Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-15 / 20. szám

Tizennyolcadik évfolyam, Sátoralja-Ujhely, 1887. május 15. 20. sz. ELŐFIZETÉSI it: Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérraentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. kéziratot nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) EIBDETÉSI DIJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes sző után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt, diszbetük g kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték gzerint, minden Q centimeter után 3 kr. számittatik. állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. HIYATALOS RÉSZ. 5063. sz. Zemplénvármegye alispánájtől. Tudomásvétel végett a vármegye közönsé­gével közöltetik. S.-a.-Ujhely, 1887. április 21-én. Matolai Etele, alispán. 3507. sz. Kassai m. kir. postaigazgatóságtól. Hirdetmény. (Másolat.) Zemplénvármegye Pazdics községében f. hó 5-én uj postahivatal lép életbe, mely gyalogkül­dönc postajárat által naponkint a nagy-mihályi postahivatallal fogja összeköttetését nyerni. Ezen uj postahivatal mindennemű levél- és kocsipostai küldemények 300 ftig terjedő bel- és külföldi utalványok és utánvételek felvétele, kéz­besítése és továbbításával, nemkülönben postai megbízások közvetítésével is bízatott meg. Kézbesítési körébe: Betlen puszta, Krasz- nócz, Lask, Mocsár és Pazdics község oszta­tott be. Kassán, 1887. április 1 én. Sztankovics, m. kir. postaigazgató. 4492. sz. Zemplénvármegye alispánjától. 10 főszolgabíró urnák és valamennyi község birájának. Körözés és jelentéstétel végett az alábbi kö- rözvények másolatban kiadatnak. S.-a.-Ujhely, 1887. ápril 13. Alispán távollétében: Viczmándy Ödön, főjegyző. (Másolat.) S.-a.-újhelyi járás föszolgabirájától. Tek. alispán ur! Tamaska József, Fodor József és Wimayer György sárospataki lakosok március 14- én a tarczali vásárról hazafelé jövet B.-Olaszi és Zsadány között 1 drb tehenet, 1 drb ökröt és 1 d*-b üszőtinót találtak az utón összekötve, gaz­dátlanul haladni. Ezen körülmény március hó 15- én bejelentetvén, a kérdéses marhák fenneve­zett egyéneknél tartásra ideiglenesen elhelyeztet­tek. Tisztelettel kérem a fent leirt marhák köröz- tetése iránt intézkedni. S.-a.-Ujhely, 1887. már­cius 25-én. Matolai Béla, s. k. szolgabiró. 856. A bodrogközi járás föszolgabirájától. k. i. 87. Lizák János ungvármegyei szelmenczi lakos­nak a március 21-én Leleszen tartott országos vásár alkalmával egy 3 éves, daru szőrű, csákó szarvú bikája eltévedvén, — köröztetik. 855. k. i. szám. Rosenberg Mór Abauj-Torna vármegyei bár- czai lakos hajcsárjai által a március 21-én tartott leleszi országos vásáron vett 43 darab szarvas- marha közül 2 drb szürke szőrű, 6 éves, csákó szarvú, mindkét tomporán veres krétával R betű­vel jelölt ökör L.-Pólyán és a Lecse korcsma kö­zötti útvonalon elhagyatván, — köröztetik. 1018. k. i. sz. Kuscsik Andrásné leleszi lakosnak ápril hó 8-án egy 2 éves, hátulsó lábára gatyó kanca és egy 1 éves, az előboivel teljesen egyenlő jegyű, ugyancsak kancza csikaja eltévedvén, — köröz­tetik. 1006. k. i. sz. Helmeczi István kis-géresi lakos által ápril hó 5-én egy 4 éves, kékes szőrű, széles szarvú ökör-tinó vétetvén bitangságba, — körözetetik. 990. k. i. sz. Klein Móric szolnocskai lakosnak egy 7 éves, daru szőrű, csákó szarvú, bal szemére vak tehene ápril hó 7-én elveszvén, — körözendő. Bencsik István, járási főszolgabíró. 5481. sz. T. Zemplénvármegye alispánjától. 10 járási főszu.gabk'énak. A nagymélt. földmivelés-, ipar- és kereske­delemügyi m. kir. ministerium f. évi 16241. sz. a. kelt intézvényével beküldött, a folyo évi május 25-én S. a.-Ujhelyben, 51-én pedig Varannón tar­tandó lótenyésztésijutalomdijosztásf a vonatkozó alatti hirdetményt oly felhívással közlöm a tek. főszolga­bíró urakkal, hogy járásuk lótenyésztő közönsé­gét a dijosztásról értesíteni ne terheltessék. S.-a.-Ujhely, 1887. április 23. Matolai Etele, alispán. Hirdetmény. Ezennel közhírré tétetik, mi­szerint a zemplénvármegyei lótenyésztés emelésére engedélyezett lótenyésztési jutalomdijosztás folyó évi május hó 25-én S.-a.-Ujhelyben és folyó évi mnjus hó 31-én Varannón fog megtartatni, — mely alkalommal mindkét helyen külön-külön kö­vetkező államdijak lesznek kitűzve: I. Sikerült szopóscsikóval bemutatott anya­kancák számára, melyek jól ápolt, egészséges és erőteljes állapotban vannak s jó tenyészkancák kellékeivel bírnak. I-ső dij : 10 drb magyar arany; II- ik dij: 7 drb magyar arany: Ill-ik dij: 5 drb magyar arany; IV-ik di.: 3 drb magyar arany. II. Hároméves kancacsikók számára, melyek kitűnő tenyészképességet ígérnek. I-ső dij: 8 drb magyar arany; Il ik dij : 5 drb magyar arany ; III- ik dij: 2 drb magyar arany. Minden tekintetben kitűnő mén- és kanca- cs’kókat a kitűzött dijakból pályázaton kivül is jutalmazhat a dijosztó bizottság. Ezen államdijakra pályázhat minden zem­plénvármegyei tenyésztő, ha községelőljárói bizo- nyitványnyal igazolhatja azt: hogy a szopóscsi­kóval bemutatott anyakanca már a csikó születése előtt sajátja volt, vagy pedig: hogy a kiállított hároméves kancacsikó egy, az ellés idejekor bir­tokában volt anyától származik és általa nevel­tetett. A pályázatból csak az angol telivér lovak vannak kizárva, minden egyéb fajú akár na­gyobb, akár kisebb tenyésztő által nevelt ló, az aranydijakra kivétel nélkül pályázhat; ha azon­ban valamely ménestulajdonos vagy bármely más díjnyertes pályázó a nyert aranydijat a közügy érdekében a helyszinén újólag pályázat alá kí­vánná bocsátani, úgy kitüntetésül a dijak szerint fokozatosan osztályozott arany-, ezüst- vagy bronz- diszoklevelet fog nyerni. A bemutatott lovak megbirálása, valamint az odaítélt dijak kiosztása is, egy e végre alakult vegyes szakbizottság által azonnal a helyszinén fog eszközöltetni. Hogy a dijosztó bizottság kellő időben meg­tudhassa valamennyi pályázó ottlétét, köteles min­den pályázó a kijelölt nap reggelén az illető hely­hatóságnál jelentkezni,hol további utasítást nyereUd. Kelt Budapesten, 1887. évi április hóban. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium, Értesítés. A zemplénvármegyei községi és körjegyzői egyesület tagjait van szerencsém tisztelettel érte­síteni, hogy a folyó évi május hó 21-én Homonnán tartandó közgyűlésünk alkalmából, a magyar észak­keleti és magyar gácsországi vasutak vezérigaz­gatóságaitól az oda és visszautazásra mérsékelt áru meuet jegyeket eszközöltem ki, melyekre nézve az igazolási jegyek nálam megrendelhetők, eset­leg átvehetők. S.-a.-Ujhelyben, 1887. máj, 12. Pataky Miklós, egyesületi elnök. T A ft G A, Népfölkelés. Irta. Nyírvidéki Szirins, első osztályú népfelkelő. (Felolvastatott a s.-EU-ujhelyi népfelkelőknek f. hó 3-án tar­tott koncertjén.) No ezt is megcsináltuk, hála Isten, Oly szépen, pontosan, hogy hija nincsen. A sok adó, a sok teher után E változatosság jó lesz talán. Népfölkelés t E szó, e hang maga, Nem szebb a fülemüle dallama, S oly bájoló, hogy a nap főik elés Minden varázsa, bája is kevés. Elláttuk tisztességgel ezt a népet, Törvényt adánk nemcsak sokat, de szépet, Oly boldog, oly szerencsés otthonába’, Hogy az egész világot összejárva, Párjára az elégedett magyarnak Az Óperencián túl sem akadnak. Hát még eztán mily szép lesz élete. Öröm, derű, karöltve, jár vele, S borult csak akkor lesz az ég felette, Ha felkelő-mundérját levetette. ___ Igen bizony, más lesz a nagy világ . . . Ki járni tud, ki hall, ki szól, ki lát ; Elhagyva édes otthonát, megyen, Ha megdördül az ágyú keleten. S mi szép lesz azután itthonn az élet ? 1 . . . (Pardon, hogy egyet-mást így elbeszélek, De már is oly visszás minden köröttem, Hogy nemcsak egyszer már zavarba jöttem, Vájjon én jómagam nem vagyok józan, Vagy más talált becsipni az ivóban.) Az én sok, vén, megőszült barátom, (Alig van egy hajszál a koponyákon,) Mind táncol, ugrál széles jó kedvében, Mankó helyett kis bottal a kezében. A gomb-lyukában nefelejcs, vagy rózsa, Az opoponáksz messze érzik róla, S az a pár szál egészséges bajusz, Mit birtokosa jobbra-balra húz, Olyan büszkén kapaszkodik a légbe, Hogy csillagot tűzhetne fel az égre. Hova nem jártak: szinház, bálterem, Most egyszerre vénektől eleven, S kik hajdan a várakat ostromolták, A hölgyeket most ostrom alá fogják. A reuma, csúz, eltűnik hirtelen, A sánta sétál büszkén, délcegen, A vak egyszerre mindent észrevesz, Eljut a szó a süket fülihez, Miként ha az idő megifjult volna, Télen virít ki a pünkösdi rózsa, Ószszel süt a tavaszi napsugár: És mindez a népfelkeléssel jár. Hja 1 . . . elmegyen a férfiak csapatja, S mi volna, hogy ha magára maradna Az a sok asszony, ifjú feleség, Mikor a férfi még igy sem elég. És érzi már az asszonyok hada, Hogy nemsokára itt marad maga, Hirdeti is nagy hűhót csapva egyre, Hogy az ifjak értéke el van veszve, Es csak a hatvan éven túli vének Mentik meg az egész emberiséget. Hiába jő az udvarló kicsipve, Nem is tekint rá a kedves kicsinyke: »Hiszen maholnap, ha a muszkák jőnek, Elviszik úgy is önt népjölkelónek, S egy hétig legyek a ház asszonya, Nem; inkább férjhez sem megyek soha /* S az ifjú mit teszen elkeseredve, Az adósságát gyarapítja egyre, S egész nyugodt lehet hitelezője, Hogy békés utón mitse kaphat tőle. De tán ha jól kiüt egy nagy csata, S zsákmánynyal megrakodva tér haza. Ha kedve tartja, majd akkor fizet, De ma bolond, ki tökepénzt kivet. Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom