Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-09-08 / 36. szám

Melléklet a „Zemplén“ 36-ik számához. Korvin Mátyás királynak kolozsvári szülő­házát e napokban jelölték meg díszes emléktáb­lával. A szobor-bizottságnak ez alkalomból köz­zétett jelentéséből megtudjuk, hogy a nagy király emlékére emelendő szobor költségeire eddig 26,871 ft 37 kr. gyűlt be közadakozásból. Kossuth Lajos önkéntes számkivetésben élő nagy hazánkfiát, Ungvár, Veszprém és Orosháza városoknakjlegközelebb tartott közgyűlésén nagy lel­kesedéssel s egyhangúlag díszpolgárrá választották. Uj népszámlálás teljesítése végett Baross minister törvényjavaslatot fog a képviselöház elé terjeszteni. A népszámlálás határideje i89iik évi január i-ére lesz kitűzve. Vas vármegyéből Írják, hogy a somlai he­gyeken a szőlő fejlődésére szerfelett kedvező idő járt s a hires somlai borból az idén sok lesz és pompás jó is lesz. Az érés annyira van, hogy a ko­rai fajokat már a múlt hó végén le kellett szüre­telni ; de a rendes szüretet sem lehet szeptember végénél tovább halasztani, pedig ottan máskor senki sem gondolt október közepe előtt a szüretre. Az erdélyi közmivelődési egyesület tagjai­nak száma a múlt év végén 18,767 volt. Az egye­sület vagyona pénzértékben (ide nem számítva a fekvő javakat) 435,283 ft. A Vaskapunál e napokban megkezdették a Duna folyónak nagyjelentőségű szabályozását. Különfélék. (Károly-Lajos főherceg Ujhelyben.) Az előre megállapított vasúti menetrend szerint a fő­herceget és kíséretét szállító különvonatnak aug, 31-én, esteli 8 óra 15 perckor kellett az újhelyi induióházhoz berobognia. Már esteli 7 órakor meglátszott a főherceget váró Ujhelyen, hogy lá­zas izgatottság sarkallja. A vasúti állomáshoz ve­zető Kossuth-utcán nyüzsgött a sokaság s tolongva húzódott a vasút felé. Mikor a vármegye nagy küldöttsége 3|48-kor Viczmándy Ödön főjegyző ve­zetése alatt megérkezett, már csak ügygyel-bajjal lehetett utat nyitni a perronra. Ott is nagy szám­ban és ünnepies díszben szorongott már a közön ségs nem kis dolgot adott a rendfentartás a városi tűzoltóságnak, mely a csendőrség és rendőrség támo­gatása végett a pályaházhoz kirendeltetett. 8 óra körül sürgöny érkezett Ivánka vezérigazgatótól, mely jelentette, hogy Őfensége vonata egy órai késés­sel fog megérkezni s kérte a közönséget, hogy az éjjeli nyugalomra tért főherceget megérkezé­sekor éljenzéseivel ne háborgassa. Sokan hajtot­tak a sürgönyre s eltávoztak, de igy is maradt vagy 2—3000 ember, mely türelmesen bevárta az öt szalon-kocsiból álló külön-vonatnak megérke­zését A vonat késedelmét az okozta, hogy Ófen­sége a Csapon elköltött vacsora után az ungiak- tól hoszasan búcsúzott s a vonatraszállás előtt vármegyénk küldöttségével, mely főispán Öméltó­sága mellett Mailáth József gf., Dókus Gyula j. főszolgabíró és Margitai József főispáni titkárból állott, jó ideig, különösen pedig Mailáth gf.-fal leereszkedő nyájassággal társalgóit. Szomotort el­hagyva, a vonat pár pillanatra meg is állott az egyik útátjárónál az ez alkalomra használt segédőr­nek ügyetlen lámpajelzése miatt. Esteli 9 óra múlt, mikor a különvonatnak éles füttyszava jelen­tette, hogy a főherceg közeledőben van. A vár­megye küldöttsége rendbe állott. Főjegyzőnkön számtalanszor istenivé alkotni; úgy Potter e képé­nél, hol a művész célja a természetesség van visz- szaadva egy okos szemű boci képében, ha azt kérdeznők IOO philosoph és természet búvártól, ki ezek közül a legnagyobb, én hiszem, hogy 99 Potternek adná e munkáért a pálmát. Rembrandt két képét nem hagyhatom itt említés nélkül. Az egyik á hires anatómiai lecke, Tulp tanárral, midőn 6 hallgatójának előadást tart hulla felett a bonctanból. A figyelő tanítványok (mindmegannyi komoly férfiú) fejeinek iránya a néző szemét oda irányítja, hol Tulp tanár, csi­peszével a hulla izmait megragadva, ezekről be szél, A remek világítás, úgy esik az egész — so­kak előtt borzalmas — jelenetre, hogy a halott viaszsárga teste tökéletesen elveszti ijjesztő jelle­gét, s a szemlélő az itt megörökített sebész céh tagjait bátran nézhetné valamely egyházi collegium békésen tanácskozó vezetőinek. A harmadik kabinet darabja e múzeumnak, Rembrandt vallásos tárgyú festménye »Simeon a templomban.« A homályosan világított templomban áll az átszellemült agg, kezében a kis üdvözítővel s mig ajkairól az ihletett mondás elrepül »Bocsássd el uram a te szolgádat* galambősz fejére a napsu­garakból vakító glória esik. A templom hátteré­ben összesügnak a farizeusok fantastikus öltöze­tűkben ; ez utóbbi csoportott néhány szál gyertya = fénye varázsolja elő a háttérből. j A holland fővárostól egy félórányira fekszik Scheveningen az északi tenger legkiesebb tengeri fürdője. A tengerpart mellett elvonuló gáton és e mögött, a homoktengerből kiemelkedő palotaso­kivül ott voltak : Dókus Ernő orsz. gy. képviselő fényes diszmagyarban, Szánky Nándor ny. honv. tábornok díszegyenruhában, Ptámer Alajos prépost violaszinü palliumban és még igen sokan a pap­ság, a vármegye, Ujhely és a szomszéd városok notabilitásai közül. Az érkező vonatot, mely lassú tempóban haladt végig a pályaudvaron, harsogó éljen-riadalom köszöntötte. A főherceg szalon ko­csija csakugyan erősen le volt függönyözve s ezért az első éljenzés nem ismétlődött. A türelmesen várakozó közönség ekkor a főherceg szalon-kocsi­jától, mely izzó-veres lámpákkal jelezve a raktár mellett állapodott meg, némán búcsúzva távozott. Ófensége az éjét üdítő álomban töltötte s másnap korán reggel, gyönyörű napviradattal, a Magas­hegy és szomszédjainak festői szép csoportozatá- ban hoszasan gyönyörködött. — Szept, i-én min­denki korábban kelt a megszokott óránál. A város képe ünnepies díszben ragyogott. Minden házon nemzeti szinü zászló lengett. A zászló-diszben pom­pázó középületek sorából ékesen kimagaslott a vén vármegyeháza, mely hajlott kora dacára szé­pen kiöltözött magas vendégének illő fogadására. Az ormon hatméteres nemzeti zászló lengett; a cserkoszoruval ékesített erkélyen a vármegyének nagyhirü disz-zászlaja lobogott, mellette jobbról-bal- ról 4 méteres trikolorok emelték a hatást. Bent a nagyterem valóságos diszkertté volt átvarázsolva. Az ide, valamint a főispáni szobákba vezető fo­lyosók, lépcsőzet csergalyakkal, girlandokkal, drága futó- és terítő szőnyegekkel, szobrokkal és tük­rökkel voltak kiékesitve. A székház nagytermé­nek díszítésére kiváló gondot fordítottak az inté zök. Transzparent födte el a középső ablakmélye­dést, közepén a vörös-kereszt jelvénynyel, alatta a nemzeti címerrel. Jobbról s balról ébenfa pie- desztálon a király és királynénak életnagyságu gipsz-mellszobra pompázott, pálmák, fikuszok, ka­méliák, dracénák és szebbnél-szebb délszaki növé­nyek s pompás illatot lehelő virágok és rózsák kör­nyezetében. Jobbról is balról is a nagyteremnek ut­cára néző ablakai mellett díszes virágágyak húzód­tak a kisterem, illetve az I. aljegyzői szobának ajta­jáig. Ezek fölött az ajtók fölött a vármegyének nagy­szabású cimerei függtek cserkoszorutól övezve. Nagy gondot fordítottak a karzat dekorálására is, melynek párkányzatain cserlomb füzérek húzódtak végig és lent a karcsú oszlopokat körülkigyózták. Emelte a hatást az itten elhelyezett három disz záló is. A virág gruppok, szobrok, zászlók, címe­rek, tükrök, szőnyegek, cserlomb-koszorúk, pom­pás hangulatot ébresztettek a szemlélőben. Min­den a cirkálom pontosságával volt elrendezve. Hönsch Dezső kir. mérnök, a ki a díszítést tervezte és intézte — remekelt. A kisteremnek ajtaja fölött, a folyosóra néző falon ,Isten hozott!« felirat kö­szöntötte az érkező főherceget. — D. e. 3)4 10 kor indult ki a fényes küldöttség, mely főispán Öméltóságától vezetve a r. k. templom főbejárata előtt az utcán foglalt állást. A küldöttségnek fes­tői szép csoportjával szemközt, a templomba ve­zető utat szabadon hagyva, díszes hölgyközönség sorakozott. Az utcán véges-végig ember-ember há­tán, ablakoknak, erkélyeknek szőnyeg- és zászló dí­szét az ottan elhelyezkedett hölgyközönség emelte. Ezalatt három fogat ment a vasúti állomáshoz Károly-Lajos főherceg- s kíséretéért. Pontban 10 órakor robogtak e fogatok a templom elé. Az első kocsin érkezett Dókus Gyula járási főszolga­bíró, a ki főispán Öméltóságának a főherceg köze­rők jelezik, hogy e különben puszta hely nyáron a világ első társaságainak találkozási helye. A gát előtti tengerparton van a legnagyobb sürgés forgás. A borús idő miatt a szürke tenger hullámaiban csupán egy-két vállalkozó lélek dide­reg. Ilyenkor sokkal célszerűbb a fedett kashoz hasonló székek egyikéből elnézni a hu’lámok ha­ragos játékát, vagy rá ülni a kis törpe lovak egyikére s belovagolni a partot, melynek minden pontján gyermekek ásókkal felfegyverzett serege kutat tengeri lakók után. Kacérkodni az ármányos hullámokkal oly mulatság, melyért egy kis lábfürdőt is szívesen elfogadhatunk. S ha anyagot mulatságra szárazon és vizen többé nem találunk, ott a levegő mely­nek lakói a víjjongó sirályok uj látnivalót tárnak elénk. Hosszabb tengeri sétának megvan a rendes következménye, hogy az arc és ruha be lesz vonva a finom só jegecei által, melyeket a hullámok s a szél hordanak széjjel. Két három órai séta után kezdtem boldogult Lóthné alakját felvenni s ezen metamorfózis kikerülése végett tanácsosnak vél­tem a tengerpartot az ebédlő terem ablakából tisztes távolból bámulni. Úti tervem szerint több tengeri fürdőt szán­dékozván még érinteni, célszerűbbnek láttam Rotterdamba átteni a szállást. Mit írjak ez óriási kereskedő városról, mely minden izében magán hordja a kereskedő jelleget Fogalom nyerhetése végett elég lesz néhány szó­val jellemeznem, melyet naplómba írtam e város­ról : nagy forgalom, árboc erdő, petroleum és sajtbűz. Chyzer Béla. ledéséról jelentést tett. Pár pillanat múlva meg­érkezett gf. Mailáth József nek díszes fogata, me­lyen a főherceg, balján Ivánka Imre ült. Eget verő éljen-kiáltás köszöntötte a főherceget, aki gya­logsági altábornagyi egyenruhát viselt. Termete, arcvonásai élénken emlékeztetnek király-bátyja őfelségére. Egyenesen termett szép szál ember, alakjáról fenség, szemeiből szivjóság tükrözik. Szűnni nem akaró éljenzések közt, kocsija mellett állva s jobbra-balra katonásan köszöngetve várta be főhadsegédét, gr. Pejacsevics Lászlót és Sztáray Antal grófot, azután ruganyos léptekkel ha­ladt a templom főbejárata elé. A templomajtó küszöbén megállva mélyen meghajolt s megcsó­kolta a Prámer prépost által ajkához emelt ezüst­feszületet, egyszersmind jobbkezét a szenteltvíz- tartóhoz érintve, keresztet vetett magára; azután végig haladva a szorongásig megtelt templomha­jóján, hol a tűzoltóság képezett két sorjában szo­rosan záródó sorfalat, a szentélyben elfoglalta dí­szes térdeplő és karosszékből álló imahelyét. Prámer prépost kis misét mondott, három segéd­lelkésze ministrált. Ófensége ájtatosan, könyvből imádkozott s a misének az első és utolsó csenge­tés közé eső részét térdepelve hallgatta. Mise vé geztekor nagy érdeklődéssel szemlélte a főoltárnak Szent-István képét, mely Révész festőnek egyik legsikerültebb alkotása. Ezalatt a vármegyei nagy küldöttség elvonult s a székháznak főbejárati fo­lyosóján két sorjában foglalt helyet. Főispán Ömél­tósága a lépcső-feljáratnál állott. Bent a nagyterem karzatán előkelő hölgyközönség, lent a parketten a vörös kereszt egyesület választmányának hölgy­tagjai sorakoztak ékes félkörben. Pár perc múl tán, óriási éljen-kiáltástól és népáradattól kisérve megérkezett őfensége a vármegyeházára s leszál­lásnál főispán Öméltóságának hódolatteljes üdvöz­lését fogadta. Ennek végeztével, lassan haladva és a lépcsőzet díszében örömét találva, a kister­men át főispán Öméltóságától követve ennek elfo­gadó szobájába vonult s pár percnyi pihenés után következett a hatóságok és testületek küldöttsé­geinek bemutatása. — Első sorban a vármegyei bizottságnak nagy küldöttsége tisztelgett, a beteg alispán helyett Viczmándy főjegyző által vezetve, kinek szép üdvözlő beszéde igy szól: Cs. és kir. Fenség I A legszebb és legnemesebb feladatok egyike, az emberiség jövöjén munkálni. Kimagasló az érdem, ha a trónhoz közel álló férfiak veszik kezökbe az emberbaráti intézmények vezérletét. Hálára kötelezik a népeket, a nemzeteket, a melyek a szerencsétlenség percében üdvöt és segélyforrást találnak a béke emez alkotásában. Boldognak és szerencsésnek érezzük magunkat, hogy Fenséged magas látogatásával vár­megyénket is megtisztelni méltóztatott, s örömmel siettünk ősi lojalitással hálánk és odaadó hódolatun­kat Fenséged lábai elé helyezni, s egyszersmind esdeklő fohászt intézünk a mennyei gondviseléshez, hogy Fenségednek az emberiség javáért fáradozó drága életét áldásával árassza és Fenségedet, aki­nek egykoron hazánk és nemzetünk sorsa kezeibe leend helyezve, a trón és a haza javára, díszére és dicsőségére, az emberkor legvégsőbb határáig tartsa és éltesse l (Szűnni alig biró éljenzés.) Jóleső örömmel fogadta Ófensége a szívből jövő és szívhez szóló üdvözletét. Közben-közben helyeslőleg bólintgatott fejével. Mikor az éljenzés lecsendesedett, ezekkel a szavakkal fordult a szó­nokhoz : »nagyon szépen köszönöm az üdvözletét« s főjegyzőnkkel kezet szorított. Azután sokakat kitüntetett megszólításával, élénk érdeklődést ta­núsítván a közügyek iránt. A vármegyei küldött­ség távozása után a s.-a.-újhelyi kir. törvényszék, a papság, a kir. pénzügyigazgatóság, tanfelügyelő­ség és az izr. hitközség küldöttségei mutatták be hódolatukat. Rövid pihenés múltán Ófensége a vármegyeház nagytermébe vonult, hogy ottan a vöröskereszt-egyesület s.-a.-újhelyi fiókjának tisz­telgését fogadja. A választmánynak hölgytagjai a nagyterem előrészének jobb oldalán, a férfi-tagok a baloldalon, az elnökség pedig középen foglalt he­lyet ; az igy formált félkör mögött nagyszámú és igen diszes férfi közönség állott. Siri csend tá­madt, mikor a főherceg érkezését jelentették, fal- rengetc éljen-vihar zúgott, mikor a terembe lépő fenséget egy szívvel s lélekkel köszöntöttük. Am- brözy Nándorné, fiókegyesületi elnök, pompás ró­zsa-csokrot nyújtott át a választmány hódolata jelképéül, mit Ófensége nyájas szavakkal fogadott. »Nagyon szép, nagyon köszönöm« mondotta, az­után Ivánkának nyújtotta át. Majláth gf teljesítette a bemutatásokat, őfensége a bemutatottak mind­egyikével leereszkedőleg társalgóit. Jó negyed­óráig időzött a választmány körében, azután visz- szavonult elfogadó szobájába, hol főispánunk Ömél­tóságával hoszasabban társalgóit s a meglepően szép fogadtatásért köszönetét mondott. D. e. 11 órakor a fellelkesült nagy közönség örömrivalgá- sától kisérve, egy óra hosszáig tartó látogatás után búcsút vett székházunktól s kisérve a foga­tok hoszu sorától, ünnepeltetve az utcán to-;

Next

/
Oldalképek
Tartalom