Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-03-24 / 12. szám

Zemplénvármegyéé a dicsőség, hogy e hamvak hazahozatala ügyében legelőször emelt szót Thaly Kálmán lelkesítő kezdeményezésére.

Hanem ekkor elmaradt a legszükségesebbről való gondoskodás.

Másod ízben Máramaros vármegye társadalmi utón vetette fel e kérdést, s ekkor gyűjtések indultak meg országszerte.

Begyült mintegy másfél ezer forint a különböző hirlapoknál és ekkor ismét megakadt a dolog.

Mi volna tehát most a teendő ?

Diplomáciai utón keresni föl az ottomán hatóságokat s talán dús napidijakkal hivatalos kül döttség által megreklamálni és hazahozatni szabadsághősünk szent hamvait ?

Ugyancsak sokáig kellene várni, ha a csigaléptekkel haladó külügyi hivatal közbenjárására biznók e nemzeti közóhaj megvalósítását. Félek tőle, hogy az ügy teljesedése ekként elodáztatnék — »sohanapjára.*

De nincs is szükség a diplomácia közbenjárására ; mert az ottomán hatóság és a sztarn- buli keresztény egyházi körök jóindulata a mi részünkön vannak.

Ezt bizonyítja ama levél is, melyet e sorok írója Sztambul egyik előkelő katholikus egyházi férfiától kapott, aki a hamvak átszállításának lehetőségéről biztosit, csak kérni kell.

A levél igy hangzik:

»Uram l

Van szerencsém válaszolni*) október 4-én kelt becses levelére.

Nincs semmi akadály az egyház részéről a kegyedtől említett hulla-maradványok átszállítása ellen. A polgári hatóságot illeti elnökölni a sírok fel- nyittatása alkalmával az egyházi hatóságok jelenlétében, verifikálni a sir tartalmát, felőle jegyzőkönyvet venni, melynek egy másolatát azon egyház archívumában kell eltétetni, a melyből el fog vitetni a test.

Ez az, amit ime Önnel mÍ7it bizonyosat közölhetek. Addig is adóm önnek áldásomat és vagyok uram Öltnek hive J. Krisztusban

Constantinápoly, 1887. Nov. hó //.

Monseigneur Amberboy Mózes.***)

A teendő már most az lenne tehát: egy országos értekezletet tartani a fővárosban s ebből felhívni vármegyénkint a lelkes hazafiakat csopor- tozatok alakítására, hogy egy impozáns nemzeti küldöttség vonuljon Sztambulba 11. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona hamvainak hazahozatala végett — természetesen ki-ki saját költségén utazván.

Thaly Kálmán, Zichy Jenő és Vámbéry Ármin vezetése alatt fényesebb küldöttséget lehetne ösz- szecsoportositani, mint a keleti kirándulóké volt, pedig azt csak egy körutazási iroda rendezte.

Ha pedig a nemzeti lelkesedés is felkarolná az ügyet : oly impozáns arányokban és oly fényt és pompát lehetne kifejteni, a mely e nyomott

*) Kérdésem az volt: lehetséges volna-e és ha igen, hogyan lehetne Sztambulban az egyházi és politikai hatóságoktól a hulla elszállítására engedeímet kérni ? A válasz ime — melyért mindnyájunk forró köszönetét érdemli meg a püspök ur Ő Méltósága — az: hogy .lehet* — nincs semmi akadály.

H. I.

**) A fráncia-nyelvü levél eredetije szerkesztőségünkben megtekinthető. Szerk.

És neved dicsőségétől Fénylik honn a magyar ég;

És e part és e kék tenger Szinte azt ragyogja még....

Küldd a délkelet szellőin Küldd hozzánk szent lelkedet:

»Népem, én példát mutattam;

Küzdj, — mint én küzdék veled !

Küzdj bátran, hiven, kitartón,

Áldozz, mint én áldozék, —

S vértanuk porából üdvöt Kelt hazádra a nagy ég!*

— Elborult a táj; leszált az Alkony; ott térdeltem én,

S a langy szellőben Rákóczink Ihlett lelkét érezém ....

Thaly Kálmán.

Március 15. Sárospatakon.

A sárospataki főiskola derék ifjúsága nem szokott hátramaradozni ott, ahol hazafiui lelkesedésről, szépnek, jónak, nemesnek megbecsüléséről van szó. Március 15-ikén sem maradt hátra. Már előre, február hó közepén elhatározta, hogy a magyar függetlenségi harc 41-ik évfordulóján, a nagy alkalomhoz méltó nemzeti ünnepet ül.

Megtakarított filléreiből előre meghívókat nyomatott s szétküldte a városon, hogy aki szereti a hazafias lelkesedést s az idevágó igaz ünnepelést: jöjjön márc. 15-én a főiskolai nagy imaterembe.

El is jöttek annyian, hogy alig fért a minden rendű és rangú ünnepelő közönség. A gyükorszakban hatalmas szózat lenne a világ előtt amellett, hogy a magyar nemzet élni akar és bizik jogai győzedelmében. Hollósy István.

Vármegyei ügyek.

I f Markovics Miklós, | a bodrogközi járás szolgabirája, az ügybuzgó és fáradhatatlan tisztviselő mintaképe, f. hó 19-én, reggeli 4Y„ órakor szélütés következtében kimúlt. Temetése a g. kath. egyház szertartása szerint s nagy részvét közt f. hó 20 án volt Agárdon. A közügyek munkálása terén kiváló képességű tiszttársunk 1872. évi jul. havában lépett a vármegye szolgálatába, mint a bodrogközi járásnak szép reményekre jogosító írnoka. 1874-ben, szolgálati érdemeinek méltánylásául, a tb. szolgabirói segéd címet nyerte, az i8§3. évi tisztujitás alkalmával pedig a vármegye közönsége nagy lelkesedéssel a járás szolgabirá- jául választotta. E minőségében becsülettel hiven és példás buzgósággal viselte hivatalát utolsó leheletéig. Gyászoló özvegye és rokonsága a pótolhatatlan veszteségért keressen enyhülést, találjon vigasztalást a velük szívből gyászoló közönség igaz részvétében. Béke hamvaira !

Vármegyénk tavaszi közgyűlése folyó évi ápr. hó 2-án veszi kezdetét. Az ápr. i-ére összehívott számonkérő szék az 1888. dec. i-től f. évi március x-ig terjedő időközről szóló tevékenységi kimutatásokat fogja tárgyalni. A közgyűlésnek egyik fontos feladata lesz a halálozás következtében megüresedett bodrogközi járás szolgabirói állásának választás utján leendő betöltése.

Vasúti útátjárók átvétele. A magyar északkeleti vasút szerencs-legenye-mihalyii vonalán a második vágány lerakása folytán változás alá esett utak és útátjárók helyszíni megvizsgálása és közigazgatási átvétele a vasúti építkezési s közig, hatósági kiküldöttek áltálé hó 20.21. és 22. napjain ment végbe. Csekély kivétellel valamennyi útátjáró kifogástalannak találtatván, átvétetett.

Fegyvergyakorlatok. A folyó 1889. évben a fegyvergyakorlatokban való részvételre — a honvédelmi minister által kiadott rendelet szerint — kötelezve vannak általában az 1884., 1882. és 1880 évi sorozási évfolyamokba tartozó tartalékos tisz tek és az ugyanazon sorozási évfolyambeli tart. legénység és a tart. tiszteknek és legénységnek azon része, amely az elmulasztott 1888. évi fegyvergyakorlatokat utánpótolni tartozik. A tartalékos tisztek fegyvergyakoriata a folyó évben 28 napig, a legénységé pedig általában 13 napig fog tartani.

Alapítványi helyek a Ludovika-akadémiában.

A honvédelmi minister által kiadott pályázati hirdetmény szerint az 1889I9O. tanévben a Ludovika- akadémiában 15 részint félfizetéses, részint egész fizetéses, 9 kincstári és 36 alapítványi hely fog a tényleges tisztképző tanfolyam első osztályában betóltetni. Az alapítványi helyekre Zemplénvármegye közönsége ez évben két ifjút fog felvételre ajánlani. E helyekre kizárólag magyar állampolgárok fiai pályázhatnak. A részletes fölvételi feltételeket s egyéb tudnivalókat lapunk hivatalos része fogja közölni.

lekező seregben fel-fel tűnt egy-egy öreg 48-as, mint élő, tisztes bizonysága a dicső múltaknak. Jött: Dr. Lengyel E. Rácz B. Eöry M, és sok mások, megfogyva bár, de törve nem!

A szószék oldaláról Kossuth Lajos babérko- szoruzott nagy arcképe nézett a gyülekezőkre. Az érkezőket nemzeti szinü kokárdás jogász-ifjak fogadták. Ellátták műsorral és előzékeny figyelemmel ülőhelyeikre kalauzolták.

Pontban 3 óra volt, amint megnyílt a terem északi ajtója s katonás rendben, harsogó éljenzések közt bevonult nagy nemzeti lobogója alatt a főiskolai szép múltú énekkar.

Az Erkel Ferenc által megzenésített Himnusz szabatos előadása után, szószékre lépett Kun Béla jogtanár, akit az ifjúság kért fel ünnepi beszéd tartására.

Mintha a gondviselés — áutdette meg szónok remek beszédét — a századok végét tűzte volna ki nagy átalakuások határköveiül ! Ami abban az 1848 ban indalt meg, melynek címlapja »Március 15“ annak kbonyolodásához most e század végén közeledünk 1848. a második honalapi- tás. Itt van lerakva x magyar nemzet jövőjének alapja. Ennek évfor'.ulati emlékét üli ma az ország. A 48-iki féliíenek megalapították az uj Magyarországot és m gmentették nekünk a jövőt. Az uj honalapítót, Kcssuth Lajost, nemcsak mi éljenezzük, hanem éljeizi az egész müveit világ, mig az önzetlen és igaz hazafiuságnak becse lesz. A hazafiság nem szállítás, hanem érzelem.

Huszonhárom ölálló állami jelleggel biró ország van. Egy sine: a melyiknek önálló hadserege nem volna; de uégis van egy és az a miénk. Pedig mig önsorsunkiak uraivá nem leszünk, nem boldogulhatunk.

Nem mondom, íogy már itt van a tavasz;

Hírek a nagyvilágból.

Az olasz pénzügyminister, Sejsmit Gyula javas'atot nyújtott be a templomok, kolostorok és zsinagógák megadóztatása ügyében.

A szabadság napját, márc. 15 ét kegyelettel ülték meg a párisi magyar kolónia tagjai is. Az ünnepségre több százan látogattak el férfiak és nők egyaránt. A dalkör a himnusz eléneklésével nyitotta meg az emlékünnepet, mire azután több hazafias költemény elszavalása következett,

Vilmos fhg. tüzérségi felügyelő, jelenleg az okkupáit tartományokban, Bosznia- és Hercegovinában végzi körútját s a tüzérségi csapatokon kivül vizsgálat alá veszi a hegyi erősségek állapotát is.

Hírek az országból.

|f Rómer Flóris,) kanonok, a régészeti tudománynak egyik úttörője Magyarországon, hoszas szenvedés után N.-Váradon jobb létre szenderült. Emlékét hálával és kegyelettel őrzik az uj nemzedéknek ama tagjai, akiket ő tanitott tudomány- és hazaszeretetre. Hálás tanítványai közt áldja nevét József főherceg is, akit ö nevelt a magyar haza lelkes fiává. Az alcsuthi kastélyban is sokáig fogják gyászolni a nagyváradi székesegyház halottját. Legyen áldás jó emlékezetén !

Milán exkirály f. hó 19-én volt székvárosából, Belgrádból, Budapestre érkezett, s innen még aznap Pécsbe utazott. Milán tiszteletére a király ö felsége budai várpalotájában 18 terítékre udvari ebédet adott. A király jobbján Milán, balján pedig Tisza ministerelnök foglalt helyet. Más politikai személy az ebédre nem volt hivatalos.

A Teleki pályázat 100 db. aranyát, 22 pályamű közül, Somló Sándor debreczeni színész nyerte el: »A nagyravágyó« c. tragődiájával.

Különfélék.

(Mai számunk ünnepi szám) s mint ilyen Rákóczi Ferenc, a magyar nemzet öntudatában megdicsőült szabadsághős emlékezetének van szentelve. Vajha a nagyjelentőségű évfordulón, márc. hó 27-én, II. Rákóczi Ferenc fejedelem születése napján, szivében velünk ünnepelne minden magyar Kárpátoktól Adriáig. Vajha a mi erőiden szavunk élénk visszhangot kelthetne széles e hazában s közelebbről a dicső fejedelem volt vármegyéiben. Neve a nagynak, a dicsőnek, halhatatlannak legyen szent és legyen áldott az időknek végeiglen!

(Lapunk jelen száma) formai berendezés tekintetében a megszokott gyakorlathoz mérten any- nyiban változott, hogy a »hivatalos rész«-t az utolsó hasábokban találják olvasóink.

(Személyi hir.) Fejes Istvánt, az újhelyi ev. ref. egyháznak jeles papját, a Budapesten tanácskozó ref. egyetemes konvent újjászervezett énekügyi bizottságában elnökké., úgyszintén konvent- birósági taggá választotta.

de jő. A pártok összesimulnak, az ellentétek ki- egyenlittetnek. Az ifjúság ébred, figyel, jelez, bizik. Bizik, hogy a magyar huszárt nem mindig igy fogják vezényelni »Rückwärtz,» hanem igy : ^Előre !« „A szabadság végleges diadala elháríthatatlan. Őseink szent hagyományát vissza fogjuk követelni. Ne feledjük, hogy mennél sötétebb az éjszaka annál közelebb a hajnal! Kossuth Lajos ezt üzeni I

Az egész beszéd alatt (melynek ez idézetek csak ellesett mondatai) gyakran tört ki a figyelmes hallgatóság éljenzésben ; de a befejezésnél — dacára a maró hideg időnek — falrengető s szűnni nem akaró taps- és éljen-nfd^Jom csengett bongott az ősi, szentelt falak ,}'ozt. Kun Bérá, a különben is népszerű Jduar, remekelt.

Ezután alkalmi, lelkes szavalatok jöttéik, Kovács István Lukács Ödöntől, Tüdős István Mezőssy Bélától és Szikszay András saját magától adott elő »Márczius 15-én» cimü költeményt. A Lukácsé igy végződött: «Hadd borítsa be az egész világot, A szabadság fényes, pompás zivatarja!» — A Mezőssyé (mely az ifjúsági 2 arany pályadijat is elnyerte) igy: «Szabad valál hazám, S az is le- szesz!» — A Szikszayé: »Ifjak! csak addig él hazátok, Ameddig él tiveletekl*

A kórus közbe és végül is gyönyörű darabokat énekelt, melyek a tüzes taps és felkiálltá- sokra szívesen lettek duplázva, triplázva.

Ily szép és lelkes ünnepelés alig folyt le másutt valahol az országban. Illik is, kell is, hogy az az ifjúság, amelyik Rákóczi földén él, Kossuth vármegyéjében lakik s a negyedfélszázados főiskola szent hagyományait örökli: lelkesülni, hazát, nemzetet kiválóan szeretni tudjon. Mert: «Csak sast nemzenek a sasok és nem szül gyáva nyulat Nubia párducai» Referens.

Folytatás a mellékleten