Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

fellebbezéssel élni vannak jogosítva, »tiltakozás és óvás« címen pedig sem a törvény, sem a községi szabályrendelet jogorvoslatot nem ösmer, beadványa egyszerűen visszaadatott, minek kö­vetkeztén a kérdéses határozat vele szemben jog- erejüvé vált. A tények ilyeténi folyama alatt más oldal­ról is a történtek beavatkozási kísérletek ; ugyanis a belügyminisztérium 1882. évi január 31-én 5663. számú leiratával a m. é. keleti vasúti tár­sulat állítólagos felebbezése, helyesebben egyszerű átiratának érdemleges elintézését a vármegyén sürgetvén, a képviselőtestület előbb idézett ha­tározata a megye törvényhatóságához azon je­lentéssel lett bemutatva, hogy a bekivánt összes ügyiratok a tagositó bírósághoz tétetettek át; 1882. évi március 10-én tartott megyei bizottsági közgyűlésben azonban nemcsak a jelentés, de a beadott tiszti ügyészi vélemény alapján az 1831. évi 21. számú képviselőtestületi határozat is, nemkülönben a vasúti társulat vélt fellebbe­zése (?) tárgyalás alá vétetvén, 442569. számú határozatával kimondta a vármegye bizottsága, hogy miután a m. é. keleti vasút vezérigazgató­sága által a temetőnek az úgynevezett ,Nádaska« dűlőben elhelyezése ellen egészségi szempontból tett felszó'amlása a megyei egészségügyi bizott­ság véleménye alapján indokolatlannak találtatott ugyan, de mert a jelen esetben a birtokviszo­nyokra, a forgalmi nehézségekre s egyébb cél­szerűségi körülményekre való tekintettel a te mető helyisége kijelölésének kérdésében határozni az úrbéri tagositási bíróság illetékes, a képviselő- testület 21881. sz. határozata a megyei bizott­ság előtt felülvizsgálat tárgyát nem képezhette, a város közönsége az abban foglat kérelmével az illetékes tagositási bírósághoz utasittatott. Ezen utasításra azonban a város közönsé­gének egyáltalában szüksége nem volt; mert a képviselőtestület a határozat meghozatalával egy­idejűleg intézkedett az iránt is, hogy a vonatko­zási ügyiratok a határozat kiséretében a tagositó bíróságokhoz beterjesztessenek és beterjesztettek. De a város közönsége és a szives olvasó azt hinné, hogy a megye bizottságának előbbi határozatával a beavatkozások véget értek? — Nem. A megye törvényhatósága idézett számú határozata a belügyminisztériumhoz felterjesztet­vén, ez 1882. évi 55403. sz. a. kelt intézményé­vel értesítette s vármegye közönségét, hogy a temető elhelyezésének kérdésében a közmunka és közlekedési minisztériummal folytatott tárgya­lások folytán figyelmezteti a vármegye közönsé­gét, miszerint a s.-a.-újhelyi vasúti állomásnak a forgalom emelkedése következtébeni kibővítése csak azon irányban eszközöltethetik, a hová a temető elhelyeztetnék, mely utóbbi eset beálltá­val a vasúti társulat kénytelen lesz az állomás forgalmát más helyre terelni s ez által a várost ama tényezőtől megfosztani, mely fejlődése tekin­tetében kétségtelenül legfontosabb. Ha azonban e körülmény dacára is a város közönsége eddigi szándékánál maradna, vagy más alkalmas helyi­séget nem találna, úgy legalább akként kellene a pályának terjeszkedhetéséről gondoskodni, hogy az állomás és a temető között a pályaudvar hoszában egv 60—100 méter széles földszalag szabadon hagyatnék. Ezeken felül a temető te­rülethez vezető átjárásnak az állomástól távo­labbra leendő áthelyezéséről is megemlékezvén, felhívja a vármegye közönségét, hogy S.-a.-Ujhely városát az elsorolt ténykörülményekről értesítse s figyelmeztesse, miszerint azokat az ügy eldön­tésénél kiváló figyelemre méltatni, minden esetre pedig a temető elhelyezés keresztül vitele előtt az átjáró kérdését a vasúti társulattal egyetértőleg megoldani el ne mulassza. Ezen belügyminiszteri intézményre nézve is megtettük a város közönsége érdekében annak idején észrevételeinket; megírtuk, hogy a pálya­udvar csakis dél felé hoszabitás és nem kelet felé szélesbités által nagyobbitható; mert a ke­letfelé szélesbités által lerakandó vágányok a a roppant kiszögellés miatt a társultra nézve teljesen hasznavehetetlenek lesznek ; és mert a ki a pályaudvar helyi fekvését ösmeri, meggyő­ződhetik, hogy az csakis délfelé meghoszabitás, és nem kelet felé szélesbités által nagyobbitható : az pedig, hogy az állomás és temető között bi­zonyos szélességű földszalag szabadon hagyassák, különben is észlelhető, de sőt a pályaudvarnak alantabb fekvése általában kizárja azon lehetősé­get. hogy a temetőnek az elhelyezkedési tárgya­lás alkalmával felvett jegyzőkönyv 44. pontja szerint a »Nádaska* dülőbeni elhelyezése esetén az utazó közönségre annak megpillantásával rósz benyomás okoztatnék. A mi pedig az átjárás kérdésének tisztába hozatalát illeti, arra azt je­gyeztük meg, hogy az idő előtti dolog; mert mi az ügynek érdemleges elintézését óhajtottuk előbb látni, s csak akkor szólhatunk a mellék körülmények mikénti megoldásához és egyálta­lában nem voltunk, de ma sem vagyunk abban a helyzetben, hogy a város közönségének a va­sút társulattal egyezkedési tárgyalásokba való bocsátkozást ajánlhatnék. Pataky Miklós. A vármegye közigazgatási bizottsági üléséből. (nov. 7.) A szept. és okt. hónapokról szóló alispáni jelentés ama részében mely a közbiztossági ál­lapotokat megyeszerte kielégítőknek mondja és a tisztviselői karban előfordult, a maga idején lapunkban is ösmertetett személyi változásokat sorolja föl, tudomásul vétetett. Minthogy pedig ugyancsak e jelentés előadása szerint az Ame­rikába való kivándorlás területünkön ismét emel­kedő arányokat mutat, — figyelembe véve azt, a körülményt, minek a főispán legújabban jutott nyomába, t. i., hogy M.-Labore, Lőcse és Zsolna vidékein a vasúti kalauzok a kivándorlóknak kezére járnak, kellő rendszabályok alkalmazása végett országos kormányunkhoz felterjesztés in- téztetett. Tárgyaltatott több trauczonfalusi la­kosnak Török István- s.-pataki lakos ellen be­adott folyamodása. E folyamodásból azt lehet­vén következtetni, hogy Trauczonfalva is uzsorások polip karjai közzé sodordatott, az ügy mibenlé­tének kinyomozása és az ottani általános elsze­gényedés valódi okainak a helyszínén leendő felkutatása Bydeskuthy Sándor elnöklete alatt a t. főügyészből, a járás főszolgabirájából és a kir. adófelügyelőség képviselőjéből alakított kül­döttségre bízatott. Az árvaszéki elnök jelentése szerint októberben elintéztek az árvaszéknél 1424. dbot. A tokaji és szerencsi főszolgabirák ellen folyamatban lévő fegyelmi vizsgálat a végső befejezés stádiumába ért. (Zábráczky Miklós sze­rencsi főszolgabíró a vm. közönségéhez intézett levelében már le is köszönt hivataláról. Szerk.) A közegészség állapota megnyugtató. Csak Sze­rencsen tartja még magát a himlő járvány. En­nek megszüntetése érdekéből az iskolák bezáratása elrendeltetett s a legéberebb és legszigorúbb hatósági intézkedések megtétettek. A tanfelü­gyelő a zugtanitókat fáradhatatlanul üldözi. A jövő közig, bizottság ítélő széke elé egész sereg zugtanitót fog állittani. Az ellenükben alkalma­zandó pénzbírságot 50 frtról már eleve is 100 írtra emelte föl a bizottság s ha tapasztalná, hogy mint az elnöklő főispán megjegyezte »a mennyei boldogsággal kecsegtető bigottéria kiábrándítására« annyi pénzbírság sem lenne elegendő, annak kiszabásában jövendőre még magasabb mértéket tog alkalmazni, Az állam- épitészeti hivatal jelentése szerint az állami és törvényhatósági útvonalakra kiszállított téritő kavicsanyag már mindenütt átvétetett. Különös elismeréssel szól jelentésében Gyula Lajos Adorján megyei utibiztosról, akinek útvonalán a közmunkának már 98.2%-ja van ledofgozva. Ellenben megrótta a bizottság Ochruczky Antal megyei utibiztost, aki a közmunkának ez ideig való ledolgoztatásában alig érte el a Ő5°/o-°t. A Szerencs-tályai útszakaszon a táviró-tulajdonos által támasztott rendetlenségnek megszüntetésére a j. h. szolgabiró utasittatott. A hadászati fon­tosságú, különösen pedig a homonna-szinna- baligródi utón négy rácsos hídnak hosztartói sür gősen kijavittandók lennének. E bajoknak mi­előbbi rendbe hozatalát az észak felől fenyegető áradat is tanácsolván, azokra a kor­mány figyelme kiváló nyomatékkai felkéretett. A varannó-ranki útvonal földmunkája már telje- jesen elkészült. A szakelőadó referádája közben megjegyezte a főispán, hogy a legközelebbi au­diencián Ö felsége kiváló érdeklődéssel kérde­zősködött ötőle állami és megyei úthálózatuknak mekkorasága felöl s midőn megmondotta, hogy az felül van az 1000 klmeten Őfelsége szinte kétkedve hallgatta a főispán szavait, aki nem késett egyszersmind megjegyezni azt is, hogy útjaink jóságának haladása az utóbbi időkben nagyon figyelemre méltó. Az adófelügyelő jelen­tése szerint az állami egyenes adók cimén az október havi bevétel 129,480 frt (vagyis a múlt évnek ugyanazon időszakához viszonyítva 6000 írttal kevesebb) volt. A hátralék főösszege e cimen 1,059977 54 kr. A gyűlés a főispán lelkes megéljenzésével végződött. ® A vármegye rendkívüli közgyűléséről. A f. hó 9-én végbement rendk. közgyűlésnek nevezetesebb tárgyai voltak: 1. Zábráczky Miklós, szerencsi j. főszolgabírónak hivatalos ál­lásiról leköszönő és a vármegye bizottságához intézett levele. 2. A Zemplén megyei tisztvise­lők, ysegéd és kezelő személyzet, valamint azok özvegyei, árvái nyugdíjintézetének módosított alapszabályai. 3. Az igazoló választmány jelen tése a legtöbb adót fizetők névsorának egybe- állitásáról. 4. A kilépő bizottsági tagok helyére jövő uj bizottsági tagok megválasztatására vonat kozó intézkedések megtétele. — A leköszönés tudomásul vétetett, s azekként megüredett főszolgabírói szék -a decemberi rendes közgyű­lésen fog választás utján betöltetni. Az alapsza­bályok módosításának eszközlésével megbízott küldöttség elnökének, úgyszintén a tisztikar részéről lefolytatott értekezlet elnökének jelenté­sei és az ajapszabály-tervezet felolvastatván: az a vármegye közönsége előtt helyesléssel találkozott s végleges megerősítés végett a belügyminiszté­riumhoz felterjesztetni rendeltetett. A módosított alapszabályoknak a nyugdijjárulékok befizetésére vonatkozó főbb elvei következők : minden nyug- dijiniézeti tag rendszeresített egy évi fizetésének io°|0 tolijával járul a vármegye közönségének nemes áldozatkészsége által teremtett nyugdij- intézeti alaptőkéhez (i%-es pótadó 6 éven át, tehát cirka : 50—60,000 frt.) E 10%-es járulék 24 havi részletben vonatik le az évi fizetésből. Akik a nyugdíj intézet életbeléptetése, vagyis 1887. évi jan. hó i-je után lesznek tagokká s már ekkor életüknek 35. évét betöltötték kor- d i j cimén 5%-el járulnak a nyugdíj alaphoz szintén 24 hónapon át lefizetendő részletekben. Akik már tagjai az intézetnek, de idöfolytán magasabb tisztségbe lépnek, egy évi fizetésük többletének 10%-jét fizetik egyszersmindenkorra a nyugdíj alapba- Állandó járulékként minden nyugdijintézeti tag rendszeres évi fizeté- tének 2%-tólijával járul a nyugdíjalaphoz. Azok, akik már 1867- jul. i-től szolgálják a vármegyét, hogy a múltra vonatkozó szolgálati érdmük is jutalmaztathassák, a múltban, vagyis 1867. jul. i-től, 1887. jan. 1 - éig élvezett összes fizetésük 2%-ját fizetik be 9 évre feloszlott, hónaponkint esedékes, részletekben; azok pedig akik 1878. jan. i-én (vagy későbben) léptek szolgálatba, e múltra vo­natkoztatva és e múltban élvezett szintén összes fizetésük után számított 2%-et fizetnek annyi év­folyamra elosztott egyenlő havi részletekben, ahány éven át 1887. jan. i-ig szolgáltak. Az ekként fizetendő egyénenkinti járulékok tábláza­tos összeállításával a megyei főszámvevö bízatott meg. A legtöbb adót fizető biz. tagok névsorának első neve Andrássy Dienes gf 22,535 frtnyi adóval, az utolsó, vagyis 295-ik tag 167 frtnyi adóval B a r a t h y Sámuel. A választott bizott­sági tagok sorából kilépett s újra választandó 148 tag. A választás határnapja f. hó 29 éré tüzetetett ki. Adja isten, hogy a vagyon és szellem függetlenségére alapított bizottság a közérdek önzetlen szolgálatában Zemplén - vár- megyét ne csak terjedelemre, de erkölcsi ^ulyára nézve is az „elsők* közzé méltassa ! Sárospataki mizériák. Sárospatak, 1886. nov. 14. Mintegy 7 évvel ezelőtt nagy lelkesültség mellett alakult meg a sárospataki polgári önk. tüzoltó-egyesület, a tagok létszáma felszaporo­dott nyolcvanra. Sok tekintélyes, előkelő egyén lépett be úgy a működő csapatba, mint a vá­lasztmányba. Tartott is ez egy ideig szépen. Majd nemsokára keletkezett a főiskolai ifjúság egyesülete, mely szintén szép képet mutatott. Az állami tanítóképző ifjúsága követte amazok példáját, úgy, hogy Sárospatakon az időben mintegy 150 főnyi tűzoltó sereg volt felszerelve, a mely feladatának minden tüzveszedelemnél gyorsan és kitünően megfelelt. Ámde kezdődtek a nézetkülönbségek, ki- sebb-nagyobb kellemetlenségek, majd elkeseredé­sek, kitérések, lemondások, és az anya egyesület, gyengülése. Azonban ott állt két oldalt a pezsgő, szép fiatalság, élt még a lelkesültség : úgy ám, de nem sokáig. Egyszerre csak eltűnik a főiskolai tűzoltó egyesület derék ifjúsága, mint az égi tünemény, volt és nincs. Sajnálta és gyászolta is őket az anya-egyesület. Ä tanitó-képzö iskolai ifjúság is úgy elpárolgott, mint a köd, szintén valami spe­ciális oknál fogva. Maradt árván a polgári egyesület minden támasz nélkül. Évek óta küzködve, kínlódva igyekezünk a hivatásunknak megfelelni, feláldoz­zuk időnket, egészségünket, esetleg testi épsé­günket, csupán azért, hogy a városnak és a tár­sadalomnak tőlünk telhetőié g hasznot tehessünk. Nem kértünk mi jutalmat soha senkitől, arra sem gondoltunk, hogyha csak három évben egyszer a városi hatóság, a képviselő testület ne­vében azt mondja „köszönöm a láradságtokat.1- De azért azt sem vártuk, hogy e nemes célra alakult egyesület úgy a polgárság, mint a város intelligenciájának egy része folytonosan infesz- tálja. Hogy rég múlt időkre vissza ne tekintsek, csak a f. évi szemptember 26-án éjjel a piacon kiütött tűzesetet említem fel. Köztudomású dolog, hogy ez idő szerint a városban egyetlen egy kutban sincs annyi viz, hogy a tűzoltáshoz vizet lehetne kapni. Nagyon természetes, hogy viz nélkül tüzet oltani lehetet­len, s csak is a Bodrogból lehet a hidrofor és tömlővel 250—300 méter távolságról 10—12 öl magasságra szállítani a vizet; úgy ám, de ki volna Patakon az, a ki önként vállalkoznék lo­vait az őrtanyára küldeni, hogy a gépezetet le­szállítsa, sokszor nyaktörő mélységbe a Bodrog- partjára? Es ha ez valahogy nehezen sikerül, hol van az erő, a mely azt működésbe hozza ? Csu­pán a tűzoltók arra nem elegendők, mert több fecskendőt is kell alkalmazni, s igy nagyon rueg­Folytatás a mellékleten-

Next

/
Oldalképek
Tartalom