Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-10-16 / 42. szám

tatványon szerkesztett egyénenkénti kimutatás beterjesztése mellett az 1883. évi LXIV. t. c. 79. §-ához képest legkésőbb folyó évi november hó 20-ig hozzám javaslatot tegyenek.

A behajthatlan tartozások levonása után fenmaradó összeg a község házi pénztárát terhel vén, az a kir. adóhivatalnál különbeni végrehajtás terhe alatt azonnal befizetendő.

2. Az 1876. évi XV. t. c. 62. §-a alapján előirt adóbehajtási költség-téritmények, a község szavatossága nélkül, azt az adóbehajtó közeget (bírót, jegyzőt) terhelvén, kinek terhére elöirat- tak, ezek ellenében a legerélyesebb végrehajtást elrendelem.

Egyben azonban a községi és körjegyző urak utján ezennel felhívom a hátralékosok figyelmét a múlt 1*881. évi december hó 11-én 81,944. szám alatt kelt magas pénzügyminiszteri rendelettel kilátásba., helyezett ama kedvezményre, mely szerint azon esetben, ha a felelősség alkalmazása folytán kivetett s előirt adóbehajtási illeték helyes ösz- szege a kir. adóhivatalba tényleg beszállittatott s ezen „összeg a marasztalt terhére előirt költség- téritményt fedezi, a költségtéritmények az illetők által ezen értesítés vételétől számított két hét alatt hozzám benyújtandó folyamodványára leirattatnak.

E.részben a most hivatok magas pénzügy- ministeri körrendeletben biztosított kedvezményen felül még az is kilátásba helyeztetik, miszerint eltekintve az egyes marasztalt közegek személyétől az 1876—1883. években egy községet, illetőleg előirt ily téritményékből annyi fog elengedtetni, amennyi ugyanazon községből az idézett t. c. alapján-a kir. adóhivatalba tényleg beszállított adóbehajtási illetékekben fedezetet talál.

3, Az 1883. évi XLIV. t. c. 82. §-a alapján előirt adóbehajtáai költségtéritmények és a napon- kioti 2 ftos fizetés-térítés, miután a megfelelően felszámított adóbehajtási illetékek a község házi pénztárát illetik, elengedés tárgyát egyáltalában nem képezhetik, sőt ezen téritményekért a községek mint erkölcsi testületek szavatossággal tartoznak, minélfogva ezen költség-téritményeknek az illető marasztalt közegektől, esetleg a viszke- reseti jog fennhagyása mellett a községektől végrehajtás utján való behajtatása iránt az illető járási szcdgabiró utján a legerélyesebb intézkedés megtétetett.

Meghagyom ennélfogva jegyző urnák, miszerint az illető marasztalt közegeket ezen intézkedésről haladéktalanul értesítse, hogy az ellenök már folyamatba vett, avagy legközelebb foganatba veendő végrehajtás kellemetlenségeitől tartozásuk azonnali kiegyelitése által menekülni idejük és módjak legyen.

Si-a.-Ujhely, 1887. október 12-én.

Becske,

kir. adófelügyelő.

Gróf Tisza Lajos

megnyitó beszédéből.

... Minden államnak életfeltétele az, hogy azok, “kik politikai jogokkal bírnak, tehát ügyei intézésébe közvetlen, vagy közvetve befolynak, a műveltségnek legalább is azon a fokán álljanak, mely bizonyos mérvű politikai öntudatosságot biztosit.

Sok fontos és az uj életet nyert magyar állam berendezkedésére és fejlődésére első helyen szükséges intézkedésnek megtétele közepette is, kiváló figyelmet szentelt a törvény- hozás e kérdésnek, s a népnevelés és közművelődés máraz első években az államnak hathatós támogatásában részesült és hozzájárulván egyes hatóságoknak, különösen a főváros nemes példája által buzdított egyes városoknak áldozatkészsége : az országszerte hatalmas lendületet is vett.

Azonban a törvényhozásnak, kormánynak, hivatalos testületeknek tevékenysége kellőleg gyümölcsöző csak úgy lehet, ha az általok támogatott ügyet a társadalom is felkarolja. Ezt tette a társadalom az ország különböző részein fennálló, s legnagyobb részben itt képviselt, közel 60 egyesület megalakítása, s működésbe hozatala által.

Hogy ezek a magyar társadalom által életre híva, mind magyar szellemben működnek, hogy föladatuknak tartják, éppen a műveltség terjesztése utján a magyar állameszme iránt való ragaszkodást a magyar állam polgáraiba már zsenge korukba becsepegtetni, ez magától értetik, hogy a magyarnyelv ismeretének terjesztése által alkalmat akarnak nyújtani a nem magyar ajkú magyar honpolgároknak is a magyar nyelv elsajátítására, hogy ez utón hozzáférhetővé akarják tenni számukra az állam ügyeiben való részt- vehetést a magasabb fokon is, ez által épen a nem magyar ajkú népfajokat csak hálára kötelezik. És hogy ezt úgy fogja föl a józan nép, mutatja az, hogy a legtöbb helyen igyekszik az ezen egyesületek által nyújtott jótéteményekben részesülni.

Kik téhát a magyar államban azok, a kiknek szálka a szemökben ezen egyesületek működése ? Egyes izgatók. Lehetnek ugyan közöttük önzetlen rajongók, — nem akarom tagadni, — kik azt hiszik, hogy szoviniszti- kus izgatásaik által szent István ezredéves birodalmának ezred év óta fennálló kapcsait képesek lesznek széttörni, s beteges ábrándjaik szerint megváltoztatni Erópa földabroszát ; de legnagyobb rászöknél az izgatás tulajdonkép kenyérkereset, avagy szereplési víszketeg. És hogy ezt kielégítsék, nem átalják a tájékozatlanok véleményének félrevezetését megkísérlem. A mi tagadhatatlanul sikerült is nekik bizonyos fokig . . .

Ha külföldi ellenségeink körülnéznek otthon : látni fogják, hogy Európának a ma élők között legelső állatnférfia, hogy fogja föl a nemzetiségi kérdést. Olvassák el, ha elfeledték volna, a porosz képviselő házban az 1886. évi január 28—30. közt lefolyt vitákat és a poseni nemzetiségi kérdés tisztázása érdekében ugyanama évben hozott törvényeket; avagy tekintsenek az elzász-lotha- ringiai viszonyokra és nézzenek egy kicsit körül, a német nemzetiségű balti tartományokban. Mi történik ott orosz részről —- vagy az ott élő nemzetiségek sorsa talán nem érdekli őket? Hasonlítsák össze e különböző államokban folyamatban lévő állami tevékenységet a magyarországi viszonyokkal. Valóban természetesebb volna, ha a másik tulságba esnének s azt írnák rólunk

— a mi ugyan szintén nem felelne meg a valóságnak — hogy még nem vagyunk elég iskolázottak az államfentartás elméletében, mert a szabadság és egyenjogúság eszméjének feláldozzuk az állam föltételeit.

Általán véve a Magyarországban lakó nem magyar ajkú nemzetiségeknek e tekintetben nem lehet, s a fenjelzett izgatók kivételével nincsen is panaszuk a magyar államra és társadalomra, valamint, ha itt-ott észlelhető is a métely terjedése, a melylyel szemben a félrevezetettet fölvilágosítani egyik nemes hivatása társadalmi működésűnknek, eddig egészben véve a magyar államnak sem lehet a nép zömére panasza. Tudják, érzik ők, hogy e hazában a jogok és kötelességek teljesen egyenlők minden honpolgárra nézve nemzeti különbség nélkül; anyanyelvét, vallását, szokásait szabadon gyakorolhatja mindenki. A műveltségnek az állampolgárok közt való terjedését oly kincsnek tartjuk az államra nézve mindnyájan, hogy üdvözöljük az erre irányzott tevékenységet, akkor is, ha e cél elérésének eszközéül nem a magyar nyelv szolgál is. Mert mentői általánosabb lesz a műveltség, annál általánosabb lesz a honpolgárok kötelességérzete

— annál általánosabb lesz íajkülönbség nélkül az egységes nemzeti szellem.

A közműveltség az ut, a melyen meg lehet értetni mindenkivel, hogy mig vallásra, anyanyelvre, szokásokra különbözhet egyik faj a másiktól', nemzet csak egy van és. lehet a magyar államban.

A társadalmi mozgalomnak, mely a különböző közművelődési és népnevelési egyesületek alakításában nyilvánul, legkevésbbé lehet célja a nemzet ezredéves tradicióival szakítani. — Ha a magyar államférfiaknak úgy a múltban, mint a jelenben törekvése mindig oda irányult, nem elnyomni, eltiporni vagy kiirtani, de a szabad institúciók és a jogegyenlőségnek kiterjesztése által a magyar állameszmének megnyerni a különböző nemzetiségeket, a társadalom bizonyára nem fogja ez üdvös processzust, reakciót szülő türelmetlenséggel megzavarni akarni.

A társadalom minden egyes tagjáért természetesennem felelhetünk; tapintatlan ember, minden nemzetben, minden társadalmi rétegben akadhat, — de ezek szórványos nyilatkozataival a nemzet szolidaritást nem vállal, ezekért a magyar társadalmat felelőssé tenni jogosan nem lehet.

Nincs tehát semmi ok arra, hogy e hazának bármely polgára féltékenyen tekintse e mozgalmat; az indok, mely ezt vezérli, a cél, melyre törekszik, nemes és nem sérthet senkit. Lesz-e e mozgalomnak kívánt sikere, az a működési térnek, a működés mérvének és módozatának eltalálásától, az eszközök szerencsés megválasztásától függ.

Az említett egyesületeket megalkotott férfiak komolysága kizárja azt, hogy itt a kongó nagy szavakkal való tüntetésben kulmináljon a tevékenység; érzi azt minden ember, hogy ez ügyben mentői többet dolgozni, cselekedni és mentői kevesebbet beszélni kell.

Mentői egyszerűbb programmal, — mentői csöndesebben és mentői szorgalmasabban folytatjuk a munkát, — de folytatja saját közvetlen szükebb körében mindenki, annál több valódi eredményre jutunk ... az állam minden polgára alkalmazkodni fog ki- Folytatás a mellékleten

melyik planétán bolyongok én? Hiszen ha földünkön mozognék, már Ráskán kellene lennem. Arra á gondolatra, öcsém, hogy eltévedtem, ösz- szerázkodtam, mint a nyárfalevél, hogy is mint a nyáffalevél. Élőmbe rajzolódtak a télnek minden .borzalmai. Üvöltő farkasok jelentek meg előttem villogó zöld szemekkel s az éhség lecseppenő nedűjével nyelvükön. Majd emberi csontvázakat láttam szerteszét. Szervusz világ 1 Alig ha jó magam is nem ilyen alakban várom be a feltámadás napját.

Az ég tisztulóban lévén, a mögüle kikukucskálógyér világosság mellett kivehettem, hogy egy hóviil befutt' óriási térségen vagyok, amelyen még," csak annyi nyom sincs, a hová egy hitvány nyúl letehetné a lábát. Merre, s mily irányban kell erről a fehér ponyváról letérnem? Ugyan mit csináltál volna öcsém helyzetemben ?

— Egyszerűen hátat fordítottam volna kedves bátyám, s visszamentem volna Abarára — nyögém én fájdalmasan.

'— Én is úgy tettem öcsém. Megtörültem izzadt homlokomat, s visszafordultam oda, a honnan jöttem.

' Megyek, mendegélek isten untáig. Hajamról fnár csepeg az izzadtság, lábaim reszketnek, s alig vonszolom elcsigázott testemet, midőn egy toröny alakját látom kibontakozni a távol ködéből. Heüréka 1 kiáltám én nagy entuziázmussal,, ez Abara. Lelkesedésem azonban csakhamar lejebb szállt, mint októberi éjszakán a hőmérő higanya, mert egy másik torony is kezdé mutatni karcsú termetét.

Veszett világ 1 Hiszen Abarán csak egy torony van, én pedig kettőt látok. Talán csak

a képzelet űzi velem játékát! Megyek tovább, hát, én boldogtalan, Málcza kapuinál állok.

Csitt csak, hogy a világ csúfjára még itt kell elvesznem! Pedig holnap a pataki vásárra kell ellátogatnom. No ez szép dolog. Ha megtudja a feleségem, még a koporsóban is kikaparja a szemem.

A mint igy lágyítom agy velőmet: egy élőlényt látok közeledni felém. Fekete, mint az éjfél, aligha nem valami szerencsétlen kémény-kotró, mert sepröfélét mozgat maga körül. De miért hajlong lefelé mindég. Csak nem keres a szamár valamit Hisz ily ködös időben nem leli meg a földgömböt sem. Megállj, nem teszesz lóvá, megnézlek, hogy ki vagy, azzal feléje közeledtem. Midőn már alig voltam tőle 30 lépésnyi distán- ciára, elkiáltom a éjjeli tábori szót: Minden jó lélek dicséri az Urat\ — Erre felüti a fejét a fekete jövevény. Nos öcsém mit gondolsz, mi volt ?

— Valóságos ló volt négy lábbal, mint a hogy én kettővel vagyok itt az ágyad előtt.

— Jajj ne kínozzon úgy bátyám. A kacagástól ketté reped a gégém.

— Itt jön még a csattanós öcsém. A ló határtalan jámbor lévén: hátára ültem, s eresztém a merre megy. Félórai lassú ügetés után — a ráskai kúria előtt állottunk.

Miféle táltos lehet az, a mely az ember gondolatát igy kitudja találni, már addig le nem fekszem, mig ezt meg nem nézem. Úgy is lett. Meggyujtottam az istálóban a mécsest és — harapd le a fejed öcsém csodálkozásodban — ez előtt egy évvel elveszett lovamat ismertem fel benne.

;Szabó Kálmán.