Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)

1886-10-10 / 41. szám

Mindezek után még csak azt jegyzem meg, ne a borkereskedőkben, hanem a bortermelőkben keressük a hibát, s ne oda iparkodjunk, hogy a jó nevet szerzett külföldi borkereskedőinket alap­talan gyanúsításokkal elkedvetlenítsük s megbé­lyegezzük, hanem Hegyaljá bortermelő gazdái nyújtsanak segédkezet a szűz magyar bor meg ismertetésére, mely által nem csak a saját, ha­nem az ország érdekeit is elömozditják. *) Honfitársi üdvözlettel Perczel Lajos, az „Amerikai Nemzetőr® szerkesztője. Az uj községi törvény az életben. Nehéz jó törvényt hozni, de nem kevésbbé nehéz a meghozott, bár legjobb törvényt is he­lyesen alkalmazni. A törvény alkalkalmazása két­szeres nehézséggel jár, főleg akkor, midőn uj a törvény, melyet még ki nem próbált az élet. Legújabb törvényeink között igen közelről érinti közönségünket az uj községi törvény (az 1886. XXII. t. c. melynek egyes rendelkezései az előbbi községi törvénynek, (az 1871. XVIII. t. c.) több intézkedését lényegesen megváltoz­tatták. A megváltoztatott szabványok közt van az is, (az 1871. XVIII. t. c. 78. § a,) mely a köz­ségi elöljárók választása tekintetében a kijelölés­ről szól. Az 1871. XVIII. t. c. 68. 5 sa szerint ed­dig a községi elöljáróság tagjaira nézve a kije­lölés joga kis- és nagy községekben a képviselő- testületet illette, mely, ha volt jelentkező, három egyént jelölt ki. Az uj törvény (1886. XXII. t. c. 77. §-a) értelmében kis- és nagy községekben a kijelölés jogát a bírói, továbbá a községi jegyzői és or­vosi állásokra nézve egyedül csak a tisztújító szék elnöke, a főszolgabíró vagy helyettese gya­korolja, úgy hogy mindenik állásra legalább há­rom egyén jelölendő ki. mely szabály alól elté­résnek csak akkoj van helye, ha nem jelentke­zett kijelölhető 3 egyén a betöltendő tiszti ál­lásra. Ma tehát a kijelölés jogát a fentjelzett ál­lásokra a képviselőtestület helyett a főszolgabíró gyakorolja. Ez a két törvényben a különbség. A kijelölés tekintetében a két törvény egyéb lé­nyeges eltérést fel nem mutat. A mi ugyauis a jelölteket illeti, úgy a régi mint az uj törvény azt rendeli, hogy a jelöltek­nek jelentkezniük kell, vagyis tudatniok kell az illető állomás elfogadása iránti hajlandóságukat s abban az esetben, ha legalább három jelentkező van, legalább három jelölt nevezendő, felteve, ha ajelölt a választhatóság feltételeinek megfelel. E részben tehát a régi és az uj törvény lé­nyegében teljesen összhangzik. És mégis mit tapasztalunk, mit tapasztal­hattunk az éppen megyénkben T. községben leg­közelebb már az uj törvény alapján tartott vá­lasztásnál ? Azt, hogy az uj töryénynek a kijelö­lés gyakorlására vonatkozó szakasza egészen más­képpen alkalmaztatott, mint a régi törvény alapján kifejtett gyakorlat. *) E, Hegyaljánk szőlőgazdaságát közvetetlenül érintő s annak előmozdítását célzó amerikai levelet ajánljuk az érde­kelteknek s különösen pedig a zempléni gazdasági egyesület borászati szakosztályának kitűnő figyelmébe. Cikkírónak szives üdvözletünket küldjük. (Szerk ) sem vett belőle többet, csak a nap után igazítja most is magát. Ellenben a tubákolást mód felett megkedvelé; lévén erre a célra az óra fedele felettébb alkalmas. A másik mondani valóm már ujabbi keletű. Az én gramatikális éveimre esik : Atyus fiával : Lajossal együtt mentünk be Patakra. Mielőtt útnak indultunk volna a tudo­mányok hűs patakához egyet kortyintani, az öreg ellátott tanácscsal mindkettőnket bőven, hogy az alma mater-ben mikép viselkedjünk. Az erkölcsi prédikáció után egyet villámlott a szeme. Ez Lajosnak szólt s nem jelentett sem többet sem kevesebbet, mint azt, hogy ha nem jól huzza a hámfát: Isten legyen neki irgalmas és kegyel­mes. — Neki is fogtunk mi becsületesen a tanu­lásnak. Magoltunk kegyetlenül mindég, hogy csak úgy harsogott belé a kollégiumi kert. Ámde Lajosnak egy szerfeletti hibája volt. A latin szó, deklinálás és konjugálás sehogy sem tudott a fejébe bújni. Ennek a természeti hibá­jának krudéliter meg is adta az árát. A villám a szüreti vakációban ütőit a fejére. A mint ugyanis haza érkezénk: rögtön atyust kerestük föl. Az öreg épen a kertben kaszált valami elkeseredett avarfélét. Lajos amint meglátta atyját: mindjárt a deklinációkra gondolt s remegett tetőtől talpig. — No itthon vagytok múzsák — kérdé atyus rettentő flegmával. — Igenis itthon — felelénk a leggyengébb piánóból. — Nos hát fráter — fordult hozzám — mond el a conjugációk végzeteit. Ha ugyanis értesülésünk nem téves, a t.. ■ . i választásnál a tisztújító szék elnöke bár a bí­rói állásra csak egy egyént jelölt ki — egy má­sik egyén kijelölését azon az alapon tagadta meg, mivel ezen másik egyén nála írásban nem ha­nem csak szóval jelentkezett. Egyszóval a tiszt­újító szék elnöke, az !ij 'vény 77. §-sa 5-ik bekezdésének azt a magyarázatot adta, hogy köz ségi elöljárónak csak az nevezhető ki, aki a kije­lölésre írásban folyamodik­Köztudomású, hogy a régi törvény alapján előállott gyakorlat, a községi biró kijelölése kö­rül Írásbeli pályázatról, folyamodvány benyújtá­sának szükségéről mit sem tudott. A szóbeli je­lentkezés teljesen elég volt. És kétségtelen, hogy akár a régi, akár az uj törvény idevonatkozó ren­delkezéseit tekintsük, az, hogy a jelentkezésnek Írásban kell történnie, egyik törvényből sem ol­vasható ki, sőt azt kell tartanunk, hogy a tör­vényhozó arra, miszerint a községi bírói állásra írásban kell kijelölésért folyamodni, egyáltalában nem is gondolt, nemcsak azért, mivel e részben az Írásbeliség behozatala egészen céltalan s feles­leges formaság lett volna, hanem azért is, mert ezen írásbeli jelentkezés sok községben, hol a legtöbbb választó írni sem tud, épenséggel kivi­hetetlen lett volna. Fel kellett tehát emlitenünk a t. . . . i ese­tet, hogy az uj törvény félremagyarázásának ezen figyelmeztetés által is lehetőleg eleje vétessék. R. Fővárosi levél. A lóversenyek őszi évadját éljük. Az egész héten erős küzdelem folyt a turfon. Az érdekeltek száma sok. A mezőny nagy. A totalizatőrt ostro­molják ; a bookmekerek kiabálnak. A zsokké lova átizzadva ér be a versenybírák tribünje elé az első a győztes. A közönség a jelzőoszlop elé fut a bírák kitétetik a nyerő számát s aki nyert, beváltja a plakkot. A fortuna tárgyaló nagytermében is nagy fogadások történtek e héten. Ki lesz a győztes, az ügyész-e, vagy a vádlottak. A hallgatóság nem rokonszenvez a vádlottakkal, akik merev ta­gadásukkal akarják meggyengiteni a vádat. Gaz- dagh Imréné, Ternyei József és Molnár Károly állanak a bírák sorompója előtt ; csak hárman vannak; a negyediket megölte a vizsgálati idő. Támár Alajost a törvényszék nem ítélheti el. Nem vehet rajta a földi igazság elégtételt. Több napot vett igénybe a tárgyalás. Gazdaghné visszavonta a vizsgáló biró előtt tett vallomásait s most azt mondja hogy ö ártatlan. A tárgyalásnak vége, s a főváros ma nem beszél egyébSről mint a tár­gyalás eredményéről, no meg arról a pikáns his­tóriáról amelynek a hőse egy eddig alig ismert kontesz meg egy ismert »gróf.« Az egész fővá­rost felvillanyozta az érdekes eset. A szallonokban, meg a piacon is mindenütt a szerelmi históriát tárgyalják. De tárgyalják a rendőrség tárgyalását is mely a szereplők ügyeibe ok nélkül bele avat­kozott. Rhédey grófot nem tartotta a rendőrség közveszélyes egyénnek, csak mikor megtudta, hogy egy báró kisasszonyt akar feleségül venni, s hogy annak a báró kisasszonynak már vőlegénye. Hát közveszélyes egyénné válik a szegény ember ha véletlenül vőlegénye lesz egy bárókisasszonynak ? Nagyon aristokratikus fülfogasa van ennek a mi rendőrségünknek! Szerencsére Ariadnéra talált Tudtam a kérdést, de tekintete, istenemre, megborzongatta a hátam. — Az első konjugáció végzete — felelém — are. a másodiké ere, a harmadiké ire. . . . Elég. elég, vág fortyogó haraggal közbe az Öreg, nem érsz öcsém egy becsületes juhászfütytyentést. Lajosra következett a sor. Látszott is rajta, mert irgalmatlanul gyötörte a hideg. Az első deklinációt kívánta tőle. — Lajos szegény dör­zsölte homlokát, izzadt, színe hol zöldre, hol zsemleszinre változott, de sehogy sem tudta ki­erőszakolni az első szót. Ijedten hátulról kezdé mondókáját. ilyen formán : Singularis ablativus: mensa vocativus: mensa E kellett csak még. Az öreget titáni harag önté el, kivette a kaszafenkövet a tokból s olyat ütött vele Lajos koponyájára, hogy a fenkő menten ketté törött. Lajos se vette tréfára a dol­got, hanem amint csak bírta, illa berek nádak erek .... szaladt az erdőnek. Én is jónak lát­tam elillanni. Mé£ messziről is hallottuk, amint az öreg harsogta utánunk, hogy a Jupiter verje meg a tudományotok ! Lajos ettől a perctől kezdve megutálta a tudományt. Bejött még vagy három évig Patakra, de csak szaimázott a tanulásban, mint az iszapos sarjuban a birka. Nem sokára oda is hagyta a tudományok tárházát és elment Sinnához gazda­tisztnek. Most van ökre. van szamara. Én magam is bánom, hogy tovább hajtogattam a latin igé­ket és nem mentem utána., Szabó Kálmán, a konteszben a szegény vőlegény s igy öt a Mi- notaurusz nem falhatta föl. Kötött útlevéllel hazá­jába. Berlinbe akarták menesztetni, de hát mert csak a főváros területéről tiltották ki, jónak látta a legközelebbi állomáson elhagyni a kupét. Most Újpesten várja menyasszonya szerelmes leveleit és tán a papot is aki összeadja őket. Egy roppant fontos és jelentőségteljes moz galom indult meg az athléta ifjúság körében. Pé­csett egy tiszteletre méltó hazánkfiát megfosztot ták tiszti rangjától azért mivel a Janszky eljárását glossáló Chisten nevű hadnagynak elég bátor volt kijelenteni miserint ő egészen máskép ítéli meg az egész ügyet. Hazánkfiát Herbertet ezért meg­fosztották tiszti rangjától. Komjáthy országos kép­viselő interpelláció tárgyává tette a katonai ha­talmaskodásnak azt az eljárását. Christen párbajra hivatta Komjáthyt és utána egy sereg katona, azok, akik az afférben becsületbíróul szerepeltek. Ha Komjáthy kénytelen lesz megverekedni, akkor ennek a pécsi dolognak kiszámmithatatlan követ­kezményei lesznek, mert az athletikai klubb tag­jai közül többen elhatározták, hogy rendre pro­vokálják Komjáthy ellenfeleit, ha kénytelen lesz velük megverekedni. Különfélék. (A király ez évi nevenapját) az alkalomhoz illően ünnepelték meg városunkban is. A középü­letek fel voltak lobogózva. A hatóságok és inté­zetek, ide értve a mindkét nembeli növendékeket is, a róm. kath. templomot teljesen megtöltötték. P r á m e r Alajos, prépost plébános díszes egy­házi segédlettel sTe Deum'-mal egybekötött nagy misét mondott. A templomi ünnepségnek különösen megható és lélek emelő volt az a részlete, mikor K r a f c s i k Ferenc h. róm. kath. éneklőnek kitűnő orgona kísérete mellett a kar reá zenditette a Kölcsey-himnuszt s azt a templom hajójának díszes közönsége is a karral együtt énekelte. Október 6-ika! örökké gyászos emlékezetű nap a magyar nemzet történelmében. 184849-iki szabadságharcunk, a magyar nép titáni küzdelme a politikai hamis istenek ellen, leveretésiinkkel végződött. Vae victis ! Legjobbjaink : Kiss Ernő, Aulich Lajos, Damjanics János, Nagy Sándor, Vécsey Károly gf. Török Ignác, Láhner György, Knézich Gábor, Pöltenberg Ernő, Leiningen Ernő gf, Schweidel József, Dezsöffy Arisztid és Lázár Vilmos babérkoszoruzott, hős, magyar hadvezé­reink 1849. évi okt. hó 6 án, a népszabadság Golgotáján, Aradon, vértanuságot szenvedtek. A magyar szabadság, népfenség és hazaszeretet dicső mártírjainak gyászos emléknapját kegyele- tesen ünnepelték meg ez alkalommal is az or­szág szivében és vidéken sok helyüttt. Mindenütt, ahol a hazafias erkölcsök még nem kélnek a .tertiae classis* számában S.-a.-Ujhely a f. október 6-án nem mutatta magát múltjához méltónak. Pedig, a ki a múltat nem tiszteli, a jelent meg nem becsüli, a jövendőt meg nem érdemli. — Gyászos emlékezetű nagy nap ! sóhajtva köszön­tünk. A 13 aradi vértanúnak mohos sírja felett őrködjék a nemzeti kegyelet. A dicső hő­sök nagy példája és halhatatlan szelleme hassa át és lelkesítse a magyart hazája iránt való hő szerelemre — az időknek végeiglen. (Egészségügyi, séta.) Mióta a helyi járvány bizottság megalakult s megkezdette működését, tagadni nem lehet, hogy szemmel láthatók alko­tásai. Olyan helyek mint p'. a ref. temető és a fakereskedés közötti »Névtelen* köz soha sem szabadultak volna meg az ősi piszoktól. Ma már itt is, máshol is, annyira haladtak, hogy . . . ki van téve a tilalomfa, de bizony a felgarmadázott és ősi nyugalmából felháborított szemét még mindig ottan lustálkodik. Egy újhelyi polgár cikket hozott nekünk, melyben azzal a kérdéssel is foglalkozik, hogy az utcai szemét gyors és pontos kihordására a városi fogatoknak miért nincsen érkezésük. Mi nem adtuk ki cikkét, de az okot bizalmasan bemondottuk ott, ahová an­nak a panasznak megvizsgálása tartozik. Foly­tassuk sétánkat. A Zsólyomka-pataknak egész hosszában, a Kis-Uj-Utcának a temető melletti szögelletén, valamint a 144. ház mögött szerves anyagok vannak felhalmozva, melyek dögleletes bűzt lehellenek. A Rongyva-vólgye valóságos pestis-fészek. A főcsatorna, mely a város terüle­tén lévő majdnem összes csstorna-hálózatokat koncentrálja magában, nyitva van és a pocsolya tengerbe üríti undok tartalmát. Mi az oka annak, hogy a Rongyvában nincsen viz. Az isten után két molnár. Ezek elfogják azt a kevés vizet is amit az isten egészségünkért adott. Illetékes he­lyen tudtuk meg. hogy ha az a két vizi malom ott fent a város felső végén, eltiltatnék a Ronyva vizének felfogásától, lenne annyi viz a Ronyva árokban, amennyi megkivántatnék a duzzadozó piszok kiöblítéséhez. Hát két embernek magán célja Ujhelyben előbbre való dolog, mint 13.000 embernek egészsége — a közcél ? Nem folytatjuk ezúttal tovább szemlélődésünket, de S.-a,-Ujhely Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom