Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-11-14 / 46. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. (Megjelenik minden vasárnapon.) Sátoralja-Ujhely, 1886. november 14. 46. S2. Tizenhetedik évfolyam. HIRDETÉSI DU : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző után lkr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diszbettlk s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint, minden Q centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. ELŐFIZETÉSI ÁB: Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek es&k ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratos nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. S.-a.-Ujhely, 1886. nov. 9. Emlékezetes nap ez a mi vármegyénk hivatalnokainak életében. A vármegyének hivatalnok serege ami után vágyva vágyott , hoszas nélkülözés, önmegtagadás, kitürés, küzdelmek árán elvégre kivívta : a békét. A magyar államnak a vármegye hivatalnoka nem mostoha gyermeke többé. Illő dolog, mert a vármegyék szolgálatában az egyes tisztviselő részére kijelölt működési kör sem az ma már, ami volt régen ,nobile offcium. * A politikai közigazgatással járó teendőknek lelkiismeretes és pontos teljesítésével járó anyagi jutalmazás forrása egygyel szaporodott. Az évi fizetést kiszolgáltató megyei házipénztár mellé a vármegyék közönségének szive és nemes áldozatkészsége oda állította a nyugdíjalapot is. Az isten áldása legyen jutalma érette! A vármegye minden jó tisztviselőjének s családjának nemcsak jelene, hanem jövendője is biztosítva lett. Nem ,in diem* él már, hanem lelkesülten hivatásának; mert a közszolgálatban legjobb testi és szellemi erejéből kimerült megyei hivatalnoknak nem lesz már most oka remegni a jövendő gondolatától. A nyugdíj intézet Zemplén vármegyében a jövő év kezdetével életbe lép. Szép uj esztendei ajándék lesz az — és örökös forrása a hivatalnok-családok boldogságánakNagy hálára kötelezte Zemplén vármegye közönsége azokat a jobb sorsra érdemes családokat, kiknek jövendőjéről nagylelkűen gondoskodott akkor, midőn anyagi egzisztenciájuk teljes biztosítása végett mintegy 50—60,000 frtnyi alaptőkét Ígérő i u/0-os pótadót szavazott meg nyugdíjaztatási, esetleg özvegyellátási, gyermekneveltetési célokra. ' Nagy a jótétemény, mély a hála érzelme, amelylyel Zemplén vármegye hivatalnoki kara adózik nemes szivü jótevőjének. A hálanyilatkozat, melyet vármegyénk tisztelt főjegyzője kellemes megbízásként a nov. 9-iki közgyűlésen mutatott be a vármegye áldozatkész közönségének, s mely nyilatkozat, mint kedves emlék a vármegye levéltárába tétetni rendeltetett, igy szól: T. megyei Bizottsági. A megyei tisztviselőket, a segéd és kezelő személyzet tagjait az újabb kor alig legyőzhető munkahalmaza között, a megélhetés nehézségeivel küzdve, a bizonytalan jövővel szemben láttuk évtizedeken át vergődni, s fájdalom tölté el szivünket, ha a vármegye szolgálatában megtört aggastyánoknak, vagy azok özvegyeinek és árváinak sorsára gondoltunk. Ez állapotok semmiképpen sem férhetvén bele a modern társadalom keretébe, mert ma már nincs olyan 1 *s testület, amely hivatalnokainak jövőjéről nfe gondoskodnék, i a vármegye közönsége sem zárkózhatott el | a kor követelményei elöl. A múltjában is dicső s lelkes vármegye közönségének szive megdobbant a létért küzdők sorsának szemléleténél s örök emlékű oszlopot emelt hagyományos nagylelkűsége mellé ; mert a f. évi 308/11,920. számú határozatával segitsé- ; gére sietett a tisztviselőknek, a segéd és ke- , zelő személyzet tagjainak, amennyiben a : nyugdíjalap létesítését jelentékeny tökével ■ lehetővé tenni kegyes volt. Amidőn tehát a megyei tisztség által az ez ügyben kiküldött bizottsággal egyetértő- leg elkészített nyugdijszabályzatot jóváhagyás végett tisztelettel bemutatnék: mély és őszinte hálánk igaz érzetével mondunk köszönetét a mélt. Főispán urnák és a mélyen tisztelt megyei közönségnek kegyes áldozatkészségéért; és tesszük azt azon lelkünk mélyéből fakadó ígéret kapcsán, hogy hazánk és megyénk iránt érzett forró szeretetünk egész odaadásával ezek javára működni jövőben is hatványozott mértékben való kedves kötelességünknek tartandjuk. Hálás tisztelettel maradtunk A megyei összes tisztviselők, segéd és kezelő személyzet tagjainak közgyűlése nevében: Viczmándy Ö d ö n. főjegyző, h. elnök. Temetökérdésünk megoldásához. 11. A képviselőtestület I. cikkünkben ösmerte- tett határozatának keltjétől ezen ügyben titkos kezek látszanak működni s a város közönségének érdekeivel szemben a látóhatáron ismétlődő, majd változó alakok képében magán érdekek előbukkanni ; . . . a szellemek kisértése azonban nem tartozik hivatásunkhoz; . . . pihenjenek babérjaikon . . , De hagyjuk ezt! . . . térjünk át a tényekre I > A képviselőtestület előbbi határozata ellen gróf Wallis Gyuláné képviselete tiltakozással és óvással élt, mely beadványa 1881. évi augusztus II-én tartott közgyűlésben tárgyaltatván, minthogy a képviselőtestület határozataival meg nem elégedő felek a sérelmes határozat ellen az előbb is hivatolt községi törvény 27. § a értelmében T Á ft 0 A, Egy tósztom, egy képzelt lakomán. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Miután csak apró pénzzel akarok fizetni, nein mondom azt, hogy hallod-e Lajos, hanem azt, hogy: Uram, Uram ! Mányi Lajos uram ! Szólok az úrhoz ! És akár áll ön ebbe, akár nem, a lakoma tüzes nedve a kezemben van, ha mindjárt »allizárin“ képében is, s ezt ha kiüríteni nem is, de elhasználni — kell. Azt mondám, hogy apró pénzzel fizetek. Nos igen I Mert bár vendég vagyok a lakomán, de tósztom formáját még sem meríthetem a szokásnak azon általános forrásából, a hol a felköszöntöttnek mindig csak dicshimnuszok és ódák teremnek. Én ellenkezőleg cselekszem. A helyett, hogy magasztaló szavakat intéznék önhöz, inkább csak megrovandó tulajdonait emelem ki. Furcsa tószt, fogja ön mondani. De hátha még hallani fogja a dörgedelmes szavakat, ha hallani fogja : olyan erős tust fog huzni, a melylyel elnyomhatni véli szavaim értelmét. De ne próbálja meg, mert előre mondom én angol türelemmel bírok, s kitudom böjtölni önt, ha mindjárt addig is kellene várnom, mig vonójának minden pegazszőre elkopik. Legyen tehát inkább ön a türelmes, mert a mit el akarok mondani, úgy sem csupán önnek szól, hanem a magyar cigányprímásoknak általában. S legyen meggyőződve arról is, hogy a kinek hibáit megmondjuk nyíltan, azt szeretjük is. Akár tószt, akár zártlevél alakjában szóljak is önhöz, egy bizonyos, hogy őszinteségem forrása a szeretet. Ismerem Magyarországnak majdnem vala- i mennyi számbamenő cigányprímását, és pedig I legfőképen azért, mert szeretem a magyar dalt. I Tavaly pl. Párisban voltam, s még ott se tudtam j ellenni a magyar cigány nélkül. Meghallottam, hogy Patikárus Miskáék a „Café Madridéban játszanak, s első dolgom nem az volt, hogy a , Magyar Egyesületibe menjek, hanem az, hogy meghallgassam Miskát. S Miska mindennap a programmon volt. És volt olyan nap, hogy \ hallgattam is Miskát és szemléltem is »Miskát.* Primas Miskát, és a mi híres piktor „Miskánkat.“ Egyszóval, láthatja ön, hogy én a magyar dalt a magyar cigány képviseletében annyira szeretem, hogy vehetek magamnak szabadságot némely igazságok elmondására, s táplálhatom azt a reményt, hogy ezért megharagudni nem fognak. Nos tehát e biztos remény mellett mindjárt ott kezdhetem, hogy a cigányprímások legnagyobb része a magyar népdalt kivetkőzteti eredeti formájából, megfosztja zamatjától, bájos illatától, minden szépségétől. Sokuknak hangsze rén a magyar népdal olyan lesz, hogy az idegen kénytelen világgá kürtölni, hogy a magyar népdalban nincsen se tartalom, se ritmusz, se gondolat, sem pedig hangulat. Önöknek némelyike a magyar dalnak nem iparkodik felfogni mind ama esztétikailag szép tulajdonságait, a melyek nélkül megszűnik magyar lenni. A magyar népdalnál, a melyet önök produkálnak, a hallgató csak azt hallja, hogy az sajátságos, hogy az duhajkodó és sallangosan cicomás úgy, hogy a sallangtól és felesleges cicomától meg se látszik, de nem hallja mindama elengedhetetlen tulajdonságait, amiket fennebb említettem, s amik a magyar népdalokban tényleg benne vannak. Akkor legalább, a mikor a nép megteremti — benne vannak. S mi viszi önöket erre a térre ? Mi szüli ezt az elkorcsositó irány t ? Tudják mi ? Az, hogy önök nem tanulnak semmit. Amint némely színész azt hiszi, elég ha szép alakja és jó orgánuma van, s ha szerepét jól betanulva elmondja, önök is azt hiszik, hogy a zenésznek csak újabb meg újabb „darabokat“ kell tanulnia, s ez már elég. Ez nem elég édes Mányi ur! Az a színész, a ki magának legalább is polihisztor ismereteket nem szerez, annak zsenije csak természeti csodaképpen a legritkább esetekben tűnik fel, s a nagy többségé soha fel sem is tűnik. Nem lesz művészi individuálitása, sajátos Ízlése, mely érdekelhessen, nem lesznek művészi gondolatai, s „alkotásaiból“ hiányozni fog a szellem. És ugyan mondja meg Mányi ur, mit ér ezek nélkül a művészet? Váljon művészet lesz az ? Nos éppen igy van minden művészetnél és a zenészeinél isÖnök még csak annyi fáradtságot sem vesznek maguknak a tanulás dolgában, hogy mikor egy dalt betanulnak, megértenék annak szövegét is. Pedig ha csak ezt is megtennék, már ez is sokat lendítene a dolgukon. Megtanulhatnák, hogy az előadott dalban ki beszél, milyen helyzetben, milyen körülmények közt, milyen kilátással, milyen hangulattal és megtanulhatnák, hogy a dalos mit mond, s hogy abban a mit mond mi az eredeti, mi a szép, mi az uj, s ha ezekkel tisztában vannak, ha előbb ezek a szempontok vésik magukat a lelkűkbe: hangszerük azután lelkűknek lesz eszköze, — nem pedig értelmetlen zenei frázisoknak tornacsarnoka. De persze ez gondolkodással, fáradsággal és tanulással jár. ízléses egyszerűséget a dalban Mányi ur, úgy a mint a nép költi, s annál több szellemet, tartalmat. Ugy-e nem haragszik ? Sólymosy Elek. Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
