Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-11-10 / 45. szám
28-án kezdi meg. Megemlítjük itt, hogy gazda- J közönségünk az idei répatermés jövedelmével általában nagyon meg van elégedve. (Lopások.) Ujhelyben egy idő óta a betöréses lopások napi renden vannak és hogy a tettesek soha lépre nem kerülnek: éber (?) rendőrségünk aluszékonyságán múlik. F. hó 3-án. a vasúthoz vezető ut mentén lévő * *Hős magyar« korcs ma ajtaját feszítették fel ismeretlen tettesek. Az okozott zajra Fridmann korcsmáros lármát csapott, mire az ipszék kártétel nélkül megugrottak. Roszab- bul járt Nytviczkey József birtokos, mert 3-áról 4-ére menő éjjel lakóháza padjáról, mintegy 50—60 ft értékű száradó fehérnémüt akasztottak el a gaz tolvajok. A legszemtelenebb zsivány mégis az volt, aki e hó 6-án estefelé az Évva-féle udvar alsó részén lakó Lefkovics nevű szabó pitvarából, addig mig felesége a szobába ment, a teknoben levő nedves ruhacsomót nyalábolta fel s avval szerencsésen tovább állott. Hol száradtak ki az ellopott ruhák, — máig nem tudatlk. A közönség köréből. — Alak s tartalomért a beküldő felelős. — Nyilvános nyugta és köszönet. A homonnai prot. templomalap javára újabban ismét a következő kegyes adományok folytak be az egyház pénztárába: Komáromy István 5 ft, A kassai ev ref. egyház 1. dr. Baloghy György 1, ifj. Mándy István 1, Lénárt András 1 forinttal. Vásárhelyi Dániel ur gyűjtő ivén : Vásárhelyi Dániel 10, Sváby István, 1, Gajdos István 2, Csontos Kálmán 1, Gulovics Cyrill 1, Urbán István 1, Bodnár Jenő 1, Bodnár Gyula 1, Vankovics István 50 kr, Rosztóczy N, I ít, Rojtsek László 1, Naményi István 1, Kormány László 3, Marasca István 1 ft. Legeza István ur gyüjtóivén : Legeza István 2, Felföldy Gyula 2, Stadler N. 1, Snis- csák Sándor 1, Frölich Gyula 1, Szóráth János IO, Bucsinszky Lajos 5, Csuha Mihály 5, Szabó Győző 1, Kiss Ferenc 1, Pribék József 2, Deák Bertalan 1, Virág József 1, Szabó Endre 1, Kö- röskényi Béla 5, Jászay Mihály 2, Szűcs István I, Pálffy Gyula 1, Mahnyik Andor i, Rozgonyi N. 1, Malatinszky László 1, Szabó István 1, Bika Mihály 1, Záborszky N. 20 kr., Kövér Péter 1, Szemere Gyula 2, Tavorik Kálmán 2, Szemere Geiza 1, Menyhért István 5, Hutka József 5 fttal. Összesen 98 ft 70 kr. Fogadják a kegyes szivü gyűjtő és adakozó urak egyházunk legszívesebb köszönetét. Homonpa, 1889. okt. 24. Tisztelettel Mándy István. pénztárnok. TANTtJG-YI ROVAT. Városunk népiskolái. (Folyt.) Hogy a terem világos és könnyen szellőzhető legyen, nélkülözhetetlen követelmény. Igen nagy hiba, hogy ablakaink nem elegendő magasak és apró táblákból állanak ; több helyen pedig már oly rozogák, hogy a mellettük ülő gyermekek a légvonat káros hatásainak vannak kitéve. A mily rósz alakú az a terem, melynek egyoldalán vannak ajtó és ablakok, oly rósz az is, melyen 3 oldalról tódul be a világosság; függönyök pedig itt úgy, mint legtöbb helyt, nem mérsékelik a nap éles sugarait. Hiba az is, hogy termeink csak ablaknyitás által szellőztethetök, pedig állandó szellőztető készülékekről igen jó volna gondoskodniok az iskola- fentartóknak, annyival is inkább, mivel ilyenek jutányos áron kaphatók. Sőt már az is jó volna, ha a felső ablakszárnyak alulról fölfelé volnának nyithatók és megtámaszthatók. Nem tartom jelentéktelennek azt sem, hogy hová nyílik a terem ajtaja. Célszerűen épített is kólában mindenesetre tágas és zárt folyosóra; de nálunk egy-két épületet kivéve bizony csak kis pitvarba, vagy a nyílt udvarra. Hogy hány meg- hülési esetnek képezi ez okát, csak áz isten tudná megmondani. Mert hiábavaló a nagy őrizet és figyelmeztetés a tanító részéről! A szobának meleg, páratelt levegőjéből a tél metsző hidegére való átmenetet a zárt és nem fütött folyosónak kell eszközölnie. És ha ilyen folyosó nincs, sokszor a legnagyobb elővigyázat sem használ. A gyermek nem igen ügyel a maga egészségére és szülei bánatára. És ezzel az isk, berendezés egyik leglényegesebbjéhez, a padokhoz értem. Hogy a hosszabb iskoláztatás a testi szer vezetre kisebb-nagyobb, de mindenesetre káros hatással van, bebizonyult tény. E káros hatásnak két alapoka : a rósz levegő és az ülés. Az első- nak hatását mérsékelheti az elegendő nagy terem és az állandó szellőztetés ; a másikat a célszerűen szerkesztett, jó pad. Hogy az elsőre nézve nem felelnek meg a követelményeknek iskoláink, imént mutattam ki; de fájdalom I a másikra vonatkozólag sem mondhatok jobbat. Padjaink mind régi szerkezetűek ; distanciáik igen nagyok ; arra vannak számítva, hogy a tanulók kényelmesen állhassanak bennök, holott legtöbb idejűket üléssel és nem állással töltik el. Kiváló tudósok padjaink ezen rósz szerkezetének tulajdonítják az isk. betegségek legjelentékenyebb részét. De elvetendők azok pedagógiai szempontokból is, amennyiben nem engedik meg a tanulóknak, hogy testük erőltetett tartása miatt kitartó figyelemmel csünghessenek tanítójuk szaván. Hosszúságúk is számtalan kellemetlenségnek a kutforrása. A hoszas ülés okozta károkat a játszás és tornázás van hivatva ellensúlyozni. A játék és tornának egészségi és pedagógiai nagy jelentőségét legszebben és legjobban a görögök méltatták, kik akkor és addig élték fénykorukat, midőn ifjaik és véneik egyaránt versenyeztek egymással a palaestrák és gimnáziumok porondjain, A világuralomra törő rómaiak a játékot és tornát eszményiségéből kivetköztetve, már csak gyakorlati célokra, főként légióik előképzésére használták fel. A mai államok közül Németország és Svájc az, a mely kisebb államainak, illetőleg kantonainak iskolaügyeik rendezésében a legnagyobb autonómiát engedte ugyan, de a tornát, mint a védőképesség fokozásának kitűnő eszközét egyaránt kötelezővé tette. A régi görögökhöz mégis legközelebb állanak az angolok, kik sohasem sajnálták a költséget nyilvános és nagyterje delmü játékterek fentartásától. Vagy két évvel ezelőtt pedig Franciaországban alakult meg Bert- helot, volt közokt. minister elnöklete alatt a testi nevelés 7iemzeti szövetkezete, melynek fő célja, hogy a tanintézetekbe a módszeres tornagyakorlatok mellé a szabad játékok és aktiv szórakozások is bevitessenek. A tornázás népisk. törvényünkben minden oktatási intézet számára kötelezővé van téve. De kérdem : hol tanittatik az rendszeresen ? Városunkban csak egy elemi iskolát tudok, melynek terjedelmes udvarán némi tornaeszköz fel van állítva ; a többinél ilyen nincs. Nagyon sajnos az is, hogy iskoláink fentar- tói jó játszóterekről sem gondolkoztak. Udvarainkon esős idő után jó darabig nem futkározhatnak tanítványaink a nélkül, hogy magukat az össze- sározás kellemetlenséginek ki ne tegyék. Nem kerülne sokba, ha azok némileg planirozva, apró kavicscsal, vagy agyag- és homokkeverékkel be- borittatnának.*) Sőt már az is elegendő volna, ha az utca felöl való bejárók rendesen kiköveztetné- nek és a lefolyó viz számára rendes árkocskák készíttetnének, mert méltán megütődhetik minden ember azon, hogy a város bármely rendesebb há- zába tisztábban léphet, mint némely iskolájába. Végül még egy sajnos dologról kell megemlékeznem és ez : hogy egyetlen iskolánk udvarán sincs kút.*) Aki ösmeri városunk viszonyait, tudhatja hogy mily vizszükében vagyunk, a minek óriási hátrányait vajmi gyakran kell tapasztalnunk. De annál inkább tapasztalhatók azok egy oly népes háznál, mint a milyen az iskola A nagyszámú gyermeksereg megkívánja azt, hogy fris vize legyen; mert ha ezzel nem rendelkezik, úgy békétlenke- dik, vagy a szomszédokhoz megy alkalmatlankodni, kik ezt éppen nem látják szívesen. Sokszor orrvérzés, vagy más bajnál szükséges a viz; de székséges az turendőri szempontból is. Most pedig szemlémet befejezhetném, ha orsz. tanügyi állapotainknak egy kiváló sötét pontjára, a népoktatás szolgálatában állók csekély fizetésére, nem volnék még kényszerítve utalni azon okból, mivel városunk e tekintetben kivételt nem képez. Hogy a szellemi munkával foglalkozók kö zül talán a tanítók részesülnek a legmostohább bánásmódban, országos panasz tárgya. Pedig az ő feladatuk nagy és nemes is, mert az ő kezükbe van letéve az ifjabb nemzedék sorsa, a nemzet jövője. A tudományoknak alapköveit nagy fáradsággal sokszor óriási türelemmel ők rakják le ; az utat az elöhaladásra ők törik meg. Méltók tehát illő bérükre ! És mégis : azok, kiknek munkájuk nyugodt, higgadt végzésére okvetlenül szükséges, hogy a gyermeksereg közé lépésükkor napi gondjaikat letegyék, hogy családjuk jövője ne aggaszsza őket; és általában szükséges, hogy az élet terhei ne nehezüljenek sziveikre ; azok kiknek tulajdonképen hálára, elismerésre kellene számitaniok, - azok vannak a legtöbb esetben mellőzéseknek és nélkülözéseknek kitéve. A tanító előléptetésre nem számíthat; a pálya előtte el van zárva I Pedig ez volna, a mi életének kedvet, reményeinek tápot adhat és a mi őt önmivelésére, nagyobb szorgalom kifejtésére, leginkább serkenthetné 1 Anyagilag sincs úgy ellátva, hogy családjának a mát és holnapot könnyen biztosítsa ; gazdálkodás és mellékkereset után kell néznie, hogy ezt elérhesse. Fizetés javításra, ötödéves pótlékra a fel. tanító ne számítson ; örüljön, ha fizetése legalább utólagosan pontosan kijár. A falusi tanitó az utolsó parasztembert is megsüve- gelje. ha fizetéséhez akar jutni ! Ezek miatt lesz a tanitó háza sokszor az ínség tanyája ; ezek miatt nincs, mert nem is lehet tekintélye, hacsak magánvagyonnal, vagy talán jelesebb képzettséggel nem rendelkezhetik ; ezek *) Az angoloknál a verseny- és játékterek homok- és szénkeverékkel vannak beborítva. A szén rugékonyságot kölcsönöz a talajnak. •) Erről úgy látszik, a közegészségi felügyelőnek sincs tudomása ! Szerit. miatt kerülik az intelligensebb és műveltebb ifjak e valóban rögös és tövises pályát. De mit beszéljek e sokszor elmondott, igazán sajnálatos dolgokról ? Nézzük meg inkább, mint dijaztatnak a mi felekezeti tanítóink 1 A haladópárti izraelitáknál elég tisztességesen, nemcsak azért, mivel a tekintélyes és áldozat- készségben alig felülmúlható felekezet gyermekeiről mindenek közt legjobban akar és tud is gon doskodni, hanem azért is, mivel volt egy nemes szivü mecénása, kinek alapítványa lehetővé tette tanítóinak tisztességes díjazását. A kér. felekezetiek közül csak egynek fizetése biztosítja a nyugalmasabb, állásának megfelelőbb életmódot, mig a többiek oly díjazásban sem részesülnek, mint a milyet az állam legalsóbb hivatalnokainak biztosit. E tekintetben igazán ínségesek az állapotok 1 Még nem is oly régen az egyik felekezet másodtanitói a középkorban dívott szokás szerint nyerték fizetésük egy részét; egy másik lelekezetbeli rendes tanitó 370 ft mellett lakásul két alacsony, egészségtelen szobát kap fáradsága jutalmául s i. t. íme, a konzekvenciák levonhatók 1 —e -I. (Vége köv.) Párisi levél. Páris, november r. Hiába ilyen a tárcaíró sorsa 1 Mint olyan, kinek e lapok tárcaírói szerepén a búcsúztatás jutott osztályrészül, már mind szépen átgondoltam a kiállítási bezáró ünnepségnek lefolyását. Képzeletemben láttam a Mindenszentek előestéjének obiigát komor arculatát. Sárguló levél, hulló lomb, borús idő, permetező eső. . . A »tornyon' a lobogó a szélcsendben csüggedten függött alá, mint a félárbócra eresztett gyászlobogó ; félve közeledtem a szokásos bejárathoz ; a jegyszedő örökké vig mosolyu arcát baljóslatú komolyság lepte el. Benn a kiállítás területén az egykor tolongó, hullámzó, vigadó tömeg komoly méltósággal járt-kelt, mint a temetésre gyülekező gyászoló közönség. Az Eiffel ágyúja tompán dördült el, utolszor jelezve a csarnokok bezárását s ez ismert hang, mely máskor figyelmünket fel sem költötte, ma úgy hangzott, mint a koporsóra hulló első rög stb. stb. . . s ilyen tónusban ad infinitum, mint a hogyan azt a szokás és hírlapírói kötelesség magával hozza. De krak ! . . . s mint e szépen átgondolt dolog, dugába dőlt a ministertanács legújabb határozatára. Tehát november hat. Az újabb dispozi- ciónak külömben sok jó oldala van ; a tudat, hogy a kiállítás tartama hat nappal megnyúlt, mindenféle örömet okozott s a kiállítás közelgő bezárásának hamisítatlan barometruma, a tikét ára is, újra felszökött. A tiket-áruló »camelot«, ki tegnap este még siránkozó hangon ajánlgatta jegyeit 25 fityingért, ma már büszkén ropogtatja a hat- vanat s a tudat, hogy már elveszettnek hitt jegyein túlad, uj reményeket költ benne. A nPonte de l Almái-n a fiatalja csörtet, vágtat a robogó kocsik között, felkapaszkopik a zsúfolásig telt om nibuszokra s úgy kínálja jegyeit. A higgadtabb öregek s a nők a trotoáron járó-kelőket ostromolják s az ostor pattogás, kocsi dübörgés, omnibusz kürtölés zsibbaját tulharsogja az »Achetez vos tikét s ! Qui vent ses tikets ? Prencz vos tikets ! On n' entre pas sans tikét.* Túlesett végre Páris az annyira rettegett ^kiállítási perióduson 1 Ha sok főfájást okozott azoknak, kik az ország sorsát intézik, nem kevesebb irtózattal gondo't rá az a jámbor halandó, kit élete mindennapi egyformaságában azzal bízott meg a sors, hogy egy zsinórrántással éjjelenkint megnyissa előttünk csendes otthonunk kapuját. A jámbor házmester két hó óta borzalommal tapasztalja a ház falán a plakát-réteg vastagodását s végre azzal a szent tudattal fohászkodik a lekaparáshoz, hogy ettől a sors pár évre megmenti. A tarka farsangi szint öltött Páris visszanyeri rendes arculatát, az alkalmi plakát ragasztó gamin visszatér rendes napi munkájához -7- ha van; ha nincs, úgy is jól van, ha fázik, .nevet azon kit bundája véd a hideg ellen, ha éhes a kirakatokban gyönyörködik s éjjelre! ? Elmegy oda a hol éjjel van a nappal a » Halles5 környékére. Egy egy elhullott gyümölcs csillapítja éhségét s holmi csekély munkáért odadobott uj reményt költ benne a holnap iránt, melynek hajnali derengő világossága a Szajna partján találja mély álomba merülve. Némelyik plakátragasztó művészetének hatását csak ufólag keserüli meg. A rőf egyik békés kezelője a tudatban, hogy a választásban fiatal kora miatt, mint szavazó részt nem vehet, honpolgári kötelességének tudatában szintén felcsapott plakát ragasztónak: a rőföt harcias meszelővei s lajtorjával cserélve fel. E művészetnek teljes odaadással élt, ihletségében semmi falat sem talált magasnak s céltáblája különösen a mások által megkímélt helyek voltak, Egy ilyen háznál éppen azzal volt elfoglalva, hogy a bemázolt kapura ráragaszsza tarka papírjait a midőn ebben a kirohanó házmester megakadályozta. A
