Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-11-03 / 44. szám
érdemkereszt tulajdonosa, Bács-Bodrog vármegyébe elszármazott földink, s ottan kedvelt járásorvos, e napokban ünnepelte Kulán, szükebb családi körben boldog házasságának 25 ik évfordulóját. »Nem lehet ez alkalommal meg nem emlékeznünk» — irja a Telecska — »ama nagy érdemekről, melyeket az általánosan tisztelt és szeretett jubiláns közel 33 éves orvosi működése alatt gyakran önnönmagának feláldozásával szerzett. Szegény vagy gazdag egyenlő módon részesült mély és alapos orvosi tudományának jó tétemé- nyében« . . . »Szivünk legtisztább érzelmeivel kívánjuk, hogy a Mindenható . . . embertársai örömére, üdvére és családja boldogitására még nagyon soká éltesse.® A Telecska jó kivánatához bizonyára Zemplénből is sokan egész szivvel csatlakoznak. — Faragó Lipótnak I. oszt. ministeri főmérnökké történt kineveztetése következtén, az : Ujhelyben székelő V ik kér. kultúrmérnöki hiva- j tál vezetése a földmivelési minister által Buday j Zádor, kir. főmérnökre bízatott. (A kegyelet) szivünk legszebb és leggyön- j gédebb érzelmeinek egyike. E kegyeletnek szén- | telt nap a halottak napja. Borongó fájdalom zsib- j basztja érzékeinket, metsző kin és fajó keserv vo- \ nul át szivünkön, ha a múlandóságnak gyászos j helyét, a temetőt, halottak estéjén meglátogatjuk, j Van ott valami a levegőben, ami a legvigabb ke- I délyt is szomorúsággal tölti el. A fák levelei mu | andóságról susognak, az esti szellő halkan sóhajtja ■ ! ember — gondolj a halálra ! Szomorú kép! Látni j azt a sok könyezö arcot. Mindenik egy-egy ked- j vesét siratja. Ott a fájdalomdult arcú anya, aki 1 csak nem régen vesztette el egyetlen gyermekét. Ott az árva fiúcska, kinek egyedüli gyámolitója, apja, fekszik a hant alatt, melyre a szegény árva ráborulva elzokogja baját annak, aki őt a sírban is meghallja, zokogását megérti. Mindenütt kin, mindenütt köny, nehéz sóhaj, bánat. — El ti ko- 1 mór képek ! Jövel biztató reménység 1 Ha ked- : veséinknek, szeretteinknek sírját könyeinkkel áztat- juk, jusson egyszersmind eszünkbe az is, hogy | fájdalomnak megnyugvás a gyógyító írja. Szívlel j jük meg, a mit a kőltő oly szépen mond : »Buzgón leomlom színed előtt — Dicsó' ! Majdan, ha lelkem záraiból kikéi S hozzád közelb járulhat, akkor Ami után eped, ott eléri — —* * Tegnapelőtt már délután sűrűn látogatták Ujhelyben a r. kath. és ev. ref. egyházak sirkertjeit. A ; sirhantokat szépen rendbehozták, koszorúkkal gyertyákkal és mécsesekkel felékesitették. Amint esteledni kezdett, az egész temető fényáradatban | úszott. Es mint a gyertyák és mécsesek fénye : felhatott a magasba a szivek zokogása, az ajkak j imádkozása. Késő este volt, mikor a temetők 1 csendje és nyugodalma helyreállt. Elet és halál ura — adj a megholtaknak örök nyugalmat, az élőknek vigasztalást 1 (A zemplénvármegyei orvos gyógyszerész egyesület) ismeretterjesztő népszerű előadásai al- 1 kalmasint nem sokára ismét megkezdődnek. Az 1 egyesület utolsó közgyűlésében, miután az elnök j Chyzer Kornél dr. kijelentette, hogy más irányú j irodalmi elfoglaltságánál fogva e télen az ismeret- i terjesztő esték rendezésében részt nem vehet: titkárát Hornyay Béla dr.-t bízta meg, hogy azok rendezéséről, a rendezéshez megkivántató és egészen hiányzó pénz beszerzéséről gondoskodjék. Ez alkalommal nagy örömmel és hálás köszönettel vette az egyesület tudomásul, hogy tiszteletbeli tagja, gf. Széchényi Kálmán, méltányolván az egyeleg kifejezést. A költő4) bánatos özvegyéhez ama megemlékezésre vonatkozólag igy ir Szana Tamás:1) »B. e. férje felől Komócsy József emlékezett meg a Petőfi Társaságban ; ö azonban, igen jó szónok lévén, beszédeit nem szokta előre elkészíteni. Mindig rögtönöz, de talpraesetten. Ilyen beszédet mondott Boruth Elemér felett is. A lapok ez okból annak idején nem közölhették, csak is annyi lehetett felőle az ülésről szóló tudósításokban. a mennyit a jegyzőkönyv is megőriz, hogy t. i. „a társaságot ért veszteséget bejelenti Komócsy József elnök, meleg szavakban ecsetelvén az elhunyt érdemeit, s külön is rámutatva a Társaság körében kifejtett tevékenységére». Ennyi az egész ... — Boruth már az irodalomtörténeté ; emlékezetének megújítása pedig különösen Zemp- lén-vármegyéé, a hol született, élt, munkálkodott, örvendett, szenvedett — és a béke hantja alatt pihen. Korán költözött el; de az élet idejének hosszúságát nem az évek számítják; hanem a mennyit az ember fáradt és a mit szenvedett alattuk. Ha a mulóértékü dolgok mellett költőnk »földfeletti szépeket is álmodott,,, egyik legforróbb óhaja szerény felolvasásomnak, hogy a m. t. hallgatóság azokat az élet örömei és viharai közt — költeményeiből — egyaránt megértse ! Ez a költő jutalma. 1) Özvegye nyilatkozata szerint B. E. szabadkőműves volt. V. ö. Zemplén. 1887. 52. sz. Viski K. Bálint cikkét: »Tagja volt egy testvéri szövetkezetnek Ujhelyben, melynek megalakításában . . . oroszlán része van. Szépet, jót tenni titokban ! . . .* mindig kész volt. •) Levél: Budapest. 1888. dec. 6. keltezve. sületnek ismeretterjesztő működését, az egyesület céljaira élte fogytáig évenként húsz forintot fel- ! ajánlott. Az egyesületnek irodalmi tevékenységéről j a közoktatásügyi minister és az államtitkár is elismerő levelekben nyilatkoztak. (A zsalobinai tüzkárosultak) részére Őfelsége a király magánpénztárából 300 ftnyi segítséget kü'dött. (Búcsú est) Hojfbauer István, őrnagy, a helybeli honvédzászlóalj parancsnoka Tatára történt áthelyezése folytán múlt hó 29-én a Csernyiczky szállóban ez alkalomra rendezett társas vacsorán vett bncsut a zászlóalj tiszti karától. A tisztikar és a távozónak polgári osztályból a társasághoz csatlakozott tisztelői és barátai »more patrio« ün- nepies pohárköszöntésekben vettek búcsút a derék törzstiszttől, aki viszont meleg szavakban mondott »isten hozzád«-ot a derék tisztikarnak, melynek tulajdonítja a katonai pályán elért sikereit velők együtt jó kivánatait fejezte ki a vármegye közönsége iránt. Mi is részvéttel csatlakozzunk a búcsúzokhoz, és sajnálatunkat fejezzük ki a társadalom vesztessége felett, melynek rokonszen- vét és tiszteletét kiérdemelte a távozó rövid ittléte alatt. (Időjárás) Simon-Juda napján, mely ez évben nem a hegyaljai szüret kezdetét, hanem jóformán a végét jelentette, okt. 28-ára viradólag erős fagyunk volt; de még az nap szépen fellágyult s egész a hó végéig gyönyörű, verőfényes nappalok- jartak. Tegnapelőtt az ég is, mint a temetőben nyüzsgő élővilág, komor hangulatot öltött és sirásnak adta magát. (Szőlőbirtokosaink figyelmébe !) A kik sző- 1 öjüket a 15 ftra leszállított szénkéneggel a Hor vatli Géza országos filokszera kísérleti telep vezetőjének u'mutatása mellett e hó folyamán szénké- negeztetni óhajtják, eziránt Löcherer Andornál jelentkezhetnek, a hol a megfelelő jelentkezési iv aláírandó. Egy hold szőlőre egy m m. szénkéneg elegendő. (A honvédségi laktanya bérlete.) A honvé delmi minister az újhelyi honv. laktanya osztályozása tárgyában létrejött jegyzőkönyvi megállapodásokat jóváhagyta és annak bérletét a 1886 — 1890. évi katonai lakbérszabás nyomán 2544 ft 43 krral állapította meg. Eddig a laktanya évi bére 2137 ft 80 kr. volt. A két bérösszeg közötti különbözet fejében, Ujhely városát az átalakított laktanya bérbevételéből 1886. dec. 1 tői a f. évi szept. végéig megillető 1145 ft 75 krnyi összeg megtérítésére, a III. honv. kér. parancsnokság a minister által egyidejűleg utasittatott. (Ejegyzés.) Múzsa Gyula hírlapíró, lapunknak párizsi levelezője, az okt. 17 én Párizsban j irt Eiffel tornyot mászó újhelyi turistáknak hálásan emlegetett fáradhatatlan kalauza, e napokban jegyezte el a kiállítás hivatalos értesítője : a „ Bulletin Officiel de l’ Exposition universelle* szerkesztőjének bájos leányát Manszonzs kisasszonyt. Gratulálunk*! (Püspök-jelölt) A »Sárosmegyei Közlöny« eléggé megbízható forrásból meríti a vármegyénk területén is bizonyára örömet keltő hirt, hogy t. i az üresedésben levő székesfehérvári püspöki székre Dessewfjy Sándor, kassai kanonok, van felterjesztve. Kívánjuk, hogy az örvendetes hirt mielőbb tények igazolják. (Alispán-jelöltek) Abauj-Tornavármegyének e napokban Kassán tartott nénes értekezlete alispán-jelöltekül a mostani alispánt: Comáromy Lászlót, továbbá Fábián János tiszti főügyészt, Darvas Ferenc országgyűlési képviselőt és Naményi Gyula árvaszéki elnököt léptette föl. (A »Zemplén« fekete táblája). Az újhelyi egyik temetőben, halottak estéjén, szoktak évről- évre ismétlődni olyan sajnálatos dolgok, melyeket immáron kell, hogy e helyen vegyünk tollhegyre. Ezen az estén, mikor a sírok világa benépesül, a kegyelet lángot gyújt, virágot és koszorút tesz övéi sírjára; mikor a visszaemlékezés fájdalmának oly jóleső a csend-, zsivaj támad, vásott suhancok serege futkos a sirhalmokon át szanaszét, hangos kiáltással, szemtelen kacajjal, lesve a pillanatot, mikor akaszthat el egy-egy gyertyát az őrizetlen sirról. Künn a temető kapujában pedig kétsorjában gyülevész koldus-had éktelenkedik, undok testi nyomorúságaival, ordítoz, a közönséget csaknem lehúzza. Az a szál rendőr, ki a profanizálók féken- tartására volna hivatva, a botrányos állapotnak tehetetlen bámulója. Óhajunk, hogy jövőre ne menjen feledésbe mai felszólalásunk 1 (Névmagyarosítás.) A belügyminister Grósz Simon, mező-laborczi lakos, vezetéknevének * Gombos*- ra kért átváltoztatását megengedte. (Meghiúsult rablógyilkosság) K.-Dobra községben, most pénteken múlt egy hete, egy Fridmann nevezetű korcsmáros és családja izgalmas jeleneteket élt át. Friedmann korcsmáros, aki mellesleg gabnakereskedéssel is foglalkozik, a megjelölt nap délutánján nagyobb mennyiségű zabot szállított és adott át a perbenyiki vasúti állomáson. Késő este volt már, mikor K.-Dobrára visz- szaérkezett. Családja és egy lengyel zsidó társa- | ságában, aki négy kis gyermekével együtt a korcsmában éjjeli szállást keresett, szegényes vacsoráját elköltvén, pihenésre tért. A ház népe szintén, kivéve a szolgáló leányt, aki gazdasszonya engedelmével egyik leány ösmerősének kézfogójára mulatni távozott. Éjféltájban, a korcsma ablakán, hol a lengyel zsidó és gyermekei pihentek, erősen zörgettek. A lengyel zsidó felébredvén a korcsmáros szobájába ment, Fridma7int {elköltötte, mire ez a korcsma helyiségbe jött s az ablakot felnyitva a zörgetők kiléte felöl tudakozódott. Az ablak előtt két paraszt ember állott s kérte Fried- mannt, hogy nyissa ki a korcsma ajtaját; de mert a parasztok idegenek voltak, Fridmann őket kérésükkel elutasította. Most már csak azt kérték a hivatlan vendégek, hogy adjon nekik a korcsmáros két félliter pálinkát, melynek árát, üvegestül felszámítva, előre lefizették. Fridmann kiszolgáltatta nekik a kért pálinkát s nyugodni jtávo zott. A parasztok is csendesen viselték magukat egy kis ideig, de mikor a pálinkától kurázsit kaptak, ismét visszatértek az ablakhoz s azon háromszor belőttek, kis vártatva pedig az ablakot be törvén, azon keresztül ketten a korcsmába hatoltak. A legyei zsidó a konyhába menekült, kis gyermekeit az onnan nyíló pincébe rejtőztette el ő maga pedig a korcsmáros szobájába osont és az ágy alatt keresett búvóhelyet. Eközben a mar- cóna-alakok, akiknek arca sárral volt bekenve s ködmöneik fölött inget viseltek, szintén a szobába toppantak s a korcsmárostól követelték a zab árát, kerek ezer forintot. Fridmann, aki a zabért járó pénzt már régebben felvette s jóformán el is költötte, átadta összes pénzkészletét, a feje alatt lévő 50 ftot, de ezt a pénz- és vérszomjas rablók ke- veselvén, Fridmannt és nejét baltafokkal fejen ütötték, kis gyermeküket félholtra fojtogatták s azután felhányván a házat, ami értékest csak találtak, mindent magukhoz vettek. Feltörték a pince ajtót is, a pincébe lementek s az ottan talált gyermekeket szintén fojtogatni kezdették. E közben haza érkezett a szolgáló leány, aki a korcsmaajtóban két ólálkodó parasztot látván, velük szóbeszédbe ereszkedett, mikor pedig gyanús viseletűket felösmerte s a betört ablakra is figyelmes lett, elfutott a község birajához, onnan a kézfogós házhoz s lármátcsapott. Mire a biró, kisbiró és a fellármázott falunépe a korcsmához érkezett, a rablók elmenekültek. A csendőrség a szolgáló vallomása után indulva már letartóztatott három gyanús bélyi parasztot, kik közül az egyiknek vérfoltok voltak a kalapján, s kiben a lengyel zsidó az egyik tettest vélte felös- merni. Fridmannékról tudósítónk csak annyit mond, hogy veszedelmes állapotban vannak. Korholja az éjjeli őrség gyámolatlanságát és aluszékonyságát ; azt is megemlíti, hogy az egész faluban csak egy lövőszerszám van, a pap revolvere, de az is rozs damarta. Szóbahozza a falu-puskájának a gondolatat, melyet közköltségen kellene beszerezni s a bírónál tartani, hogy ilyen és hasonló alkalmakkor jó hasznát vehetnék I (A falu puskájáról jut eszünkbe a vármegye-puskája. Egy egész rakás puskája van a vármegyének, mely a pandúr-világ divatának múltával, megfelelő tölténykészlettel együtt, a vármegye nyakán maradt. Folyamodjanak a községek bírái az alispánhoz, hogy ezeket a fegyvereket adja ki nekik s felelősségükre, a köz- bátorlét érdekében való használhatás végett I — Szer ki) (Az iszákosság ellen) igen eredeti, praktikus szert talált fel a dán rendőrség. Ha Dániában az utcán valahol részeg embert találnak, a legnagyobb vigyázattal felszedik, kocsira helyezik s ha dadogó nyelve édes otthonát meg tudja nevezni, haza szállítják. Ha lakását hoszas faggatás után sem tudja megmodani, akkor a kocsi a drága jószággal a rendőrség épületébe fordul be, hol a delikvenst külön szobába helyezik el. Innen azután ismét kocsin szállítják haza, hogy epedő nejének többé-kevebbé gyöngéd karjai közé helyezzék el. Mindez a lehető legnagyobb pontossággal történik s szállítás közben iparkodnak a delikvensnek lehető kényelmet biztosítani. Most jön azonban a dolog java s ebben rejlik az orvosszer. A rendőrség a legszigorúbb kutatást indítja meg, hogy mely korcsma helyiségben fordult meg a részegségben talált ember. Mikor ezután ezzel tisztába jött, akkor jön az Ítélet. Azt a korcsmárost ugyanis ki a részegség beállta előtt az utolsó italt adta az ipszének, az összes szállítási költségek megtérítésére ítélik. Mindenesetre alapos kúra, mert minden korcsmárosnak igy érdekében áll ügyelnie vendégeire. Ajánljuk András bácsiék figyelmébe 1 (Szójáték.) A németnek lova rósz (Ross) pedig hájjal (Hété) él. A szénája vizen (Wiesen) terem. Ha útra kél, mindjárt vége (Weg) van. A nap neki mindig tág (Tag) a hold mindig valamit mond (Mond) Az esőre mindig panaszkodik, hogy régen (Regen) volt. Ha valami tetszik neki, azt mindig kútnak (Gut) mondja. Oly csodálatos ember a német sógor, hogy serrel (Scheeré) szab. Előtte csak az óra úr (Uht) s csak az előtt emel kalapot, aki fon (Von) Az orrával (Okr) hall. A németnek lelke szél (Seele), a tóttól (Tod) nagyon fél, pedig utoljára is a tót (Tod) huzza ki belőle a lelket.
