Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-02-03 / 5. szám

Sátoralja-Ujhely, 1889. február 2. 5. sz. Huszadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁB Égése évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratom nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mond8or dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIBDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden O centiméter után S kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Megrendítő csapás érte a felséges uralkodó családot s vele az osztrák és ma­gyar birodalmat. Rudolf trónörökös korona-herceg várat­lanul meghalt ! Osztrák és magyar szív együtt érez az őszinte, igaz, mély gyászban fejedelmé­vel. Keserűen mérte ki a sors, a közös találkozási pontot, a hol nincs külön ér­zelem. Rudolf trónörökös életéhez jogosult reményeket fűztek a birodalom népei. Büsz­kesége, dísze volt családjának; mint em­ber fejjel magaslott ki azok közül, kiket a születés bibor pólyába helyezett. Nem közönséges mértékkel kell őt mérlegelni, őt, kinek halántékára országok koronája várakozott, ki az élet minden csillámával, minden gazdagságával körül volt véve, kinek ajkáról a szó gyermek­korától parancs volt környezetének, s ki mindezek dacára nem válott helyzete el­kényeztetett gyermekévé, de átérezve em­beri, hivatását, átértve a magasztos köte­lességet, mely reá várakozik, férfias eréiy- lyel lépett a tudás ösvényére, hogy meg­szerzendő szellemkincseit majdan népei bol- dogitására szentelhesse. Ki a tudományok varázsországába be­tekintett: annak szive, esze felnyílott az igazságnak. Művelt lelkű embernél önként fejlődik ki az önérzet, önérzetes ember nem lehet igazságtalan. Első feltétele egy jó fejedelem üdvös uralkodásának. Hol mű­velt az ember, ott utat talál a szívhez az emberszeretet, ott bizodalmát nyer minden nemesebb érzelem. A fenkölt gondolkozásu, lovagias fejedelmet ígérte ő minden izében! Ki hitte volna, hogy férfias szenvedé­lyei közben megedzett szilárd alkata ma­gában rejti a korai halál magvát!? Ki hitte volna, hogy a történelem egyik, számára már megkezdett lapja, betöltetlen marad!? Töltse be ezen lap üresen hagyott részét az a fájdalom, mely minden igaz hazafi homlokán borong! Rudolf trónörökös fejedelmi emléket emelt magának műveiben; fejedelmi emlé­ket emelt abban a ragaszkodó szeretetben, mely a korona minden népének, de külö­nösen a magyar népnek szivében felidézte a nagy veszteség feletti keserűséget, mély fájdalmat. A mindenható küldjön vigasztalást a koronás szülők és a velük gyászba borult monárhia számára! Munkás életét a hazának, a közjónak, a felvilágosodottságnak szentelt királyfi emléke legyen örökké áldott a magyar nép emlékezetében! A kir. belügyministertöl érkezett távirat sze­rint : Rudolf őfenségét Meierlingben, Báden mellett, hová hétfőn reggel több főur társaságában vadá­szatra ment, szerdán reggel hét nyolc óraközt szo­bájában halva találták. Váratlan s gyászos halálának oka, minden valószínűség szerint, szivszélütés. Királyi atyja fáj­Rudolf királyfi f. dalma határtalan Hoyos gf., a vadásztársak egyike hozta meg a kimúlás hírét Becsbe Erzsébet király­asszonynak. Egy időben érkezett a Burgba Bom- belles gf. a trónörökösnéhez, kivel nagyon óvato­san közölték a legborzasztóbb valót. A királyné, kit a fajdalom súlya lesújtott, magához térve, tel­jesítette a legnehezebb kötelességet, hogy királyi férjének tudtul adja a szörnyű veszteséget. Mikor kiejtette a végzetes két szót: »Rudolf meghalt,< ájultan rogyott össze a szegény királyné. Szivrepesztö volt a fajdalom, ófelsége szo­bájába zárkozott s keserves könyhullatással áldo­zott egyetlen jó fia emlékének, kit utoljára vasár nap látott. Végre O felsége rendkívüli önuralom­mal összeszedte minden erejét s megtette a ren­delkezéseket egyetlen, virágzó férfi korában el­vesztett fia holttestének a császári lakba leendő szállítása iránt. Azután a megözvegyült trónörö­kösné lakosztályába sietett, hogy ottan ápolja és vigasztalja hőn szeretett menyét, akin görcsös zo­kogás vett erőt. Ott, ahol a trón örököse, írja a Fremdenblatt családi körben sok szép és boldog napokat töltött, a halál ott ragadta el őt és vele Ausztria-Magyar- ország népeinek reményét az életből, jövendő magasztos hivatásától. A birodalom gyász- és könyek hazája lett. Egy dicső hivatásu élet vé gezte pályafutását, mely tele volt kellemmel, fen­séges szellemmel és lovagiassággal. * * * Rudolf trónörökös az utóbbi időben, bár kül­sőleg nem látszott meg rajta, folyvást roszul érezte magát. A közeli halál sejtelme nem egyszer gyö­törte, s e körülmény elmakacsúlt szívbajra enged következtetni. Csak nem rég is azt mondotta kör­nyezetének : , meglássák ... én már nem sokáig élek'» Mikor az « Osztrák-Magyar monarchia Írás­ban és képben» cimü ösmert irodalmi vállalata szer­kesztő-bizottságában egy elhunyt »munkatársa« fö­lött emlékbeszédet mondott, felsóhajtva igy szólott «iró kollegái »-hoz: «. . . Ki tudja, kicsoda fog kö­vetkezni már most — talán én. Halálsejtelme borzasztó gyorsasággal betelje­sedett. Szeretteitől távolra csalta a halál. Az álom­mal szövetkezve, orvul ütőit reá s metszette ketté a fonalat, mely szivét szülei, neje, gyermeke, test­vérei, rokonai, barátai szivéhez az élet minden erejével fűzte. Szegény Rudolf! Királyi atyád, anyád úgy sirat, mint siratták Szent-István s neje Gizella, fiukat, Imre herceget, kiben örömüket, reményüket örökre eltemetve látták. Es sirat nemzeted, kinek szép reményei veled talán örökre sirbaszálltak.. . Életének viruló teljességében szakadt le a gyümölcs fájáról. 1858. aug. 21-én 101 ágyu- lövés hirdette a bécsi császári arzenál bástyafoká- I ról, hogy I. Ferenc József és Erzsébet őfelségéiket a gondviselés trónörökös főherceg születésével I örvendeztette meg. Nagy öröm volt ez akkor, mondja a »Budapesti Hírlap*, nemcsak az ural­kodó házban, hanem a monarhia népeinek is ; mert ja forradalmi viharok után korona és az alattvalók közti engesztelődésre adott kedvező alkalmat. Őfelsége kegyelme akkor sok politikai fogolynak adta vissza szabadságát, menekültnek otthonát és övéit. Az uralkodó imádásig szeretett kisdedét már a bölcsőben felruházta az aranygyapjas renddel. A hadsereghez intézett parancsában pedig igy rendelke­zett ; »Akarom, hogy e gyermek, kivel isten kegyelme megajándékozott, e világra jöttétől kezdve az én derék hadseregemhez tartozzék. Ennélfogva kineve­zem őt IQ. sz. gyalogezredem ezredes-tulajdonosává, mely mától fogva »Kronprinz<■ nevet viselje.« És a fejedelmi sarj szépen nevekedett kedvességben és bólcseségben isten és emberek előtt. A dicsősé- j ges jövendő zálogát bírták, látták, tisztelték benne j leendő hü alattvalói. Halavány arca ott az ércko­porsóban a mi reményeink elhalaványodása. Isten segíts! Királyok istenei Erősítsd meg a király-, erősítsd meg a nemzet szivét vesztességében ! * * * A reménybeli korona herceg ez időszerint s a trónöröklés alaptörvénye szerint, király őfelsé­gének néh. Miksa, mexikói császár után való test- véröcscse Károly Lajos főherceg, született 1833 ban, a »vörös-kereszt-egyesület védő-helyettese. Magyar- országgal és a magyarsággal rokonérzésü főherceg. Folyékonyan és szépen beszél magyarul. Csak a múlt évben adta ennek fényes tanujelét, mikor nejével hazánkban körutat tett. Az ünneplő közön­séggel való érintkezésében kizárólagosan csak a magyarnyelvet használta. Károly Lajos főherceg­nek második házasságából született: Ferenc Ferdi- nánd fhg. most 25 éves, dragonyos százados; Ottó-Ferenc-József a múlt évben ápr. 21-én töltötte be 23-ik életévét, dragonyos főhadnagy és Ferdinánd Károly Lajos, aki életkorának 21-ik évében jár, hadnagy a műszaki ezredben * * * A trónörökös hamvai már a Burgban vannak, hol a királyi család tagjai fájdalomtól feldúlt szív­vel állják körül. Az eltemetés napja még nincsen véglegesen megállapítva. Valósz nű- hogy a jövő csütörtöknél előbb nem igen fog az megtörténni. A temetési szertartás ünnepségén mily arányban lesz képvi­selve Magyarország: a főrendiház, országgyűlés, vármegyei és városi törvényhatóságok, e percben, hogy e sorokat Írjuk, bizonyosan megmondani nem lehet. A kir. belügyminisztériumtól várt 'részletes tudósítás még a tegnap reggeli postával sem ér­kezett meg vármegyénkhez. * * * Zemplénvármegye törvényhatósága S.-a.-Uj- helyben f. hó i-én d. e- 10 órakor rendkívüli köz­gyűlést tartott, mely alkalomra a vidéki biz. tagok I is igen szép számban s feketébe öltözve jelentek [ meg. Főispán könnyektől elfojtott hangon, mély j megilletődéssel jelentette be a legszomorúbb hirt, melyszerint Rudolf ő fensége váratlan halállal ki­múlt. Azután indítványozta, hogy a felséges kir. trón zsámolya elé a vármegye közönsége hódo­latteljes részvét-felirattal járuljon, — mely indít­ványnak egyhangú helyeslése után fölkéretett fő­ispán Öméltósága, hogy abban az esetben, ha a trónörökös Őfensége temetésére a vármegyék kül- döttségileg lennének képviselve, a Zemplénvár­megye részéről indittandó küldöttség egybehivá- sáról és vezetéséről gondoskodni szíveskedjék. Bizottsági tagok a rövid ülésről mély megillető­déssel távoztak. A Viczmándy Ödön vármegyei főjegyző ál­tal fogalmazott részvét-nyilatkozat igy hangzik: Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk és Királyunk ! Szivünk mélyében talált a megrendítő hir, hogy Felséged és Királynénk egyetlen fia, a szeretett magyar haza büszkesége, Rudolf trónörökös nincs többé. Zokogva álljuk körül a ravatalt, melyre a drága hamvakat helyezik. Nemzetünk és Felséged jogosult reményei a fenséges trónörökös nagy jövője eránt porba száll­tának. Kialudt a nagy szív, amely hazánk és nemzetünkért oly melegen érezett. Tudjuk Felséges urunk, királyunk, hogy nincsen szó, amely Felségednek és Felséges királyasszonyunknak bánattól el­borult szivére balzsamot és mélyen lesúj­tott lelkére vigaszt adni képes lehetne. De mégis ezen vármegye közönsége, amelyben sMr' Mai számuukhoz fél ív melléklet vau csatolva.^

Next

/
Oldalképek
Tartalom