Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-04-28 / 17. szám

san használta ki és idejében fogott minden dolgához: többi munkájával már könnyeb­ben elbánhatik. Elkésni — helyrehozhatatlan károkat okozni a gazdaságban, csak tavaszszal lehet. Ezért a tavaszi hónapok munka-értékeinek kiaknázása egy földmivelő államban a legna­gyobb fontossággá! biró életkérdés. Hogy iskolákat állíthassunk és tarthas­sunk fel; hogy az államnak pénzt adhassunk kulturális célokra ; hogy az országnak legyen pénze hadi célokra és sakkban tarthassa el­lenségeit; hogy lehessen uj vasutakat épL teni; hogy legyen jövedelmező iparunk és kereskedelmünk; hogy polgári jogaink élve­zetében biztosítva legyünk : a mindezekre és hasonló célokra szolgáló pénzeröt m'nd eb­ben a három hónapban szerzik meg ebben a hazában, ott kint a szántóföldeken. Azért tisztelet a földmives embereknek — és tisztelet az ö munkásságuknak!! De a földmivelő osztály valójában csak akkor érdemli mega tiszteletet, ha kötelessé­geit a haza iránt okos szorgalommal végezi. Okos szorgalommal, azaz ha észszerű gazdálkodást követ és honosít meg a maga földjén, ami nagyobb jövedelmezőséget biz­tosit neki és még hozzá kevesebb munkájába is kerül. Egyképen illik e megjegyzés kisbir­tokosokra és nagybirtokosokra. A kisbirtokosok segíthetnek magukon az által, ha a kerti művelést honosítják meg földeiken, mint tették és teszik a fráncia- és olaszországi parasztok ; a nagybirtokosok pe­dig ha a mezőgazdasági ipar különböző ágai­val, nálunk Zemplénben, s ez időszerint per eminenciam a cukorrépa termeléssel megba­rátkoznak, abba jól beléokulnak, jövedelmeik feleslegét dús kamattal kecsegtető befekte­tésekre fordítják, ahelyett, hogy azokat kül­földi fürdőkben, vagy külföldi gyepen el­költsék. Tavaszszal dolgozni kell, nem politizálni. Különben a politikus uraknak apolitizálókkal egyetemben felkopik az álluk. Tehát munkára föl ! Mert írva vagyon: aki nem dolgozik — ne is egyék ! Vármegyei ügyek. Az idei fősorozás működési tervezete szerint az ujoncozási határnapok következőleg vannak megállapítva: K.-Heltneczen május io—15. S.-a.- Újhelyien: május 17—21. Szerencsen: máj. 23—27. Tokajban: május 29—31. N.-Mihályban: május 17—22. Gálszécsen : május 24—29. Varannón: május 31., továbbá junius 1—4. Sziropkón: junius 6—8. Szinnán: junius 9—13., végre Homonnán : junius 15—19. európai lakház éjjel nappal minden oldalról nyitva áll, s bent a házban is, italnemün kivül zár alatt mit sem szokás tartani; mind a mellett a sokféle cselédség dacára lopás vagy sikkasztásról alig lehet hallani. Az indiai cselédség megbízhatóságá­nak szép tanúsága ez. * * * A külső cselédség száma, például az istáló- és kocsiszínhez tartozóké, változik a körülmények­hez képest. Ide számitaodó a kertész: máli és a napszámosok: kúll; ezeknek száma a kert terje­delmétől és az évszaktól függ. A forró hónapok­ban a növényélet különösen a virágos kertben el lenne perzselve, hacsak mindennap meg nem ön­töznék. Az ügyefogyottakat kivéve, alig van európai ember Keletindiában, akinek legalább egy hátas lova ne volna; a családos embernek ezenfelül kocsira van szüksége, mert a forróságban gyalo­golni lehetetlen. Eszerint ami Európában fényűzés­nek látszanék, az Keletindiában majdnem elkerül­hetetlen szükségesség. Minden lóhoz két embert kell fogadni, az egyik: a szaisz, a lovász, ő itatja eteti s gondozza a jószágot, tisztogatja a kocsit és a szerszámot, felszereli a paripát, s követi urát ha kilovagol. Ezen emberek kitartása és se- rénysége valóban bámulatos, mert mindig a ló fejénél találjuk őt ha lovaglás közben valahol beszólunk vagy megállapodunk. Fizetése öt—hat rúpia, s ha az úrnő kikocsizik, két szaisz a ko­csi hátsó részén áll. A szaiszt kocsisnak ritkán lehet használni, erre egy más rendbeli emberre van szükségünk, akit indiai nyelven kocsván-nak neveznek. Havi bére hét—nyolc rúpia. Iparos tanuló iskolák segítése. Á közgazda- sági illetőleg közoktatásügyi ministerek a várme­gyei ipariskolai alapból az 1888/9 tanévre segély­képen 100 ftot a gálszécsi, 200 ltot a varannai, 100 ftot a tokaji, 100 ftot a s.-pataki, 70 ftot a homonnai és 300 ftot a s. a. újhelyi iparos-tanuló iskola számára kiutalványozott. Csendőr-szakasz parancsnokság Homonnán. A Kassán székelő IX, sz. csendőr kér. parancs­nokság segítendő azon, a csendőrségi szolgálat egyöntetű vezetésére felette hátrányos hatással biró körülményen, hogy a vármegyében elhelye­zett csendőr-őrsök fele részben az ungvári szakasz­parancsnokság alá vannak rendelve: egy uj sza­kasz-parancsnokságnak Homonnán leendő felállí­tása iránt felsőbb helyen megtette a kellő lépéseket. Hírek a nagyvilágból. Németország a stájeri fegyvergyárban 250000 db. ManHcher-fegyvert rendelt s további 650,000 db szállítása iránt alkndozik. Kossuth Lajos hazánk nagy fia, kínzó kö­högésétől megszabadult s egy ápr. 18 án kelt tu- rini távirat szerint, gyógyulófélben van. Boninó és Basso kezelő orvosai most már biztosra veszik, hogy a tavaszi szép napok meg fogják hozni a nagy hazafinak régi teljes és ép jó egészségét. Ke­délye folyton derült, társalgása élénk, változatos, mint rendesen. Szerbia és monarhiánk. A szerb kormány­zók Hengelműller osztrák-magyar követet ünnepies kihallgatáson fogadván, Risztics társai nevében is kifejezést adott abbeli meggyőződésének, hogy a jó és barátságos viszony Szerbia és monarhiánk között a jövőben is fenn fog tartatni. Az arany rózsa, melyet a pápa minden év­ben a nagy-böjt harmadik vasárnapján ünnepiesen megszentel és nagyrabecsülése jeléül valamelyik fejedelemnőnek szokott elküldeni, az idén Stefánia főhercegnő ö cs. és kir. fenségének van szánva. Boulanger tábornok, a kiutasittatást be nem várva párthívei kíséretében Brüsszelből Londonba utazott. Statisztika az olasz képviselőházból. Az olasz képviselőház tagjai közt van 266 ügyvédő, 31 mérnök, 24 orvos, 9 egyetemi tanár, 21 ál­lamtisztviselő, 11 publicista, 5 iparos, 3 földmives. 2 bankár, 2 munkás, I szobrász és 1 kereskedő, Születési rangra nézve van az olasz képviselőház­ban 17 báró, 34 gróf, 22 örgróf és 9 herceg. Hírek az országból. Rákóczi Parcsetich Félix, Újvidék és Baja törvényhatósági joggal felruházott városok főis­pánja, a karlóczai szerb egyházi kongresszusnak királyi biztosa, elhunyt. A jeles főispán halálhíre fájdalmas részvétet keltett mindenütt, hol becsü­lete van a jellemes munkának, a haza buzgó és önzetlen szolgálatának. Áldás emlékére! Láng Lajos dr. egyet, tanár, orsz. gyűlési képviselő, pénzügyminiszteri államtitkárrá nevez­tetett ki. Az uj igazságügyminister pozsonyi válasz­tóihoz intézett nyílt levelében többek között azt is kijelentette, hogy á polgári házasság hive s megígérte, hogy a birák létszámát jelentékenyen szaporítani fogja. Az uj pénzügyminister n. bányai választói­hoz intézett nagyszabású beszédében hangsúlyozta, hogy az állami közigazgatás rövid idő múlva be fog hozatni. Egy szilágysomlói lakos ásás közben ren­geteg kincsre bukkant kertjében. Régi arany és ezüst edények kerültek felszínre nagy mennyiség­ben. Szakértők a talált kincsek értékét egy millió forintra becsülik. Ez a lelet a bécsi császári mu- zeomban őrzött »Attila Kincsé«-vei vetekedik. Br. Perényi Zsigmond Bereg és Ugocsa vár­megyék főispánja a f. hó 20-án lseidben kelt ki­rályi kézirattal állásától felmentetett. Hire jár, hogy ez intézkedést még 8—10 hasonló rendel­kezés fogja követni. Színház. Halmay Imre színigazgató, S. a.-Ujhely város­nak és vidékének kedveltje, a fekete-vasárnapból Miskolczon Szt.-Györgynapot csinált, s szép nejével meg derék társulatával együtt áthurcolkodott Ujhelybe. Nehezen vártuk, szívesen látjuk, isten hozta ! Nehezen vártuk ; mert nemcsak kenyérrel él az ember s mert S -a.-Ujhely és vidéke derék in­telligenciájának életföltétele, hogy ideális szükség­leteit kielégíthesse, hogy Tália templomát sűrűn látogathassa. Szívesen látjuk ; mert jó emlékezetet hagyott maga után és szívesen látjuk mert a szín­művészet sikerének minden tényezőjével gazdagon jelent meg körünkben. Isten hozta — szerencsésen. Azt mondják, hogy a vidéki színigazgató urak a nyártól fázni szoktak, mert a hőmérő emel­kedése meg a közönség nekimelegedése fordított viszonyban állanak. De nincs szabály kivétel nél­kül. Ujhely s vidékének n. é. közönsége legyen a kivétel, és ily értelemben nálunk Halmayéknak mostan is legyen melegük. Azt is mondják, s úgy is van, hogy Halmay, akit a múlt évben S.-a,-Ujhely avatott föl szín­igazgatóvá s ily módon vele olyan erkölcsi vi­szonyba lépett, mint a keresztszülő keresztfiával, (az anyagi jutalmazáson felül szeretetébe is fogadta és a mielőbbi viszontlátás reményével bocsátotta el magától) hamarosan nagy darab földet bejárt. Szatmárt meghódította, Eperjest lázba ejtette, Mis- kolczot rohammal vette be. Útja diadalmenet, tar­tózkodása mindenütt dicsőség volt. Halmay a pro­vinciának az a szerencsés Cézárja, aki elmondhatja, hogy : ven! — vldi — viol I Váljon minek köszönheti kivívott nagy sike­reit ? Semminek másnak, mint hivatásos, áldozat­kész ügybuzgóságának. Repertoárja gazdag, változa­tos és az újság ingerével hat. Társulata válogatott, izmos erőkből van szervezve. A rendezés kitűnő. Az előadások magas színvonalon állók. A külső kiállítás mindig akkurátos. Ily viszonyok között csak természetes következés, hogy a tiszta műélve­zetért esengö közönség szívesen jár el a színházba. Halmay szerencsecsillaga egyre emelkedik s mint a fölszálló nap alatt a tárgynak, Halmay alatt a társulatnak egyre csökken az árnyoldala. A derék társulatot ezért rokonszenvesen fo­gadjuk és melegen üdvözöljük. Az elmúlt első hétről szóló, térszüke miatt csak igen rövidre mért, szinitudósitunk ez: Említettük, hogy a lovászon kivül paripánk­hoz egy második emberre van szükségünk, neve: ghasziára, azaz füvetvágó ; fizetése négy rúpia. Egyedüli kötelessége ponyvát venni hóna alá, mezőre menni s az istálót elegendő fűvel ellátni. Keletindiában szénát takarítani nem szokás, s igy csak a mindennap gyűjtött fü, mely kivált a forró időszakokban nem egyéb mint száraz fiigyökér, mely egy bizonyos nemű borsóból áll, képezi a szokásos lótáplálékot. A máli, vagyis a kertész bére öt vagy hat ezüst rúpia. Feladata hasonló az európai kerté­széhez, s bámulatos mily ügyességet fejt ki gyak­ran a zöldségnövesztésben, s a virágoskert Ízléses rendezésében. Kötelessége minden reggel gyü­mölcsöt hozni urának asztalára s zöldséget a sza­kács számára; ezt egy szép virágcsokorral feldí­szítve, egy bambusfából készült tálon úrnőjének lábaihoz leteszi megtekintés végett, mély szalám- bókjával. Ez rendesen megy végbe az esős és hi­deg idényben, mivel a forró, száraz hónapokban vajmi csekély ott a növényélet, és ami kevés virágbokor és zöldség megmarad : azt csak gon­dos öntözés által lehet napról-napra fenntartani. Az említett forró és esős hónapokban, t. i. áprilistői október elejéig fogadni kell még öt vagy hat, sőt több kulit, azaz napszámost, a legyezők­nek (panka) éjjel és nappal folytonos lendítésére s más hűsítő eszközök kellő gondozására. Ily segédeszközök nélkül, kivált éjjeli nyugalmat élvez­ni, a hőség miatt nem volna lehetséges. A havi bér személyenkint négy rúpia, mely az összes házi kiadások összegét tetemesen növeli. * * * Ilyen tehát körülbelől a jó módú európai háztartásnak képe Keletindiában. Leírtuk futólag a körülményeket is, melyek között a »száműzött«, ha a kormány szolgája, huszonöt, sőt harmincöt, néha több évet is eltölteni kénytelen. Mint min­denütt, úgy ott is, a körülmények változékony­sága fény- és árnyoldalokat fog felmutatni. Áz elemek csapásai, az egészség jó vagy rósz volta, a családi élet gyakori megszakítása, ha ezt bete­geskedés vagy a gyermekek nevelése követeli, mindezen eshetőségek, az ábrándos keleti élet képére árnyat vetnek: azonban, mindennapi ott­létünknek kényelme, sőt tettleg lehetősége a,szo> gálatot tevő benszülöttektől van feltételezve ; igaz, hogy általánosan szólva, a kelet népe szereti a kényelmet, s tán nem is mindig oly éles eszü, mint az északon született ember, de egyéni ta­pasztalás után méltányos ítéletet mondván, állít­hatjuk: hogy az indiai cselédség megbízható és szolgálatra kész ; s ha olykor türelmünket próbára teszi is egyiknek vagy másiknak ostobasága s ne­hézkes felfogása, nem kell feledni, hogy cseléde­ink alsórangu kasztokhoz tartozó egyének, ami elég mentségül szolgálhat; uroknak parancsát azonban készségesen teljesitik. Gyakran lehet halla­ni oly vádat is, hogy a hindu nem érez hálada- tosságot; ez azonban igazságtalan vád, s a népet nem eléggé ismerő tapasztalatlanság kifolyása. Jó urnák jó a szolgája4 ott is, ha tudniillik igaz­ságosan és méltányos elnézéssel bánunk embereink­kel, akkor a ragaszkodás gyakran határtalan. Mindennapi dolog, hogy ha egy időre Errópába távoztunk, cselédünk csak feltételesen vállal idő­közben másnál szolgálatot, mert ura visszatérté­nek néz eleibe ; régi cselédeink egész serege ott várja megérkezésünket a kikötőnél vagy az indó- házban. Folytatás a mellékleten

Next

/
Oldalképek
Tartalom