Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)

1886-09-12 / 37. szám

pedig ugyancsak súlyos kétezer ügy darab) van utalva évenkint-------valóban a mesebeli tündérre lenne szükség, aki a felhalmozódó ügyekből bajokból divina asszisztenciájával kimentsen.

Mert, hogy a fentebbi rideg számokban bemutatott szüségleti emelkedésekre állami pótjavadalmazást nyerjünk — arra gondolni sem lehet. Minden argumentumnál hatalmasabb az a Poe Edgári refrén, hogy , non possumus.*

Költségvetésünket megteszik sablonszerű kezelési réndszabálylyá oda fönt. Belé- szoritják fedezetünk keretébe. A vegetáció is az élethez tartozik.

De talán mégsem.

Van Zemplén vármegyének egy fáradhatatlan közbenjárója, világos fő, a dologba mélyen belelátó szemekkel, határozott adminisztratív és szervező tehetség, állásának magaslatáról pontos ismerője a vármegye helyzetének, — az ő egyénisége lesz költségvetésünkhöz a legsúlyosabb argumentum.

Mit fog határozni az állandó választmány, mint első bírálója szóban forgó költségvetésünknek szerkezeti és tartalmi tekintetben — nem tudjuk. Mit a vármegye közönsége — azt sem.

Egyet azonban ne téveszszen szem elől, azt, hogy az V-ik árvaszéki ülnöki állomást rendszeresítő és az árvaszéki irodához még egy napi díjast engedélyező f. évi júl. 8-án 28,179. szám alatt kelt belügyminiszteri rendelet is reá mutatott az 1877. évi XX. t. c. 298. §-ára, vagyis a vármegye rendelkezésére álló gyámpénztári tartalékalapra.

A mostan említett két rendbeli, s a jövőre nézve állandóan rendszeresített kiadás együttes összege: 1760 frt. Ha ez összeget a fedezetnek javára Írjuk, mutatkozik még költségvetési nyílt hiánylatul 3471 frt 65 kr.

Ez összeg, minthogy abban is az elodázhatatlan közszükség kér fedezetet s e kérelmet a közszolgálat érdeke és a folytonos fejlődésben lévő közigazgatási viszonyok éber megfigyeléséből szerzett tapasztalat is pártfogolja: megyénk 1887. évi költségvetése nemcsak a jövendő háztartásának képét tünteti föl előttünk leplezetlenül, hanem matematikai pontossággal bizonyítja be azt, hogy állami javadalmazásunk a közigazgatásnak jogos és elodázhatatlan igényeit beváltani nem elegendő.

Az 1887. évi költségvetésnek tárgyalása és elintézése alkalmából kérvényezze megyénk közgyűlése a törvényhozás előtt állami javadalmaz- latásnnknak legalább is 101,000 frtra való felemelését.

A

A közigazgatási bizottságból.

Vármegyénk f. évi szeptember hó 10-én tartotta meg közig. biz. ülését a főispán elnöklete alatt és az összes tagok, továbbá a főpénz- tárnok és főszámvevő, mint meghívottak jelenlétében.

Az alispáni jelentés szerint a szerencsi, úgyszintén a tokaji járás főszolgábirájának fegyelmi ügye siet a befejezés elé. V é k e y Oszkár közig, joggyakorló a varannói járás szolgabirói hivatalától a középpontra hivatott vissza és a jegyzői karhoz osztatott be. A járásokban több ezerre menő hamis mérték koboztatok el. Az Amerikába való kivándorlás láza szünőfélben van. Eddig kivándoroltak vármegyénkből

...mintegy 40,000-ehr Vissza jött TTé-1

ezer. —*■

árvaszéki elnök jelentéséből kitetszőleg augusztus hóban elintézést nyert 1035 ügydarab.

A tanfelügyelő jelentéséből kitünőleg: a zsidó zugiskolák száma apadóban van. Az egyházi főhatóságok a közegészség tekintetében kifogásolt iskolák iránti intézkedésekre fölkérettek. Az államilag segélyezett kilenc állami iskola háztartási ügyének felkarolása érdekéből a kormányhoz lelterjesztés intézők. A mádi zugiskolának ember- nyomoritó vezetője 50 frt birsággal büntettetett.

Az államépitészeti hivatal jelenté, hogy az országos közmunkának átlagosan véve 55 százaléka már ledolgozva van. Gőzkazánok több

helyütt, még a szegii malomban is szabálytalanoknak találtattak. Forgalmi nehézségek csak a homonna- szinna- baligródi hadászati fontosságú útvonalon állottak elő. Több műtárgy megrongáltsága miatt ottan a közlekedés a Ci- róka patak medrén át történik. A fedőanyag kiszállítása befejezéséhez közeledvén, annak felülvizsgálásához a vármegye részéről b, Fischer Gusztáv, Balogh Dániel és R i m a s z ómba t h y Pál bizottz. tagok küldettek ki; egyszersmind felhatalmaztatok az alispán, hogyha most nevezettek a kiküldetést el nem fogadnák, helyettük a középponti tisztviselőkből rendszeres napi díjazással alkalmas egyént meneszthessen.

A megyei főorvos jelentéséből öröm volt meggyőződni arról, hogy a közegészségügy állása általában a lefolyt hónapon át megyeszerte kielégítő volt. Rósz indulatu betegségek állandó fekvő helyre sehol sem találtak. Hólyagos himlő Szerencsen, vérhas Bélyen, vörheny Patakon, kötőhártyalob Kelecsenyben jelentkezett. Orvosrendőri vizsgálatok többször, szorgalmasan és eredményesen voltak eszközölve. Dr. A d o n y i Gyula tolcsvai körorvosnak panaszos folyamodása a járás h. főszolgabirájához utasittatott.

A kir. adófeliigyelö jelentéséből kiderült, hogy csak a hadmentességi dij befizetése mutat a múlt év ugyanazon időszakaszához viszonyítva kedvezőtlenebb eredményt. Az egyenes adók többi neme 7600 írttal több bevételt adott mostan, mint a múlt évnek augusztus havában.

A közbiztosság érdekének emelése szempontjából egy uj csendőr-őrs felállítása E.-Horvá- tiban szükségesnek bizonyulván : e tárgyban a belügyi minisztériumhoz felterjesztés intéztetetik.

Fölemlítjük még, hogy a Bodrogköz úthálózatainak felkarolása, nevezetesen pedig a főispán által javasolt ama módozat, hogy ottan az orsz. közmunkának természetben leendő ledolgozása már a legközelebbi jövendőben kivétel nélkül kötelezővé tétessék, élénken foglalkoztatta a közig, bizottságot.

Végül Csiger Imre, Pochlod Mihály, özv. Hogya Jánosné, özv. Mlej Jánosné, özv. Magus- tyák Jánosné, Bliha Jánosné, Leskó József, özv. Csizmadia Jánosné, Szőllősy Istvánná, Prisztás János, Zbójovszky György, Puskány György, Poján Mihály, özv. Weinstock Ignáczné, Wahaly György és özv. K r i z s Antalnénak katonaügyben benyújtott kérvényeik kedvező elintézést nyertek.

Az ülés d. u. 1»/„ órakor ért véget.

Levelezés.

Tokaj, 1886. szeptember 7-én.

Tck. szerkesztő ur!

Becses lapjának f. évi 35. számából értesülvén arról, hogy a Romániából kiszorult erdély- részi ipari cikkekből különösen pedig a szövé- szeti készítményekből a kolozsvári derék iparosegyesület v á s á r r al egybekötött kiállítást fog rendezni, — figyelmem fel lett költve a valóban hazafias ügy hová fejlődése iránt. Engedje meg tek. szerkesztő ur, hogy az ipar-ügyet általában, az erdélyrészi ipar ez időszerint való állásának ügyét pedig különösen nemzeti ügynek nevezzem s arra vonatkozó gondolataimnak a .Zemplén« olvasói előtt röviden kifejezést adhassak.*)

Innen-onnan három hónapja múlott már, I hogy a Románia s monarchiánk között támadt I ipari vápivillongások elkeseredett vámháboruba I vezettek. Románia, a ki nemzeti önállóságának visszaszerzése óta a belső békesség áldását élvezi, tiltó magas vámok alkalmazása által eltökélte magát arra, hogy a fejlődésnek indult román nemzeti ipar felkarolását hazafias gondjai közzé sorozza. A monarchiánkból való, főleg pedig a geográfiái szomszédság folytán közvetetlenül az erdélyi részből importált ipari cikkekre oly magas vámdijakat szabott, hogy azok a román cikkekkel a román piacokon ez idő szerint már nem versenyezhetnek.

Nincs okunk de jogunk sem Romániának e közgazdasági ténye, vámpolitikája fölött pálcát törni. A bölcsőjében ringó román iparnak legtermészetesebb dajkája lett maga az anyaállama. Azt sem tűztem én mostan magam elé célul, hogy Romániának ez eljárását eszélyességi szempontból és a szabad ipar magasabb politikájának szemüvegén keresztül nézve birálgassam. Az én célom a piac nélkül maradt erdélyrészi ipar sanyarú helyzetére rámutatni s annak enyhítésére minden jó magyartól, a hazafias magyar társadalomtól alamizsnát kérni.

Milyen ott a Királyhágón túl jelenleg »korunk arany bányászának« az iparosnak helyzete? Olyan, mint azé az arabé, aki egy láda gyöny- gyöt zsákmányolt, de mert egyebe nem volt s

*) Örömmel üdvözöljük cikkírót munkatársaink sorában. A legszívesebben adunk helyet bármikor is tartalmasán s szépen Írott közleményeinek. Jelenlegi levelére pedig felhívjuk különösen az újhelyi hazafiasb szellemű kereskedőknek egy lentebb következő vonatkozatában pedig a vármegye alispánjának figyelmét. Szerk.

j azon túl adni nem tudott, dusgazdagsága dacára I is éhen halt. A székely és szász iparosokra is, kik gyártmányaikkal, a posztóval, bőrrel, vászonnal, szeszszel, famüipari készítményeikkel s egyéb ipari specialitásaikkal a román piacokról kiszorultak — el lehet mostan mondani, de teljes szánalommal kell elmondani, hogy »szegény gazdagok«. Ha boldogulni akarnak, települjenek át Romániába. Ubi bene — ibi patria.

De hát mikor olyan kevesen vagyunk, hogy még az »apa gyilkosnak is kegyelmet kellene adni« a nemzet önérzete azt a tanácsot magáévá nem teheti, az oldott kéve módjára szétzüllő erdélyrészi derék iparosokat szélnek nem eresztheti. A nemzet hajójának kormányosai azt meg nem engedhetik. Ellenkező esetben a magyar társadalom kivenné kezükből azt a kormányrudat, melynek kezeléséhez csak kedvező irányú szelekben értenének.

Az erdélyrészi magyar ipar megvédéséről van szó, annak az ügynek felkarolása minden igaz magyarnak szive szerint való kötelessége.

A kolozsvári kiállítás piaca népes és nagy- forgalmu volt. Azt hiszem sok százezer magyar embernek lelkében keltett őszinte, hazafias örömet a napi lapoknak az a hire, hogy a kolozsvári iparkiállitási vásár alkalmával az exromani- zált magyar iparosok alig győzték csomagolni vevőik számára az olcsó és jó árukat. A szász posztó és bőr, a kalota-szegi vászon, a székely szesz, a bánfi-hunyadi gyermekjátékok s müaszta- los cikkek egy kommával sem állanak hátrább, mint a hires osztrák, morva, cseh, nührenbergi hozzánk importált s általunk felkapott hasonló ipari cikkek. A jutányos ár tekintetében pedig ezeket úgy megelőzik, mint a pont a pauzát.

Elevenítsük föl a ,honi« gyártmányok kelendőségének divatát. Eszméljenek fel értelmesebb kereskedőink s rendezzék be raktáraikat erdélyrészi «honi« cikekkel. Mi pedig világosítsuk fel egymást a példaszóval, hogy »minden szentnek maga felé hajlik a keze*. Fogadjuk meg egymásnak, hogy »honi* helyett idegen után nem kapkodunk. Tartsuk becsületbeli s hazafias kötelességünknek pártolni a saját iparunkat.

Vármegyénk vezérférfiai járjanak zászlójukkal seregük — a megyei magyar társadalom előtt. Tegyen úgy mint tett Borsod vármegyének derék állandó választmánya: mondja ki, hogy a szolgaszemélyzet egyenruházatához megkívántat/) gyártmányokat az erdélyrészi iparosoktól szerzi be.

Nem kell ezen vitatkozni hoszasan — hanem gyorsan tenni kell.

Bis dat — qui cito dat. A legszebb ékesszólás — a határozott tett.

Üdvözlöm a „Zemplén* uj szerkesztőségét; osztozom programmjában s mig ahhoz hü lesz én is híven követem.

KATÓ.

Különfélék.

n

(A király útja.) O Felsége a király f. hó 5-én este érintette a gácsországi hadgyakorlatokra vezető utjával szerény városunkat. S.-a.- Ujhelynek apraja-nagyja lázas izgatottsággal né- zatt eléje a viszontlátás örvendetes alkalmának, ö Felségét 1880-ban ünnepelte utoljára. Már a délutáni órákban népes karavánok csapatai jöttek- mentek a vasúthoz, gyönyörködni a királyi pompába öltözött indulóházban. A magyar északkeleti vasuttársulat vezérigazgatósága, a legma- gyarabb érzelmű ilyen testület, mindent összehozott ami csak alkalmas fenséges hangulatot ébreszteni a szemlélőnek lelkében. A Sárospatak felé néző díszes kjöszk gerincéről karcsú árbocra felhúzott trikolor lobogva köszöntött a legmagasabb érkező felé: .isten hozott!“ Az állomási épület tetőzetén zászlókat duzzasztott a lanyha esti szellő, lágy susogással jelentvén : „Várva- várt! légy üdvözölve az ünnepelő ember-sereg által.« Az épület falzata be volt szőve lombos koszorúkkal, illatot lehelő girlandokkal, a perrón födélzete be volt ültetve zászló-erdővel. Színes mécsesek sűrű sorozatban nemzetiszinü hoszú szalaggal fodrozták a fedél-széleket. A perrón- oszlopokon óriási nemzeti címer, fent a középen cserkoszoruval köritett királyi monográm pompázott. Színes lampionok kecsesen himbálódzva elevenséget kölcsönöztek a dekoráció óriásképének. Ott, az impozáns Sátorhegy-csoportozatnak promontóriumán, a Boglyoska-tetőn királyi korona volt ábrázolva ölfa piramisokból. S mikor a jeladásra (a király vonata elindult a liszka- toícsvai állomástól) mint egy varázsütésre az ezer meg ezer mécses, a megszámlálhatatlan sok lampion, a koronás monográm transparentje és azok a piramisok, — S.-a.-Ujhely város örömtüze — felgyuladtak, minden tulvilági tündéries fényáradatban úszott. A festői változatos hegycsopor- tozaton és a méla képű Alföldön a glória fön- séges fénye ömlött el. Ujhely lobogó örömtüze bevilágított mélyen a tolcsvai hegyek közzé. Az érkező Felség kíséretének szemébe ötölt az már a v.-ujfalusi vasutikanyaródónál. A pódiumon,

—IrtF“ Folytatás a mellékleten-