Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-11-10 / 45. szám
heves párbeszédre összecsődült publikum terme- | szetesen a házmester ellen foglalt állást s e pro- | tekció tudatában hősünk egy hirtelen mozdulattal bemázolva a mitsem sejtő házmester arcát, azt egy nagy plakáttal agyonragasztotta. E hősies ténykedésért a a „ Coreccionelle« elé került, hol a szigorú biró hat napi fogházra ítélte, alkalmat adva neki a felett gondolkozni, hogy egy házmester arca mégsem »monument public«! A nagy-boulewardok uj világítása, a végnélküli villámlámpa-sor eszembe juttatja a már a mesék országában élő íagygyugyergya poézisét elmaradhatatlan társával, a koppantóval. Valahányszor nagyot hunyorit a lámpasor s újra ki- gyul, sziporka eső hull alá a magasan függő gömbből s az izzó széndarab sisteregve alszik el a nedves burkolaton. Ha már elérte a villámvi- lágitás tökéletességének e magas fokát, lehetett volna melléje valami villámos koppantót is alkalmazni, mely időnként lecsipdesné a roszu' égő mécset. A színházak történetében — azt mondták akik azt igen jól értik, a villámvilágitás uj korszakot fog alkotni. Nos ez bekövetkezett, csakhogy neui olyan a minőt vártak. Csak nem régiben történt, hogy a Palais de P Industrie-ben. a Holmes óda első elvadásán éppen a sajtó részére rezervált helyen, fejünk felett tüzet fogott a villámos csillár szövetdiszitése a roszul izolált veze- ■ téktől s a közönség rémülve szemlélte a lehulló izzó bojtokat; de hátha még tüzet fog az egész palota mennyezetét képező nagy vászon lepel s e hőség folytán a pattogó üveg födélzet nyakába hull a húszezer főnyi közönségnek. Én többre becsülöm s jobban szeretem a libegő-lobogó gázlángot a maga halvány fényével, mely annyira összhangzatban van az előttem pattogó kandalló barátságos fényével, melegével. Olyan esetek, mint a newyorki, a hol a villámos huzalok közzé zuhant munkás pár ezer ember lá- tára szenesedik el, irtózatos alakban mutatva be a villámos kivégzés borzalmait; vagy mint a párisi Éden-színház szerencsétlen alkalmazottjáé, ki egy ballépés folytán, hogy magát a lezuhanástól megmentse, a villámos sodronyt kapja meg kezével, csak azért, hogy az esés általi halált a villám általi halállal cserélje fel: semmiképpen sem növelik a villámvilágitás iránti bizalmat. így megvalósul a megjósolt uj éra, csakhogy nem az a mit vártak; a művész a színpadon el szigetelő ruhát fog viselni, a balerina kezét lábát selyemzsákba fodja dugni, nehogy egy piruette hevében a villamos vezetékhez érjen s az anyaszi- nésznő a legnagyobb páthosszal fogja deklamálni leányának: »Virginia, el ne feledd elszigetelő kez- tyüidet« ’ A színház eszembe juttatja, hogy Párist e percben két nagy színházi kérdés foglalkoztatja. A hármas szövetség, császártalálkozás, Crispi beszéde, mind eltörpülő csekélység a Coquelin-kéx- déshez képest. Nem lehet lapot kézbe venni, mely hasábokon keresztül ezzel ne foglalkoznék. Arról van szó, hogy Coquelin előtt a Theatre Francais kapuja újra megnyittassék, melyet pár év előtt, midőn világhódító kőrútjára indult, maga után olyan nagy zajjal becsapott. Vagy megunta a sok kalandozást, vagy pedig részt akar venni ő is a dicsőségben, melyet a kiállítás többé kevésbé nagy névre hozott. Tény, hogy Fránciaország első mü- intézetének közönsége valaminek hiányát érzi s talán a véletlen játéka, vagy az intrika által felköltött figyelem az a mi Coquelin-ben akarja felfedezni ezt a hiányzó valamit. A kérdést csak valamelyik szuverén döntheti el s ez esetben ez a szuverén maga a nagy közönség. A Coquelin-kérdéssel párhuzamos mederbe, halad a Mikddó hires társszerzőinek esete, csak hogy itt a viszony forditott, mert a jelszó ugyanaz mint a közel múltban a Wagner Lamoureau kérdésnél : »mindent csak nem a Mikádót.« Az Eden- szinház »Excelsior«-jának díszleteit s viszont a színház látogató közönség türelmét már nagyon megviselte a hat hónapos ismétlés s mindkettőt megmentendő az igazgatóság a Mikádót újra színre akarja hozni. Csakhogy az egykori és mostani viszonyok között nagy külömbséget tesz egy nem várt incidens. A londoni Savoye-theater-ben két év előtt nagy sikert aratott Gilbert és Sullivan „Rudigorreicimü operetteje. Tudvalevő dolog, hogy a londoni müveit osztály ,Parlez-vous* ? gunycimmel mulat a francián. A Rudigorre egy dala, melyet minden kintorna játszott s minden utcagyerek énekelt Londonban e banális refrénnel végződő versben kigunyolta a francia haditengerészetet. Az eset annak idején kellemetlen benyomást keltett, de a párisi sajtó részben mert közvetlenül a kiállítás előtt állott, s részben mert a tromfra alkalmasabb időt várt, agyonhallgatta a dolgot. Ez alkalmas időpontot a sajtó a Mi- kádó felelevenítésével elérkezettnek látta ; a meg fújt riadó általános visszhangra talált, mely ha az Éden-Jerikó falait ha nem is dönti romba, mindenesetre megrázkódtatja. Sulliván — Gilbert savanyú élceért pedig az ,Éden‘ fogja a keserű levet meginni. Múlt hó hetedikén tizenkilenc éve múlt, hogy Gambetta a poroszok által körülzárt Párist léghajón elhagyta. Az önvédelmi kormány Gambetta belügyministert Toursba küldte, ki a mondott nap I délelőttjén titkárja Spuller s Trichet léghajós kíséretében az »Armand-Barbes«-en Montmartre-ról szállott fel. A léghajót a gyenge szél Saint-Denis irányába hajtotta s alig haladt el az első porosz előőrs felett már is sortüzzel fogadták. A léghajó az alig hatszáz méternyi magasság dacára, szerencsésen kiállotta az első támadást s sem a puska lövések sem az ágyuk nem tettek kárt a léghajóban. Az ut azonban nem folyt simán; Saint- Maximim mellett közvetetlen egy német csapat közelében esni kezdett a léghajó, s csak Trichet ügyességének köszönhető, hogy az utasok az ellen kezébe nem kerültek. Az utánok lövöldöző ellenség egy golyója ez alkalommal Gambetta kezét horzsolta; nagyobb bajt okozott azonban, hogy a golyó a gömböt kilyukasztotta A támadt nyíláson a gáz gyorsan illant el s a léghajó sülyedni kezdett : az utasok minden nélkülözhetőt kidobtak a kosárból s csak igy sikerült az ellenségen keresztül haladni. A léghajó Epineuse mellett az erdőben egy nagy tölgyfán akadt fel, honnan az elösiető jó barátok segítségével Gambetta először érintette a földet. A tölgyet a nép elnevezte a »Gambetta tölgyének« s évekig fennállott, mig az erdő royalista érzelmű tulajdonosa azt ki nem vágatta. A három francia hazafi kocsin menekült a mutatkozni kezdő porosz lovasok elöl, mig egy kis községben Tricot-ban a francia hatóság kémeknek nézve őket le nem tartóztatta. Itt Gambetta kénytelen volt kilétét megmondani s igy megszabadulva még aznap elérte Amienst. A következő napot Ronen-ban az éjszakát Mans ban töltöttek s a viszontagságos utazás harmadnapján szerencsésen megérkeztek küldetésök helyére To- ursba, hol Gambetta azonnal hozzáfogott nagy' feladatához, melynek oly nevezetes szerep jutott Fránciaország történetében. Ez évforduló alkalmából leplezték le Spuller külügyminister jelenlétében Epineuse-ben a Gam | betta földreszállásának emlékére emelt oszlopot. Az „Armand-Barbes« melyet annak idején az epi- neusi erdő sűrűjében rejtettek el, ma a francia léghajó-gyűjteménynek piétással őrzött darabja. Ki hitte volna, hogy a »fontaines lumineus« a kiállításnak ez egyik nagy atrakciója, melyet nagyszerűségéért annyiszor és annyian megénekeltek, még váló pörre is szolgáltasson okot. E mindenesetre nevezetes, de éppen olyan szomorú felfedezést egy jóravaló vidéki pár tette, kik a már nagyon is vége felé közeledő kiállítás meglátogatására kéjvonaton jöttek Párisba. Az egész nap természetesen a kiállításnak lett szentelve; az Esplande-tól a Mars mezőig sa Troká- dérától fel a »torony« tetejéig mindent megtekintettek. Az est a «fontaines lumineus«-nek lett szánva s a derék citoyen egy városbelié tanácsával élve jól beborozott előzőleg, hogy a ragyogó színeket annál tündöklőbbeknek lássa. Az elfogyasztott bor hatása alatt emberünk, még milőtt a kutak játszani kezdtek volna, már százféle szint látott. Végre fellövelt a várva várt első vizsugár . —. Jaj mily gyönyörű vörös szin ! — Nem vörös az, hanem zöld 1 — Mondom neked feleség, hogy vörös! — De bizony zöld az. — Vörös! — Csak azért is zöld 1 — De már ez sok 1 Hisz a vak is látja, hogy i vörös. Nem! Csak azért sem . . .« Csitt, csatt! . . . Pif, paf! . . . Többet aztán se láttak, se hallottak. Min den argumentumnál szebben szólott az ököl. Egy békés természetű rendőr végre megsokalta a dolgot, s közbe lépett békítőnek, de szerencsétlenségére, mert a felbőszült házaspár szegény fejének esett s rajta töltötte boszuját. Az est a fontainok helyett egy roszul világított rendőr-szobában telt el. Másnap a szigorú rendőrtisztviselő a férjet tizenötnapi feleségét hat napi elzárásra ítélte. De most jön a java, örök igazságául annak, hogy a szerencsétlenség soha sem jár egyedül. Mire a büntetést leülik a térti jegy érvénye is megszűnik ! A közös szerencsétlenség talán ki fogja békiteni őket, a mikor elmondhatják: Láttunk »fontaines lumineus*-t csakhogy nem volt köszönet benne ! Paty Kárius. Szerlsesztőaégri posta. K. A -nak. Helyben. Besoroztuk. I.-nek. S.-Patak. .Fantáziájának faragványá'-vai nem ijesztjük meg azt a szép leányt. P. A. urnák. K.-Helmecz. Felhasználjuk. Felelős szerkesztő: HORVÁTH JÓZSEF. Főmunkatárs: DONOÓ 3Y. 3ÉZA. Kiadótulajdonos: ÖZV. BORUTH ELEMÉRNÉ. 8913. sz. A m. kir. pénzügyigazgatbságtól. III. 1889. Állami italmérési adók, esetleg a kizárólagos ital mérési jogosultság kibérlése iránti Árverés. A s.-a.-ujbelyi m. kir. pénzügyigazgatóság közhitré teszi, miszerint 1888-ik évi XXXV. t. ez. értelmében, az alant nevezett községek területén, az Italmérési adó beszedési Joga. esetleg a kizárólagos italmérési jogosultság 1890-ik évre feltétlen hatály- lyal 1891—92-ik évekre, a kölcsönös felmondás fentartásával, nyilvános árverés utján bérbeadatik. Riese kikiáltási ár 1081 ft 50 kr. Pálfölde » 523 ft — kr. Páczin 982 ft 50 kr. Nagy-Rozvágy 872 ft — kr. Rád » 501 ft — kr. Szomotór » 597 ft — kr. Szentes » 1076 ft 50 kr. Battyán 1353 ft — kr. Bacska 958 ft — kr. Lelesz Pólyán 885 ft — kr. Leányvár Sói ft — kr. Zétény 5> 588 ft 60 kr. Bodrog-Szerdahely > 715 ft 50 kr. Az i-ső árverés nov. 20., a 2-ik nov. 21-én d. u. 2 órakor, a 3ik árverés nov. 22 . d. e. 8 órakor mindezen községekre nézve a p. ü. igazgatóság hivatalos helyiségében fog az árverés megtartatni, folyó évi 72427. számú p. ü. miniszteri körrendelet értelmében, a mely községben az italmérési adó biztosítva nincs, ottan ital - mérési engedély nem adható. Részletes feltételek a m. kir. pénzügyigaz- gatóságnál a m. kir. pénzügyőri biztosoknál be- tekinthetök. írásbeli ajánlatok is elfogadtatnak, melyek 50 kros bélyeggel s a kikiáltási ár io°/0-val, mint bánatpénzzel ellátva, legkésőbb az árverési napon a szóbeli árverés megkezdése előtt, az árverés megtartásával megbízott tisztviselőhöz benyújtandók. írásbeli ajánlatok akár csak egy, akár több községre csoportosítva is elfogadtatnak. Az árverelni óhajtó községek bánatpénz letételére nem kötelezvék. S.-a.-Ujhely, 1889. október hó 31. napján. M. kir. pénzügyigazgatóság. lftohokay K. Tk. 2067/1889. sz. Árverési hirdetményi kivonat. A homonnai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Spira Simon végrehajtatónak Marczinos Janos végrehajtást szenvedő elleni 20 írt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a s.-a.-ujhel) i kir. törvényszék (a homonnai kir. jbiróság) területén levő, Koha- nócz községe és határában fekvő, a kohanóczi 6. sz. tjkvben A. I. x—25. sorszám alatt foglalt l/i urb. kültelekre, valamint a kohanóczi 63. sz. tjkvben A. I. 7. hr. sz. alatt foglalt belsőségre az árverést 312 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fentebb megjelölt ingatlanok az 1889. évi november lló 30-ik napján d. e. 9 órakor Koha- nócz községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának TO°/0-át, vagyis 28 forint 80 krajezárt és 2 forint 40 krajezárt készpénzben, vagy az 1881, évi LX. törvényczikk 42. §-4ban jelzett árfolyammal számított és az 1881-ik évi nov. hó i-én 3333. szám alatt kelt igazságügyminiszter rendelet 8-ik §-ában kijelölt ovadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Homonnán, a kir. járásbíróság mint tklcvi hatósági nál, 1889. évi julius hó 30-ik napján. Láczay. kir. aljbiró. ÍCgyjó nevelésű ifjú, ki legalább 2 gimn. vagy reál osztályt végzett, Tokajban lévő vasüzletembe gyakornokul azonnal felvétetik. Kicsinkó Antal, vaskereskedő. Értesítés. Van szerencsém a n. é. közönség b. tudomására hozni, hogy a Széchényi-tér és Ma- lom-utcza sarkán lévő kávéházamat teljesen újból rendeztem be, és azt ma vasárnap f. hó 10-én Mányi Lajos zenekara közreműködése mellett ünnepélyesen megnyitom. Kitűnő meleg- és hideg italokról úgy ma, mint ezután gondoskodva lesz. Számos látogatást kerve maradtam kiváló tisztelettel Friedmann Róza-
