Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-15 / 20. szám

3897 Zemplénvármegye alispánjától.

10 járási főszolgabírónak.

A nagymélt. belügyminisztériumnak a buda, pesti magyar kereskedelmi bank által kibocsátót. 4Vs%'0^ kamatozó községi kötvényeknek óvadék képeni elfogadhatása tárgyában 9366. sz. a kiadott körrendeletét tudomás és alkalmazkodás végett másolatban kiadom.

S.-a.-Ujhely, 1887. márc. 17.

Matolai Etele, alispán.

(Másolat) 9366. sz. M. kir. belügyminiszteri körrendelet. A m. kir. miniszter-tanácsnak 1879. évi október 22., 50. M. T. a. hozott elvi megállapodásai értelmében a m. kir. pénzügy- valamint a földmiv.- és keresk. m. kir. miniszter urakkal egyetértve kijelentették, hogy a pesti m. kir. kereskedelmi bank által kibocsátott 4% százalék kai kamatozó 100, 500, IOOO és 5000 írtról szóló, minden év március és szeptember havában tartandó kiíorsolás utján 50 1/3 éven belöl visszafizetendő .községi kötvények“ az állam kincstár részéről a közigazgatás minden ágazataiban üzleti biztosítékul és bánatpénzül is elfogadhatók. Erről a törvény- hatóság tudomás és miheztartás végett értesittetik.

Budapest, 1887. évi febr. 5.

A minister h. Beniczky s. k.

államtitkár.

663. Zemplénvármegye kir. tanfelügyelőjétől.

Körözvény.

Az állami és községi iskolák tek. gondnokságainak és iskolaszékeinek,

Zemplénvármegyében.

A nagymélt. vallás és közokt. m. kir. mi- nisterium f. évi ápril hó 15-én 10108. sz. a. kelt rendelete tudomás és alkalmazkodás végett a Címnek figyelmébe ajánltatik.

S.-a.-Ujhely, 1887. május hó 9-én.

Nemes Lajos,

kir. tanácsos és tanfelügyelő.

(Másolat). A vallás és közoktatási m. kir. ministertől, 10108. sz. Zemplénmegye kir. tanfelügyelőségének. Székely Dénes és Szabó Gyula székelyudvarhelyi lakosok által térképek kifeszi- tésére és felakasztására szerkesztett és gyártott térképcsiptető léceket (egy pár 1 m. hoszuságu 2 ft, 1.5 m. hoszuságu 2 ft 25 kr, 2 m. hoszuságu 2 ft 50 kr) az orsz. tanszermúzeum állandó bíráló bizottságának bírálati véleménye alapján iskolai használatra alkalmasnak és ajánlhatónak találtam. Erről a kir. tanfelügyelőséget további eljárás végett értesítem. Budapest, 1887. ápril hó 15-én. A minister helyett: Berzeviczy Albert sk., államtitkár.

A másolat hiteléül: Nemes Lajos,

kir. tanácsos és tanfelügyelő.

672. Zemplénvármegye kir. tanfelügyelőjétől.

Körözvónyek.

I.

Rácz Borcsa, a szabadkai állami tanitónö- képezdében 1880. évi junius hó 29-én 11. sz. a. nyert oklevelét elvesztvén, részére f. évi ápril hó 12-én 68. sz. a. másodlatban adatott ki; eredetije pedig a vallás és közokt. m. kir. minister urnák f. évi ápril hó 27-én 16106. sz. a. kelt intézvényével érvénytelennek nyilváníttatott.

Tángl Endre, becskei tanító, a győri kath. tanitóképezdében 1881. május hó 26-án 153. sz.

a. nyert s állítólag elveszett eredeti oklevele f. évi február hó 11-én 109. sz. a.; továbbá Tóth

Gyula, kecskeméti lakos a kalocsai kath. tanitóképezdében 1869. aug. i-én 10/221. sz. a. nyert eredeti oklevele f. évi ápril 3-án 39. sz. a. másodlatban adatván ki, eredetijük a nagymélt. vallás és közokt. m. kir. minister urnák f. évi ápril hó 25-én 16103. sz. a. kelt rendeletével semmisnek nyilvánittatik.

S.-a.-Ujhely, 1887. május hó 10-én.

671. izám.

III.

A Bánfi János által szerkesztett és Kókai Lajos budapesti könyvkereskedő kiadásában megjelent »Kis Lugas« cimü füzeteket (ára füzetenkint 20 kr,, 50 példány 9 frt,) mik is gyermekek számára regéket és történeteket tartalmaznak, vizsgái jutalmul ezennel ajánlom.

IV.

692.

Kelemen János felső telekesi tanító a kassai rkath. képezdében nyert oklevelet elvesztvén, részére másolat adatott ki, eredetije pedig a nagymélt. vallás- és közokt. m. kir. minister urnák f. évi május hó 5-én 17226 sz, a. kelt rendeletével érvénytelennek nyilváníttatott.

S.-a.-Ujhely, 1887. május hó 12-én.

Eötvös K. Lajos »Kis világ« cimü legújabb Flóri könyve (kapható szerzőnél Nagy-Becskere- ken, ára 50 kr.) az orsz. tanszermúzeum állandó bizottságának bírálata szerint a gyermekek kedélyvilágához és értelmi fejlettségéhez alkalmazkodó, szivnemesitő és élvezetes tartalmánál fogva a nagym. vallás- és közokt. m. kir. minister urnák f, évi május hó 4-én 13144. sz. a. kelt rendelete értélmében kisdedovódák és népiskolák könyvtára számára leendő beszerzés, valamint a tanulók között kiosztatni szokott jutalom könyvül ajánltatik.

S.-a.-Ujhely. 1887. május hó 13-án.

Nemes Lajos,

kir. tanácsos és tanfelügyelő*

A vörös kakas.

Eperjes, Toroczkó, Nagy-Károly a lángok martalékává lett. Hogy gondatlanság, vagy bűnös kezek idézték-é elő e borzasztó katasztrófákat, az a dolog érdemére nem tartozik. A kár, bárhogyan keletkezett légyen, szerfelett nagy. Ezrek lettek szegényekké. A különben is szegény országban ezzel is több koldusbot kell. Ez a száraz tény a maga ridegségében.

Ezen konkrét eset alkalmával fontos dolog ötlik szemünkbe: a biztosítások kérdése. Annyira életbevágó ez, hogy nem szánjuk tőle a nyomtatófestéket és nem átalljuk tintába mártani érette toliunkat, annyival is inkább, mert köztudomás szerint a »Zemplén« minden csipri-csupri faluba jár. Ennélfogva sorainkat olvashatja a biró uram is, a nótárius is, a rektram épen úgy, mint az egyedüli, a mi ezen alul van:1 a vulgusz. Már t. i., ha ért ehez a mesterséghez.

És együtt küzd, mint együtt szavaza: Úgy mentve lesz ez a magyar haza.

Nem olyan rósz az a népfelkelés,

Mint a minőnek tartja nem kevés.

A nép, mely annyit küzdött, szenvedett, S egy ezredéven át el nem veszett,

Oly sok vihar közt, annyi vész után,

De mindig büszkeséggel homlokán;

Mely ellenével mindig szembe nézett, Félelmet még a tűz között sem érzett; Mely annyiszor volt eltiporva, tépve, Mely annyi fájó, kínzó sebből vérze, Feküdt sokáig eszméletlenül,

S magához térve — bár erőtlenül Belérohant ismét a harc tüzébe,

Mez nélkül, mellét fegyvernek kitéve,

A fájdalomtól sirt önkéntelen,

Hanem kegyelmet nem kért sohasem ;

A nép, mely minden mást elveszthetett, De megőrizte a magyar nevet,

S szerzett babért, dicsőséget neki:

E bajt is biztosan kiheveri.

Ott hagyja bátran házi tűzhelyét, Tűzhely körül nejét és gyermekét,

Nincs az a kincs, mely lekösse oda, Mikor veszélyben a magyar haza.

De fáj neki, mikor kötelessége Fegyvert ragadni izmos két kezébe . . . Adott vón úgyis fegyvert a helyett S erősebbet — a hazaszeretet.

Már bélyeget se használ az ügyvédem,

S nagyon bölcsen cselekszi, én úgy vélem. Hiszen amig reá tör a finánc,

Megbomlik az a hármas alliánsz.

S mikor az egzekútor jő nyakába,

Már ott puskázik akkor ő javába;

S ha ezt a port sikerrel megnyeri,

Azt itthon bátran elveszítheti.

Az orvosomnak nincs egy betege,

Kinek baja van, nem gondol vele,

Meghalni igy vagy úgy, e szörnyű elvet Megalkotá e szörnyű mai helyzet.

Nem szülnek az anyák már gyermeket, Neveltek a hazának eleget;

Ha, ami van, odadják szívesen,

Többet nem kérhet tőlük senki sem.

De hogy ha kissé jól meggondolom,

Szép lesz ez mégis, még pedig nagyon.

Mi megható lesz, ha a honatyák,

Kiket siratnak lányok, nem anyák,

A frakkot és cilindert félredobva,

Mundért boritnak a nemes tagokra.

Örömtől sírok, ha elképzelem,

Hogy Apponyi mi fess baka leszen,

S Móricz Pályát elgondolva huszárnak, Ellent nem állhatok már a sirásnak,

S az a tömeg, amelynek fegyvere Eddig csak az volt, melylyel nyelvele,

Ha most ez mind puskát ragad kezébe, Nagy hősiesen harcba rohan véle,

Nos, a magyar parasztnak sohasem vetette szemére senkisem, hogy lusta és dologkerülő. Ellenkezőleg. Fajunk nem szeret a suton ülni, a munka elől az árnyékba bújni, hanem megfogja a dolog végét amúgy istenesen. Bizonyítják ezt az amerikai állapotok is, ahoi legkeresettebb a magyar munkaerő. Ámde nem ért a takarékossághoz, nem ismeri az elővigyázat mesterségét, az eshetőségekkel nem képes számolni. Csak a jelennek él, a jövőre nem gondol. Pedig a munka csak ezekkel a tulajdonokkal nevezhető gazdálkodásnak. E nélkül nem egyéb az, mint nyomorúságos robot. Ha ez áll, pedig áll, akkor kimondhatjuk, hogy a mi parasztgazdáink ebben az értelemben nem nevezhetők gazdáknak, csak olyan individuumoknak, kik csupán azért dolgoznak, hogy ne kellessen unalmukban lábujjaikat számolgatniok és hogy éppenséggel meglegyen a miatyánk- beli kenyerük.

Itt van pl. mindjárt a biztosítás ügye. Hány falut ismerünk, a hová ez a hasznos intézmény még nem tudott magának utat törni. Hány paraszt van olyan, aki ebben a kérdésben úgy vélekedik, hogy jó az isten, majd megment az a veszedelemtől bennünket. Pedig az ur azt mondja: azért teremtettelek saját képemre, azért adtam neked észt, azért ruháztalak fel mindazokkal a tehetségekkel, amiket egy okos lénynek csak adni lehetett, hogy használd is fel azokat okosan. Ha roszul sáfárkodol velük: az barátom a te számládra megyen. Valóban igy van. A példabeszéd is megerősíti ezt, midőn mondja: Segits magadon, az isten is megsegít.

Igaz, hogy népünk meg van áldva mindenféle adónemmel bőven, elannyira, hogyha lehetne még legkedvesebb osztályrészesének, a németnek, is juttatna belőle szívesen. Ezért nincs is sokszor módja és kedve, hogy a biztositásokkal is megadóztassa önönmagát. Bár ismerjük ezt az állapotát és tudjuk a túlságosan megterhelt szénás szekér történetét is, melyszerint az egy szál széna-többlet alatt letörött: mindazonáltal gondolják meg azt is az érdekeltek, hogy mégis csak könnyebb lassacskán valamit kiadni, mint egyszerre, váratlanul koldusbotra jutni. Elviselhetőbb a teher, ha az apránként csipeg-csupog vállainkra, mintha egyszerre zúdul nyakunk közé.

Nem ismerek nemesebb missiót a sárga földön, mint a népet babonás hitéből ki- vetkőztetni. Tegyék ezt meg azok, kik közöttük és általuk élnek. Ez által közvetve önmaguknak is hasznot tesznek.

Valóban én a papi tisztséget nem egyedül a szószékben, a tanítói kötelességet nem kizárólag az iskolában, a nótáriusét nem csupán az adók kérlelhetetlen behajtásával látom betöltve lenni: hanem testestül-lelkestül azáltal, ha a népet minden kínálkozó alkalommal oktatják, vezérlik.

Buzdítsák a jelen alkalommal is őket a gondos biztosításra. Mutassák ki a leg- szomorubb jelenlegi konkrét esetekből előttük, hogy mily hasznos és célszerű javainkat az eshetőségek ellenében megvédeni. Rájuk jobban fog hallgatni a nép, mint a mi gyenge szavunkra.

Nagy baj, hogy biztosítási intézeteink nyerészkedő vállalatok, spekulációra fektetett üzletek. Ezért aztán a biztosítási dij is magasabb. Ez az intézmény értékéből sokat levon. De hát amig részvényesek kezében lesz a kárpotló hatalom az állapot aligha ha fog változni. Azért erről törvény- hozásilag és célszerű lenne intézkedni. Ha jól emlékszem hazánk nagy fia Kossuth Lajos, még 48 előtt megpendítette ezt az eszmét.

Az országos biztosítás a mellett, hogy kötelező erővel bírna mindenkire nézve, egyszersmind kizárná a biztositó felek részéről gyakran előforduló bűnös spekulációt is, a mennyiben az állam nem pénz- Folytatás a mellékleten.