Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-29 / 22. szám

(Az uj alapitó.) Dr Schuster Konstantin püs­pök az eperjesi tüzveszedelemben elpusztult u. n. »Stefánia« leánynevelő intézet jövendő sorsát nemes szivének nagylelkű pártfogásával biztosí­totta. Midőn Őexciája megtudta, hogy az épület csak 6200 ftban volt biztosítva, az épületnek re­konstruálása pedig 28 ezer ftba fog kerülni: székvárosából, Vácról, sürgönyileg értesítette Ple- tényi Endre apát-plébánost Eperjesen arról, hogy a tüzkár-biztositási összegen felül mutatkozó épí­tési költségeket saját pénztárából fogja fedezni. Müvét a késő unokák is hirdetni, jótékonyságát áldani fogják. (Majális.) A sárospataki ifjúsági tűzoltó egye­sület f. hó 15-én a »Kossuth« kertben szépen sikerült majálist rendezett, melyen a város intel­ligenciájának java része megjelent. A gyakorlatok délután x/24 órakor vették kezdetüket s Németh József, parancsnok, vezetése alatt az egyesület közelismerést vívott ki. Ot órakor kezdődött a tánc és tartott 8-ig. Alkonyodáskor szépen sike­rült tűzi játék gyönyörködtette a díszes társasá­got. Esteli 9 órakor a városháza nagy termében már ismét együtt volt az aranyos kedvű fiatalság, mely csakhamar táncra perdülve, hajnali 4 óráig páratlan jó kedvvel mulatott. Felül fizettek : Kun Zoltán, egyesületi elnök 5 ft; Kun Béla 1 ft; Láczay László 3 ft; Szekerák Kálmán 2 ft; Szi- nyey Gerzson I ft; Kelő Mór 1 fttal. Az egyesü­let lelkes pártolóinak lapunk utján is köszönetét szavaz a parancsnokság. Színház. Szombaton, máj. 21-én a közérdeklődéssel várt s viharos tapsokkal köszöntött » Czigány báró» bérletszünetben s mérsékelten felemelt helyárakkal tartotta fényes székfoglalóját. A múlt század köz­életének érdekes tarkabarkaságait felöleld operett szövegét, mint a szinlap regéli, Jókai Mórnak hason cimü (sic) novellája után irta Schnitzer. Magyaros és fülbemászó motívumok nélkül nem szűkölködő zenéjét szerzetté Strausz. A kar ha­talmas volt, azonban a darab külső kiállításáról nem segíthetjük vele zengeni, hogy: »mennyi pompa itt egy nagy halombal» Az egészen uj jelmezeket és díszleteket szállító bécsi külön vo­nat elkésvén (beszéljünk szerényebben, mint a szinlap beszélt róluk) jobbnak és alkalomszerűbb­nek hiányából be kellett érnünk a szegényes és kopottas újhelyi ponyvákkal. No de nem a ruha teszi az embert — s a szinmüvészetben az ana­kronizmusok is helyén valók. így történt aztán, hogy mi is láttunk a Czigány báró 3-ik felvoná­sában egy nagyon méltóságteljes képet (a nagy költő ilyet aligha álmodott a jövő század regé­nyében) a bécsi Sz. István tornyát — kakassal hegyében\ A szereplők nagy kedvvel és nagy si kerrel játszottak. Tiszay (Zsupán) sertéshizlaló, akinek a sódar és a malac-sirás az ideálja, csat- tanós kupiéival alig győzte (nem is győzte) kielé­gíteni a sok tomboló »hogy volt«-ot. Leánya, Arzéna, Cserváry Irma (aki, parantezisban legyen mondva, úgy viszonylott apjához, mint a gom­bostű a buzogányhoz) önmagát iparkodott felül­múlni elég jól sikerült dalaiban. Garzónak (Saffi cigányleány) jó napja volt, szépen énekelt s szo­kása ellenére kedvvel és elevenen játszott, Kene- dics (Barinkay) is. Kár, hogy az ő temperamen­tumában még az elevenség és szilajság perlekedő mesgyés szomszédok. Pintér József ről (Ottokár) vagy akarta, vagy nem, elhittük, hogy Arzéna iránt a legkritikusabb helyzetek szerint is, egy mákszemnyit érdeklődik. Sziklay gf Corneróban, Károlyiné Mirabellában, Margó Cziprában helyt állottak. Völgyi tőrülmetszett cigány-tipus volt. Arzéna »izé«-dalát, a kar „kipp-kopp* partitúráját megismételtették. A 2-ik felvonás i-ső jelenetében Barinkay és Saffi szerelmi vallomásának epedő danái mély rokonszenvet keltettek. A huszár toborzó a színpad sziik kerete miatt kisszerű ábrázolást nyújtott. Vasárnap, máj. 22-én „Czigány báró« ment bérletfolyamban. A közönség ez alkalommal is szinültig megtöltötte a házat. A karzat is tömve volt. Tapsokban sem volt hiányosság. Egy azon ban nem járja. S ez az, hogy a színháznak min­den talpalatnyi helyét a zsúfoltságig áruba bo­csátják. A közbiztosság határán túllépni nem megengedett dolog. A közegészségnek is meg vannak a maga jogos igényei. Sapienti pauca! Hétfőn, máj. 23-án „Severo Torelli,* Copée Ferencnek hírneves, méltán közkedvelt drámája került színre, a címszerepben Csiky László vá. Csikyt jó hírneve megelőzte; bemutatója megfe­lelő volt a várakozásnak. Mint minden öntudatos művésznek, neki is első látásra szembeötlő két tulajdonsága van : a helyes mérséklés, meg a finom árnyalás képessége, sőt ki merjük mondani, hogy ez a két jellemző sajátság virtualitássá van fej­lődve az ő hősi jellemében. Azonkívül mozdula­tai plasztikusak. Modell tanulmányai az első rendű képirók s képfaragók műtermeiből valók lehet­nek. Kár, hogy a szavalatában nyilatkozó zenei ritmus, úgy látszik, a rekedtség nyűge miatt, kellőleg érvényesülni nem bir. A megjelenésében rokonszenves, játékában öntudatos és finom Ízlésű művészt, aki hőse komplikált tragikumának min­den észrevehető tétova nélkül tudott kifejezést adni, nyílt jelenetekben többször zajosan meg­tapsolták s társaival együtt minden felvonás végén a lámpák elé hívták. De ez elösmerés koszorúját meg kell osztania képzelt apjával, Beődy-w& 1 (Gian Battista Torelli) aki a honszerelem és szabadság eszméjét, kivált akkor, amidőn fiát megáldja, egy igazi mártírnak fel magasztosult érzelmi skálájával interpretálta Beödyné (Donna Pia, Battista neje) aki hivatásos szerepkörében ma forgott először szemeink előtt, méltóan kitüntetett harmadik osz­tályosa volt az est fényes sikerének. Bár szerepének jellem-forrása nem olyan, amelyből tiszteletre mél­tóság fakadna (mert a bűn szegődjön bár a leg­magasabb célok szolgálatába, fönséges nem lehet s minden körülmények között erkölcsi undort kelt) a nehéz feladat könnyű megoldásáért Beődy- né, a művésznő, méltó tapsokat aratott. Barnabo Spinola tirannus szerepében Vedress szép tehet­sége is felcsillámlott, mint villogó kardon a nap­sugár. Portiában, Lubrincz I.-t Erdélyi Gizalla helyettesítette. Károlyi L„, Fra Paola szerzetesének mássát (veres kollárés és veres cingulusos szerze test) úgy hiszem még a hetedik mennyországban sem látták. A darab szerkezetének bonyolítása mesteri, emelkedése rohamos és félelmesen szé­dítő, megoldása csattanós, mint mondani szokás — amolyan franciás. Kedden, május 4-én ,,Rip-Rip“ operett. Gyen­gébb előadást e színpadon még aligha láttunk. E tény konstatálását a legnagyobb sajnálkozás érzetével jegyezzük föl színházi krónikánkba, s azt hisszük, hogy Jakab Lajoséknak is legőszintébb sajnálkozására. Rip Rip = egy berekedt prima­donna keserves vergődése. Spongy’át rá! Bizony a szép zene, melynek jó részét közönségünk dudo rászsza, csúfot vallott, kivévén azt a részt, melyet Csatár (Rip-Rip) kifogástalanul szép s érces bari­tonjában megmentett. A várakozásban nagyot csa­lódott kis közönséget unott hangulatából Tiszay sem volt képes kiragadni a polgármester (Derrik) jóízű bolondságaival. Kenedics (az egy katona ké­pében) nagyon bizonytalanul énekelt. Sziklay (Nick fogadós) tetötől-talpig monoton volt. Az előadás végén a közönség meleg érdeklődése a fagypontra szállott. Szerdán, május 25-én, bérletszünetben «Ci­gány báró» 3-szór. Az idegen vendégek tisztele­tére dedikált előadás jövedelmének egy részét (de hát mégis hányad részét ?) az eperjesi tűzká- rosultak javára ajánlotta föl az igazgató. A szin­lap magyarságából, előre bocsátva azt, hogy ma este a gazdasági díjazás befejeztével bal volt, kiemelem ezt az ékességet: »Az előadás ó1/^ órai kezdéssel és 81/,, órai végzés sei.« Ezt a végzést úgy gondolom, a titkár ur hozta. A beiekedt primadonnát Tiszayné Turner Ilka helyettesítette, még pedig figyelemre méltó s tapsra érdemes készültséggel. A közönség az előadáson gyér számban vett részt. Csütörtökön, máj. 26 án az »Arany Pók« cimü bohózatos vígjáték szép számú közönséget fogott. Az est hőse : Gaál, aki Henfling Berthold rajztanárnak a helyzet komikumában dúsgazdag szerepkörét bravúrral töltötte be. Beödy (Klingen­berg), Csiky (Henrik), Vedress (Mansfeld) képében jeleskedtek. Vorlitz et Károlyi helyett Csatár személyesítette nem elegendő nyerseséggel és mogorvasággal. Réthy Fáni (Sárika) mint mindig, most is nagyon szeretetreméltó volt. Sziklay (Haspe) az épp oly jó lelkű, mint jó étvágyú fod­rászt tetszetős ízléssel mutatta be. Kiss (dr Kol- már) merev modorossága miatt nem birt lenni, mint kellett volna: ruganyos, eleven, komikus alak. Általában véve az előadás élvezetes volt. Gaált nyilt jelenetekben többször zajosan meg­tapsolták. Pénteken, a »Don Cézár« ra való előkészü­letek miatt szünet volt. Köszönetnyilvánítás. A folyó év és hó 6-án kiütött tűzvész alkal­mával szenvedett káraink megállapitása körül ta­núsított igazságos, pontos és gyors eljárásért és a kárösszeg azonnali kifizetéséért a trieszti álta­lános biztosító-társaságnak (Assicurazioni Generali) tökéletes megelégedésünket, elismerésün­ket és köszönetünket nyilvánítani kötelességünk­nek tartjuk. Eperjes, 1887. május hó 9-én. Anton Adamkovits, Tomcsányi János, Szllvássy András, Csonka Mihály, Pauiovits Manó, Richavszky N., Dessefvy Ignácz Berzeviczi helyett, Tóth János örökösei helyett Mikollk Gyulá, Noványi Louisa, Sitányi József, Louis Cseh, I. Prohár, Schneider Gyula, Siegel man D. s. k,, Schwarz Ede s. k., Bloch Salamon, Nehrer Ágoston, Lef- kovits M., Dr. Ferbstein Márk, Ádámi Jakab, Hliboki Anna, Homa János s. k., Szemann Anna, Libay Ignácz, Koch Adolf, Baranyi András, Kohányl Laura, Fábián Mária. SzerJsesztőségiposta. K. Gy-nak. A töredelmes bűnös ne repplikázzon, ha- nem „mea culpá"-zzon. Helyzete iránt való szánalomból emlékeztetjük önt Dionizius példájára. Mondogassa ön is és vegye jó hasznát ennek az okos mondatnak: „Quidquid agis, prudenter agas et respice finem !* A ^stilus kuriális* alatt csak nem a tollkés-hegyet érti ? T. Gy. A g ................i körjegyzői széken már ott ül a helyettes. T. J. urnák T.-Terebes. Tudósítása, lagnagyobb saj­nálatunkra, jelen számunkból lekésett. Felelős szerkesztők: PAYZSOSS ANDOR és HORVÁTH JÓZSEF. Fömunkatárs: DONGÓ SY. GÉZA. Kiadótulajdonos: ÖZV. BOSUTH ELEMÉRNÉ. 612. kb. sz. T. Zemplénvdrmegye alispánjától. Évva András biz. tag, mint a f. évi 409. sz. a. kelt alispáni határozattal kirendelt küldöttség elnöke a s.-a.-ujhelyi vasút állomás kibővítése czéljából a közmunka és közlekedési míniste- rium f. évi 12943. sz. a. kelt rendeletével kisajátitatni rendelt földterület iránti helyszinti tárgyalásnak elhalasztásáról szóló jegy­zőkönyvet bemutatja. Határozat: A bemutatott jegyzőkönyv alapján az ez ügybeni újabb tár­gyalás megtartására a s.-a.-ujhelyi vasút állomásra f. évi Jlillius hó 6-fűink d. e. ÍO órnja tűzetett ki, mely. helyre és időre Evva András, küidöttségi elnök; Diószeghy János, Szerviczky Ödön, biz. tagok; Füzy Kálmán, tb. főjegyző, mint a küldöttség tagjai; továbbá a m. éjszak-keleti vasút igazgatósága és Bydes- kuthy Sándor s.-a.-ujhelyi lakos, mint gróf Somogyi Ida megha­talmazottja s érdekelt felek meghivatnak. S.-a.-Ujhely, 1887. május 19. 2—3 Matolai Etele, alispán. !?sssS@sss9 í»sssgsssá Vk. 144/1887. szám. A-r-verési DaircLetaziény. Alulírott kir. bir. végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel köz- hírré teszi, hogy Taub ©eborah, Friedman Ábrahám, Wisztrovszky Elise és Klein Lujza felpe- reseknek — Wächter Márk homonnai lakos alperes ellen ioo frt, 500 fit, 3°° fit és 100 írt s jár. erejéig a s.-a.-ujhelyi kir. tszék által 3907, 3909, 3905. és 3911/87. sz. a. elrendelt vég­rehajtási ügyekben f. évi május 7., 8. és 9-ik napján Homonnán a helyszínén biróilag lefoglalt 1024 frt 90 krra becsült bolti rövid áru czikkek és házi bútorokból álló ingóságok a homonnai kir jbiróságnak 1019/87. sz. végzése következtében az ezen ügyben kielégítési végrehajtást nyert felperesi ügyvéd kérelmére f. 1887. évi junius hó 6-ik napján ás következő napjain Ho­monnán a helyszínén bírói árverés utján készpénzfizetés mellett a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is elfognak adatni. Kelt Homonnán, 1887. május 20. Dcineczky József, kir. bir. végrehajtó. M 264/87. sz. Felsőbodrogimzszabályózó társulat igazgatóságától. MEGHÍVÓ az 1887. évi junius hó 7-én d. e. H órakor Töke-Terebesen a város­házán tartandó társulati rendkívüli közgyűlésre. Főbb tárgyai: 1. Alelnök választása. 2. Az 1880. évi XX. t. ez. alapján alakított kölcsönki- osztó-hetesbizottság a társulati kölcsönre vonatkozó egye­temleges szavatosság elvállalása iránt hozott 7/VII. 1886. sz. határozatának tárgyalása. 3. A folyó évben felveendő kölcsön egyénenkinti ki­vetésének helybenhagyása. 4. Az 1886. évi számadások megvizsgálására kiküldött számvizsgáló bizottság jelentésének tárgyalása s a felmen­tés megadása. 5. Az Imregh-nézpesti zárgát kikövezésére és a gara- nyi körtöltésre vonatkozó tervek tárgyalása. Töke-Terebes, 1887. évi május hó 22-én. Elnöki megbízásból: Malonyay Ferencz, társulati igazgató. |Ssssg9sssSSsssggsss85Ssss@gss<:g(<ss»vsi&sssSí5ssséHssssa5ss's$9sssSSsssS5Siss®sss««xsss;©ss

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom