Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-02-03 / 5. szám
Sátoralja-Ujhely, 1889. február 2. 5. sz. Huszadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁB Égése évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratom nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mond8or dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIBDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után S kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Megrendítő csapás érte a felséges uralkodó családot s vele az osztrák és magyar birodalmat. Rudolf trónörökös korona-herceg váratlanul meghalt ! Osztrák és magyar szív együtt érez az őszinte, igaz, mély gyászban fejedelmével. Keserűen mérte ki a sors, a közös találkozási pontot, a hol nincs külön érzelem. Rudolf trónörökös életéhez jogosult reményeket fűztek a birodalom népei. Büszkesége, dísze volt családjának; mint ember fejjel magaslott ki azok közül, kiket a születés bibor pólyába helyezett. Nem közönséges mértékkel kell őt mérlegelni, őt, kinek halántékára országok koronája várakozott, ki az élet minden csillámával, minden gazdagságával körül volt véve, kinek ajkáról a szó gyermekkorától parancs volt környezetének, s ki mindezek dacára nem válott helyzete elkényeztetett gyermekévé, de átérezve emberi, hivatását, átértve a magasztos kötelességet, mely reá várakozik, férfias eréiy- lyel lépett a tudás ösvényére, hogy megszerzendő szellemkincseit majdan népei bol- dogitására szentelhesse. Ki a tudományok varázsországába betekintett: annak szive, esze felnyílott az igazságnak. Művelt lelkű embernél önként fejlődik ki az önérzet, önérzetes ember nem lehet igazságtalan. Első feltétele egy jó fejedelem üdvös uralkodásának. Hol művelt az ember, ott utat talál a szívhez az emberszeretet, ott bizodalmát nyer minden nemesebb érzelem. A fenkölt gondolkozásu, lovagias fejedelmet ígérte ő minden izében! Ki hitte volna, hogy férfias szenvedélyei közben megedzett szilárd alkata magában rejti a korai halál magvát!? Ki hitte volna, hogy a történelem egyik, számára már megkezdett lapja, betöltetlen marad!? Töltse be ezen lap üresen hagyott részét az a fájdalom, mely minden igaz hazafi homlokán borong! Rudolf trónörökös fejedelmi emléket emelt magának műveiben; fejedelmi emléket emelt abban a ragaszkodó szeretetben, mely a korona minden népének, de különösen a magyar népnek szivében felidézte a nagy veszteség feletti keserűséget, mély fájdalmat. A mindenható küldjön vigasztalást a koronás szülők és a velük gyászba borult monárhia számára! Munkás életét a hazának, a közjónak, a felvilágosodottságnak szentelt királyfi emléke legyen örökké áldott a magyar nép emlékezetében! A kir. belügyministertöl érkezett távirat szerint : Rudolf őfenségét Meierlingben, Báden mellett, hová hétfőn reggel több főur társaságában vadászatra ment, szerdán reggel hét nyolc óraközt szobájában halva találták. Váratlan s gyászos halálának oka, minden valószínűség szerint, szivszélütés. Királyi atyja fájRudolf királyfi f. dalma határtalan Hoyos gf., a vadásztársak egyike hozta meg a kimúlás hírét Becsbe Erzsébet királyasszonynak. Egy időben érkezett a Burgba Bom- belles gf. a trónörökösnéhez, kivel nagyon óvatosan közölték a legborzasztóbb valót. A királyné, kit a fajdalom súlya lesújtott, magához térve, teljesítette a legnehezebb kötelességet, hogy királyi férjének tudtul adja a szörnyű veszteséget. Mikor kiejtette a végzetes két szót: »Rudolf meghalt,< ájultan rogyott össze a szegény királyné. Szivrepesztö volt a fajdalom, ófelsége szobájába zárkozott s keserves könyhullatással áldozott egyetlen jó fia emlékének, kit utoljára vasár nap látott. Végre O felsége rendkívüli önuralommal összeszedte minden erejét s megtette a rendelkezéseket egyetlen, virágzó férfi korában elvesztett fia holttestének a császári lakba leendő szállítása iránt. Azután a megözvegyült trónörökösné lakosztályába sietett, hogy ottan ápolja és vigasztalja hőn szeretett menyét, akin görcsös zokogás vett erőt. Ott, ahol a trón örököse, írja a Fremdenblatt családi körben sok szép és boldog napokat töltött, a halál ott ragadta el őt és vele Ausztria-Magyar- ország népeinek reményét az életből, jövendő magasztos hivatásától. A birodalom gyász- és könyek hazája lett. Egy dicső hivatásu élet vé gezte pályafutását, mely tele volt kellemmel, fenséges szellemmel és lovagiassággal. * * * Rudolf trónörökös az utóbbi időben, bár külsőleg nem látszott meg rajta, folyvást roszul érezte magát. A közeli halál sejtelme nem egyszer gyötörte, s e körülmény elmakacsúlt szívbajra enged következtetni. Csak nem rég is azt mondotta környezetének : , meglássák ... én már nem sokáig élek'» Mikor az « Osztrák-Magyar monarchia Írásban és képben» cimü ösmert irodalmi vállalata szerkesztő-bizottságában egy elhunyt »munkatársa« fölött emlékbeszédet mondott, felsóhajtva igy szólott «iró kollegái »-hoz: «. . . Ki tudja, kicsoda fog következni már most — talán én. Halálsejtelme borzasztó gyorsasággal beteljesedett. Szeretteitől távolra csalta a halál. Az álommal szövetkezve, orvul ütőit reá s metszette ketté a fonalat, mely szivét szülei, neje, gyermeke, testvérei, rokonai, barátai szivéhez az élet minden erejével fűzte. Szegény Rudolf! Királyi atyád, anyád úgy sirat, mint siratták Szent-István s neje Gizella, fiukat, Imre herceget, kiben örömüket, reményüket örökre eltemetve látták. Es sirat nemzeted, kinek szép reményei veled talán örökre sirbaszálltak.. . Életének viruló teljességében szakadt le a gyümölcs fájáról. 1858. aug. 21-én 101 ágyu- lövés hirdette a bécsi császári arzenál bástyafoká- I ról, hogy I. Ferenc József és Erzsébet őfelségéiket a gondviselés trónörökös főherceg születésével I örvendeztette meg. Nagy öröm volt ez akkor, mondja a »Budapesti Hírlap*, nemcsak az uralkodó házban, hanem a monarhia népeinek is ; mert ja forradalmi viharok után korona és az alattvalók közti engesztelődésre adott kedvező alkalmat. Őfelsége kegyelme akkor sok politikai fogolynak adta vissza szabadságát, menekültnek otthonát és övéit. Az uralkodó imádásig szeretett kisdedét már a bölcsőben felruházta az aranygyapjas renddel. A hadsereghez intézett parancsában pedig igy rendelkezett ; »Akarom, hogy e gyermek, kivel isten kegyelme megajándékozott, e világra jöttétől kezdve az én derék hadseregemhez tartozzék. Ennélfogva kinevezem őt IQ. sz. gyalogezredem ezredes-tulajdonosává, mely mától fogva »Kronprinz<■ nevet viselje.« És a fejedelmi sarj szépen nevekedett kedvességben és bólcseségben isten és emberek előtt. A dicsősé- j ges jövendő zálogát bírták, látták, tisztelték benne j leendő hü alattvalói. Halavány arca ott az érckoporsóban a mi reményeink elhalaványodása. Isten segíts! Királyok istenei Erősítsd meg a király-, erősítsd meg a nemzet szivét vesztességében ! * * * A reménybeli korona herceg ez időszerint s a trónöröklés alaptörvénye szerint, király őfelségének néh. Miksa, mexikói császár után való test- véröcscse Károly Lajos főherceg, született 1833 ban, a »vörös-kereszt-egyesület védő-helyettese. Magyar- országgal és a magyarsággal rokonérzésü főherceg. Folyékonyan és szépen beszél magyarul. Csak a múlt évben adta ennek fényes tanujelét, mikor nejével hazánkban körutat tett. Az ünneplő közönséggel való érintkezésében kizárólagosan csak a magyarnyelvet használta. Károly Lajos főhercegnek második házasságából született: Ferenc Ferdi- nánd fhg. most 25 éves, dragonyos százados; Ottó-Ferenc-József a múlt évben ápr. 21-én töltötte be 23-ik életévét, dragonyos főhadnagy és Ferdinánd Károly Lajos, aki életkorának 21-ik évében jár, hadnagy a műszaki ezredben * * * A trónörökös hamvai már a Burgban vannak, hol a királyi család tagjai fájdalomtól feldúlt szívvel állják körül. Az eltemetés napja még nincsen véglegesen megállapítva. Valósz nű- hogy a jövő csütörtöknél előbb nem igen fog az megtörténni. A temetési szertartás ünnepségén mily arányban lesz képviselve Magyarország: a főrendiház, országgyűlés, vármegyei és városi törvényhatóságok, e percben, hogy e sorokat Írjuk, bizonyosan megmondani nem lehet. A kir. belügyminisztériumtól várt 'részletes tudósítás még a tegnap reggeli postával sem érkezett meg vármegyénkhez. * * * Zemplénvármegye törvényhatósága S.-a.-Uj- helyben f. hó i-én d. e- 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, mely alkalomra a vidéki biz. tagok I is igen szép számban s feketébe öltözve jelentek [ meg. Főispán könnyektől elfojtott hangon, mély j megilletődéssel jelentette be a legszomorúbb hirt, melyszerint Rudolf ő fensége váratlan halállal kimúlt. Azután indítványozta, hogy a felséges kir. trón zsámolya elé a vármegye közönsége hódolatteljes részvét-felirattal járuljon, — mely indítványnak egyhangú helyeslése után fölkéretett főispán Öméltósága, hogy abban az esetben, ha a trónörökös Őfensége temetésére a vármegyék kül- döttségileg lennének képviselve, a Zemplénvármegye részéről indittandó küldöttség egybehivá- sáról és vezetéséről gondoskodni szíveskedjék. Bizottsági tagok a rövid ülésről mély megilletődéssel távoztak. A Viczmándy Ödön vármegyei főjegyző által fogalmazott részvét-nyilatkozat igy hangzik: Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk és Királyunk ! Szivünk mélyében talált a megrendítő hir, hogy Felséged és Királynénk egyetlen fia, a szeretett magyar haza büszkesége, Rudolf trónörökös nincs többé. Zokogva álljuk körül a ravatalt, melyre a drága hamvakat helyezik. Nemzetünk és Felséged jogosult reményei a fenséges trónörökös nagy jövője eránt porba szálltának. Kialudt a nagy szív, amely hazánk és nemzetünkért oly melegen érezett. Tudjuk Felséges urunk, királyunk, hogy nincsen szó, amely Felségednek és Felséges királyasszonyunknak bánattól elborult szivére balzsamot és mélyen lesújtott lelkére vigaszt adni képes lehetne. De mégis ezen vármegye közönsége, amelyben sMr' Mai számuukhoz fél ív melléklet vau csatolva.^
