Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-11-14 / 46. szám
Melléklet a „Zemplén“ 46-ik számához. oszlik az erő. így történt akkor is, hogy a piacon négy ház leégett, s egy oly ház padlása beégett, a mely épen épülő félben lévén a stuka- tur gerendák lerakva, de földelve és tapasztva nem voltak; egy másik padláson pedig 18 szekér széna volt felhalmozva, a mi az oltást rendkívül megnehezítette, oly annyira, hogy az is helyenkint bevilágított, megjegyezvén, hogy sokáig egyetlen egy szekér sem szállított vizet. Ennek az lett a következése, hogy a »Zemplén* hetilap számában megjelent egy dorgató- rium, miszerint az említett házak azért égtek le, mert a tűzoltók és azoknak szerei roszak, mely állításra szolgáljon válaszul az egyesületi választmány következő nyilatkozata: ,A sárospataki tüzoltó-egyesület választmánya, f. hó 10-én gyűlést tartván, elnök Vass Imre előadta, hogy azon szállongó hírek és előfordult beszélgetések folytán, melyek szerint a tüzoltó-egyesület szerei rendben nem volnának' egy küldöttség megjelent a helyszínén, megvizsgálta ott a. szereket, s azokat mind rendben találta. A gyűlés tehát határozatilag kimondta, hogy a felhozott vádak alaptalanok. Kelt Sárospatakon, 1886. nov. 11-én. Kiadta K r ü z s e- 1 y i Bálint, h. jegyző." Folyó hó 5-én este ismét tűz volt a Piacutcán és megint két ház lett a lángok martalékává. Ugyanaz a körülmény és nehézség merült fel, mint azelőtt. Néző közönség és parancsoló annyi volt, hogy mozdulni sem lehetett tőlük, de de hogy valaki csak egy kupa vizet is hozott volna, arra nem volt vállalkozó. De volt elég kritizáló és sértegető, sőt akadt egy garázda is, a ki nekem tettlegesen ellenszegülni akart. Mindezen tényeket és körülményeket ösz- szegezve, mi természetesebb, mint az, hogy én, mint a polgári tüzoltó-egyesület főparancsnoka a mai napon az egyesülettől elbúcsúzom.*) Mutassák meg a kritizáló urak, hogy miként kell hát Patakon tüzet oltani ? Bogyay Zsigmond. *íyV' Színházi krónika. Valamely elsőrangú művész megjelenése egy vidéki városban rendszerint egy kis forradalmat idéz elő. A művészet nagy hatalom : hódit, lelkesít, legyőz közönyt, fukarságot és sok mindenféle emberi gyengeséget és vonz Thália csarnokába, ahol szellemi kincseiből kinek-kinek juttat any- nyit, amennyit műérzéke felfogni képes. Mióta az újhelyi színház felépült, a színészetnek már több kitűnőségei tündököltek deszkáin. Odet, Hanka, Knabe Farkas Jeremiás alakjainak megtestesitöi: Helvey Laura, Pál may Ilka, U j h á z y hervadhatatlan emlékek a szini, közönség lelkében. És valóban, a művészet hatása sokkal intenzivebb a vidékiekre, igy hozzánk leszállva az Olimpról, mint a fővárosban az ezerféle újdonságok és látványosságok tarka képei között kifáradt szellemmel élvezve. Hát még Blaháné 1 a magyar népszínmű ezen hervadatlan „rózsa-királynője," mikor zsali- kendős piros csizmásán kikukkant a kulisszák megöl, úgy nézett ki a „leiköm,“ mintha csak akkor fogták volna valahol a Hortobágy délibábos tallóján ! El is csábította úgy a nagyérdemű publikumot, hogy hetekig visszhangzott a „defain, defain" az utcán és a szalonokban. Ilyen a valódi művészet hatása. Emlékei, mint a leáldozó nap esthajnali fénye, túl élik a szemlélődés pillanatait. De miért ábrándozunk ? „Habemus pápám" itt van Sólymosy, (sajnos, talán már megy is) éppen úgy közzé illik amazoknak, mint egy jó könyv második kötete az elsőhöz. Különös, hogy megjelenése némi közönynyel találkozott; de mint mindennek, úgy ennek is meg vannak okai. Szüretre jött, hát ökonómiai akadályokra talált a múzsa. Ilyenkor a Hegyalja, hazánk Meránja, a hegyen él, nemcsak a helybeli, de a távolról zarándokolt elit-közönség is; egy részét elvonja a derült őszi nap — a legnagyobb művész: a természet, másikát pedig a legnagyobb hatalom: az anyagi érdek. De lasssan azért mégis csak kezd hódítani a Sólymosy-kultusz is. Rákossy Jenő Magdolnája már majdnem tele ház előtt bűnhődött. E népszínműnek, melynek azonban végmegoldása inkább a tragédia, mint a népdráma fogalmának felel meg, főeleme az a Balsors, melyet Magdolna személyesít, akinek nyomdokát, mint valami „bolygó zsidót" követi a pusztulás, — őt magát a szűzi szerelem tiszta egéből az erkölcsi sülyedés legalacsonyabb fokára sújtja le, szeretőjét Lacit életfogytiglani börtönre kárhoztatja. A műnek alapeszméje tulajdonképen nem *) Eldbb még Patak is beleszól ebbe s bizonyára azt mondja, amit a vaskancellárnak mondottak — soha! Szerk.) lélektani valótlanság ; vannak az életben is, kiket néha a Nemezis üldöz, anélkül hogy a bünhödés oka akár az ősök, akár az unokákban felfedezhető volna. Sőt egyes vonásai oly élénkek megható jelenetekben, annyi a műben a drámai erő, a nyelvezet oly mesteri, hogy alig észrevehető a túlságos poétika licencia, melylyel egyes tekhnikai nehézségeken átviszi a cselekményeket; talán még a grand neglizsék is megbocsáthatok volnának, melyek inscenirozása által éppen az erkölcsi hatás fokozását célozza a szerző; de hiába, a dramaturgia alaptörvénye nem fogadja el a fátumot a dráma kizárólagos motívumául. A jutalmazás és bünhödés, az erény és bűn személyesitése nélkül az összmű erkölcstelen konzekvenciák áldozatává lesz. A darabban a vihart, amely mindent elpusztít, nem követi egy derült nap, a mely éltet, mert hiszen az a körülmény, hogy Ferdinánd segédjegyző ur plátói szerelme úgy 60 év körül, sőt talán még azontúl apai örömökkel lett megvigasztalva inkább tragikomikum, mint magasabb erkölcsi igazság győzelme; akinek sorsán mulat és nem sajnál a néző közönség, és igy bizony az öregnek apai örömeiben sem igen osztozik. Mily kár, hogy a drámai egység ilyen lényeges kellékeiről feledkezett meg a szerző ; különben valószínű, hogy egy értékes müvei, egy ú. n. vódvillel lett volna gazdagabb a magyar szin- irodalom. A mű hiányaiért némi kárpótlást csak annak teljesen sikerült előadása nyújtott; melyben Sólymosy után Aranyossy Z. Ilona kulminált. Valódi művészi ihlettel élte át és pldotta meg Magda és Magdolna nehéz szerepét, melynek meglehetős hoszu fonalán mindvégig képes volt a közönség érdeklődését fentartani. Akiket Magdolna sorsa megrikatott, megvigasztalhatta az „Urak és cselédek“ cimü vigjáték. Már nemzetgazdászati szempontból is sajnos, hogy gyér közönség előtt folyt az előadás; mert ha igaza van Demokritosznak, hogy a nevetés jó ét- vágygerjesztö, akkor bizonyos, hogy másnap a piacon a csirke meg a tejfel ára emelkedett volna legalább 2 krral, úgy felderítette Zsán a- publikumot, mely szerepet mintha csak Sólymosynak irt volna a szerző. A mű szellemes ötleteivel, találóan inscenirozott félreértései és kedélyes humo rával Koczebue bohózataira emlékeztet, és csak arról lehet felismerni hogy nő irta a darabot, mert eleitől végig a férjhezadással foglalkozik, kiháza- sitani akar fiatalt, vénet. Különben a mü leghűbb bírálata és az előadás sikerének bizonyítékai a fulmináns tapsviharok, a jóizü hangulat, amely az előadás egész folyamát kisérte. Ez előadás is sikerült. Csak Var- gyas ügyvéd habozott egy kicsit, no de ezt nem lehet csodálni oly zilált viszonyok között, mint Selleyék családi ügyei. Aranyossy Z. Ilona ismét excellált. Különben amilyen hercig szobacicus volt itt, ép oly distingváit eleganciával játszotta és hatassal énekelte Karlotte grófnő szerepét Gasparonéban Erminió grófjával, Szigethy Jenővel, kinek méltóságteljes és könnyed játékából ebben a darabban is leolvasható volt drámai hős-szerelmes hivatása; ez a ritka madár a vidéki deszkákon. Általában el kell ismerni, hogy Krecsányi óta jobb erőkkel szervezett társulatban és folyékonyabb, összhangzóbb előadásokban nem gyönyörködhetett Ujhely, mint minő jelenleg Báródy igazgatása alatt működik, mely egy kissé „izmosabb“ karral szervezve, minden irányban megállja helyét és kiválóan Dobó, Liptay, Kápolnay igazán a virtuozitást megközelítőleg érvényesítik szerepeiket. És bármennyire szenvelgi is a közönség egyrésze mai nap az a fajta finom Ízlést, hogy már „viner orfeumot" vagy mit is látott ... az ilyen társulat, kiválóan egy elsőrangú művész vendégszereplése mellett, még. az ínyencnek is mindig nyújthat élvezetet. Különben is a vidéki színészet eszméjének jogosultságát épen úgy nem lehet feladni, mint ahogy a klastromot nem iehet bezárni azért, mert világhírű akadémikusok nincsenek benne. Sólymosy urat szeretnök megkritizálni azért hogy felül áll kritikánkon, de most nem merjük, mert az ilyen emberektől még a miniszterek is tartanak; hanem ha még egyszer eljönne*) és megígéri, hogy ki nem figuráz, — bele kötünk. Tehát a viszontlátásra! Auróra. * Jövő heti műsor. Kedden »Vadgalamb« Dobó jutalomjátékául. Szerdán, közkívánatra má- ' sodszor »Felhő Klári« (a legmelegebben ajánljuk a közönség tömeges pártfogásába ) Csütörtökön »Budavár megvétele« Aranyossy Z. Ilon, a közönség kedveltjének, a társulat díszének és sze- mefényének jutalomjátékául. »Budavár megvétele« Rákossy Jenőnek nagy hatású énekes, látványos népszínműve, mely bizonyára nálunk is telt ház előtt lesz bemutatva. Szombaton »A párisi”, (Edmond Gondinet-nek mindenütt hóditó vigjá- téka.) Vasárnap utolsó előadásul „Az ördög pirulái«. A jutalmazandókat, Dobót és Aranyossy (nomen et omen) Z. Ilont még egyszer ajánljuk közönségünk pártoló figyelmébe. Különfélék. (Főispáni vacsora.) Nov. 7-én a vármegye székházának nagy termében mintegy 80 tagból álló társaság foglalt helyet a gazdagon felteritett főispáni „fehér" asztalok mellett. Vármegyénk közszeretetben álló főispánjának vendégei, kiket politikai párt-, vallás- és társadalmi állás különbsége nélkül a köztiszteletnek örvendő házigazda egyenlőekké tett egymással pohárköszön- tőjében, melyet „kedves" vendégeinek s családjaiknak jóvoltáért szivéből mondott. A második étekfordulónál, midőn a szólás joga már megadatott, Prá- m e r Alajos lelkes felköszöntője után, (mely a házi gazdára szólott, de fia is érthetett belőle,) — dr. Molnár Viktor, a s.-a.-ujhelyi választó kerület országgyűlési képviselője emelt általános figyelem mellett poharat. Nagy hatást keltő szép beszédjének eszmemenete körülbelől a következő volt: A közélet terén nem egy kérdésre nézve lehetnek különbözők a vélemények. Van azonban mégis egy kérdés, amelyre meggyőződése szerint minden jó hazafi, minden gondolkozás nélkül, csak igennel felel — s ez államiságunk megszilárdításának, nemzeti létünk biztosításának a kérdése. E kérdés eszméje kell, hogy áthassa minden igaz, magyar hazafi lelkét. E kérdés megoldásában a nemzet összes tényezőjének öntudatosan és vállvetet- ten kell közre munkálnia. E nagy munka a nemzeti lét konszolidációjának munkája. A közmive- lődésnek nemzeti szellemben való fejlesztése, — első sorban a magyar nyelv terjesztése által, A nemzeti nyelv ismeretéből fakad a közszellem. Ez ébreszti föl idegen ajkú polgártársainkban, hazánk, a közös édesanya iránt, való eszméletet, tartja ébren a szeretetet, fejleszti ki az összetartózandóság érzetét. Azután reflektálva azokra, amik ebben az irányban már eddig is történtek az országban, különösebben pedig e vármegyében, melynek ö is egyik szerény szülöttje, nem minden büszkeség nélkül konstatálja, hogy Zemplén vármegyének is támadtak lelkes fiai, akik fel tudták kelteni a társadalom mély érdeklődését egy nagy nemzeti munka, a magyarnyelv terjesztése iránt. Az ily férfiak méltó jutalma az öntudaton, a kortársak által nyújtott pálmaágon kívül, az utókor hálája. P r á m e r Alajost és Fejes Istvánt, mint a Zemplén vármegyei magyarositó egyesületnek lelkes alelnökeit éltette s azt kívánta nekik, hogy a fának, melyet elültett a társadalom, ne csak növését lássák, hanem még nemes gyümölcseit is élvezhessék. A lelkes éljenzéssel fogadott és szónoki hévvel elmondott szép beszédnek gondolatfolyása magával ragadta a következő szónokokat is, M a t o 1 a i Etele alispánt, Nyomár k a y Józsefet, Fejes Istvánt, U j falu s s y Endrét. A jókedvű vacsorálók nemcsak derült, hanem egyszersmind emelkedett hangulattal is vettek búcsút a szives házigazdától. (Névváltoztatások.) A belügyminiszter f. é. 60,484. számú rendeletével megengedte, hogy néh. Steiger Alajos (költői s irói nevén Boruth) kiskorú gyermekei, névszerint Andor, Gyula és Jolán, vezetéknevükül az országosan ösmert „Boruth« nevet vehessék föl. Az édes apa által kivívott és a legbecsesebb örökségként hagyományozott szép nevet dicsőséggel és szerencsével viseljék hosszú emberöltőn át derék utódok. Klein Samu szig. orvos, Klein Móric s.-a.-ujhelyi lakos székgazdának fia pedig a f. évi 56582. számú b. ü. m. engedélylyel vezetéknevét ,Kertész«-re változtatta. (Kineveztetések.) Láczay Károly ügyyédő a s.-a--újhelyi kir. törvényszékhez jegyzővé ; Vékey Oszkár közigazgatási joggyakorló pedig a Rátonyi Antal elhalálozása folytán megüresedett állomásra megyei irnoká neveztetett ki. (Véglegesítés.) Komássy Antal, a tokaji járási szolgabiróságnál alkalmazott írnok, az 1886. évi XXI. t. c. 80. §-a alapján hivatalos állásában véglegesen megerősittetett. (Közgazdagsági minister) által a műbőr- gyártás megtiltására vonatkozó törvényjavaslat megállapítása céljából egybehívott ankett Matleko- vics államtitkár elnöklete alatt, f. hó 4-én tartotta meg első ülését a kereskedelmi ministeriumban. A kormány az ankett elé beterjesztette a műbőr- gyártás megtiltására és elárusitására, szintúgy a forgalomba hozandó borok cimjelzésére vonatkozó törvényjavaslatainak tervezetét. A tanácskozás megkezdése előtt a kassai kereskedelmi s iparkamara képviselői, szintúgy Jalics Kálmán, Flandor- fer Pál, Lenek Gyula, Palugyay József, és id. Szilvássy Márton bor-nagykereskedők az ankett elé egy-egy idevágó törvényjavaslatot mutattak be. Ennek folytán az értekezlet e javaslatok ki- nyomatását s azoknak a tagok közti szétosztását tanácskozásainak folytatását pedig november 20 *) ügy legyen. Szerk.
