélkül, hogy a monarhia érdekeinek, vagy méltóságának csak leg­parányibb részét kívánta volna feláldozni. Csakis e szempontból igyekezett mindig, az orosz udvarral lehetőleg fentartani a jó vi­szonyt, sokszor veszedelmes időkben és ké­nyes kérdésekben közbenjáró szerepre is vállalkozván s mindig kielégítő eredmény­nyel járván el. A vörös-kereszt egyesületnek számos magyar fiókját ismételve kitüntette már lá­togatásával. Kőrútjában meggyőződést sze­rez arról, vájjon háború esetére, mitől isten óvja meg a hazát, megtétettek-é a kellő előzetes intézkedések, miket a sebesültek ápo­lása igényel. E látogatásai alkalmával nem múló ragaszkodást ébreszt az emberekben leereszkedő nyájasságával, a feszességtől idegen s bizalomra törekvő érintkezésével, különösen pedig a mi legdrágább kincsünk­nek, édes honi nyelvünknek, ragyogtatásá- val. Valóban erős akarat, sok jó szándék és meleg szimpátia kivántatott ahhoz, hogy A város kellő közepén áll a régi város leg­régibb építménye, a vár, jelenleg csak megújított vastag körfal. Építőjének Hengistnek több fárad ságába kerülhetett e mesterségesnek látszó dom­bot összehordani, mint a kis váracsot felépíteni, honnan a kilátás különben elég korlátolt, s nem nyújt egyebet mint bepillantást a körülfekvő szűk udva­rokra s áttekintést a szélkakasos piros háztetőkre. Tanácsosnak tartottam a köd elől kereket - oldani, s köd előttem, köd utánam, átsiettem a szomszéd fővárosba, Haagába. A beállott éj dacára, gázfénynél is meggyő­ződhettem, hogy úti programmomban kellemes vál­tozás történt. Az antik jellegű városok után modern, világváros közepében éreztem magam. Vendéglőmhöz közel egyik vizi sikátoron szemembe ötlött két különös jármű. Közelebbi megtekintés után tudtam meg, hogy ez ország specialitásaival, az úszó vendéglőkkel van dolgom. Két lapos bárka (itt trekschuiten a neve) vesztegelt a part mentén fényesen kivilágítva, a szellős fedélzeten s a kabinokban felteritett aszta­lok körül ülő tisztes polgárok és sürgő pincérek semmi kétséget sem hagytak hátra, hogy itt nehány stuiverért bárki szívesen látott vendég. Theát kér­tem, nagy csodálkozásomra a pincér ezzel szolgálni nem tudott, hanem ajánlotta a bonteikeszeket, melyek­nek kizárólagos fabrikája ez úszó restaurátió. Kérésemre elvezetett e sohasem hallott ele­del készítési helyére, a hajó orrába. Nagy vas- tűzhely felől, mint kaini áldozat gomolygott a kőszén és égett tészta szaga, elborítva a hajó utolsó zegezugjait. Közelebbről véve szemügyre e valódi boszorkánykonyhát, kisütöttem, hogy a rej­télyes eledel közeli rokona a mi cseh pimaszunk­nak, s a készítés inkább csak a mértékben külön­bözik ; ugyanis itt egyszerre száz kétszáz ily alakú tészta készül. Elkészíttettem magamnak egy adag őfensége birtokába jusson a varázseszköz­nek, a magyar szónak és a módnak, a ma­gyaros társalgásnak, hogy necsak közel tudjon jutni a nemzet szivéhez, hanem azt hü ragaszkodással maga irántié is kötelezze. Honfiúi szívből, alattvalói hü ragasz­kodással kívánjuk, hogy a magyarok istene Károly-Lajos főherceg császári és kir. őfen­ségét, a felséges uralkodóház díszére és javára, édes magyar hazánk gyönyörűsé­gére, az ügynek, melyet teljes odaadással szolgál, fényes diadalára sokáig tartsa és éltesse! Vármegyei ügyek. Vármegyénk közig, bizottsága folyó hó 9-én ülést tart. Ezt követőleg főispán Öméltóságának előlülése mellett tanácskozni fog az ínséges ügyek elintézésére kirendelt középponti bizottság is. Katonák beszállásolása. Tervben volt — mint annak idején meg is irtuk — a Liszkán és Sáros­patakon tanyázó egy-egy század huszárságnak más helyre leendő elszállásolása. Amennyiben azonban huzamosabb elszállásolásra a’kalmas község nem találtatott, a homonnai Spiegel-féle laktanya a had­test-parancsnokság által támasztott nehézségek miatt pedig át nem vétethetett: a honvédelmi mi­niszter intézkedése következtén a két század huszár elszállásolásának terhe bizonytalan ideig Sárospatak és Liszka községeké marad. Regále-ügy. A pénzügyigazgatóság a regále- kártalanitási egyezségi tárgyalásokat a varannai adóhivatal kerületébe tartozó községeket illetőleg a folyó hó 11-ére tűzte ki. Hírek a nagyvilágból. Németországból érkezett hírek szerint a bi­rodalmi hadsereget újjá szervezik. A hadügymi- nisterium már hozzá is fogott az uj védelmi tör­vény előmunkálataihoz. Ha a hir valónak bizonyul: az mindenesetre békés viszonyok mellett szól ; mert nem képzelhető, hogy a német hadügyi kor­mányzat háború előestéjén változtasson a hadse­regnek régi, kipróbált szervezetén. Fránciaországban f. hó 22-én megy végbe az általános szavazás s a nemzet többsége dönteni fog a kérdés fölött: megmaradjon-e újabb hét évre az immár húsz éves köztársasági kormány­forma, vagy helyreállitassék a királyság. A pár­tok komoly és elkeseredett harcra készülnek. A kolera Bagdadban (Kis Ázsia) kezd elha­talmasodni. A török kormány orvosokat küdött a veszedelem színhelyére. Hírek az országból. Őfelsége a király Ferenc-Ferdinánd főherceg kíséretében Galicziába utazott az ottani katonai nagy hadgyakorlat megszemlélése végett. bonteikeszt, mielőtt azonban protestálhattam volna, egy tésztacsepegtető Hébe leöntötte tányérom tar­talmát különös peszmeggel, mely a jónak mond­ható eledelt élvezhetetlenné tette. Ez éjszakán ál­maimban a korai árpaser és a leöntött bontelke- szék, nyugtalanító tényezők gyanánt szerepeltek. A királyi lak egyszerűségében, hasonlatot találtam a bécsi burg kinézésével, s az előbbi elő­nyét az utóbbi lelett talán csak a vijver vagy halastó biztosítja , mely falazott partja, s kis hattyú­szigetei által kellemes változást nyújt a nézőnek a város közepén. Itt akadtam a világ legtolakodóbb vezetőire. Mint a piócák ragadtak hozzám s nem tágítottak addig, mig békés esernyőmet buzogány módjára boldogabb végénél meg nem markoltam. A városban fekvő királyi lak jelenleg csak ritkán lesz használva, helyiségeibe a ministeriu- mok és muzeomok költözködtek be. A tulajdon- képeni rezidencia, a páratlan fekvésű t’ finis in t' bosch (ház az erdőben), körülbelól fél órányira esik a városon kívül. A terjedelmes park százados hársfa soraival és tavaival koronáját képezik a holland kertészetnek. Hogy azonban a veresre mázolt királyi kastély a regényes hely ensemble- jét emelné, azt nem állítom. A haagai muzeum képtárába, mint német-al­föld második műintézetébe nem felejtettem elláto­gatni. A séta jutalma a festészet három gyöngye volt. Elsőnek értem Potter bikáját, naely fest­ménynek értékét és becsét jellemezze az, hogy a Louvreban, Rafael és Titian művei közé került mint egyenrangú társ. Ha Rafaelnek sikerült negyvennégyszer, a katholikus vallás fenkölt alakját, az isteni szüzet a vásznán emberivé, szemlélhetővé tenni; s ha ugyancsak sikerült a velenczei hires mesternek az emberek és félistenek szerelmét remek vásznán Folytatás a mellékleten

Next

/
Oldalképek
Tartalom