Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-02-03 / 5. szám
Felséged leghübb és igazabb támasza egyikét birja, amely Felséged örömében és bánatában egyenlő részvéttel osztozik, sietve siet Felséged trónja előtt jobbágyi hódolattal kijelenteni, hogy forró könyeket hullatunk a nagy csapás felett, amely Felségedet, Felséges királyasszonyunkat, a Fenséges trónörökösnét, az egész uralkodó házat érte. — Fogadja Felséged szivünk, lelkünk és hazafiui mélyen érzett bánatunk őszinte kifejezését kegyesen és kegyelmesen és azon őszinte fájdalom s részvét, amely a népek milliói ajkára kél, legyen a gyógyforrás, amelyből merítse Felséged az erőt a véghetetlen fájdalom elviselésére. Alattvalói mély hódolattal. Kelt S.-a.-Ujhelyben, az 1889. évi február hó i-én tartott rendkívüli közgyűlésből. Zemplénvármegye közönsége. * * * Fájdalomtól elcsigázva kesereg lelkében a hü magyar nép Rudolf koporsója mellett. A benne fekvő királyfi földi koronáját a mennyei koroná val cserélte föl. Mindenható isten! Királyok istene — Küldj vigasztalást a koronás atyának, elviselni a rettentő csapást 1 * * * Legújabb. A »Zemplén * eredeti távirata. Feladatott Budapest, feb. 1. d. u. 5 óra 50 perc. Károly Lajos főherceg lemondása folytán koronaörökös fia észtéi Ferdinand lett, kit Őfelsége adoptált. Vármegyei ügyek. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 9 én ülést tart. Regále, A pénzügyminiszter az italmérési jog kártalanításáról szóló 1888. XXXVI. t. c. 11 §-a alapján, az említett jog kártalanítása körüli mindazon teendők végzését, melyeket a hivatott törvénycikk a kir. adófelügyelök vagy azok kiren delt helyetteseire ruház, törvényhatóságunk területén Becske Bálint kir. adófelügyelöre bízta. A tokaj-b.-keresztúri ut. A közlekedési miniszter a törvényhatósági bizottság által tett felterjesztésre értesité a vármegyét, hogy a tokaj-b.-keresztúri útnak állami kezelés alá való vételét, a ^iszonyok tekintetbe vételével ez idő szerint nem teljesítheti. Felvidéki hadászati utak. A közlekedési minister a homonna-szinna-baligródi, homonna me- zölaborczi, varannó-sztropkó-szvidniki, varannó-ha- nusfalva-eperjesi hadászati fontosságú utakon megromlott hidak, átereszek és kerékvetők helyreállítási költségének fedezésére 13000 ft államsegélyt folyósított. Megjegyezzük, hogy ezen munkálat végrehajtását Blum és Rózenbaum József vállaltákfel. A ladmaczi körjegyzőség ideiglenes vezetésével, Mezei Gyula felmentetése után, az újhelyi főszolgabíró Vissnyei Zoltán csörgői h. körjegyzőt bizta meg. A répacukor termelők száma napról-napra örvendetesen szaporodik. Most, hogy lapunkat zárjuk, a répatermelésre eddig felajánlott földterület mennyisége meghaladta a 6000 kát. holdat. Ezzel a számmal adunk igazat egyik beregi atyánkfiának, aki bizonyosan jó indulattal mondhatta : «Beregmegye zsírjával gazdagitanók Zemplénme- gye talaját! ?* Pataki levél. 188p. január Ji(— Farsangi ebéd. A főiskolai igazgató-tanács. A tanárok nyugintézeti bálja. Előkészület felolvasó estére. —) Egy kiváló férfiú hamarosan hódítja meg magának, uj munkakörében is, azokat, akik körülveszik, Az értelmes és jellemes ember humánus is szokott lenni. Mikor eltávozott volt, közsajnálatra, Sárospatakról a kedvelt apát-plébános Des- sewffy Sándor, mindnyájan azt kérdeztük: ki tölti be helyét úgy, hogy nagy hézagok ne maradjanak utána? Akkore kérdésre feleletetádni nem tudtunk; de ma már megadjuk: Szekerák Kálmán betölti. Ez a müveit lelkiatya rohamosan nyerte meg magának a pataki közönséget. Ma már minekünk ő második Dessewffy. Az iránta való szeretet és tisztelet egyforma minden vallásfelekezetbelinél. Igen mert ő is ott van minden szép, jó és nemes ügy körül, tekintet nélkül arra ilyen vagy amolyan felekezetbelitől, szegény vagy gazdagtól, ifjú vagy öregtől ered-é. Megteszi azt is minden évben, hogy a ref. főiskola tanárait maga köré gyűjti egy farsangi ebédre s tanárrá lesz ismét közöttük nehány órára Közelebbről is volt egy ilyen kedélyes ebéd, amelynél maga a szives házi gazda megnyitván a íelköszöntők sorát, csak úgy csengett bongott a vidám dikció versben cs prózában egyiránt. Az ebédből sokakra nérve vacsora is lett s a rokonérzés sokféle emlékeivel jókésőn mentek szét az egymást kedvellök. A ref. főiskolai igazgató tanács a múlt héten végezte feladatát az ősi tanintézet kebelében. Dókus Gyula és Fejes István algondnokok lelkes társaikkal mindent sorra-rendre vizsgáltak. Jutott idejök megjelenni az egyes osztályokban, az akadémiai előadásokon, a tápintézetben és a gyűjteményekben is. A pénztári számadást, a sokféle leltárt, a bennlakásokat tüzetesen átvizsgálták s mindent rendben, előrehaladásban, örvendetes állapotban találtak. Tárgyalták az igazgatók jelentéseit a lefolyt iskolai első félévről s ezeknek kapcsán több rendbeli intézkedések tétettek úgy, mint egyes anyagi ügyek fejlesztésére. Foglalkozott az igazgató-tanács többek között a főiskolai pénzek elhelyezésének kérdésével, a tápintézet tovább fejlesztésével, a párhuzamos osztályok ügyével, könyvtár és múzeumok rendezésével peres ügyek átvizsgálásával és sok más széppel és jóval. A kitartó és beható munka f. hó 26-án hat nap múlva ért véget s akkor oszoltak szét az igazgató-tanácso sok a tanári karnak hálás érzelmeitől kisérve. Ez időben jelent meg körünkben, akit legelői kellett volna említenem, főtisztelendő püspökünk, Kun Bertalan ur is s mint főiskolai egyházi főgondnok gyakorolta főfelügyeleti jogait. Az igazgató-tanács T Á * C A. Apró versek. 1. ÉCS világnál özvegyasszony A bibliát olvasgatja. Szeme hulló harmatától Nedvessé lesz minden lapja. Fia messze a harcmezőn, Levelét már régen várja. Az idő fut, de reményét Nem mossa el sebes árja. Végre. . . végre 1 . . . özvegyasszony Elolvassa a sorokat, A levél kihull kezéből S tört szivével összeroskad. II. Oltár előtt a szép lányka. Érző szivét vajh, mi bántja ? 1 A ka remeg, könye pereg . . . U gy elnézik az emberek, Keze a vőlegényében. Már az esküt mondja épen. Nézi — nézi, hogy ezalatt Egy szép legény sirvafakad. III. Ringó lombok rejtett mélyén, Hol még szellő sincsen jelen: A báró ur szép kocsisát Halva lelték egy reggelen. Viszik is már temetőbe . . Sötét sírja meg van ásva: Függönyön át kihallatszik A kisasszony zokogása. IV. Tanult szegény Kopasz Áron Kilenc télen, kilenc nyáron. Eminens volt kilenc éven — S ime : mégis meghalt éhen. Szini Péter. Szemere-hagyományok*) (Kölcsey Ferenc levele Szemere Györgyhöz.) — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Surány, Sep. /. 1815. Levelem, szeretett Barátocskám ! mellyet hozzád Augustusban Csekéről írtam, úgy mondják, elveszett, ’s én nem örömest hagynálak Téged *) Lapunk kitűnő barátja, Payzsoss Andor, néh. Szemere Miklósnak irodalmi hagyatékából 52 db levelet bocsátott rendelkezésünkre. Az irodalom-történeti szempontból is nagybecsű levelek Írói Szemere Pál, Vörösmarthy Mihály, Bajza részéről itt voltak —- az elnökökön kívül : Mecz- ner Béla, dr. Lengyel Endre, Vécsey József, Bernáth Zoltán világi-, Nagy Pál, Vajányi Lajos, Béky Sámuel, Tóth Dániel, Makay Dániel egyházi tagok. Január 26-ika nevezetes napja a sárospataki tanárok nyugdíj intézetének. Közvacsorával egybekötött bálja minden várakozást meghaladó sikerrel ütött ki. Jó jel volt már az, hogy nemcsak a város legelőkelőbb hölgyei, a tanári kar és az ifjú ság kiválasztottjai álltak össze rendezökül, hanem a vidék s az ország legkülönbözőbb részeiből is sűrűén jöttek az üdvözlő, biztató s adakozó-levelek. Nem hiszem, hogy a városháza termei láttak volna még ilyen mulatságot. Ömlött a szép közönség rakásra. Jöttek az ételek, italok halommal. A termek s az egész feljáró garádics fenyőgaly- lyal, piros szövettel bevonva, a legkellemesebb benyomást tették az érkezőre. A bemenetnél kívül ez volt kivilágítva *i88p. Jan. 26, ;» belül pedig ez : « Csak vígan 1» No, ezt meg is fogadta a szép, nagy közönség, mert úgy a táncteremben, mint az étkező helyiségekben kerekedett olyan mulató zás, melynek reggel 8 óra vetett véget; akkor is csak estig, mert ekkor a fáradhatatlan háziasszonyok, bájos kiszolgáló leányaikkal, ismét feltárták az elzárt termeket s azonmódon folytatták a kedélyes mulatozást késő éjfélig. Nem hiába, mert az eredmény több, mint 1200 ft\ Hallatlan eredmény egy ilyen kis városban. Hogy gyűlt ez a tenger pénz össze? Ki tudná azt elbeszélni! Eleitől kezdve mindvégig mindenki azon mesterkedett, hogy jövedelmet csináljon a nyug-intézetnek. Ezért: ittak, daloltak, táncoltak, muzsikáltak, dikcióztak, kártyáztak, ettek, szivaroztak, lutriztak s még csó- kolóztak is. Elől mindenben a lelkes és ügyes nők jártak. Búza Jánosné füből-fából tudott pénzt csinálni. Rávette egyszer Mitrovics Gyula dr. Ballagi Gézát, hogy húzzon neki egy nótát. Ez elragadta a publikumot. Buzáné felhasználta az alkalmat s Ballagit karonlogva, tányért hordott körül, melybe csak úgy dűlt a ropogós bankó. Erdélyi Sándor, a derék magyar-jesztrebi ref. lelkész, előállt egy lelkes versekbe foglalt dikcióval s alig szavalta el, nagy éljenzések között, Buzáné nyomtatásban hordozta körül s hatosával árulta a toasztot. Mikor már jól megtraktálták Szifiyei Gerzsont, a nyugintézet elnökét, kérdezi Buzáné : mit parancsol még : Egy csókot —^feleié. Jó pénzért az is van. Szinyei fizette s a csók elcsattant Kim Mátyás a belépésnél kér egy család-jegyet. Kitesz egy 50 ftos bankót. Nagy Gusztáv pénztárnok szedi a bankókat, hogy visszaadjon, de Kun kéri, hogy ne tegye. Ki győzné, mondom, elbeszélni: mi minden folyt és történt, mig az a 12 száz forint összeverődött; de tény, hogy megvan s a nyugintézet javára legalább 1000 ft fog tisztán maradni. A rendezők és a résztvevő jó közönség méltók voltak egymásra. Mindenen mindvégig csin, ele- gáncia, rend ömlött el. A környékből sokan, helyből mind ott voltunk. Munkácsról a méltán tisztelt ref. esperes Peterdy Károly, Beregszászból Benda Kálmán ügyvédő kedves nejével és Warga Sándor tiszti ügyész emelték a bál fényét. A szép számmal megjelent katonatisztek( S.-a.-Ujhely- ból is) közmegbecsülés tárgyai voltak s nyertek is elismerésül szebbnél szebb köszöntőket. Most egy időre csendes a kis város; de zsong a főiskolai ,magy. irodalmi önképző társasága, mely február folytán olyan felolvasási estét fog tartatani, a minek ismét vidám táncmulatság lészen a vége. X. azon gyanúban, hogy tőlem nem szerettetel, ’s hogy én Néked irogatni restelkedem. A’ barátko- zás, édesem, szép lelkek’ sajátja, ’s nem dévaj öröm, melly tsak a’ jelenlétben lél táplálatot; a’ távolságban is felkeressük egymást, ’s szikrákat tsalunk-ki egymás’ leikéből, melyek különben talán örökre fogtak volna aludni. A’ professornak iskolája, ’s a világnak iskolája közt, mellybe most Te lépni kezdettél, igen nagy a’ küiömbség, de a’ tanulásnak módja ugyan az. Hallunk ’s látunk sokat, igen sokat, de azok tsak akkor válnak ránk nézve hasznosokká, midőn magány és nyugalom elegendő időt adnak a’ fon tolgatásra. Ilyenkor princípiumokat választunk, és hagyunk-el, ’s ne hidd, hogy a’ tanuló fejeknél az ily választás és el hagyás igen gyakran elő ne forduljon. Az a’ ki soha sem lát magában tökéletet, mindég közelebb van ahoz, mint a’ csalhatatlan. Mikor még én igen ifjú valék, ezerfélét láttam magam előtt, ’s mind azt megtanulni ’s tudni akartam ’s utoljára is semmit sem tudtam megtanulni. Csak későbben hallottam Rousseautol, hogy az iskolai években csak methoduszt kellene szerezni, melly szerént azután tanulhassuk, azt a’ mit választanunk kell. Egy ily methodusznak megJózsef, Császár Ferenc, Sárossy Gyula, Erdélyi János, Egressy Gábor, Kerényi Frigyes, Vahott Sándor, Tompa Mihály, Lé- vay József, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Kazinczy Gábor és br. Luzénszhy Pál. Ez irodalmi relikviák között van egy, Szemere Györgyhöz intézett levél Kölcsey Ferenctől is, melyet Írásmódjának és interpunkciójának legcsekélyebb változtatása nélkül ez alkalommal mulatunk be t. olvasóinknak. A többi levelekből szintén fogunk időnkint egyet-egyet közrebocsátani. Szerk. Folytatás az mellékleten.
