Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)

1886-09-12 / 37. szám

Melléklet a „Zemplén“ 37-ik számához.

3—4000 ember élén D ó k u s Gyula, mint a sátoralja-ujhelyi járás főszolgabirája, várakozott gacagányos apáinkra emlékeztető öltözetben a legelső magyar emberre, Ő Felségére a királyra. A pódium baloldalán voltak M o 1 n ár István főispán, M a t o 1 a i Etele alispán szintén disz- magyar ruhában. Prámer Alajos s.-a.-újhelyi

r. k. prépost plébános, stb. Pontban 7 óra 45

perckor robogott be az udvari vonat. Az a lelkesedés ... az leírhatatlan. Eget verő, szűnni nem biró éljenzéssel fogadta Ujhely a viszontlátott Felséget. A városi és vasúti gyártelepi tűzoltóságnak nem kis gondot adott gordonokkal visszatartóztatni a lelkesült ember-áradatot. Min- denik első akart lenni a király-ünneplésben, önmagát iparkodott felülmúlni a lelkesedésben. Percekig kellett várakozni, amig a legmagasabb fokra emelkedett éljen-vihar annyira lecsendesedett, hogy O Felsége önmagát meghallhatta. Egyenesen a főispán elé lépett s mindkét kezével az ünnepelő közönségre mutatva kérdezte : »Mit jelentsen ez ?« ,Legkegyelmesebb uram és királyom

hűséges alattvalói ünnepelik a legalkotmányosabb uralkodót — Felségedet* volt a felelet és a síri csend ismét egetverő éljenzésben tört ki. Rövid lent időzés után Ó Felsége kocsijába szállt s hoszasan, katonás módon viszonozta ablakából az üdvözletei. Azután lassan megindult az udvari vonat — s L.-Mihályinál 9 percnyi időre ismét megállapodott. Az egész vidék falu-népe sereglett ott egybe és a leglelkesebben éljenezte királyát. A szépen feldíszített állomás perronján D ó k u s Gyula járási főszolgabírónak rövid jelentését fogadta, azután behatóan kérdezősködött tőle és nagy érdeklődéssel a járás területi nagysága, népessége és nemzetiségi viszonyai felöl. Tudakozódott az idei termés milyenségéről és a gazdasági kilátásokról. Érdeklődött a katonaság elszállásolása iránt, s mikor azt is megtudta, hogy a vármegye közönsége nagyszabású lovassági laktanyát épittet, nagy elösmeréssel nyilatkozott a vármegyének e derék vállalata felől. N.-Mihály, Homonna és M.-Laborc mellett állapodott még meg az udvari vonat, de O Felsége többé ki nem szállott, hapern csak kocsijának ablakából köszönte meg a lelkes ünnepeltetést — az ezer éljent és zászló-lengetés^ket. Útja egész Zemplén vármegyén át a diadálutja, utazásának ez alkalma nem a hivatalosan megrendelt pompaságnak, hanem a magyar szív és lélek igaz megnyilatkozásának ünnepnapja volt. Az egyesség mindenható Istene vezérelje a királyt az ő utain ! — O Felsége, aki igen jó színben volt, lovassági tábornoki ruhát viselt s nagy és fényes kísérettel utazott. Az újhelyi vasúti állomás feldíszítésének érdeme E r i c z Ernő vasúti felügyelőjé. A boglyoskai örömtűzhelyet derék főszolgabiránk személyesen rendezte. A kivitel fáradalmaiban a serény munkásokkal versenyt izzadott Zboray hegybíró és Gyula L. Adorján, megyei utibiztos.

(Az igazságügyi miniszter) F a b i n y Teofil a napokban egészen váratlanul látogatta meg a

s. -a.-ujhelyi kir. törvényszéket. Látogatásának célja volt személyesen meggyőződést szerezni azokról a mizériákról, melyek szóban és Írásban a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék szűk voltáról és a börtön helyiségek zsúfoltságáról hozzá eljutottak. Tüzetesen megvizsgált mindent s alaposan meggyőződött arról, hogy a baj megvan s annak elhárítására legalább is egy uj »palota“ kíván tatnék. A miniszter oda nyilatkozott, hogy a törvényszék polgári osztályát szándékozik külön álló helyiségbe áttelepíteni. Hunyor Sándor törvényszéki h. elnök. L i s z y Ede, kir. ügyész, dr. Löcherer Lőrinc törv. sz. orvos és N á d o r y Vilmos kir. mérnök kíséretében megtekintette a Steiner-, Reichard-, Szilvássy-, Rácféle házakat, a »Vörös Ökör« és Bernáth-féle épületeket. Legjobban megnyerte tetszését a legutoljára emlitfett telek. Határozott ígéretet nem tett, de remélhető hogy látogatásának jó eredménye nem fog sokáig késni. Meglátogatta a kerületi börtönhelyiségeket is s az ott talált rendről dicsérettel nyilatkozott. F. hó 7-én egy napi itt tartózkodás után visszautazott a fővárosba.

(Budavár megvételének) kétszáz éves emlékezetére^. hó 5-én az újhelyi róm. kath. plébánia- templomban sTedeum«-mal egybekötött ünnepi misét tartottak. A hatóságokon és testületeken kívül a közönség vallás külömbség nélkül zsuf- folásig megtöltötte az istenházát. Evangeliom olvasás után Zsendovics róm. kath. segédlelkész lépett a szószékre s szépen átgondolt és melegen átérzett hazafias szellemű szent beszédben emlékezett meg az 1686. szept. 2 iki epo- khalis eseményről: a kereszt diadaláról a félhold fölött, ennek uralmi lehanyatlásáról, a magyar- országi mohamedánizmus megdüléséröl. Valóban! a magyarság géniusza, mely kétszáz éven át gyászolt a nemzeti nagyiét nagy temetőjében annál a fejfánál, melyre »Mohács* volt felirva : ős Buda várfokánál vetkőzte le mély gyászát s gyujtá fel újra az örvendetes haladás fáklyáját. Nemzete, mely megbünhödte a múltat s jővén dőt, lelkesedve a múlt nagy emlékein s nemes tettvágygyal lelkében a szebb jövendő iránt, azóta nyomdokában jár az anyagi és szellemi emelkedés utján. Adja a magyarok hatalmas istene, hogy nemzetünk géniusza, a békesség angyala, elvezethesse társadalmunkat a 300-ik évfordulóhoz is, mely a verejtékes munka anyagi és szellemi sikereinek örömteljes ünnepe legyen. A mostan reánk néző nagy nemzetek rokonszenve változzék át akkorra irántunk való benső és állandó barátsággá. Él magyar, áll Buda még, a múlt csak példa legyen most s küzdve honért bizton nézzen előre szemünk. Legyen a magyar nemzet nagygyá, szabaddá és boldoggá — ivadékaiban. A népek istene meghallgatja a magyar szív fohászát, hiszen . . »megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt.*

(Néh. Borúth Elemérnek) irodalmi hagyatékát már átnézték barátai. Újabb költői müveknek nyomára ez ideig nem akadtak. Találtak ugyan művészi ecsettel festett travesztáló képeket, de azok a legbizalmasabb baráti kör albumának tulajdonai maradnak. Vannak azonban költeményei, melyek az általa szerkesztett »Hegy- aljá«-ban jelentek meg s melyeket 1878. évi költemény-kötetéből, tulszigorú bírálattal önmaga iránt, mellőzött. Ugyancsak a Hegyaljában vannak tőle becses prózai, jelesül pedig eszthe- tikai dolgozatok is, melyeket költeményeinek összegyűjtésénél figyelmen kívül hagyott. Költői és prózai dolgozatait összegyűjtve arcképével és jellemrajzával kiegészítve át fogjuk adni a nyilvánosságnak. Jellemrajzának megírására a leghiva- tottabb toll vállalkozott. Azért mi óvakodva tartózkodunk ilyféle kísérletek gyenge megírásától.

(Műkedvelő halászok.) Mintegy 40 tagból álló kedélyes társaság gyűlt össze f. hó 5-ikén a természettől parkká alakított szőlőskei Bodrog- parton. Reggel 8 órakor már megindult a karaván. A borsii utón felvert porfelleg jelenté, hogy a szőlöskei erdőnek zajos napja lesz. A derék petrahai halászok, kik az éjjeli halászat eredményéből ítélve halászati professzorok, a nőkkel tarkított szép társaság kedvéért 9 óra után néhányszor még meghúzták a majdnem százöles hálót s azután hozzá láttak az »isteni« halászlé, nyárson sült halak és halpaprikás készítéséhez. Egy része a társaságnak fürdött, más része a szakácsművészetet leste el, élesíteni étvágyát az időnkénti szaglás és izlelés által. D. u. 2 óra tájban, mikor a főszakács elkiáltotta, hogy készen, kiosztatott a tréfás menü, mely az étvágyat még jobban fokozta, mint a köztünk levő patikusnak »méreggel kevert szerelme.“ Képzeld el kedves olvasóm 5 óra utánra azt a tarka képet. . . Itt egy kassai szép asszonynak arcát (bizonyosan tévedésből rózsának nézve) megcsípte egy darázs, azt borogatta 3—4 vöröskereszt egyesületi praktikáns ; amott a társaság vénebb legényei a falusi parasztszépeknek húzatták a friset, az úri szépnem tisztelői az asztalok körül maradtak, rettenetesen törvén a francia nyelvet egy szép bonnak miatta; majd rágyújtottunk az isteni dalra nők, férfiak vegyesen mindenki szíve és szája íze szerint, s ha a veres pirotekhnikus nem figyelmeztet tűzijátékával, hogy »este van, este van kiki nyugalomra“, még talán most is égnénk a bor, dal és szép szemek tüzétöl. Ezer köszönet a rendezőknek, kik a legfokozottabb igényeket is igyekeztek figyelmökkel kielégíteni; de még ezerszer nagyobb köszönet kedves Mathi- á s z barátunknak és szeretetreméltó nejének, kik a magyar barátság és szívesség felülmúlhatatlan előzékenységével egy feledhetetlenül kedves nap sikerült képével gazdagították szivünk albumát. Egy jelen volt. (L. Tárcánkat is. Szerk.)

(Borúth Elemér mint feltaláló). Azt tudtuk felőle, hogy kitűnő metsző, festő, fuvolás és fotog- rafáló — mükedvelésböl. De azt, hogy khémiai tanulmányokkal is foglalkozik, sőt mesterileg érti, nemcsak a szívnek, de a lombiknak titkait is — csak mostan tudtuk meg. A cinkograűa terén olyan tökéletességnek jött a nyitjára, mely találmányának nagy jövőt Ígér. Családja a találmányra szabadalmat fog kérni.

(Gyászjelentés.) Parnói Molnár József kir. tanácsos és fia Béla fájdalomtelt szívvel jelentik úgy a magok, mint a testvérek és számos rokonok nevében forrón szeretett neje, illetve édes anyjának parnói Molnár Józsefné szül. Hagyárosi Zalay Erzsébetnek, f. hó 8-án, esti 11 órakor, hoszas szenvedés s a halotti szentségek fölvétele után történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei f. hó 10-én, délutáni 3 órakor fognak a gálszécsi sirkertben a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat f. hó n-én, d. e. 9 órakor fog a gálszécsi róm. kath. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Gál- szécs, 1886. évi szeptemben hó 8-án. Áldott legyen emlékei

(A községi jegyzők) országos egyesülete a fővárosban legközelebb megtartott közgyűlésén P a t a k y Miklóst, S.-a.-Ujhely város jegyzőjét s lapunk munkatársát, választmányának tagjai sorába igtatta.

(Kinevezés.) Paszlavszky Sándor káplán, hoszabb időn át Zichy Rezső gróf házában nevelő, S.-a.-Ujhelybe hitelemzőnek neveztetett ki. Üdvözöljük.

(A városi főbíró figyelmébe) ajánljuk a W i h s-féle kávéház kioszkjának tőszomszédságában lévő föld alatti csatornának szelelő nyílását. Legyen szives intézkedni aziránt, hogy annak rámázata a földbe lejebb sülyesztessék s erős, kemény fából készült lappal légmentesen elzárassék. Csodálkozni lehet azon, hogy a főutca leglátogatottabb pontjának eme disztelenségét felszólalásunk nélkül eddig észre nem vette.

(Gyászhir.) Ladoméri Ladomérszky Miklós zemplénmegyebeli valkói gör. kath. lelkész 1886. évi szeptember hó 4-én éjjel hoszas betegség után jobblétre szenderült. A boldogult, ki .alig 42 évet élt, a leggyöngédebb férj, szerető, gondos családapa, híveinek a szó szoros értelemben lelkiatyja volt. Bánatos özvegyén kívül öt kiskorú árvája siratja. Nyugodjék békével 1

(Az utazóknak) azt tanácsoljuk, hogy Borsi felé csak napvilágnál utazzanak, mert nincs az a diplomatikus kocsis, aki az út közepére rakott kopkákon a kéz- és lábtörések ellen utazóit biztosíthatná. Ajánljuk a hatóságnak, tessék róla meggyőződni a gyártelep melletti vasúti átjárónál, de napszáilat előtt, nehogy valami malőr történjék vele, mert akkor ki segit a baján ?

(A szept. 2-án tartott újhelyi orsz. vásárban) ügyes fogással kerített kézre az »aranyos ember* fiai közül egyet az újhelyi járás főszolga- birája. Fürkésző szemmel észre vette ugyanis, hogy a .jcánikulai hőség ellen valaki azt az öltözési móddt gyakorolja, hogy a magyar nadrág fölé huzza azt, a mi a nadrág alatt szokott lenni. Galléron csípte tehát s a megmotoztatás után kiderült, hogy az »ipse« egy azok közül a jómadarak közül, akik hamis aranyok beváltásával szedik a vásáros népnek együgyű áldozatait. Ö »ipse*-sége természetesen a „hüves“-re került s most ottan elmélkedhetik arról, hogy mégis csak bolondság kánikulás időben olyan jól felöltözni. — Egyébiránt az országos vásár népes volt. Kereslet és kinálat azonban ott, a hol mi a legnagyobb érdeklődéssel jártunk, a marhavásáron nagyon aránytalan volt. A marhának nem volt ára. Mint mondani szokták: szép szóért is adta a szegény paraszt. A mészárosok pedig értenek a szép szóhoz.

(Veszett kutyák) kóborolnak ismét városunkban. Óva intjük a járó-kelő közönséget. A rendőrség legyen ébren. A rendszabályok papiros malasztjába pedig életet kellene önteni.

(Lengyel Mihály uram) egy becsületes újhelyi polgár és bodnár mester fölkereste szerkesztőségünket s letette nálunk panaszát írásban, melynek veleje az, hogy a filokszéra nemcsak a szőlőnek, hanem a bodnár-iparnak gyökerét is végenyészettel fenyegeti. A bodnár-ipar filok- szérája pedig a rabipar. Ügyére-bajára fölkéri a bodnár-filokszéra kormánybiztosának a figyelmét. Mi szivesan adtunk helyet kérelmének s annak érdemleges elintézésére ezennel felkérjük a kassai ipar- s kereskedelmi kamara figyelmét.

(Szegi-longi divat) szerint arra a házra, ahol a literatura nem járja, rá írják fehér falon nagy fekete betűkkel, hogy: „ez a ház nem korcsma«. Ha Ujhelyre is behoznák ezt a divatot, ugyan hány ház maradna feliratlanul ? Minden második. Van is aztán itten olyan istenkáromlás, hogy sokszor behangzik a pap predikálásába. Mert András bácsinak elég dolgot ad az a »vak kódis.«

(Az meg már újhelyi divat), hogy az utcákat hetivásáros napokon mindjárt a vásáros nép eltakarodása után seprik. Nem halaszthatnák el ezt az augiási munkát az éjjeli órákra ? Mit szól hozzá a szegi-longi biró?

(Homonnára) szept. 4-én reggeli 7 óra 20 perckor érkezett külön vonattal Albrecht és Vilmos főherceg több törzstiszttel. A vonatnál gróf Andrássy Aladár által fogadtattak és miután egy e végre felállított sátorban, mint gróf Andrássy Aladár vendégei megreggeliztek, 3j4 órai ott tartózkodás után Chyrow és Przemislen át Grodekbe Galiciába utaztak. Az upor-terebesi vasúti vonalon az a kellemetlenség történt, hogy a Galíciából igyekvő személyvonat (a mellőzés helyéül U p o r volt megjelölve) nyilt pályán szembe jött a főhercegi külön vonattal. A könnyen végzetessé válható tévedés az upori állomás részéről történt. Szerencsére egy vasúti őr a személyvonatot Terebesre idejekorán visszaterelte s ekként minden bajnak eleje vétetett.

(Állategészség ügyünk) veszélyeztetve van. L. Bényéröl sürgönyileg jelentették az alispáni hivatalhoz, hogy két db szarvasmarha hullott el ottan lépfenében és több db megbetegedett. Hatezerkétszáznyolc Q kilométernyi Zemplén vármegyének harmadik állatorvosa — hol késel az éji homályban ?

(Budavár visszafoglalásának) 200 éves fordulóját, mint rendes levelezőnk értesít, Sztropkó városában is megünnepelték. Szeptember 4-én