Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-03-10 / 10. szám

Melléklet a „Zemplén“ io-ik számához.

Ezekből folyólag a mig egyfelől előnyös reform helyett a 25. §. a régi törvényhez viszonyítva visszaesést tartalmaz s a súlyosbításokkal a magyar müveit ifjak jövendőjét kockáztatja, más feiől pedig természetszerű következményeivel a magyar állam nyelvét megalázza, a paritást sérti nemzeti mivelődésünket megakasztja és alkotmányos szabadságunkat a katonai reactió örvényébe sodorja ;

mindezeknél fogva felkérjük a s.-a.-ujhelyi választó kerület képviselőjét, hogy minden befolyásával és végül szavazatával is oda hasson, hogy ezen hazánkat, nemzetünket és alkotmányos szabad fejlődésünket alapjában veszélyeztető törvényjavaslat törvényerőre ne emeltessék, a magyar állam nyelv, mint a tiszti vizsga nyelve pedig nem határozat, de minden esetre törvény által biztosittassék.« ^

Kéri a népgyülést, hogy ezen javaslatot magáévá téve népgyülési határozattá emelje.

Fejes István s.-a.-njhelyi ev. ref. lelkész örömmel üdvözli az alkotmányos érzület által indítva egybe sereglett választó polgárokat s a nagy fontosságú kérdés iránti hazafiui lelkes érdeklődésben zálogát látja a közszellem ébredésének, a mely közszellem a közelmúltban már csaknem apathicus közönybe sülyedett. Meggyőző érveléssel bizo nyitja be azt, hogy a tervezett törvényszakasz az azáltal célba vett kétnyelvűséggel nemzeti kultúránkat veszélylyel fenyegeti s mert a neveléstan tapasztalatai szerint az idegen nyelvnek oly mérvben való elsajátítása, amelyet a katonai tudomány kultúrája megkövetel, csak kivételes csekély számban érhető el; a veszélyes szakasz eredménye az lenne, hogy nemzeti kultúránktól a jövő nemzedékek saját érdekükben kénytelenitve lennének elfordulni s magukat a német műveltségben képezni ki, amiből a magyar kultúra végveszélye származnék. Miért is a kormánynak, a joggal aggályosnak tartott szakaszhoz való ragaszkodását végzetes tévedésnek tartja s hozzá járul a határozati javaslathoz.

Elnök jelenti, hogy Sárospatak rokonérzelmü értelmisége a népgyülésen, annak erkölcsi támogatása végett Kun Dániel, Kun Pál, dr. Lengyel Endre, Szabó Zsigmond, Vass Imre urakból álló küldöttséggel képviselteti magát, amely küldöttség a gyűlés folyamán érkezett meg.

A népgyülés lelkes éljenzéssel üdvözli a rokon érzelem szép tanujelét adó sárospataki hazafias értelmiség képviselőit

Viczmándy Ödön hivatkozással a mintaszerű angol pariamentalizmus történetére szükségesnek és jogosnak tekinti a népgyüléseket, mint amelyek a népakarat hamisítatlan kifejezésének gyakorta egyedül orgánumai s megcáfolja azon napjainkban lábra kapott, de a parlamentalismus szelleme a nemzetakarat respectálásában áll s a képviselők azon politikai erkölcsi kötelességek alól, hogy választóik meggyőződéséhez alkalmazkodjanak, magukat fölmentettnek nem tarthatják. Az 1867-iki kiegyezést, Deák nagy szellemének müvét, alapnak kívánja továbbra is, a melyről a magyar nemzet jogos aspiratiói lassú, de fokozatos elöremenetellel megvalósíthatók s amely alapról a kormány a jelenlegi törvényjavaslattal nemcsak hogy eltért, de sőt veszélyezteti magát államiságunkat is. Részletesen fejtegetve a veszélyes szakasz tarthatatlanságát, ragaszkodik a határozati javaslathoz.

A népgyülés lelkes éljenzésekkel nyilatkonyösen Afrikára nézve. Mentői többet lát az ember, annál inkább meggyőződik, hogy a hazát nem tudná pótolni semmi, és semmi sem tudná velem feledtetni azt a kedves vármegyét és falut, az én kedves Legenyémet, melyre oly szívesen gondolok. Ha a gondviselés ismét közétek vezet, átadom neked azt a marék homokat, melyet számodra vettem föl a sivatagban, jeléül annak, hogy szívben most is mindég veletek voltunk. Mindazokat, akik szívesen gondolnak reánk messze- földön utazókra, a legjobb szívvel üdvözli veled együtt őszinte barátnéd :

§ókus Ragályi Ilona.

A pénzről.

— Négy közlemény —

IV.

A pénz elnevezés alatt használatban levő javak úgy anyag, mint alakra nézve külömbözők.

Pénznek azonban a szó szoros értelmében egyedül az arany s ezüst fémből készült érmét nevezhetjük, egyedül ezek bírnak önmagukban, anyagukban a melyből készültek — eltekintve a rajtok létesített jelzéstől — a világ minden részében, mint fémek értékkel.

Minden egyébb pénz címén használatban levő papírból készült oly eszközök, mint a bank s államjegyeknek nevezettek, amelyek nem anyagukban a melyből készültek birják értéküket, de a rajtok kifejezett Ígéretből, csak pénzjelnek, pénz- szurrogatumnak, pénzhelyettesitő csereeszköznek tekintendők.

zatra hívja föl Kun Pál sárospataki tanárt, mint a sárospataki értelmiség küldöttjét. A nevezett küldői nevében üdvözli a s. a.-ujhelyi választó kerület polgárságát azon hazafias ténykedésében, melyet alkotmányunk s nemzeti méltóságunk védelmében kifejt. Ékesszólással összegezi nagy vonásokban azon érveket, amelyekkel az aggályos javaslat összeütközik s rámutat azon veszélyekre, amelyek annak netalán törvényerőre leendő emelkedése után fenyegetik nemzeti lételünket.

Ezekután az elnök kiindulva abból, hogy a népgyülés minden politikai pártszinezetre való tekintet nélkül hivatott össze, fölhívást intéz a népgyülés azon tagjaihoz, akik a határozati javaslat ellen óhajtanak szólani, a mely fölhívás eredménytelen maradván a népgyülés egyhangúlag határozat erőre emelte a Matolay Etele által előterjesztett javaslatot s azon határozatot Molnár Vik tor s.-a,-ujhelyi kerület képviselőivel közölni rendelte.

Elnök felolvasta gf. Sztáray Antalnak hazafias érzéstől áthatott, emelkedett hangon irt üdvözlő levelét, melyet a népgyülés lelkes éljenzéssel fogadott. Ezután szót kért ismét Viczmándy Ödön Lelkes szavakkal üdvözölte az elnököt és kifejezte a népgyülés elismerését és köszönetét a mai nap sikeréért, mely nagyrészt az ő hazafias kezdeményezésének köszönhető. Megköszönve elnök a választó polgárok nemes érdeklődését a a mely a mai népgyülés napját ünneppé emelte, a gyűlést feloszlatta.

A közönség az értekezlet folyamán Andrássy Gyula grófot több Ízben tüntetőleg zajosan megéljenezte.

Kelt mint fent.

Kossuth János, Ambrózy Nándor,

jegyző. elnttk.

Vármegyei ügyek.

A közigazgatási bizottság tegnap megtartott ülésének eredményéről lapunk jövő számában referálunk.

Regale. A pénzügyminister leiratban értesité a vármegyét, hogy az italmérési jog kártalanítása körüli mindazon teendők végzését, melyeket a végrehajtási utasítás a ministeri biztosokra ruház, Zemplénvármegye területén Szentpály Jenő ministeri biztosra bízta A regale kártalanítási ügyekben netán felmerülő vitás ügyekben elsőfokú Ítélkezéssel a közigazgatási bizottság kebeléből alkotott al-bizottság lesz hivatva határozni.

Az árvizveszedelem ellen. A közm. és közlekedésügyi minister körrendeletileg utasította a törvényhatóságot, hogyha hóolvadás következtében beállható árvizek ellen a szükséges óvóintézkedéseket tegyék meg, nehogy a veszedelem készületlenül találjon bennünket (Az idén, hála a gondviselésnek, árvizvésztől nekünk nincs okunk tartani. Szerk.).

A szegények érdekében. A m. kir, belügy- minister a napokban valamennyi törvényhatósághoz körrendeletét bocsátott ki a községbeli szegények eltartásáról. A körrendelet értelmében minden község köteles a saját területen közsegélyre, vagy közellátásra szorult egyénekről, az illetőségre

való tekintet nélkül, gondoskodni, az ily segélyezésnek, illetve ellátásnak azonban csak akkor lehe helye, ha a teljes vagyontalanság és állandó, vagy ideiglenes munka- és keresetképtelenség, illetőleg a közsegedelem elkerülhetetlen szükségessége feltétlenül hitelt érdemlő módon be van igazolva.

A .szegi gőzmalom részvénytársaságnak» 1889. március hó 24-én S. a.-Ujhelyben tartandó közgyűlésén az 1888-ik évről beterjesztendő üzleti jelentések.

1. Igazgatósági jelentés.

Tisztelt közgyűlés !

A túltermelés néhány év óta lidércnyomásként nehezedett a malom-iparra és e fontos iparág a lefolyt évben sem indulhatott egészséges fejlődésnek, mert csak időszakonként jelentkeztek mozzanatok, melyek a forgalom élénkségét előmozdi- tották és a lisztüzlet mihamar visszaesett a régi stagnációba.

Igyekezvén e rövid konjunktúrákat vállalatunk előnyére tőlünk kitelhető módon felhasználni, ez évben bizonyára tekintélyes nyereményegyenleggel zárhattuk volna le számadásainkat, ha a tavaszi árvíz — mely a múlt télen összegyűlt rendkívül nagy mennyiségű hótömegeknek rohamos olvadása folytán eddig még el nem ért magasságra emelkedett — egész telepünket el nem önti. Valamennyi gyári-épület, úgyszintén néhány lakosztály majdnem egy méter magasságig vízben állott és ez által nem csak az épületekben, padozatokban és némely felszerelvényben szenvedtünk károkat, de kénytelenek voltunk a gyártást 28 Va napra teljesen beszüntetni, mely idő alatt a vállalat rendes és tetemes kiadásai folytak. Továbbá kételyeink támadtak a 10 évvel ezelőtt épült gyenge szerkezetű magtárunk ellentállási és hordképessége iránt, miért is az árvíz idejében a búza egy részét kiraktároztattuk és elszállittattuk, az árvíz után pedig magtárunk alépítményét a faszerkezet kicserélése és uj alapozása által annyira szilárditattuk, hogy véleményünk szerint teljesen biztosnak tekinthető; azonban e magtári építkezés költségei 2711 ft 02 krra rúgtak és minthogy egy meglévő épületnek helyreállítása forgott kérdésben, nem tehettünk egyebet, mint ezen kiadásokat a kijavítási számla rovására elkönyveltetni.

Jövedelmünk apasztásához még az is hozzá járult, hogy egyik gőzkazánunk nagyobb javítást igényelt, mely vállalatunknak 918 ft 99 krjába került és ily módon a ,kijavítási számla« címén kitüntetett rendes és rendkívüli kiadások az elmúlt évben 6606 ft 15 krra szaporodtak fel, mely ösz- szegek a gyártási szünet alatt folyt kiadásokkal egyetemben mérlegünk egyenlegét lényegesen csökkentették.

Kötelességünknek tartjuk ez alkalommal fel említeni, hogy az árvíz által közvetlen okozott kisebb károkat és kiadásokat, úgymint a termények és lisztek elszállítását, apróbb javításokat sat. 778 ft 62 krnyi összegben a „fedezeti alap« terhére számoltuk el, minthogy az alapszabályok 66 ik §-ának f) bekezdése ily rendkívüli veszteségeknek ez alapból való fedezését megengedi;

Továbbá szives tudomásukra hozzuk, miszerint a magyar északkeleti vasút 2-ik vágányának kiépítése alkalmából az építési vállalkozók a tuLétalapjukat a hitel, a bizalom, azon feltevés képezi, hogy érettök fémből készült érme kapható, vagy oly cserék létesíthetők, oly fizetések tehetők, melyek egyébbként ércpénzzel lennének teljesi- tendők.

Ezeket a pénzt helyettesitő, kétségtelenül sok előnynyel biró, de nem minden hátrány nél killi kényelmes forgalmi eszközöket ép úgy, mint az emberiségre sok igen hasznos találmányt, az élet nagy mestere a szükség teremtette meg.

Ugyanis abban a régi korban, midőn a személy és vagyonbiztonság még valamivel gyengébb lábon állott, mint a mi Rózsa Sándoros, Hoszteres, Szimicses s Posztkiszlis korunkban, mikor nem voltak csend-rend pénz — erkölcs örök, s nagyobb terjedelmű működést igénylő bölcs ál- lamtérfiak tanácsára megindított háborúkhoz egy kis csengő pénz kellett, s egyes uralkodók nem átallották, az alattvalóik birtokában volt kincseket erőszakosan is elvenni, azon többnyire nemzetközi kereskedést űzött egyénnek, kik pénzből, nemes ércekből nagyobb mennyiségeknek voltak birtokában, azokat elrabolhatás, s elemi esélyek ellen biztosnak vélt helyekre, s közösen tartott s fize tett őrizet alá helyezték el, s minden aranyát s ezüstjét ily helyre letevő elismervényt nyert arról, mit, s mily értéket helyezett el.

Ha azután ezen kereskedők egyikének, a másik számára fizetéseket kellett tennie, jól őrzött s hiteles helyen lévén kincseik, a pénzt nem kellett olvasgatni, a fém minőségét kutatni, de a tartozó 1 nevéről egyszerűen átírták a követelő nevére. Ezek voltak az első letéteket őrző s követeléseket átíró úgynevezett Giró bankók.

Ezen a kincseknek nemcsak elrabolhatástól, de a kézeni forgásnál elkerülhetetlen kopástól (a melyet évenként az érték részére tesznek)

mentességet nyújtó kihasználási mód, mindinkább kedveltté válván azon eszmét szülte, hogy előbb angol, később olasz s más kereskedők ily letett kincseikről szóló iratoknak törvényszerűen szabályozott, s szélesebb körökreterjedő használhatását, kieszközölték, s igy keletkeztek a bankjegyek, vagyis azon utalványok, melyeket érceiket biztos, s ágot nyujtólag elhelyezett kereskedők — államok vagy ez utóbbiak által ily jegyek kibocsájtására, jogosított társulatok, azon magán a jegyen világosan kifejezett lekötelezéssel bocsájtottak ki, hogy az előmutató kívánságára azt mindenkor a reá- jegyzett érc pénz menynyiséggel cserélik be.

Addig mig az ilyen letett kincsekre utalványokat kibocsájtók a rendelkezésre állónál, ép úgy mint sok magán egyén, többet költeni szerető államok kormányaival, úgy nevezett szorosabb üzleti összeköttetésbe nem lépnek, vagyis a kibo- csájtott utalványaik mindenkori beválthatását biztositó, ércekből — vagy ezek alapján nagy bizalomnak örvendett utalványaikból nagyobb meny- nyiségeket az államoknak kölcsön nem adnak, addig bankjegyeiket csak az fogadta el ércpénz helyett, a kinek tetszett, a kinek ahhoz bizalma volt; a mint azonban akár az ércalapból akár erre kibocsájtott jegyeikből az államoknak nagyobb kölcsönöket adnak, s azokért cserébe a kölcsönző állam kötvényeit kapják, e szívességért viszonzásul rendesen azon kiváltságos kedvezményt is nyerik cserébe, hogy jegyeiket az illető állam terüle tén lakók pénz helyett elfogadni köteleztetnek, -