Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-11-24 / 47. szám
Melléklet a „Zemplén“ 47-ik számához. Honalkotás. Megmenteni az elzülésnek indult szegény magyar gyerekeket — szép és nemes feladata ez a jövendő számára dolgozó jelennek. Megmenteni azokat, akikből később a társadalom paraszitái, a sikkasztok, zsivá- nyok és rablók szerzik újonc-seregeiket, — megmenteni ezeket a börtöntől és az akasztófától a becsületes és hasznos polgári működés számára, és növelni általuk a magyar állam, a magyar társadalom erejét, — bármely vérből, bármely nemzetségből származtak is azok eredetileg. Nagy és szép gondolat! Más népek már régen reá jöttek erre, de mi még csak most kezdünk eszmélni. Csak most kezdjük belátni, hogy a szép, drága és pompás képkeret semmit se ér, ha csak haszontalan mázolás a belső foglalatja. A tapasztalat eléggé mutatja, hogy a nemzetek politikai jogai semmit sem érnek, s politikai szabadságuk csak napfény ragyogása mellett látszó délibáb, ha maga a nemzet társadalmi élete nem erős. Ellenben, megfordítva, egy drága kép, egy valóban nagy mester alkotása mindig meg kapja aztán később a magához illő keretet, még ha eredetileg csak hitvány lécrámára volt is fölszegezve. Az erős nép mindig szabaddá lesz! A népek nagyságát nem a politikai államszervezet, hanem az illető népeknek belső társadalmi ereje, erkölcsi képessége szokta kölcsönözni. S nemde különös, hogy mig nálunk eddig mindig oly nagy gondot fordítottunk a keretre, t. i. a politikai jogokra : annak belső tartalmával nem sokat törődtünk, s csodálkoztunk aztán rajta, hogy a rongykép keretét is gyakran elkótyavetyélték tőlünk. Tagadhatatlanul örvendetes jelenség a gyermek-védőegyesületek létesítése. Tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy a magyar nemzet s a magyar állam léte nem visszafelé, hanem előre fejlődik Igaz, hogy azok, kik az ilyen újabb alkotások iránt érdeklődnek, nem mind Ázsiából jöttek be a honalapítókkal ; de azért az a mit alkotnak, a mit csinálnak, mindig a magyar nép jellegét hordja magán. Ez mutatja egyfelől azt, hogy mily nagy erkölcsi^erőnek kellett rejleni abban a parányi magban, mely elhagyott nagy ásziai birodalmából lassankint nyűgöt felé nyomult — uj hazát alkotni magának a Duna völgyébe, épp úgy, mint az angol puritánok 200 évvel ezellőtt az atlanti tengeren túl, s a kik lelki erejüknél fogva épp úgy saját ..........L........-......................... ............. '""M* az ezernyi villanylámpa a babér és pálmafák levelei között. Csendes mormogással emelkedik a vízmedence liliomleveles közepéből egy vakító ezüst vizsugár, mintha a megcsalatott Undine éledne föl a sziporkázó gyémántcseppeken élő hütelen kedvesének nászéjjelére. Elrejtett liliom - levelek közül locsogva emelkednek föl páronkint újabb és újabb szökőkutak; vérpiros szinök most már elüt a kékbe játszó vezér oszloptól, mely permetező vizgyöngyeit messzire veti el kíméletlenül a bámészkodó sokaság nyaka közé. És mégis dacára a permetező vizcseppeknek, a tömeg nem törődve az ingyen fürdővel, állhatatossággal lesi, mint változtatja váltakozva színét a sugár s mint halaványul el zöld színe, hogy a következő pillanatban ibolyaszinü játékával lepje meg a néző közönséget. A közönség ujong, a zenekarok emelvénye felől teljes erőből hallik a Marseillaise észbontó dallama, s bár merre tekint a szem, lobogó lángok milliója s százezer ajak örömkiáltása mondja, hogy a francia genius ünnepét üli ma. E végtelennek látszó lángtengerben, mely az iparcsarnoktól a Trocaderóig terjedcsak az Eiffel - torony gigási négy vas talpazata a felnyúló csip- kehálozattal áll komoran, mintegy részvétlenül a nagy vidámságban. Szikrázva hasítja a leget egy sistergő röppentyű a torony tetejéről, a vasalkotmány is kezd éledni. Alapjától kezdve felfele harapódzik mindinkább tova-tova egy lángtenger. Zöld tüzéből kísértetiesen bontakoznak ki a merész boltozatok, az egész alkotmány izzani látszik, elhomályosítva jellegüket nyomták az általuk alapított uj hazának később oly vegyes eredetű népességére, mint az első amerikai bevándorlók, az angol puritánok, a mostani Egyesült- Államokéra. Uj nemzetet, egészséges hatalmas országot csak erkölcsi erő alapíthat ! A kard segíthet neki, de nála nélkül csak rabszolgalánc lesz vasából. A magyar társadalomban éppen az utóbbi egy pár évtized alatt örömmel látjuk s észlelhetjük azon tüneményeket, melyek azt mutatják, hogy a valódi államalkotás iránti érzék már nálunk is helyes útra tért. Egymás után alakulnak oly humanisztikus célú intézmények, melyekről még a 60-as években is csak a nemesebb gondol- kozásu hazafiak sóhajtozásaiban hallottunk. Gyermekvédő- egyesület, szegény-gyermek- menedék-hely, vörös-és fehér-kereszt-egye- sület, erkölcsnemesitő-egyesület, rabsegély- zö-egyesület és annyi más nemzetmentő nemes alkotás — nálunk mind csak az utóbbi évtized szülötte. Csak az a kérdés, hogy mennyire vesz részt mindezekben az alkotásokban maga a magyar faj, melynek csakis e haza szolgálhat tovább fejlődhetése alapjául. Határozott Ítéletet e tekintetben nem akarunk mondani, de annyit máris bátran elismerhetünk, hogy ez alkotásokban e hazának nem tisztán magyar vérrel dicsekedhető fiai is minden esetre jelentékeny részt vesznek. S ez az a körülmény, mit hathatósan kell ajánlanunk e lapok t. olvasóinak figyelmébe. A haza mindég azoké a népeké lesz, kiknek legtöbb érdemük van annak megteremtésében. Törvények s alkotmányok jövőben sohasem védhetnek meg egyetlen fajt sem a fajok nagy harcában az elpusztulástól. Amely faj azt akarja, hogy fenmaradjon, annak magának kell teljesíteni a modern honalkotás nagy müvéből az oroszlánrészt. Az ezredéves keret csak úgy ér valamit, ha foglalatja is remek mestermü, s nemcsak hitvány mázolás. F. M. Fővárosi levél. (Néprajzi társaság. Budget. Kossuth honosítása.) Majdnem teljes csendben, a nélkül hogy a reklamdob működött volna, megalakult hazánkban egy társaság, mely talán a legnagyobb mértékben fogja a hazai tudományt emelni és a külföld előtt is ismertté tenni. A néprajzi társaság ez, mely köré Magyar- ország szaktudósainak szine-java egyesült, működését az etnográfiái muzeum felállításával rövid a Montmartre felöl kibukkanó holdat. E lángban égő vas oszlop felkiáltó jel a sötét égboltozatnak: ime, mire képes az ember ha francia ! Káprázat fogott el e pillanatban, mindenfelé lobogó tűz, pompába öltözött vizsugár, napsugarat szégyenitő fénykéve, s mindezen csalóka müfogás- ban ott áll nyugodtan a Respublica szobra kezében olaj- és babérággal, nappali fénybe öltöztetve a reá hulló villanysugaraktól. Hát nem ez a legcsalfább tünemény az érzéket csaló látományban ? Nem változhatik-e holnap a szent eszmék jelvénye a frigiai sapka bolondok fedőjévé, s nem repül e véle sutba a békét és munkát jelző olajág. hogy felcserélhesse az a kéz a megúnott kórót a karddal ? Ki bizonyos erről 1 Nagy vagy francia szellem munkádban, ki életre hívtad a világcsodákat pár év alatt ; de óriási nagy őrültségedben ; ki pár nap alatt egy mozdulattal eltörlöd szellemed termékeit, fegyverré kovácsolod vas bábeli tornyodat, csupán azért, hogy kielégítsed a legundokabb emberi tulajdont, a bosszút, s eltelhess újra dicsőségeddel, mely mindenkor megrontó szellemed volt. Elég a cassandrai jóslatokból, az óra ütésre úgy is eltűnt a fátyolkép, s most már sötét az egész kiállítás. Hagyjuk az aludni térő Mars-mezőt, s nézzük Párist a világvárost, mely most éled. No, de erről jobb lesz hallgatni. Chyzer Béla. idő múlva megkezdi. Együtt van e társaságban Jókai, Herman Ottó s a magyar nemzetiség többi harcosaival Teutsch, Meltzel Hugó, a szász vezérek, s sok más, kiknek neveit eddig csak politikai téren hallottuk, midőn nemzetiségük érdekeit kívánták előtérbe tolni. A tudomány egyesítette őket, hogy a közös hazának szerezzenek becsületet. Célja az egyesületnek az összes népfajok sajátságéit, hagyományait, eredetét, mondáit stb. napfényre hozni. Létrejötte egy férfiúnak köszönhető, Herman Antalnak, ki közel két éve szünetlenül fáradozott és izgatott a kül- és a szerényszámu belföldi szaksajtóban a társaság érdekében. E hó 16 án tartották meg az első ülést. József fherceg dolgozatát a cigányokról P. Tewrewk Emil olvasta fel. A becses dolgozatot a napi sajtó bőven is mertette. Második tárgy volt Török Aurél felolvasása, illetőleg dicsbeszéde az embertanról. A tudomány magasztalásáról ritkán hallható ily lelkes beszéd. Nem polemizált ő Darvinnal, mint többen állították. Török sokkal komolyabb tudós, mintsem ellenkezésbe jutna a természettudomány mai egyes tételeivel, melyek Darvintól erednek. Nem Daivinnal, hanem a tudatlansággal polemizált 5. Elmondotta az antropológia vívmányait, melyek kimutatták, hogy az ember elődje nem a majom lehetett, hanem oly lény, mely az ember és majom között állt (antropoid); Daruin is világosan mondja, hogy az embert majom-féle lény előzte meg ; az emberiség nem származhat egy, hanem több Adám- tól, azaz több típustól; nem a mai természettudomány állítja, hanem a régi tanította az ember és majmok közötti rokonságát. Már az egyház által kedvelt istenfélő Linné is két csoportba osztályozta az embereket és a ,homo sapienséről (értelmes em berek) mega >homoferus«-ról(amajmokról)beszélt. A felolvasás előtt egy nappal Török német nyelvű levelet kapott, melyben felszólították »többek nevében«, hogy ne merészelje a hallgatóságot istentelen darvinizmusra tanítani. A levél aláírása : ,Ein Sucher der Wahrheit« (az igazság keresője) jól megnevetette Török Aurélt és azokat, a kik a levelet olvasták. Mellékesen megjegyzem, hogy ő az egyedüli ember, a ki nálunk antropológiával foglalkozik*) s ezt felolvasásában ki is emelte. A harmadik felolvasó Herman Antal volt, ki a muzeum felállítását kilátásba helyezte. A képviselőház a budgetvitát megkezdte. Soha sem volt reálisabb és kedvezőbb költségvetés, mint jelenleg és mégis oly harckedvvel mennek az ellenzékek a tárgyalásba, mint ritkán ezelőtt. Nem is az a fő, hogy jó legyen a költség vetés, kevés a deficit; a fő az, hogy Tisza még él, él és a kormány élén áll. Úgy látszik, hoszu időre ez lesz az utolsó tüzpróba, melyen Tiszának keresztül kell esnie. Kiállja-e Tisza ezt is, majd a próba választja meg. Az országot a budgetvitán kívül Kossuth honosítása tartja izgalomban. Joggal elvárható, hogy ottan, hol a hazafias érzés honol a szivekben, elkövetnek mindent, hogy Kossuthot megtartsák magyar honpolgárnak. Kell hogy leomoljanak a politikai válaszfalak, mikor a nagy száműzött nevét hangoztatják majd a népgyüléseken. Mikroaz. Vármegyei ügyek. Felebbezések. A f. hó 6 án végbement vm. biz. tagválasztások ellen az elmúlt hét folyamán ismét adattak be felebbezések és pedig a megyaszói, berzéki, butkai, erdő-bényei és legyes-bényei, kér. választások ellen. Vármegyei költségvetés. A belügyminister az 1890. évre összeállitott vármegyei költségvetést 99,213 ft 84 kr., kiadással és 99,371 ft 60 kr. bevétellel állapította meg. Állategészségügy. A földmivelésügyi minister megengedte, hogy a kerületi állami állatorvosok, az illető közig, hatóság megkeresésére hatósági állatorvosi teendőket végezhessenek. Harmadik állatorvosi állomás. A vármegye közig, bizottsága f. évi szept. havi üléséből felterjesztést intézett a földmivelésügyi ministerhez, melyben ama régi bajt, hogy vármegyénkben az állategészségügyi törvény és szabályrendelet végrehajtására kellő számú állatorvosok nem állanak rendelkezésre, orvosoltatni kéri. A földm. minister a bizottságnak e felterjesztését illetékes intézkedés végett a belügyministerhez tette át, oly megjegyzéssel, hogy részéről is szükségesnek tartja azt, hogy a törvényhatóság kellő számú hatósági állatorvossal rendelkezzék. A belügyminister válasza eziránt e napokban érkezett le a vármegyére oly utasítással, hogy a vármegye az állategészégügyi szolgálat érdekeit beható megfontolás tárgyává tevén, annak eredményéhez képest egy harmadik állatorvosi állomás rendszeresítése, vagy tb. állatorvosok alkalmazása, esetleg járási orvosok igény- bevétele mellett is megfelelőleg (?) intézkedjék. *) És mi úgy hallottuk, hogy jelenlegi tanítványainak összes száma — egy. Szerk.
