Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-04 / 36. szám

(A községek figyelmébe.) E lapok hasáb­jain nem egy ízben volt már szó a községi mag­tárak hasznos voltáról. Ez alkalommal a takarék magtárak felállításának egy egészen uj módjáról akarok szólni, mely Igar községben tényleg gya­korlatban van. Igar községben az a szokás, hogy a hitközség elöljárósága a földesurtól 6p vagy ioo holdas táblát kér aratásra. A földesur felhívására a kitközség örege s apraja előáll, a ifjabbak vág­ják a gabonát, a nők marokba szedik, az öregeb­bek a köteleket csinálják, a markokat kévébe kö­tik, a gyermekek hordják a kötelet, a kévéből kereszteket alkotnak s egy nap alatt száz hold le van takarítva. Ekkor a lelkész, gondnok, s a föl­desur megbízottja kicégérezik az arató részt, az uraság behordatja, elcsepelteti, s a kész gabonát beviteti a lelkész udvarára, melyet a hitközség elöljárósága alkalmas időben elád, s a befolyt ösz- szeget a gyülekezet szükségleteire fordítja, vagy ha azok nem volnának, a pénzt tőkésiti, hogy szükség esetén legyen mihez nyúlnia. Már most ezt az igazi hitközségi szokást és eljárást alkal­mazzuk egy vegyes vallásuakból álló községre. Nem a hitközség elöljárósága, de a község közi­gazgatási elöljárósága kér az illető földesurtól 60 vagy vegyük ioo holdas táblát, a község összes lakossága egy nap alatt letakaritja, a földesur kicsépelteti s az arató rész a község takarékmag­tárába hördatik be, s az képezi a községi takarék- magtárt. Ha kedvező év következik, a megtaka­rított gabonát pénzzé tevén, annak árából lehet a jegyző és a biró fizetését fedezni s ez által a községi adó nagyban csökkenik. Ha pedig sanyarú év következik, a községnek van tartalék alapja, melyből szegényebb lakóstársainak kölcsön adhat­nak, igy soha nincs a községben oly szorult em­ber, aki kénytelen lenne uzsorás kézre szorulni. lgaroii a lelkész kijelentése szerint az egy napi munka mintegy 4.00 ftot jövedelmezett a hitközség­nek 60 hold terület után. Vegyék lelkűkre ezt a községek. B. M. (Bucsák János) akadémiai piroteknikus, ha- zánfia, egyiptomi kőrútjából visszatérve városun­kat is fölkereste és ma f. hó 4-én este 8 órakor, a Diána kertben, a debreceni zenekar közremű­ködésével, mü- és légtüzijátékot rendez. Bemeneti dijak: első hely 50 kr. II ik hely 30 kr. Gyer­mekeknek 20 kr. A zenekar már 6 órakor meg­kezdi működését. (Tűzvész O.-Liszkán). Városunk csendes lakosait e hét folytán már két ízben riasztotta fel a vészharang kongása. Először aug. 30-án d. u. 2 órakor Rimaszombathy Pál összes évi aratásának eredménye, u. m.: 356 kereszt búza, 154 kereszt gabona, árpa és zab ; másodszor szept. 2-an d. e. 11 órakor Csurozza szénája gyuladt ki, s ez alkalommal a csűr, istáló a gazdasági felszerelvé­nyekkel együtt lett a tűz martaléka. Az a nagy szerencse, hogy a tűz nappal támadt és a szél a mezöfelé vitte a zsarátnokot. Ezelőtt két évvel még volt O.-Liszka községnek rendes tűzoltósága, de ^feloszlott. Pedig milyen üdvös lenne, ha az emberek ilyenkor egy ahhoz értő rendező parancs­szavára hallgatnának s nem úgy kapkodva, mint most is történt, forgácsolnák szét egészen célta­lanul erőiket. így csak a gondviselés oltalmaz meg a nagyobb veszedelemtől, pedig meg vagyon írva: »ember segíts magadon: az Isten is meg­segít.* r. I. (Agárdról Írják,) hogy az iskolai szünidőt otthon töltött bodrogközi fiatalság egy része múlt hó 28-án az ottani községi iskolának tágas termé­ben rendezett zártkörű táncmulatsággal vett bú­csút a kedves pátriától, az arany szabadságtól, (no meg a villogó szemű, rózsapiros arcú leány­káktól) hogy idejüket ismét az életpályáért küzdő komoly elmével tanulmányaik gyarapításának szen­teljék. A négyest 14 pár táncolta. A fiatalság nagy kitartással reggeli 5 óráig rakta a táncot. (A pelejteiek szép példája). Pelejtén aug. hó 27-én az % otthon vakációzó ifjúsági, igen szép tanujelét adta a tanügy iránt való nemes érdek­lődésének, á midőn Görgey Pál házánál jótékony- célú szini előadást rendezett »a pelejtei kisdedóvó iskola alaptőkéjének gyarapítására« szép számú, mintegy 95—100 főre menő helybeli, főleg pedig a közel vidéki intelligens közönség jelenlétében. A szini előadást kedélyes táncmulatság követte, minek csak a reggel vetett végett. Az Ízletes vacsora előállítása Görgey Pálné és Pékáry Antalné ónagyságaik, mint házi aszonyoknak az érdeme, kik sem fáradságot, sem áldozatot nem kiméivé, a legnagyobb készséggel járultak az aranyos ifjú­ság jó eszméjének fényes erkölcsi sikeréhez. Az összes bevétel a felülfizetésekkel együtt 55 frt 82 kr volt. Felülfizettek: Boronkay László 1 frt 50 kr, Sztankóczy János 1 frt 60 kr, Kanta Sándor I frt 50 kr, Görgey Gyula 1 frt, Nemthy József I frt Cseley Gyula 70 kr, Csuka Béla 80 kr, Cse- ley Lajos 50 kr, Grósz Mózes 50 kr, Tóth Miklós 50 kr, Hlisy László 50 kr, Pásztéy Giísztáv 50 kr, Kudász Endre 50 kr, Szemere Emil 50 kr, Oroszy Miklós 50 kr, Kardos Imre 50 kr, Nádas Árpád 5Ö kr, Szunyoghy Géza 20 kr, lzsépy Zoltán 10 kr* és Gittem Árpád 1 frt 50 kr. Öszesen: 14 frt 90 kr. (A legénykedésnek), mit magától értetődik az emberirtó pálinka mód nélkül elő szokott se-, giteni, lett áldozata m. hó 26-án Illés István sem­jéni lakos, kinek halálát neje és apró gyermekei | siratják. Az eset munka közben, cséplésnél tör- j tént. Illés István az italtól neki szilajodva, hét- 1 venkedett, hogy őt senki sem tudja a vállára fölemelni. De bizony a többi munkások között akadt olyan az Illés István vesztére, a ki kiállott a síkra. Vala pedig ez Vécsi Diák István szin tén vécsi lakos, a ki Illést vállára emelte, aztán pedig úgy dobta a szalmával borított szérűre, hogy a szerencsétlen pár másodperc alatt kiadta lelkét. Az eset a hatósághoz bejelentetvén, or­vosilag konstatáltatott, hogy Illés István nyakcsi­golyája tört ketté, s az ennek következtében be­állott nagy vérzés okozta a hirtelen halált. A tettes, ki a tanuk vallomása szerint is, mondhatni véletlenségből vette el egy ember életét, önként jelentkezett a bíróságnál (Hírek dióhéjban.) Rácz Andrásáét, s.-pataki asszonyt, kint a répaföldjén agyonvagdalva talál­ták. A gyilkossággal gyanúsított egyéneket már letartóztatták. Elitélve. A f. évi julius hó 17-ik napján a Diána kertben rendezett polgári mulat­ság alkalmával a rendőrséget inzultáló öt pékle­gényt már elitélte az újhelyi kir. törvényszék. Hár man egy-egy évet kaptak ; egy legény nyolc hóra egy pedig hat hónapra ítéltetett. Intő példa. Ujhelyben a kispiacon belé zuhant egy terhes sze­kér a korhadt pallózattal fedett csatornába. A király a mádi ev. ref. egyháznak temploma és iskolája helyreállítása végett 100 ftot adományo­zott. A vasúti gyártelepen Kottner Frigyes mun­kás saját vigyázatlansága miatt belebukott a forró lúgba. Életveszedelmes égési sebekben szenved Országos könyöradomány. A kesznyéteni égettek javára újabban 296 ftnyi gyűjtés érkezett a m. kir. belügyministériumtól. TAETtraYI ROVAT. Tantermeink levegője (Folytatás.) A mondottakban korántsem öleltem fel mindazt, ami az iskolai egészségügyre vonatko­zik ; amit az iskolahelyiség kiállítás és berende­zés tekintetében megkíván. Én csak azokra a tényezőkre kívántam az iskolafenntartók figyel­mét felhívni, a melyek a leglényegesebb befo­lyással vannak a levegőre, mint az állati élet első és legfontosabb föltételére. Mellőztem pl. a gyermekek szervezetére oly lényeges fontosságú tényezőt, a padokat; nem említettem az iskola mellékhelyiségeit, a tanítás módját és tartamát stb. De az elösoroltakból is kiolvasható a felelet, melyet feltett kérdésemre : mint teljesítették az iskolafenntartók kötelességeiket az iskola irányá­ban ? várni lehetett. Azokról a szomorú állapo­tokról, a melyekben iskoláink nagy részben szen­vednek, bátran lehet arra következtetni, hogy mily fogalommal bírtak eddig nálunk az iskoláról! Midőn én az említett bajokra és azokra a különbségekre, a melyek a mi iskoláink és a külföldiek közt vannak, hivatkoztam, tettem azt ama erős hitben és reményben, hogy az illetékes hatóságok, illetőleg iskolafenntartóknak az isko­lára és a lakosság általános jólétére oly becses figyelmét ráirányoznom sikerülend. Erős bennem a meggyőződés, hogy az iskolaügyek intézői a jelenlegi tarthatatlan állapotokon mentői előbb fognak iparkodni segíteni. Tudom, hogy több, nehezen leküzdhető akadályba fog ütközni jó szándékuk és akaratuk, de a leglényegesebb ba­jokon okvetetlenül fognak tudni győzedelmes­kedni — ha van bennük őszinte jó akarat. Ha az iskolaterem ablakai kicsinyek: na- gyobbittassák meg azokat, a felső ablakok alulról fölfelé legyenek nyithatók és megtámaszthatok. Lássuk el továbbá a termet egy állandóan szel­lőztető készülékkel, hogy a szükséges fris leve- gomennyiséget mindig megkaphassák a tanulók, mig a szoba büzhödt levegőjének beszivásától meg legyenek mentve. Ennek alkalmazása még akkor is lényeges követelmény, ha a terem az előbbi közleményben említett űrtartalommal bir; az igaz, hogy nem minden szellőztető készülék jó és alkalmas. Az ajtókon és ablakokon alkal­mazott bádogkészülék legkevésbé alkalmas erre ; az átellenes falakba csinált nyílások sem mond hatók a legcélszerűbbeknek; de igen célszerű­nek, valóban alkalmasnak mondják a Robson és Varley rendszerét, mely újabban Angliában és Amerikában nagyban kezd elterjedni és az isko­lákban alkalmaztatni. Dr. Walter Gyula különben a követkézőkép ismerteti e készüléket: „Említett két kitűnő építész egymástól csak kevésben különböző rendszere szerint, két, számos apró nyílással ellátott cső helyeztetik el a teremben, közel a plafondhoz, egymás felett. Az alsó cső a küllevegövel közlekedik és tiszta levegőt vezet a terembe. A felső cső össze van kapcsolva a kályhacsövei, illetőleg a kéménynyel és elvezeti a romlott levegőt. E szellőztetési rendszernek igen nagy előnye az is, hogy foly tonosan működik a nélkül, hogy valakinek a gon­dozását venné igénybe*. E készülék létesítése, azt hiszem, nem járna nagy kölcséggel és mindenesetre kitűnő szolgálatot teljesítene a ventillálásnál, ezt tehát minél-előbb meg kellene honositani iskoláinkban. Első sorban alkalmazzák azt vármegyénk szék­helyének iskolái, amelyek majd mindannyian tul- tömöttek és sok kívánni és javítani valót hagy­nak hátra. Az iskolák udvarait tartsák tisztán, legye­nek ezek kikövezve és jó homokkal behintve, hogy a fárasztó szellemi munkálkodás után játé­kaikban felüdülhessenek és a további munkára uj erőt szedhessenek a gyermekek; rendelkezzék az iskola a szükséges mellékhelyiségekkel stb. Általában ne legyen semmi a mi a jó levegőt rontaná, a jó Ízlést sértené. Most csak az a kérdés kerülhet még elő­térbe : miért mindez ? Megérdemlik a (paraszt) gyermekek azt a nagy költséget és gondot ? az iskola építésébe fektetett tőke meg fogná-e hozni kamatait ? utóvégre is kinek és mi haszna van mindebből ? A haszon kiszámíthatatlan. Vagyonosodás az általános jólét emelésére csak az iskola lehet az egyedüli eszköz. Módját nem említem, elég a különféle államoknál észlelhető eredményekre hivatkoznom. Aki csak kevéssé is ismerős az egyes államok vagyoni és hatalmi állásával, tudja azt.*) Képzelhető e, hogy az a szülő, aki most idegenkedik attól, hogy gyermeke 10 hó­napot töltsön az iskolában (csak télen át küldi) ne járassa-e azt szívesen egy már külsejére nézve is csalogató épületbe, amelynek berende­zése ámulatba ejti a tudatlant? Vájjon gondol­ható-e az, hogy egy hiányban nem szenvedő iskola több eredményt ne mutasson az eddiginél, hogy jobban ne tanuljanak meg számolni és gondolkozni, ez utón is okszerűbben gazdálkodni ? Képzelhető-e, hogy az a műveletlen lakosság, amely gyermekét egy csinos külsejű, tiszta, jó berendezésű épületbe mindennap küldi, nem nyer e ösztönt arra, hogy házait ő is úgy építse, aminőnek az iskolát látja ? Képzelhető-e, hogy akkor, midőn ő az iskolaépületben tágas szobákat, nagy ablakokat lát, megtartsa a maga nyomorult szóbácskáit piciny ablakaival, a melyeket télen át sohsem nyit ki, még talán be is ragasztja rámáit papirossal, hogy valami módon a romlott levegő ki ne szabaduljon ? Képzelhető-e, hogy udvarai ezután is oly rondák, feneketlen sárban bővelkedők legyenek ? Gondolható e a gyermekről, amely szép, barátságos szobában tölti iskolaéveit, hogy az jól érezné magát szülői házának piszkos, sötét szobácskájábán ? Sokkal inkább van már az oly gyermekben kifejlődve a szépérzék, semhogy atyáinak századokon át élő rósz szokásaival ne szakítson, piszkos, egészségtelen viskóit barátsá­gos, az egészségnek megfelelő lakóhelyekké ne alakítsa át. Jó következményei a javaslatoknak semmi esetre sem maradnának el 1 Kende Antal. (Vége köv.) *) Az iskolázott embernek a harcmezején is nagyobb hasznát lehet venni, mint a tudatlannak. Ez tapasztalati tény. Híresek Bismarcknak az 1866-ki háború után mondott szavai: „der Schulmeister hat gesiegt* és az i8yo/i-ki háború után mondottak: „der Professor hat gesiegt.“ — A belgák az iskolát végzett embert a katonaságnál kiváltságban részesítik. Szerkesztőségi posta. L. J. mérnök urnák. Budapesten. Csak ha a kézirat második része is megérkezik — mondhatunk véleményt külde­ménye felől. Nyilt-tér.*) Magyarország leghíresebb s legszén- < savdúsabb ásvány vizei, a ­SZOLYVAl es POLENAI y< mely savanyúvizek, borral vegyítve, a j 1 legkellemesebb üdítő italt nyújtják; V gyomor- és idegbajokban gyors és ki­ff, tűnő segélyt adnak; tüdő-, hörgbántal- fí máknál, hugycsöhólyag hurutoknál és járványos betegségek alkalmával kitű­nő gyógyszert képeznek, — mindenkor megrendelhetők MARSALKÓ KÁROLY munkácsi uradalmi ásványvizbérlönél Myirogyhi'wán; s kapható jelesb gyógy­szertárakban, füszerkereskedésekben és v vendéglőkben is. Felelős szerkesztők: PAYZSOSS ANDOR és HORVÁTH JÓZSEF. Főmunkatársi DONGÓ 37. GÉZA. Kiadótulajdonos: ÖZV. BOEUTH ELEMÉRNÉ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom