Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-30 / 5. szám

vendezünk, ha látjuk, hogy a szigor fenő­kövével kiélesitett igazság kardja egy számban nagy, erkölcsben viruló testületet megszabadít a fenésedö sebhelyektől. Ense recidendum vulnus — ne pars sincera trahatur! De hát mi a vétkük s bünük azoknak a szerencsétleneknek? Nagy és sok. Első és legnagyobb, hogy az állami igazgatás nagy fontosságú föladatainak rájuk tarto­zó részét lágymelegen, csakúgy immel- ámmal, vagy sehogysem teljesítették. In­dolenciából-e, vagy ignoranciából — fir­tatni ez okokat mostan nem akarjuk. Visz- szaéltek a nép bizalmával lefelé, teljesen eljátszották a bizalmat fölfelé. Adósleve­lek, csere és adás-vételi stb. szerződések el- igazittatlanul maradtak sokszor kezeiknél,ke­servesen megkeresett forintoknak előre tör­tént kicsikarása után. A magán-tulajdonnak bonyolódott jogiszálait ahelyett hogy seré­nyen kibogozták volna, még jobban ösz- szekuszálták. Késedelmes kiszolgálatukkal a közigazgatásnak különben is nehézkes menetét még jobban hátráltatták. Megvá­sárolhatók voltak. Az adóügyek rendezését, a községi háztartás menetének idő és tör­vényszerű, pontos és helyes, lelkiismeretes és hűséges vezérletét elhanyagolták. A tör­vényhatóság rendeletéit merész önfejűség­gel, vagy ámulatos dőreséggel félre tévén: a törvények és szabályok helyébe önkényü­ket tolták íöl jogforrásul. Hivatalos teendői­ket szegre akasztották, s mig ők maguk mezei gazdálkodással, haszonbérleti üzle tekkel s hasonló magánfoglalkozásokkal bí­belődtek : a községeket, kritikus ügyekben, tanácstalanul magukra hagyták vagy tapasz­talatlan segédek közbenjárására bízták. A segéd húzta úgy, ahogy bírta (bizony min­denki elösmeri, hogy a nagyon terhes) jegy­zői igát. „A főnök ur szedte a hasznot.“ Az adóvégrehajtás szünetelt. A segéd nem ért reá. A főnök nem törődött vele, —jött az állami adóvégrehajtó és jöttek a méteres fize- tetlen számlák évenkint uj, meg uj terhek képébenaszegény községek nyakára. Nőtt a községi teher — apadt a fizető képesség, fenyegetett a tönkrejutás . . . Ilyen és ha­sonló konkrét adatok vannak összehalmoz­va ott a „huszonegyek“ vádirataiban, a fe­gyelmi vizsgálatok jegyzőkönyveiben. Lidércnyomástól szabadulnak megmajd azok az érdekelt községek. A heterogén ele­mektől tisztul meg az érdemes jegyzői kar. A jobb oldalra állíttatnak a választottak. A jelszó: epurálni a vármegyei közigazga­tást le-le, egészen ez egyes községek tűz­helyéig. A jelszó biztosítéka ottan rejlik az 1886. évi XXII. t. c. 91. 99. §§-aiban. Siettetni kell a vármegyei közvéleményt oly kínosan érintő »huszonegyek« fegyelmi ügyének végleges lebonyolítását. Szapo­rítani kell a jó példák számát minden rósz példaadás eltörlése által. Az ázsiai moz­dulatlanságot váltsa föl a jogállam eszmé­jét realizáló üdvös tevékenység! Ázsiát említvén, eszünkbe jut a délázsiai flórának egyik specialitása — az indiai fügefa. Ez a fa az ottani népnek szent és sért­hetetlen fája. Úgy tartja főn magát és úgy szaporítja faját, hogy koronájának roppant ágaiból szerény indákat hajt s lassacskán lebocsájtja őket a földig. Az ifjú, de élet­erős hajtás azután jól megfogódzik a föld­ben, elválik anyjától s önállóságában újabb áldása lesz környezetének. Ilyen nagy fa a mi országunkban, Zemplén kiimája alatt, a községi s körjegyzők testületé is, mely­ben a nótárusság rendszerint firól-fira száll, vagy melyben a segéd főnöke oldala mel­lett nevelkedik fel jól, vagy roszul. Tisztit- tassa meg magát Zemplénnek ez a nagy fája a fattyú hajtásokból. Rázza le magá­ról a férges gyümölcsöket. Minden erejé­vel hasson oda, hogy ő is a mi népünknek szent és sérthetetlen fája legyen! íme ! ez a mi óhajtásunk. Ez a több­ségről a vélemény. Ez a közügynek és a jegyzői karnak is jól felfogott érdeke. ^Figyelmeztetésünk4 pedig hahogy ha­ragot költött volna egy vagy más helyen, újra szól a figyelmeztetés : annak aki ha­ragszik a jelen esetben, úgy hisszük, nincs igaza. A sárospataki főiskola ünnepe. A sárospataki ref. főiskola január 24-én, hétfőn, örömünnepet ült. Az a gyász, mely a fő­iskolát ifj. báró Vay Miklós elhunytával érte, e napon engedett fel sziveinkről; az az ür, melyet a nemes báró a tanügy ápolásában, a főiskola kormányzásában és vezetésében maga után ha­gyott, e napon lett betöltve, a veszteség újabb nyereséggel helyrepótolva: e napon lett Dókus Gyula a főiskola világi algondnoki székébe beig- tatva, kit e díszes állásra az őszi egyházkerületi gyűlésen választottak meg. Az ünnep délelőtt 9 órakor kezdődött. A tanácsteremben jelen voltak : főt. Kun Bertalan püspök, az igazgató-tanács, a tanári kar, s a gazdasági választmány tagjai. Midőn Dókus Gyula, kit küldöttség hivott meg, megjelent, a díszes gyülekezet hangos éljenekkel fogadta. Az uj al- gondnokot elsőben elnöktársa Fejes István egy­házi algondnok üdvözölte Ecsetelte azt a fájdal­mat, mely szivünket ifj. báró Vay Miklós volt algondnoknak épen most egy éve bekövetkezett halálával érte. De a közügynek szüksége van a munkásra, ha egyik kidől, helyébe másikat kell választani. így választotta meg a főtiszteletü egy­házkerület bizalma a megüresült algondnoki ál­lásra Dókus Gyulát, főiskolánknak egykori nö­vendékét, ki már eddig is, mint az igazgató-tanács buzgó tagja, lelkesen munkálkodott a főiskola szellemi és anyagi előmenetelén s hogy ez éven a tanári kar fizetését — bár áldozatok árán — felebb lehet emelni, főként az ő közremunkálá- sának köszönhető. Üdvözli őt, mint az egyház és iskola iránt mindenkor a legmelegebben érző jeles család tagját, üdvözli az igazgató-tanács ne­vében, mint elnöktársát és Isten áldását kéri munkálkodására ! Fejes István után Nagy Gusztáv közigaz­gató lépett elő s a főiskolai tanári kar, a gazda­sági választmány s a főiskola hivatalnokai nevé­ben üdvözölte az algondnokot, biztosítván őt a tanári kar teljes rokonszenvéről, s viszont kérte az algondnokot, hogy őrizze meg ő is továbbra a tanári kar iránt eddig tanúsított szives jóindu­latát. Dókus Gyula válaszában mély köszönetét fejezi ki a szives fogadtatásért s lelkes üdvözle­tért ; kéri az igazgató-tanácsot, mely őt évekkel előbb keblére fogadta, s a főiskola ügyeinek is­meretébe és intézésébe beavatta; kéri a tanári kart, melyhez őt részben a tanitványi kegyelet, részben a baráti kapocs fűzi, hogy tartsák meg állandóan iránta rokonszenvüket, mert ő csak ez által támogatva lesz képes nagy fontosságú dí­szes állásának megfelelni, csak ebben bízva fo gadta el azon állást, melyet a haza és az egyház szolgálatában oly kitűnő, érdemekben gazdag elő­dök töltöttek be. S ezekről szólva, lehetetlen, hogy mély tiszteletének és hódolatának kifejezést ne adjon közvetetlen elődje, a körünkből oly szo­morú sors által elragadott néhai ifj. báró Vay Miklós iránt, ki nemcsak az egyház és iskola szolgálatában s a jótékony áldozatkészségben volt első, hanem a tudomány és művészet terén is maradandó hirt és babért szerzett. Tanügyi programmot nem akar adni; Prog­ramm maga a negyedfélszáz év óta fenálló főis­kola, az az irány, melyen ez eddig haladt, az a jelszó, melyet ennek alapitói hangoztattak : ne­veljetek a hazának lelkes és derék fiakat / — me­lyet a Perényiek, Bethlen, a Rákóczyak, Lorántfi Zsuzsánna, a Vayak, Rhédeyek, Ragályiak, Sze- merék, másfelől Kopácsi István, Sztáray Mihály, Comenius Ámos János, Pósaházi, Szombathi Já nos, Kövi Sándor, Nyíri s főiskolánk annyi lel­kes pátronusa s annyi nagyhírű jeles tanférfia követett. Ezeknek nyomdoka lesz az ut, melyen haladni fog; s működésében — ha nem hivatott- ságát, — de igyekezetét a legjobb lelkiismerettel Ígéri; kéri az igazgató-tanács s a tanári kar tá­mogatását 1 *) Az elhangzott lelkes éljenek után az emel­kedett s hazafias szellemű beigtatási ünnepről mindenki azzal a meggyőződéssel távozott, hogy az iskola szellemi és anyagi felügyelete jó ke­zekbe van letéve. A beigtatási ünnepséget délben vidám köz­ebéd követte, melyen részt vett az öramapa: mélt. Dókus József is. Az első felköszöntőt az uj algondnok mon­dotta, lelkes szavakkal éltetvén egyházkerüle­tünknek és a magyar protestantizmusnak fénylő oszlopát, a köz- és egyháztársadalmi élet meze­jén több, mint félszázad óta lankadatlan erővel működő, bálványozásig szeretett főgondnokunkat: *) A szépen átgondolt beköszöntő beszédet jövö szá­munk egész terjedelmében fogja hozni. Szerk. I id. báró Vay Miklós óexcellentiáját. A felköszöntő által keltett emelkedett hangulatnak az ünneplő gyülekezet egy ő excellentiájához intézett üd­vözlő távsürgönyben adott kilejezést. Mitrovics Gyula, egyhker. főjegyző, főtisztelendő Kun Ber­talan püspök űrért emelte poharát s felköszön­tőjének különös érdeket adott azon megemléke­zése, hogy a főt. püspök csak pár nappal előbb, (jan. 21-én) töltötte be 70-ik évét. Dókus Gyula az igazgató-tanácsért, s a tanári karért, Szinyei Gerzson az uj algondnokért, Kun Pál Dókus Jó­zsefért, Kun Béla Dókus Gyuláné ő nagyságáért ürité poharát. A felköszöntők sorából kiemelendő még : az örömanyáról, Dókus Józsefné ő méltósá­gáról való megemlékezés, kivel ez távirati utón közöltetett ; Orbán József tanár rendkívül érdekes visszaemlékezései a főiskola 50—55 évvel ezelőtti viszonyaira, az akkori diákéletre ; Makay Dániel, ungi esperesé gr. Teleky Józsefre, az egykori er­délyi gubernátorra, akadémiai elnökre s főisko­lánk főgondnokára, kitől szónok egy Ízben jutal­mul egy aranyat kapott, melyet mindezideig híven megőrzött, s melyet most felajánlott, hogy a fő­iskola lelkésze Ítélje oda a gyakorlati theologia legjobban imázó vagy szónokló hallgatójának — nagy érdeklődést keltettek. E visszaemlékezések behatása alatt Radácsi György abbeli óhajának adott kifejezést, vajha a főiskola története meg volna már irva s megírnák azt azok, kik nemcsak az okmányok és adatok, hanem saját tapasztalataik és élményeik alapján is dolgoznának s igy a főiskola történetének fő­leg azt a részét tudnák jól lerajzolni, a mi nincs jegyzőkönyvekbe s okiratokba foglalva. A közhangulatnak és közérzésnek e tolmá­csolására Fejes István azzal válaszolt, hogy fel­hívta a tanári kart, nyújtson be az egyházkerü­lethez tervezetet a főiskola történetének megírá­sára nézve s előre is kilátásba helyezett 200 ara­nyat a főiskola története megiróinak. E szép aján­lat általános lelkesedést keltett s Orbán József és Szinyei Gerzson, kik eddig is szép részleteket tártak fel történeti múltúnkból — meg is Ígérték a munkálkodást. így végződött az emlékezetes nap, emelke­detten és nemes hangulattal, a mint kezdődött. Mindenki érezte, hogy az uj algondnok a legszebb auspíciumok között kezdette meg szép hivatalát. Azaz mit mondottam, dehogy végződött: hisz’ ezentúl kezdődött még a napnak, ha nem is a legfontosabb, de mindenesetre a legfénye­sebb, legragyogóbb része : az estve tartott ifjú­sági bál! Ennek leírását avatottabb tolira bízom, de hogy a napnak minden tekintetben méltó folytatása volt, előre is megemlíthetem. Hegyaljai. Hírek a nagyvilágból. Milán szerb király élete ellen összeesküvési tervet szőttek. Az összesküvés szálai magyaror­szági szerbeket is fűztek a merénylőkhöz. Munkácsy Mihály Amerikából, a hová a munkácsi-képkiállitás megnyitási ünnepére utazott, teljes épségben visszaérkezett Párizsba. Hazánk nagy szülöttjét, a világnak ez időszerint való első festőművészét, a jankék földjén nagy kitüntetések­kel halmozták el s képeit mesés árakon vásá­rolják. Politikai helyzet bizonytalansága. A galí­ciai határszélen Módiin, Pulow és Zamose vá­rait újabb tüzérségi csapatokkal megerősítették. Athénből érkezett hírek szerint Görögország erő­sen fegyverkezik. Bulgáriából. A Konstantinápolyban állomá­sozó európai nagykövetek tegnap ültek össze konferenciára, mely az utolsó kísérlet a bolgár válság békés megoldása érdekében. Az orosz nagykövet Leuchtenberg herceget fogja ajánlani megválasztandó bolgár fejedelmük Hírek az országból. Háborús hírek. A temesvári VII. hadtest­parancsnoksághoz tartozó 6. és 14-ik huszárez­redek, úgyszintén a Szegeden állomásozó VII. lovas dandár és VII. lovas tüzérüteg-osztály a napokban menet készültségi rendeletet kaptak. A m. kir. honvédelmi ministérium a népfölkelés felszerelésének költségeire vonatkozó törvényja­vaslattal már elkészült. A költségek 8—9 millióra, fognak rúgni. Baross Gábor, m. kir. uj közlekedési mi­niszter, munkaprográmmjának főbb pontozatai ezek- Uj közmunkatörvény. Az ecsedi láp lecsa- polása. Felső Duna, Vaskapu, Rábaszabályozása. A posta és távirási ügy adminisztrálásának ren­dezése. A keleti forgalom élénkítése. Ezzel kap­csolatban megemlítjük, hogy f. hó 27-én Barosst Krisztinkovich Ede ellenében, Győr városban országgyűlési képviselővé választották. Községi elöljárók figyelmébe. 451.250 drb gyümölcsfa-magcsemetét ajánl eladásra a földm. minisztérium. E csemeték (alma, körte, szilva barack, meggy, birsalma, a kolozs-monostori’ Folytatás a mellékleten

Next

/
Oldalképek
Tartalom