Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-09-04 / 36. szám
földadó kataszter nyilvántartásáról szóló 1885. évi XXI. t. c. végrehajtása tárgyában kelt miniszteri utasítás 9. szakaszának módosítása iránt, a komárommegyei jegyzői egylet részéről beadott indítványra vonatkozólag beérkezett vélemények és választm. javaslat tárgyalása. 10-er. Az 1886. évi közgyűlés 22-ik számú határozata folytán az egylet tulajdonát tevő »Községi Közlöny* cirnü lap előfizetési dijával hátralékban levőkkel szemben követendő eljárásról szóló jelentés 11-er. Az 1887. évi szept. hó 16-án az elnökséghez beadandó, szabályszerüleg szerkesztendő indítványok feletti intézkedés. Mely évi rendes közgyűlésre a megyei jegyzői egyletek, mint rendes tagok, a megyei jegyzői egyletek elnökei utján, nemkülönben a központi egylet tisztikara külön meghívó által következő megjegyzéssel hivatnak meg: i-ör. Az orsz. közp. jegyzői egylet tagjait képező megyei jegyzői egyletek küldöttei megbízó levelüket, avagy a kiküldetésre vonatkozó jegyző- könyvi kivonatokat az 1887. évi szept. hó 21-ik napjának reggeli 8 órájáig Budapesten az ujvilág- utcai «Arany Sas« cimü szálloda i-ső számú szobájában székelő egyleti főjegyzőnél annál inkább beadni el ne mulasszák, mivel ezeknek megvizsgálása sok időt igényelvén, a késedelmes beszolgáltatás által a közgyűlés megnyitása lenne akadályozva. 2-or. Az elnökség által előlegesen lépés tétetett arra nézve, hogy a közgyűlés tartamára az »Arany Sas« szállodában mérsékelt dijak mellett elegendő lakások tartassanak készen. Báránd (Biharmegye), 1887. augusztus 22. Vágó Ferenc, egyl. főjegyző. Kuncze Imre, egyl. elnök. 1778. sz. Zemplénmegye kir. tanfelügyelőjétől. Értesítés. A Révay testvérek kiadásában megjelent Jókai Mór által irt »Magyarország története a nép iskolák számára«- cimü tankönyvet (ára 30 kr II. kiadás) mi is a vallás és közokt. m. kir. minisztérium által elfogadtatott és ajánltatott, az iskolákban leendő használat végett ezennel ajánlom. S.-a.-Ujhely, 1887. auguszt. 22. Nemes Lajos, kir. tanácsos és tanfelügyelő. 11989. sz Zemplénvármegye alispánjától. 10 járási főszolgabírónak. Körözés végett tudatom, hogy Ornstein Mór lukai lakosnak f. évi augusztus 19-én egy 3x/2 éves kanca-pej, hámos »F.« bélyeges, homlokán csillagjegyes lova a sárospataki határról elbi- tangolt. S.-a.-Ujhely, 1887. augusztus 29 Hatolni Etele. alispán. Kevesen vagyunk!* Nagy és müveit országnak azt szokták nevezni, melynek elegendő számú lakója van a föld területéhez mérve, melyet elfoglalt; képes azt jól megmivelni és maga és hazája számára gazdagon kamatoztatni; és nem szorulván pusztán a fold- mivelésre, kéz- és gyáripar által gazdaggá, jó törvények által biztossá, tudomány és művészet által híressé tenni. Mióta nemzetünk hoszas álmából önérzetre ébredett és a jó Isten lelkes vezetőkkel áldotta * Mutatvány a múlt számunk irodalmi rovatában {ismertetett «Piros könyviből. Szerk. S ezzel, miután az alvás lényegén kívül, mindama tényezőket, melyektől az alvás »teljes kielégítése* függ, érdemileg tárgyaltuk volna, tanulmányunk befejezéséül még azt a kérdést vetjük föl: mennyi időt fordítsunk rendes körülmények közt az alvásra V Mint minden természetbeli szükségletnél, úgy az alvásnál is, sok függ a megszokástól. Eszerint az. embereket alvás tekintetében sokat- alvókra és keveset-al.vókra osztályozhatjuk. Élettani szempontból Ítélve a dolgot: minél fiatalabb az egyén, annál nagyobb szüksége van az alvásra és annál indokoltabb is az. A régi latin életszabály ugyan azt tartja: „Quinque horas dormisse sat est juvenique senique’, vagyis: Az aluVásra öt óra elég fiatalnak, öregnek. Azonban, úgy látszik, a régi emberek itten a fősulyt ez életszabálynál inkább a hexameterek jó hangzására, mintsem a tudomány, vagy a tapasztalat követelményeire fektették. Tapasztalati dolog ugyanis, hogy például az újszülött úgyszólván csak akkor van ébren, mikor éhes, vagy valami más baj háborgatja 1 Továbbá, hogy hat éves koráig a gyermek legalább 10, nyolc évesig legalább 12 órát alszik, ezen túl beéri az ifjú 10 és a felnőtt 8 órával, még azon esetre is, ha az illető szellemi munkával foglalkozó városi ember, kinek kifáradt ideg- cefltruma: az agy, hoszabb nyugalmat követel a a testi munkásénál. A vénség már beéri kevemeg : ezek mindenikének az volt törekvése, hogy hazánkat ilyenné tegye. Gróf Széchenyi István, a »legnagyobb magyar* jó szárazi és vizi utak, gőzhajózás, az állat- tenyésztés emelése, s fővárosunk szépítése által igyekezett gazdaggá tenni nemzetünket. Deák Ferenc és mások bölcs törvények által igyekeztek biztosítani a nemzet jogait s a személy és vagyon szentségét. Végre igen sőkan a nemzet tudományos művészeti fejlődését mozdították elő. Több, mint egy félszázad óta tart e szép és nemes munka : de elvégre is mindenki, a ki nemzetünk haladásáról mélyebben gondolkozott és ha zája iránt melegebben érzett, kénytelen volt belátni, hogy ez ország csak úgy lehetne igazán virágzó, ha lakóinak száma annyira emelkedik, hogy tágas pusztáinkat be tudja népesíteni, megtudja mivelni ; s ha népesedésünk által a különböző iparágaknak is elég munkaerő juthat. Mert a pusztán föld növelésből és baromtenyésztésből élő nemzet minél jobban emelkedik műveltségében, minél jobban öltözködik, csinosabban rendezi be házát, kényelmesebben él: annál nagyobb adózójává válik azoknak az országoknak, melyek öltözete kelméit, butorozatát stb. drága áron adják el neki. Egyszóval, ma már mindenki belátja, hogy hazánknak legnagyobb szüksége van munkaerőre; hogy kevesen vagyunk; és hogy hazánk- népünk jóllétének emelésére első szükség lenne, hogy a nemzet szaporasága más miveit nemzetekével legalább is lépést tartson. — Ejh, most is sokan vagyunk, alig tudunk egymástól megélni 1 — mondja egynémely szűkkeblű s még szükebbeszü ember. Nekem egész telkem van, két fiamnak már csak fél fél lesz ; ha négyen lennének, már csak egynegyed jutna egyre! Lássuk, igaz beszéd-e ez? Ha ez igaz lenne, az következnék belőle, hogy irtsuk ki nemzetünk felét, ezután ennek felét igy tovább; s minél kevesebben leszünk, annál könnyebb, boldogitóbb lesz életünk. Meglehetne; de a történelem s a természet példái azt mutat ják, hogy a nagy nemzetek elnyelik a kicsinyeket, mint a nagy hal a kicsiny halakat; lehetne hát amolyan bölcseség mellett belőlünk más nagy nemzetek részére — egy kövér falat. De ez az ország, melyet atyáink vére öntözött, az a szabadság, melyért őseink küzdöttek, az a dicsőség, melyet nemzetünk vérrel és verejték- kel egy ezredéven át érdemelt ki, — az nem lenne a miénk! Meg hát szükséges-e az atya minden gyermekének abból a néhány barázda földből megélni, mely örökül maradt reá ? Éppen nem, 1848 óta egyenlő jogú polgárai vagyunk a hazának mindannyian. Nyitva áll mindenki előtt minden pálya. Észszel és akarattal lehet a legegyszerűbb és szegényebb földmives, vagy iparos fiából pap a püspökségig, politikus a ministerségig, katona a generálisságig, iparos, kereskedő, a milliomosságig 1 Van is már reá példánk elég. Hát ne maradjon az egész család egy rakáson az eke mellett, mint a rakamazi krumpli, hanem induljon az esze és szorgalma után, különböző pályára 1 . . . . Ezek szerint hát csakugyan jobb lenne, ha többen volnánk ezen a szép magyar földön; elférhetnénk egymástól 3—4 szer ennyien is; nem tartanánk a hatalmas szomszédoktól; pusztáink benépesülnének: városok, falvak emelkednének, nagy gyártelepeink épülnének, melyekben hazafi kéz teljesítené azt a munkát, melyért most csaknem minden pénzünket a népes, miveit országoknak adjuk: évenkint több, mint háromszáz milliót gyolcsra, kartonra, s egyéb szövetekre, selyem ruhára, sebb alvással is; mert az öreg embernek még az 5 óra is több a kelleténél! Fensikon élőknek, hegyi lakóknak és a hideg égöv szülöttjeinek általán véve e tekintetben csekélyebb az igényük, mint a rónaság vagy a forró-égöv lakóinak, mely körülmény valószínűleg abban találja magyarázatát, hogy amazok az alvás szükséglet «teljes kielégítésére« megkivántató első tényezőnek: a tiszta, üde, vagyis okszigén-dus levegőnek természetes birtokában vannak. Végre még egy kérdést: mikor célszerűbb az alvás, nappal-e vagy éjjel? Kétséget nem szenved, hogy noha az alvás, mint a munkálkodás természetes okozata, valamint az utóbbi, bizonyos időhöz nincsen kötve, mégis a természettel öszhangzásban az éj annak a legmegfelelőbb időszaka 1 Balhit azonban, hogy az éjfél előtti álom többet ér, mint az éjfélutáni; mert teljesen mindegy mikor következik be ama ál lapot, midőn — a fentebb mondottak szerint — alvásra indíttatunk; csak az a fő, hogy tiszta, jó levegőben legyünk sa kelleténél többet ne aludjunk! Mert, habár a francia azt tartja: Qui dort, dine* (a ki alszik, étkezik), vagyis az alvás fölöslegessé teszi az étkezést, mégis egészségtani szempontból • csak rendes, összhangzatos kielégítése az összes természetes szükségleteknek, tartja a testet s a lelket együvé l (Vége). cifra pántlikára 1 . . . számítsák ki kedves polgártársak, hány mérő búzát kell eladnunk, mig ez a háromszáz millió kitelik belőle ? De hát miért nem vagyunk többen ? Akarnak polgártársaim igaz szót hallani ? Én megmondom. Mert elhagytuk magunkat. Elhagyjuk vétkes hanyagságból, »bánom is /««-féle köny- nyelmüségböl. Mert nem szeretjük eléggé önmagunkat, hazánkat, nemzetünket. Mert nem gondolunk vele, ha gyermekünk, felebatátunk elpusztul; és összedugott kézzel nézzük népünk, saját magunk nagy romlását 1 Nehéz vádak ezek kedves polgártársaim ; de fájdalom, igazak. Bebizonyítom. E század elejétől fogva egész Európában, s pár évtized óta nálunk is, szokásba jött a nép- számlálás. Hallottunk felőle mindnyájan. Ebből a népszámlálásból a következő adatokat hozom fel. Európa miveltebb tartományaiban a nép szaporasága oly nagy, hogy csak 45—50 év szükséges arra, hogy a nemzet magát megkétszerezze. Magyarországon, ha a szaporodás igy halad, mint most, 120—130 év szükséges, hogy a nemzeti létszám megkétszereződjék ; ez is csak békességes és kedvező viszonyok mellett. Magyarországon 5 százalékkal több gyermek születik, mint Európa bármely országában; de viszont a kisdedek halandósága oly nagy, hogy egyedül Oroszországé múlja felül. Különösen 33 — 7 éves gyermekek halandósága nálunk az 50—55 százalék között ingadozik; e szerint a nemzet létszámának a fele elpusztul, mielőtt a 7 éves kort elérné! Még kimondani is borzasztó! Most már azt kérdem, mi lehet e roppant halandóság oka? A szegénység, vagy rósz élet ? Nem! Európának alig van népe, mely általában véve jobban élne a magyarnál. Nem is csoda: a legjobb kenyér, a legjobb bor. a legkitűnőbb husnemu, dohány az egész világon itt terem ; tőlünk veszik azt más országok is, melyek a jónál jobbra akarnak szert tenni. Lisztünket, borunkat elhordják széles ez világra. Talán a szerencsétlen égalji viszonyokra fogjuk?. . . Az is nehéz lesz; mert Magyarország éghajlata általában egészséges, itt ott van egy kevés mocsárvidék ; de az életmód ez ellen is biztosítja, kivált az állandó lakókat. Vagy talán rendetlen életmódunk az oka?.. . Ebben már több való lehet. Mert bizony mi egy- egy keresztelőn, névnapon, menyegzőn vagy toron megeszünk-iszunk személyenként háromannyit, mint a mennyi egy-egy egészséges gyomrot kielégít ; s megeszünk-iszunk annyit, mennyi egynémely szegény családnak egy negyed, vagy félévre is elég lenne. Különösen bármily régi, de nagyon rút és embertelen szokás a halotti tor, mely igazán a pogány korszakból maradt reánk. Mert, hogy annak a családnak, mely örömét, vagy épen támaszát vesztette el, még néhány hónapra való eledelét is elegyük igyuk, ez embertelen dolog, hogy abban a házban, melyben a legnagyobb fájdalom ütötte fel sátorát, még az nap tivornyazzunk, ez nem illendő, nem keresztyén szokás ! . .. De elég most erről. Különben is a jó Isten a magyar embert jó gyomorral áldotta meg, mely még az efféle kihágást is elbírja. Ez tehát any- nyival kevésbbé oka a halandóságnak, mivel a halandóság a 3—7 éves kisdedek között legnagyobb, ezek pedig a tivornyákban kevéssé vesznek részt. E szerint alig marad egyéb hátra, mint töredelmes szívvel bevallanunk, hogy nemzetünk kevés voltának, lassú növekedésének egyetlen főoka: saját gondatlanságunk.*) P. Szathmáry Károly. Levelezés. War anno, 1887. aug. 2y. Tek. szerkesztőség! Ritka és lélekemelő ünnepség színhelye volt f. hó 27-én Agyagos község, hol a vidéknek szép számmal egybegyült közönsége jelenlétében az ottani g. kath. templomban újonnan felállított oltár és uj iskola szenteltetett fel. Mily csínnal és mily célszerűséggel építtetett fel az agyagosi gör. kath. felekezetű iskola, fényes tanúságot tesz arról dr Buzinkay Gyula orsz. egészségügyi felügyelőnek abbeli kifejezése, hogy nagyon messzire kellene mennie, mig a kor kívánalmainak megfelelő oly községi iskolát láthatna, melynek tanterme bármely gimnázium, vagy felsőbb tanintézetben méltó helyet foglalhatna el. Nekem külömben nem az a célom, hogy ez iskola egészségügyi és célszerűségi berendezéséről bírálatot mondjak, (de oly illetékes helyről jött *) Ezek után a szerző áttér a gyermek-menedékházak fontosságának ösmertetésére. A derék kis könyvre, melynek ára csak 30 kr., de aranyakat érő jó tanácsokat tartalmaz, kivált a nép számára, még egyszer felhívjuk a lelkészek s tanítók szives figyelmét. Szerk. Folytatás a mellékleten,
