Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-30 / 5. szám

Sátoralja-Ujhely, 1887. január 30. 5. sz. Tizennyolczadik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁB : Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratos nem adatnak vissza. Egyes szám óra 20 kr. A nyilttérben minden gar- mond8or dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diBzbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint, minden Q centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. HÍV ITALOS BÉiZ. 14990. sz. Zemplénvármegye alispánjától. 10 főszolgabíró urnák. I. Tudatom tek. főszolgabíró úrral hogy Vaj­dácska községben f. évi nov. hó 15-én uj postá- hivatal lép életbe, mely a sárospataki posta hivatallal naponkint gyalog küldönc postajárat által fogja nyerni összeköttetését. Forgalmi körét Luka és Vajdácska közsé gek, továbbá Agócz, Halászhomok, Nyerges, Péterhomok, Várhomok és Záró tanyák képezik. II. A nagyin, m. kir. földmivelés , ipar- és ke­reskedelmi ministerium f. évi 24214. sz. a. kelt intézvényét másolatban tudomás, közhírré tétel és a vasúti szemlélő bizottságokkal leendő közlés végett kiadom. S.-a.-Ujhely 1886. dec. hó 4. Matolai Etele, alispán. (Másolat.) Földmivelési-, ipar- és kereske­delmi minister 24214. szám. Valamennyi tör­vényhatóságnak! Tekintettel az országban ez idő szerint fennálló kedvező állat egészségügyi állapotra, a sertések, juhok és kecskék vasúti vagy hajón szállításánál 1884. évi 50241. sz. rendeletemmel előirt szemlélő bizottsági vizsgá­latokat f. évi dec. hó 1 -töl kezdve további ren­delkezésig megszüntetendőknek találtam. Erről a törvényhatóságot tudomásvétel, közhirrététel és a vasúti szemlélő bizottságoknak utasítása végett értesítem azzal, hogy a juhok, kecskék és sertések vasúti szállításánál az 1874. évi XX. t, c. 17. és 18. §-a, válamint az 1885. évi 15826, sz. s illetőleg az 1886. évi 6039. sz. körrende­letéiül értelmében ezentúl is minden esetben szabályszerű bélyegtelen járlatok használandók. Budapest, 1886 november hó 15-én. A minister helyett Matlekovics s. k. III. Közhírré tétel végett tudatom tek. főszol­gabíró úrral, hogy Abauj-Torna vármegye alis­pánjának f. évi 14486. sz. a. kelt átirata szerint a Felső-Kázsmárk község juh állományára elren­delt vesztegzár feloldatott. S.-a.-Ujhely, 1886. december 20. Matolai Etele, s. k. alispán. IV. Másolat. M. kir. közmunka és közlekedési ministeriumtól 49802. sz. Valamennyi megye és önálló törvényhatósági joggal felruházott város közönségének és közig, bizottságának. F. évi nov. 12-én 22790. sz. a. kelt rende- letem kapcsán értesítem a címet, hogy a kazán­ügyi kormányrendelet és a vele kapcsolatos egyébb nyomtatványoknak öt évre terjedő kizá­rólagos előállítása és elárusitásával a Pallas nevű irodalmi és könyvnyomdái részvénytársaságot (Budapest, kecskeméti-utca 6. sz. a.) bíztam meg, a hol ezen nyomtatványok közzül a ka­zánügyi kormányrendelet és műszaki eljárási utasítás a kazánvizsgálatoknál használandó nyom­tatványok mintájával együtt példányonként 15 krért, a kazánnyilvántartási könyvecske dara­bonként 6 krért, a kazánvizsgálati jegyzőkönyv, az ideiglenes bizonyítvány és a használati enge­dély nyomtatványai pedig példányoként külön- külön 1 krért megszerezhetők. Végül értesítem a címet, hogy a tisztán hivatalos használatra rendelt kazánkimutatási nyomtatványok a szükséges példányszámban időről-időre hivatalból fognak megküldetni. Buda- i pest, 1886. december 22. a minister helyett Baross államtitkár 92/87. k. i. sz. Zenipléuvármegve jóssámvevöjétöl. Hirdetmény. Zemplénvármegye székházához, a hivatalos helyiségek fűtése végett mintegy 360 köbmtr. = 90 öl bükkfa fog a következő 1887/8. évi téli idényre árlejtés utján beszereztetni. Az árlejtési tárgyalás pedig folyó évi február hó 10. napján d. u. 3 órakor fog megtartatni. ' Fölhivatnak tehát mindazok, a kik a ver­senytárgyaláson részt venni akarnak, hogy kellő­leg felbélyegzett írásbeli zárt ajánlatukat, melyhez a vállalati összeg 20% tolija készpénzben, vagy pedig óvadékképes értékpapírban melléklendő, leg­később folyó évi február hó 10-ének d. e. 11 órá­jáig a megyei számvevőséghez juttassák el. Az elkésve érkezett ajánlat figyelembe vétetni nem fog. A szóban levő vállalat föltételei alulírottnál a hivatalos órák alatt bármikor megtudhatók. S.-a.-Ujhely, 1887. évi január hó 29-én. Dongó Géza, főszámvevő. Egy kis figyelmeztetés. 11. Ottan hagytuk el a keserves témát, hogy a vármegyénk területén lévő közsé­gi, illetve körjegyzők közül ez idő szerint föl van függesztve, illetőleg fegyelmi eljá­rás alá van fogva, huszonegy. Huszonegy — a kilencvennégyből: marad hetvenhárom. Mert az nagy kérdés, vájjon kedvezőbb lesz-e arra a „huszon­egyre“ való licitálás lefolyása, mint volt a bibliai Ábrahámé ? Legyen kinek-kinek az ő érdeme és az igazság érdeke szerint. Nem tudjuk, sajnálkozzunk- vagy ör­vendezzünk-e a helyzet kétsége fölött? Ha a kulpák és a makszima kulpák lajstromát olvassuk: a részvétnek meg az örvende­zésnek vegyes hatása alatt áll lelkünk. Teljes részvéttel-vagy link a községek iránt, melyeket ha nem is a végső vagyoni rom­lás fertőjébe, de minden kétségen kívül a bajok áradatába sodort zavarosban halá­szó kormányosuk; szánjuk őket, mert a jóhiszeműségnek balga áldozatai igazán szánalomra méltók. Es ha meggondoljuk, hogy a hajó népe egy uj és jó kormá­nyossal az élén még kievezhet a bajból és a hová sóhajtott, még eljuthat a bol­dogság révpartjához — örvendezünk; ör­T A n e A veszedelmes álom. Németből fordította : Fendricll Jenő. Alkonyodni kezdett, mikor az orosz gya- 1 logság egy kis csapata eltörődve a napi fára- j dalmakban, a nehány kunyhóból álló falucskához, ; melynek közepén egy hatalmas épület emelke- j dett ki, érkezett. Dobpörgés és trombita szó mellett vonult i be e kis csapat a kastély udvarára, hol a vezető tiszt, miután a szükséges intézkedéseket meg­tette, elbocsátá legényeit azzal a figyelmezte­téssel: „ébren legyetek“! — Nos, mit gondolsz Miklós — szólt a tiszt szolgájához — tetszik neked a halotti csen­desség, mely itt uralkodik ? azt hinné az ember, hogy az egész kastély lakatlan. E közben az udvaron keresztül alázatos hajlongások között egy idegen férfi közeledett. 1 — Hé barátom, jöjjön csak közelebb, ha | nincs terhére — kiáltá a tiszt. — A férfi csak- | hamar ott termett és meghunyászkodva vette le sapkáját. — Mint látod, beszállásoltuk magunkat, itthon van az uraság ? — Csak a gróf ur van hon, a többiek Bécsben vannak. — Azaz, a grófné a gyermekekkel ? A házmester fejével intett, rósz idők járnak s nem tudhatja az ember, hogy a holnapi napot megéri-e. A tisztnek úgy tetszett, mintha a házmes­ter szemei az utolsó szónál csillognának és egy nehéz sóhajt nyomott volna el; sokat mondólag tekintett szolgájára, mintegy óvatosságra figyel­meztetve őt. — Vezess szobámba — Tessék követni, mondá a házmester elindulva. Nehány perc múlva fényesen bútorozott szobába értek, melynek barátságos berendezése, semmi aggodalomra sem adott alkalmat. — Valóban, egészen meg lennék elégedve, csak olyan halálos csend ne honolna itt. — Mindnyájan becsületes emberek, a kik itt laknak, tiszt ur . . . A tiszt és szolgája egymásra néztek s sze­meik azt látszának kifejezni, hogy dacára az itt lakozó becsületes embereknek, az óvatosság itt nagyon okos dolog. — Hol parancsolja a vacsorát ? — kérdi a házmester. — Itt e szobában, majd segít Miklós. — Nos mit tapasztaltál, kérdé a tiszt, a mint egyedül maradtak. — Valóban hazudnám, ha azt állítanám, hogy gyanúsat, mert mindössze egy vén sza­kácsnőt találtam a konyhában. — Éppen ez a gyanús. Egy gróf s mint külsőleg mutatkozik gazdag gróf s minden szolga­személyzet nélkül ? . . . — Úgy lesz itt is, mint másutt. A cse­lédség bizonyára az erdőben tanyázik. A tiszt unalmát űzendő, nagy füstfelleget eresztgetett havanna szivarjából. Nyugalma nem sokáig tartott. Kopogtak. A »szabad“ szóra a gróf komornoka — a lengyel házmester lépett be. — Nos, mit hozott ? kérdi a tiszt. — Üdvözletét a kastély urától, a gróftól s ha nem lenne ellenére tiszt urnák, kéreti egy pohár puncsra. — Patvarba — viszonzá az orosz tiszt ru­hájára mutatva — láthatja, hogy nem vagyok olyan öltözetben, hogy tiszteletemet tehetném. — A gróf ur kéreti, hogy csak úgy tessék megjelenni, a milyen öltözetben éppen most van. — És ha még igy sem jelennék meg ? — Úgy a gróf ur minden esetre nagyon sajnálná és zokon venné — viszonzá a ház­mester. S a tisztnek úgy tetszett, mintha ez gú­nyosan mosolygott volna. Ez ember csakugyan azt gondolná, hogy félek — igy vélekedett a tiszt — se gondo­latnál, minden katonai becsülete fellázadt. — Mondja meg urának — kiáltá erős csengő hangon — hogy nein fogok elmaradni; de házikabát és papucsban teszem tiszteletemet. — Erre kérte a gróf is különösen — se szavakkal a komornok eltávozott, — Miklós ! add ide pisztolyomat s ha lö­vést hallasz, azonnal siess hozzám. Szolgája kíséretében, lement a lépcsőkön, az elébe siető házmester kétkarú ezüst gyertya­tartóval világitá meg az utat, keresztül vezette egy hosszú folyosón, az utolsó szárnyajtót ki­nyitotta s hangosan jelenté a tiszt látogatását. A tiszt belépett a gazdagon bútorozott fogadó terembe, hol a gróf, egy körülbelől 60 éves rendkivüli erős testalkatú férfiú, várta, kinek csillogó szemeiből a bátorság sugárzott ki. — A véletlen szerencse vendégemmé tette önt s a mennyire jó lengyel hazafi vagyok, ép úgy tisztelem állásából kifolyó kötelességeit, kis időre feledje el hát, hogy különböző nemzetisé­gűek vagyunk és vegye úgy, mintha lengyel és orosz között nem volna harc. (Vége köv.) Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva,

Next

/
Oldalképek
Tartalom