Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

ra határozta el. A mi vidékünk érdekeit Zalay István fogja képviselni.

(Borhamisítás a Hegyalján.) T. szerkesztő ur! Midőn a »Z e m p 1 é n“ 44 ik számában olvastam, hogy egy berlini borkereskedőt, ki a hegyaljai bor rovására egy kis ártatlan csalást akart elkövetni, mint csíptek nyakon, és hogy szerkesztő ur mily nagy méltatlankodással ir e botrányos esetről, hát mondom, midőn ezt olvastam, önkénytelenül elmosolyodtam, elmosolyodott velem együtt igen sok bortermelő, s elmosolyodott titokban még több borkezelő és szállító faktor. Hiszen, uram, a borcsalás és hamisítás a Hegyalja alsóbb városaiban oly mindennapi és közönséges dolog, hogy az a kisszerű*) csempészet amellett szót sem érdemel és ha e szerencsétlen berlini ember rajta vesztett, ez csak azt az igazságot illusztrálja, hogy „Die kleine Diebe hängt man auf, die Grosse lässt man laufen.« Az történik uram, a Hegyalja némely alsóbb fekvésű városában, hogy megveszik az érmelléki borokat a zsidó faktorok 8—10—12—14 forintjával hordáját, ide szállítják a Hegyaljára s azzal az már hegyaljai borrá lett; itt feldolgozzák amerikai mézzel glicerinnel (melyek édességet és -szesztartalmat kölcsönöznek neki,) azután filtrirozzák, s ezek után árulják, mint hegyaljai szamorodni bort 60 —70 forintjával. Ezt, kérem, mindenki tudja azon a vidéken ; most szüret alatt is hordták fel az érmelléki borokat; s hogy a feldolgozás milyen arányú, csak egy adatot idézek. Biztos adatom van róla, hogy október végén, csak egy nap, 100 métermázsa glicerint vittek be egy városba. Törvényt, törvényt, s újra csak törvényt kérünk a bőrgyártás, borhamisítás meggátlására 1 Egy olvasója.**)

(Legyen kinek-kinek érdeme szerint.) A köz- igazgatási bizottsági gyűlésről szóló referádánk- ban megemlékezünk arról a szép eredményről is, melyet Gyula Lajos Adorján utibiztos a közmunka ledolgoztatása körül felmutatott. Midőn a nevezett úti biztost dicsérjük, fel kell említenünk azokat a derék községi birákat is, akiket az érdem koszorújából egy-egy virág szintén méltányosan megillet. Ezek a s. a.-újhelyi járás területén lévő ügybuzgó községi birák névszerint a következők: Bobkó János, Brogli Ignác, Dóczi János, Gergely István, Kássa János, Kavcsák Mihály, Kovács Mihály, Nagy Mihály, Sebéök Károly, Takács Mihály és Varga János. E tizenegy derék községi biró név és példa szerint szolgáljon buzditásul a vármegye területén lévő többi 445-nek is 1

(A „Zemplén“ naptárának) negyedik, vagyis az 1887-re szóló évfolyama megjelent. A naptár kiállítása a „Zemplén“ nyomdájának dicséretére szolgál. Csin, jó ízlés jellemzik külső kiállítását. De belső tartalma is ajánlja. E tekintetben ntaljuk olvasóinkat a lap jelen számának hirdetési rovatára. Itten csak annyit jegyzünk meg, hogy a „Zemplén“ naptára már három év óta ösmert és megkedvelt barátja a községi jegyzőknek és a községek biráinak. A most megjelent évfolyam naptára azt hisszük csak öregbíteni fogja azt a szép és jó viszonyt. A naptár tartalmára, különösen pedig a Kazinczy-mauzóleumról Írott cikkre még visszatérünk.

(Kávéház tulajdonosokat és vendéglősöket figyelmeztetjük, hogy az 1879. IV. t. c. 9 §-ára vonatkozólag kiadott pénzügymin. rendelet szerint üzleteikben szivart csak pénzügyigazgatósági en- gedelem mellett tarthatnak, illetve szolgáltathatnak ki vendégeiknek. Ellenkező esetben érzékenyen fognak megbirságoltatni.

(Iparosaink figyelmébe.) A kereskedelmi mi- nisterium, mint harmadfokú iparhatóság, a régi céhbeli mesterek érdekében a következő elvi jelentőségű határozatot hozta: »A régi céhbeli mesterek közül azok, akik iparukat már az 1872. VIII. t. c. életbe léptetése előtt, mint céhbeli mesterek folytatták és azt igazolni tudják, uj iparigazolványt váltani nem tartoznak; mert az iparbejelentés csakis azokra az iparosokra nézve kötelező, akik az 1884. XVII. t. c. életbe lépte előtt iparűzési jogosítványt nem nyertek.4

(Hirdetmény.) A m. kir. 5-ik honvéd-huszár ezred pótlovazó-bizottsága által folyó évi november hó 15-én Király-Helmeczen, november hó 30-án Szerencsen pótlovak fognak vásároltatni, mire az érdekelt gazdaközönség figyelmét felhívjuk. A részletes hirdetményeket a járási főszolgabirák községenkint közhírré tették.

(A dohány termelők) érdekében tudatjuk lapunk utján is hogy már az 1887-ik termelési évtől kezdve a volt termelők bejelentéseinek megbirálásánál nem ez előző termelési évek, hanem a dohány termelési telekkönyv adatai fognak alapul vétetni.

(Beküldetett) Elővásárlási tilalmat kérünk 1 Nem csak a hús drága nálunk, hanem egyes piaci élelmi cikkek is. Ennek pedig tulajdonképeni oka azon eléggé meg nem róvható, sőt nem ritkán botrányt okozó körülményben keresendő, hogy egyes kofák a faluhelyekről jövő oly egyéneket, akik élelmi cikkeket hoznak piacunkra, vagy már a város végén lesik, vagy a piacon elfogják és oly terrorizmust fejtenek ki, hogy más

*) Ugyan ne mondja! Szerit.

**) Törvényjavaslatot adunk a jövő számnnltban.

Szerk.

halandó semmiképpen sem férhet a kocsikhoz. Ez eljárás következménye azután az, hogy a kofák olcsón megveszik az élelmi cikkeket s már egy negyedóra múlva jó drágán árusítják el a gazdasszonyoknak. Ez nem jól van igy. E botrányos állapotot meg kell szüntetni. Be kell hozni ugyan is a kofák ellen az elővásárlási tilalmat, a mint ez más rendes városokban is szokásban van. Ez nem törvény-ellenes, sőt nagyon is szabadságban álló dolog. Ajánljuk ezt az ügyet a jelen kérelem alkalmából is járási föszolgabiráiknak éber figyelmébe.

(A felsőmagyarországi általános tejgazdasági kiállítás) végrehajtó bizottsága f. hó 9-én tartotta záróülését. A kiállítási elnök üdvözölvén a tagokat, hatásos beszédében rá mutatott a kiállítás által elért sikerre, különösen pedig arra, hogy egyes termelőknél már is oly nagy mennyiségű megrendelések történtek, hogy azoknak eleget tenni alig képesek, s hogy rövid idő alatt kassai kereskedőknél is, különösen juhturóra, több külföldi megrendelés történt. Ezután a zárószámadás vizsgáltatott felül, melyből kitűnt hogy az előirányzott összegből 730 frt 26 kr. felesleg maradt, a mi különösen a vidéki kiállítások történetében talán magában álló körülmény. A fölöslegben maradt összegből 500 forint az abauj-tornavármegyei gazdasági egyesületnek, 150 frt pedig a kassai kereskedelmi és iparkamara rendelkezésére bocsátatott, utóbbi azonban a legnemesebb intenciókat tartva szem előtt ez összeget egy jól tanuló gazdasági tanintézeti hallgató részére egy évi stipendiumképen vissza adományozta. Az ezenkívül fölöslegben maradó 80 forintot Letzter Simon kassai fényképésznek tiszteletdijul ajánlották föl ama szivességeért, hogy a kiállítási helyiségeket díjtalanul fényképezte le. Miután az elnökségnek a számadási felmentvény megadatott a bizottság elnökének Dr. Rodiczky Jenőnek ernyedetlen fáradozásaiért, s a kiállítás létesítése körül szerzett nagy érdemiért a végrehajtó bizottság jegyző- könyvi köszönetét szavazott.

(Tályán az éhhalál fenyeget) melynek megakadályozására ottan népkonyhát fognak felállítani. E célra szolgáló könyöradományok az ottani elöljárósághoz küldendők.

(Hosztovicza és Deregnyő) községek folyamodását, melyben posta állomás felállítását kérelmezték, kedvezően intézte el a legközelebb megtartott közig, bizottság.

(Lelesz-Pólyánban) november 6-án éjjeli 2 óra tájban ismeretlen okból tűz támadt s oly sebesen terjedt, hogy az első mély álomba merült szomszédos házak lakói már csak az ablakon át menekülhettek. Elhamvadt 10 ház és három csűr. Egy szegény özvegy asszonynak van legtöbb kára; 3 db marhácskája és két sertése égett oda. Beégett az éléskamarája is. Nagy veszedelemben forgott az egész falu. A házak oly sűrűén vannak itt egymás mellé építve, hogy az oltás csaknem lehetetlen. Lelesz-Pólyán elöljárósága lapunk utján a hála érzetével fordul a leleszi főtiszt, pré postság uradalmi tisztjeihez; különösen pedig Weigl József tiszttartóhoz, aki gyengélkedő egészségi állapota dacára személyesen intézte a sikeres oltási munkálatot, Tőig Gyula kasznár s Voroayák István gazd. gyakorló közremükö désével; úgyszintén köszönetét mondanak Perlst e i n Samu malomtulajdonosnak, aki Bolyból küldött vizipuskát a veszedelem színhelyére.

(A ,zempléni egyetemi iíjuság egyesülete4) Budapesten nov. 6-án a »Hársfa4-vendéglő külön termében felolvasással egybe kötött társas estét rendezett. Felolvastak :Schleiminger László szig. orvos »Egy utazónak a titka« c. müvét ; Zsindely István j. h. Beranger »A rab® c. költeménynek fordítását; Chyzer Béla o. n. „Ada-Kaleh« címen sikerült útleírást; S c h leimi n g e r Istvánj. h. Staut József j. h.-nak »Ba- kodi hakter“ c. karcolatát; Balogh Miklós b. h. pedig Szász Károly »Deák sirja« c. költeményét szavalta el. A felolvasást jó kedvű vacsora követte, mely alkalommal tósztokban emlékeztünk meg szülő vármegyénk lelkes hölgyeiről és társas életünk kitünőbbjeiröl. Csak a késő órák oszlatták szét a szép számmal megjelent vendégeket, kik bizonyára egy nagyon kellemes est emlékét vitték szivükben magukkal. Staut József, e. titkár.

(Bujanovics Etelka) urhölgy kitűnő baromfihizlalójából (Tapoly-Izsépen u. p. Feketepatak) tiz pár eredeti spanyol fajú tavaszi és őszi csirke páronként 2 írtjával kapható. Az eredeti tyúknak darabja tavasszal 5 írtba került.

A közönség köréből.- Irály és tartalomért a beküldő felelős. —

Tek. Szerkesztőség !

Becses lapjának f. évi október 24-én megjelent 43-ik számában, »Kibújik a szeg a zsákból« felirattal ellátott cikkében a s.-a.-újhelyi rabbi személye ellen emelt több rendbeli vádra, a t. szerkesztőség köszönetre kötelező íelhivása dacára cáfolat a megtámadott rabbi részéről nem adatván, ezen mulasztás miatt talán becses lapjuk f. évi november hó 7-én megjelent 46. számában a »viszálkodás hullámaival4-val kezdődő cikkben nevezett rabbi és pártfelei ellen az előbbinél még erősebb támadás lett intézve; úgy, hogy ezen két közlemény tovább is válasz nélkül nem hagyható és legyen szabad reménylenem, hogy a t. szerkesztőség annak most is helyet adni szives leend, annál inkább, mert csakis a felhozott ténybeli állításoknak helyreigazítása céloztatik.

Téves és ellenkezik a tényekkel azon állítás hogy a rabbi a vallástan és bibliának magyar nyelven való oktatását ellenezte ; sőt ellenkezőleg: a hitközségi alapszabályokba az 5 indítványára és elnöklete alatt lett felvéve azon intézkedés, hogy az iskola nyelve és szelleme magyar legyen.

A rabbi, mint az iskolaszék elnöke kívánta, miszerint tekintve, hogy a pentatenchnak teljesen megbízható és a zsidó tradítióval összhangban levő magyar fordítása még nem létezett, egyelőre mig ilyen lesz, az iskolában nem a pentateuch, hanem a szentirás bármely más része oktattassék természetesen magyar nyelven — tette pedig ezt azért, mert a peutateuch képezi azon alapot, melyből a zsidó hitvallás törvényeit deriválja és a legcsekélyebb, a zsidó tradítióval össze nem hangzó fordítási eltérés is, igen sok tévedésre szolgálhat alapul, minek magyarázatára legyen szabad felemlítenem, hogy a kathoüca és refor- máta hitvallások, bár valamennyien egy forrásból merítik hitelveiket, a források nem azonos magyarázata folytán mily nagy eltérésre jutottak: minélfogva a rabbi, mint saját hitelveinek körében hivatott első őre, csak kötelességét teljesítette, midőn a pentateuch oktatását elodázni ajánlotta, a jelzett okok miatt: miután a hittan, erkölcstan és héber nyelv ismerete a szent irás más szakaszának magyar nyelven való oktatása által is elérhető. Ebben pedig rósz akarat nélkül, a magyar nyelv ellen irányzott törekvést látni elfogulatlan ember nem fog soha.

Téves és ellenkezik a valósággal, hogy a rabbi a hirdetéseknek magyar nyelven való eszközlését ellenezte volna: s cikkíró e körülményre önmagával ellenmondásba jő, mert azt állítja, hogy a rabbi az e részbeni hatósági intézkedés ellen felszólalni nem merészelt és igy fel nem fogható honnan meríti cikkíró azon tudomást, hogy a rabbi a magyar nyelven való hirdetéseket ellenezte volna. A halottas kocsi használatát igen is ellenezte a rabbi ; mert a zsidó hitelvek a temetkezésnél való személyes részvétet kívánják és csak hol a temető igen távol van, vagy más fontos okoknál fogva és szükségből engedhető meg a kocsi használat, de ez sem egészségi sem aestheticai szempontból ama felett előnyei nem bir, másrészt ezen kérdést aestheticai szempontból bírálni, hol változhatatlan hitelvekről van szó megbocsájthatatlan tévedés.

Téves, hogy a fennálló temetkezési szent egylet kárára a rabbi bár mit is kezdett volna. Et nunc venimus ad fortissimum. Igaz, hogy a rabbi ajánlotta, hogy a hitközség csatlakozzék az authonom orthodox szervezethez, tette ezt azért, mert a mindinkább elhatalmasodó materiális- mussal szemben, mely a hitvallás ideális érdekeit közönyösen, sőt gunynyal tekinti, csak ezen szervezet adhat ellensúlyt, az által, hogy először országos szervezeténél fogna elíogadott elvei nagyobb nyomatékkai bírnak és mert az egyes hitközségek kebelében netán keletkező időleges, a vallással meg nem egyező törekvések ellenében, a természetöknél fogva örök állandó, és a divat hullámzásainak alá nem vethető hitvallási elveknek nagyobb támaszául szolgálhat.

Mint rabbi és ember a ki élete feladatául a hitelvek hü és változatlan megőrzését tekinti, ezen elvek megőrzésére alkalmas szervezet ajánlásával csak meggyőződését szolgálta és kötelességét teljesítette; de az merőben valótlan, hogy lázitó beszédekkel igyekezett volna nézetének pártolását előmozdítani: ki a rabbi e tárgyban tartott hitszónoklatát meghallgatta, lehetetlen, hogy reá ilyesmit fogjon. A kérdés érdemében a jövö fogja megmutatni, melyik részen volt az igaz, de maga az a körülmény, hogy 149 és 140 szavazat állt egymással szemben, elég bizonyíték arra, hogy ezen kérdést ezen hitközség kebelében is legalább kontrovers kérdésnek kell tekinteni.

Általános szempontból pedig bizonyos, hogy az ország zsidó hitközségeinek mielőbb kell, hogy országos szervezetet nyerjenek és tekintve, hogy a létező országos főirány, az orthodox és néolog között lehet csak a választás : ennélfogva jelen állapotában mégis inkább orthodox mint neolog hitközség csakis az autonom orthodox országos szervezethez csatlakozhatik, áll ez annál inkább, mert a status quo nem képez országos vagy általános irányt, miután mindén status quo hitközség más-más irányú hitközséget képez és igy az annyira óhajtott egységnek vagy legalább egyesülésnek ezek képezik legfőbb akadályát, holott, ha a főirányok valamelyikéhez csatlakoznának lehetővé válnék, hogy, ha az egység talán nem is, de legalább egyesülés jöhetne létre az ország izr. hitközségei között,