Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-05-19 / 20. szám

kenység ma már nélkülözhetetlen feltételei a jó közigazgatásnak. Csakhogy mindezt a mai intézmény keretében mindenütt megvalósítani nem sikerül.

A főispánok kiszélesített hatásköre sem hozta meg mindenütt az óhajtott eredményt. Vannak főispánok, kik az adott jogot nem gyakorolják, aki pedig él vele, legfőképen két akadály állja útját törekvésének : az a körülmény, hogy a közigazgatás közvetetlen vezetése hatáskörén kívül esik és az hogy számolnia kell azokkal a tényezőkkel, a melyekkel az illető vármegye rendelkezik. A melyik főispán nagyon él fegyelmi hatalmával vagy a közönség Ínye ellen gyakorolja kijelölési jogát, az szemben találja magát a vármegyei közvéleménynyel és lejáratják. Egyik a kényelem kedvéért, másik a jó egyetértés miatt, némelyik azért is, mert a közigazgatáshoz nem ért, kénytelen a szolgálat oly megsértésére is szemet hunyni, a mely szigorú megtorlást követelne, vagy el kell tűrni oly tisztviselő hivatalban maradását, a ki feladatát betölteni képtelen. A ritkább esetek közé tartozik, midőn valamely főispánnak sikerül a közigazgatás szervezetéből a hívatlan elemeket kiküszöbölni és a kötelességérzet oly fokát meghonosítani, mely a jó közigazgatást lehetővé teszi, anélkül, hogy le ne járassa magát.

A mai intézmény eme gyöngeségei érlelték meg a kérdést odáig, hogy a vármegyei közigazgatást kinevezett és szolgálati pragmatikával biztosított tisztviselők kezeibe tegyék le és a magánérdeket érintő vitás kérdések felett közigazgatási bíróságok döntsenek. Azt hiszszük, hogy eme gyökeres reform sokáig nem késhetik s azt még a főispáni karban beállott változások sem fogják késleltetni.

A reform alapvonásaival azt hisszük ma már mindenki tisztában van s a feladat nehezebb részét az a kérdés fogja képezni, hogy a törvényhatóságok önkormányzati hatásköre miképen alkottassák meg úgy, hogy a közönség befolyása, ellenőrzése és bizonyos fokig rendelkezése biztosittassék és az érdeklődés ébren tartassák ? Mert nem hisszük, hogy akadjon Magyarországon oly merev centralista, aki a vármegyék ön- kormányzati hatáskörét feladni akarná ; ez ellen tiltakozik fajunk jelleme, múltja és közéletünk minden tradíciója.

A feladat nehézsége abban áll, hogy úgy vonjuk meg az önkormányzati testületek hatáskörét, miszerint az egyrészről a gyors és akadálytalan igazgatásra bénító hatással ne legyen, másrészről az autonóm elemek közvetetlen tárgyismerete és a közönség akarata is érvényesüljön, amelynek elnyomásával ellankadna az érdeklődés is. Hogy ezt elérhessük, nézetünk szerint a mai hatáskörök lényegesen megváltoztatanmint a fa- (nem eleven) katonák és szívesebben is ülnek benn a szobában. A gondos anya hivatása megítélni, hogy mig a gyermek benn a szobában kis játékaival a női teendőket tanulja meg, addig künn a szabadban is megkeresse a maga játékait. S itt különösen a kert az, hol kis leányok megtalálják a magukhoz méltó játékokat. Adni kell nekik egy kis kertet, egy pár négyszögméternyit csak; kis ásót, kis kapát, kis gereblyét — s több szórakozást és élvezetet nyújtottunk a gyereknek, mintha megvettük volna a játékszerárusok minden hajas és hajatlan bábuját.

»Hja! de elsüti a nap a szegényt!« — sóhajt fel valamelyik mama kicsinyére gondolva. Ne higyje asszonyom! akkor, mikor szükség lesz arra, hogy leánya arcának fehérsége elvegye a mi eszünket, majd ügyel a kicsiny magára !

Sok hiba követtetik el a képes könyvekkel is. Lelketlen kufárok, kik nem kímélik a gyermeki kedély tisztaságát és épségét, temérdek fércmüvet adnak el karácsony és másféle alkalmakkor. Holmi középkori spanyol és fráncia ruhába öltözött kék, zöld, sárga, fehér, vörös vagy fekete hercegek szerepelnek igen gyakran és nyelik el a kis gyermekeket tucatonkint. Öreg asszonyok, kik zsákszámra rabolják el a kis leányokat és sülve- főve lakomázzák fel őket, vagy nagy ollóval felfegyverzett szabók, kik valóságos hóhéri nyugalommal vágják le a kis gyermek újait, a miért az a kezeit szopta. Láttam képes-könyvet, hol

dók. A közgyűléseknél meghagyandó volna mindaz, amit a köz- és helyi általános érdekű kérdésekben gyakorol, sőt kiszélesítendő volna akkép, hogy a törvényhatóság területét általánosságban érdeklő kérdésekben végérvényesen határozzon, ellenben a gyors ellátást igénylő igazgatási ügyek az egyes tisztviselők hatáskörébe volnának utalandók. Minthogy a helyes reform máskép nem képzelhető, mint úgy hogy a főispán maga vezesse, mint munkálkodó és intéző tisztviselő a közigazgatást, a közgyűlésnek meg kellene adni a jogot is, hogy elnökét és az előadókat maga válaszsza, hogy határozataiban a tisztviselői befolyás ne feszélyezze. Ha feladatává teszszük a törvényhatóságnak a tisztviselők ellenőrzését, akkor biztosítani kell a szabad mozgást minden irányban és megtiszteltetést involváló állásokat kell kreálni, hogy az autonóm elemek dijtalan közreműködését biztosítsuk. A kormány politikai befolyásának szabályozása szempontjából is szükségesnek vélnék, hogy az autonóm testületek a tisztviselők befolyása alól teljesen kivétessenek.

A közigazgatási bíróság mellett, melynek hatáskörébe kellene a fegyelmi ügyeket is terelni, fentartandónak vélnők a köz- igazgatási bizottságokat is szakelőadókkal, azonban szavazati jog nélkül, kik közé az erdőfelügyelő is felveendő volna, úgy azonban, hogy eme bizottság mai sok albizottsága mind megszüntettessék. Az elsőfokú elintézésre nézve azonban az igazgatás sikere és gyorsasága miatt kívánatosnak vélnők az egyes tisztviselők hatáskörének tágítását a felebbvitel minden garanciájával, miután a tapasztalás azt igazolja, hogy a testületi rendelkezés lassú is, nehézkes is.

Nem kevesebb nehézséget képez az állami igazgatás egyébb ágainak összhangzásba hozatala, mire nézve ez eddigi törvények az utat megjelölik ugyan, de a tapasztalás által igazolt szabatosság szempontjából a kérdés megoldása gondos körültekintést igényel.

Eme vázlatos gondolatokat az eszmecsere szempontjából vetjük fel, most midőn ismét szóba jött az állami közigazgatás, hogy foglalkozzunk minél többet a még fogamzásban levő kérdéssel. Csak akkor, ha a nézetek, eszmék tisztulnak, ha a főbb kérdésekben bizonyos közvélemény képződik, juthatunk abba a helyzetbe, hogy a gyakorlati igényeknek megfelelő és célszerű alkotásokkal gyarapithatjuk törvénytárunkat.

Vármegyei ügyek.

| Sóra István f | A szerencsi járásnak nyugalmazott szolgabirája, Séra István meghalt. A kik ösmerték a jó öreg »Pista bácsiz-t halálának hírére lehetetlen, hogy vissza ne emlékeznének a körévad versekkel fűszerezve volt eléadva az erényes Misi és a rósz Gyurica párhuzamos élettörténete s hol a rósz Gyurica belefult a tóba, vagy oda nyomta az ajtó, melynek sarkából a srófokat kiszedte s több eféle.

Mindezek arravalók, hogy idejekorán kifi- camitsák a gyerek észjárását, hóbortossá és üres fejűvé, ízléstelenné tegyék a gyermeket. S mégis ezeket veszi a közönség, dacára hogy ma már kitűnő Írók állanak a gyermekirodalom szolgálatában. Pósa Lajos és Győry Vilmos a gyermek- irodalom remek gyöngyeit írták meg több kötetben s mig ezek a könyvárusok polcain porosodnak, addig másfelől a különböző szinü hercegek ijesztgetik a kis gyermeket.

De nincs is azokban a Gyuricás, meg her- ceges képes könyvekben semmi magyar; külföldről importált haszontalanságok azok, s a helyett százszor többet ér, ha lovazni bocsátják a gyermeket.

Ha megengedik, szólok még — de csak egy pár szót — a testi büntetésről. Az elmondottak után kérdezheti valaki, s méltán, hogy: jhát tisz telt ur, mit szól ön, szabad-e megverni a gyereket ? helyes-e az ? Kérem, itt a felelet: A nevelésügy legnagyobb tudósai és apostolai folyton vitatkoznak a fölött, hogy kell-e ? szabad-e verni a gyereket vagy nem ? s már némi megállapodásra is jutottak, mely megállapodás ha nincs is nyíltan kimondva, de terjedelmes munkáikból kiben egyszer s másszor kellemesen eltöltött időre. Halálának hire nem jött váratlanul, mert a 78-ik életévvel beállott gyengeség állandó vendége lett az öreg urnák. Mikor a múlt évben fiát, a Csáktornyái kir. aljárásbirót elrabolta szeretetétől a szívtelen halál: e vesztesség annyira megtörte kedélyét, hogy nyugalomba kívánkozott a közpályáról, melyre mint vmegyei rendszerinti esküdt 1861. évi jan. hó i-én lépett. Mikor a múlt évi május hó végén panzionálták, a hozzá közelállók megjósolták, hogy »Pista bácsi« nem fogja elérni a 80-ik évet. Egyszerű volt élete — egyszerű lesz emléke is.

Sok eredetiség volt benne, sok jó és rósz napokat élt át. Ha ezekről a verőfényes és borús napokról meghitt barátai körben regélgetni kezdett, hallgatói éber figyelemmel lesték ajkáról a szót s vele együtt sirva-vigadtak.

Utolsó élvezetet talált a 20 [] ölön saját használatára termelt szüz-magyarban. Ettől a kedvteléstől is megfosztotta a dohány-monopólium szabályozása. Saját termését, mire büszke önérzettel szeretett hivatkozni, ő, ki a dohány-monopólium behozatala óta mindig csak »szüz-dohányt* szitt, szivarért s trafikért soha egy árva krajcárt sem adott ki, tovább nem élvezhetvén: erős dohányos létére igazi önmegtagadással helyezte örök nyugalomba ezüst-kupakos, címeres, öblös pipáit. Az utóbbi időben valóságos remete életet élt jól gondozott kertjében a fűzfa sorok közt elfutó kis patak mentén, a nem sok idő előtt még kis malmot hajtó „zugó* egyforma csörgése mellett, elmerengve a múltakon s kinevetve a zajosabb élet léhaságait.

Mint szolgabiró a gyakorlat embere volt. Nehezére esett, ha eljárása közben a törvényre kellett támaszkodnia és épen azért nem nagy örömmel simogatta a törvénykönyvek lapjait. Nem egyszer megtörtént, hogy csak híréből ös- mervén az előtte fekvő konkrét esetre szabott §-t de azt sem akarván elárulni az ügyfelek előtt, hogy a §§-okkal hadi lábon áll : oda szólt a vele egy szobában dolgozó tisztársának . „kedves úri öcsém, quid faciendum?“ Azután legöblösebb pipájára gyújtva, annak bodor füstjéből olvasta ki a §-t s elintézte az ügyet oly akkurátosan, hogy eljárása csak nagyritkán lett fellebezés tárgya.

Sokat, nagyon sok eredetiséget lehetne még elmondani a „jó Pista bácsi«-ról, de az nem tartozik e sorokra, melyek csak az ő emlékének megőrzésére vannak szánva.

Most már ott aluszsza örök álmát a legyes- bényei kis temetőben. Mi, egykori tisztársai, kik jelen nem lehettünk a végtisztesség megadásánál, innen a távolból mondunk utolsó »isten hozzád‘-ot.

Az egyszerű koporsóra a tiszttársak nevében Matolay Béla járási főszolgabíró tett koszorút. Búcsúzó szavai minden jelenvoltat mélyen meghatottak. Úgy végzem, ahogy 6 végezte : »Siri álma legyen csendes, emléke maradandó !«

S—y S - r.

Heti vásárok. A kassai kereskedelmi és iparkamara által gyűjtött adatokból kiderült, hogy vármegyénk több vásárjogosult községében heti vásárok nem tartatnak. A heti vásárok kiváló fon tossága, a községek élelmezése szempontjából tagadhatatlan és amely község ily vásárokkal nem bir, annak lakossága vagy reá van utalva a szomszéd községek ilyen vásárainak látogatására, vagy csupán idő- és pénzpazarlás mellett képes élelmi szükségleteit fedezni. Ezek és hasonlók voltak az okok amiért a kamara felkérte a vármegye alispánját, hogy a vásárjogosult községeket a heti vásárok tartásának fontosságára figyelmeztetvén, őket ez irányban való folyamodásaiknak mielőbb leendő beadására serkentse.

olvasható és levonható eképpen: semmi esetben sem szabad a gyermeket megverni s a testi büntetés teljesen eltörlendő: éppen ezért alkalomsze- rüleg minél jobban meg kell döngetni a gyereket!

Azt hiszem, ez elég világos és érthető. A tudomány fáklyája oly magasan, tőlünk, nyomorult parányoktól annyira távol ég, hogy mi, e föld színén botorkáló szomorú ködalakok, nem látjuk e fáklya messzeható fényét, s nyugodt lélekkel megelégedhetünk avval, hogy valamint mi nem haltunk meg a testi büntetés súlya alatt, épp úgy nem fognak meghalni unokáink s késő ivadékaink. Lám, például nekem e téren szomorú s valóban könyekig megindító egyéni tapasztalataim vannak s mégis mindeme tapasztalatok dacára is kérdem : meghaltam-e én ? ugy-e nem ? s önök, kiknek szintén lehetnek tapasztalataik, kérdezhetik maguktól meghaltunk-e mi ? A felelet gondolom elég világos: nem. Nem haltunk meg, sőt alapos reményeink vannak, hogy egyhamar nem is fogunk meghalni !

Hölgyeim és Uraim! Elmondottam, a mit óhajtottam. Köszönöm türelmüket, s ha csak egy kis haszna lesz is annak, a mit elmondottam, meg vagyok fizetve; de ha unatkoztak felolvasásom alatt s örülnek a végének — ki vagyok fizetve.

Folytatás a mellékleten