Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1886 október 10. 41. sz. Tizenhetedik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁB: Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratot nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyilttérben minden gar- mondsor dijja 20 kr. * Zemplén. » Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. (Megjelenik minden vasárnapon.) HIBDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diszbetük g körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint, minden Pj centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. Oceánon-túlról. NeW-YOFk, 1886. augusztus 25-én. Tekintetes szerkesztő úr ! Ha lapom, az „Amerikai Nemzetőrt- hasábjain a magyar bornak Amerikába leendő nagymérvű importálása céljából idoközönkint megjelent cikkeket figyelemmel kisérte, úgy emlékezhetik arra, hogy az itteni magyar bor kereskedelem alapos és részletes ismertetése után elmondám, mit kellene hazai bortermelőinknek tenniök, hogy Amerika piacát a magyar bor számára meghódítsák, hogy itteni legnagyobb versenytársaikat a német és francia borokat, leszorítsák. A mint az 1857-ben a Tolcsván tartott bor és szölőkiállitás gyűlésén S e n n y e y Pál br. tervére azt mondták a jelenvolt nagy urak: i)iem akarunk kereskedők lennit éppen úgy hangoztatják otthon ma is azon elveket, melyek a haza és nemzet gazdagodásának s igy jólétének és boldogságának legnagyobb akadályai. Azt mondják még ma is, a magyar urnák született s ha a kényszer, vagy talán itt-ott a feltűnési vágy arra viszi, hogy kereskedő legyen, termesztményét árulja, még ezen tettéből is kiri az arisztokratikus hajlam ; még itt is nem az eladó keresi fel a vevőt, hanem megvárja, hogy a vevő fáradjon el hozzá, ha szüksége van a portékára. Szatócs üzletnek, kis kereskedésnek megjárja ez az elv, hanem akkor, midőn terményének kitűnő volta folytán az első helyet foglalhatná el a világpiacon, akkor — bár cégér nélkül is elkél a jó bor — hanem jóságát csak egy kis kör ösmervén, hírben és értékben nem emelkedhetik. Becses lapjának f. évi 29-ik és 30-ik számában M e z ő s s y László, tokaji bortermesztő gazda tollából egy terjedelmes ismertetés közöl- tetett ,a tokaji horpl foglalkozok, kereskedők s annak fogyasztói» cime alatt. ~-----------~~7U'kötelesség- érzete vezet arra, hogy e szép cikkel, jobban mondva annak az amerikai bor kereskedelmet érintő pontjával foglalkozzam. Az ősz hazafi, kinek e térek való érdemei is számosak, nem veendi zokon tengeren túl lakó honfitársától a minden célzatosságot nélkülöző feivilágositástAmerikát 3—4 cég látja el magyar borral, ezeknek a borkereskedőknek s nem a termelőknek, róható fel azon érdem, hogy ma má nemcsak a 600.000-nyi amerikai magyar, hanetj a valódi amerikai is tudomást kezd venni a ma gyár borról; a magyar bor sokkal drágábt mint a német vagy francia bor, a kaliforniai b><| pedig mesésen olcsó. E cégek valódi áldozatot hoztak, hogy a magyar bort bevezethessék. Valami kis siker kisérte is fáradságaikat, hanem nem oly mérvű, minő egészséges körülmények között elvárható lett volna. E néhány cég körül figyelemre méltó a cikkében említett Heller A. és társa cég (Nem pedig Heiner.) Nem célom e cég érdemeit felsorolni, sem az 5 nevében, vagy érdekében lándzsát törni, miért is nem róla, hanem az ösz- szes magyar bort importáló cégekre vonatkozólag általánosan teszem meg észrevételeimet. Az amerikai borkereskedőnek otthon vagy az Ön által »faktoroknak1 nevezett ügynökökkel kell bírnia, vagy a hazában keli raktárakat berendeznie, vagy egy nagy borkereskedő céggel összeköttetésbe állani, avagy idoközönkint magának kell hazarándulnia borvásárlás végett. Már pedig e módozatok bármelyike is felette költséges; a hozatal drágasága, a nagy vám, az amúgy is jó áron eladott bor kisebb részletekben való eladási árát nagyon felrúgja. Hazai bortermelőink és kereskedőink is, ugyancsak meghúzzák az amerikai borvásárlót s mi ennek a következménye? Az, hogy a közeli német és francia és lengyel borkereskedők vásárolják össze a termést s ha kiküldik tengeren túlra — mint elkészített bor. német vagy Francs« bor címen kerül a forgalomba, a német és francia bornak szerez nevet s az ország népének és kereskedőinek szerez anyagi és erkölcsi hasznot ; s miután e borok olcsóbbak a magyar bornál, az amerikai vidéki borkereskedő, ha véletlenül magyar borkereskedővel jut összeköttetésbe megrendel p. o. egy hordó tokajit 150 dollárért — mert neki olyan fogyasztói vannak, kik legfeljebb egy dollárt adnak egy üveg tokajiért — természetesen a bor importens nem adhat a kimérőnek drágább bort mint a milyet megfizet. Különben azt is tudjuk, hogy a Hegyalján nem egyforma minőségű bor terem s hogy úgy a szűrés, mint a kezelés nagy hatással van a borra,« jó minőségű valódi tokaji-nak itt is megadják az árát s megkapja azt a termesztő is. Középszerű erjesztett, vagy mondják gyártott, tokaji olcsó úgy otthon, mint itt. ——————t Tudok esetet, hogy egy itteni kereskedő cégnél rendeltek néhány hordó tokajit meghatározott árban ; a cégnek nem volt oly minőségű bora, haza irt ottani képviselőjének, Magyarországon nem birt azon árért — hogy fáradozásának haszna is legyen — bort kapni s Bécsben vette azt meg. Ez, mint Amerikában mondják : »business” üzlet, ezért nem lehet egy céget ördöggel szövetkezetinek bélyegezni ; hanem kutassuk az okokat, melyek ily térre vitték át a borkereskedelmet s ha megtaláltuk hassunk oda, hogy azok mielőbb megszűnjenek. Kiapadhatatlan_ küi.cseabÁayája~.l«fafet. Ame- rika a hazai bortermelőknek — ha előszói- nem riadnak vissza az áldozattól — itt a német és francia bortermelő szövetkezetek példájára minta pincét állítanának s alkalmat nyújtanának az itteni nagybani borkereskedőknek szükségleteiket itLJaLSZfirezhe tni. A nagybani borkereskedő helyben szívesen megadja azt az árat jó minőségű tiszta borért, a mibe neki a sok mellékes költségekkel kerül — legalább időt és nagy munkát kiméi meg. a bor a maga valódiságában kerülhet ide közvetet- lenül a termesztőtől, először bevezetésül kevesebb haszonnal, olcsóbban adható s ha a meny- nyiség nőttön nő, úgy a kis haszon megsokszorozódva napról-napra nagyobbodnék ; a magyar bor terjesztése céljából — olcsón értékesítendő borokat nyilvános árverésen kellene a közönség közé juttatni, meglehetne győzni az amerikait a magyar bor páratlanságáról, elismerést s hasznot lehetne szerezni a hazai bortermelőknek. Amerikában 1840 ben 4.873,096 gallon bort fogyasztottak el, melyből 4,748,362 gallon importált volt, 1880-ban 28.329,541, gallon bor fogyott el s ebből 5.030,601 gallon importáltatott. 1885-ben 20.881,635 gallon borból csak 3.476,937 gallon volt importált. Ezekből ugyan az látszik, hogyha bortermelés itt nagyban emelkedik, mindannak dacára, ha figyelembe vesszük, hogy az importált borok csaknem kizárólag német és Franciaországból kerülnek ide s hogy Magyar- országból 1881-ben 14.738 gallon, 1882-ben 39854 gallon,'1882-baiT 2741^ gallon, 1884-ben 48895 gallon, 1885-ben 39520 gallon bor importáltatott, azon meggyőződésre juthatunk, hogy a magyar bornak Amerikában nagy jövője van, már csak azért is, mert az itt termett borok ize és szaga igen kellemetlen s ezek nagy része közép és dél Amerikába vitetik ki. T A H 0 A, Az én atyuskám. Már a cimben elvetém a sulykot, mert ő nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki ismeri, atyuskája. Atyuskája ő annak, aki a forradalomban és ezután született, nemkülönben azoknak, akik a 31-iki kolerában nősültek. És ő erre a névre igényt formálhat két címen is. Először, mert öreg, mint a biblia, és mert minden sze retetreméltóság, egyszerűség és patriárkális erkölcs meg van benne, ami csak egy embert atyuskának inaugurálhat. Másodszor pap is. S igy nemcsak atyuska, hanem szent is : már nem égi értelemben véve a dolgot, . mert bizony ö attól egy kissé távolabb esik, mint a római pápa, hanem a bevett felekezeti megszólítás szerint. De hát minek beszél ön nekünk egy ismeretlen úrról, kérdi nyájas olvasóm. Feleletem erre az, hogy aki ilyen kérdésre nyitja ajakát, az nem járt sohasem Nagy-Toronyán, mert különben ismerné az atyust. Aki ezen agyoncikkezett faluban megfordult, lehetetlen volt meg nem látnia őt. lévén ő olyan: Figaró itt, Figaró ott-féle individuum, aki mindenütt ott van, ahol becsületes ember lakozik. Hires és nevezetes pedig az én atyuskám pro primo arról, hogy igen, de igen régen született és hogy igen, de igen sokára fog (adja is a menybéli felséges isten) a „kert alá“ kerülni. A mily erőben és épségben van 5 t. i. egész apodiktice állíthatni, hogy nem egyhamar teszi le ősz fejét. És én amondó is vagyok, hogy ő bevárja a világ végét, csak azért is, hogy az ntolsó ember se kerüljön a föld alá temetetlenül. És csak akkor fogja mondani az égnek: Megtevém földi kötelességem, bocsásd el most Uram a te szolgádat békével — ámen. Ez lesz az utolsó imádság a földön. És az Ur látva azt, hogy az örökkévalóságban vele más is versenyez, megif- jitja őt, és befogadja magához — udvari káplánnak. Ez az én erős véleményem. Legyen is úgy. Hát erről az antik és általam hallhatatlan- nak predesztinált emberről akarok én itten egy pár rövid epizódot elmondaniSárospataki diák korában szuplikációba ment Pest felé, nem vonaton, mert még az akkor csak Watt Jakab fejében zakatolt, hanem gyalog, vagy az azon korbeli magyaros kifejezés szerint „per pedes apostolomul.“ A mint a poros országúton lassacskán barkácsol, egy nagy bugyort talál. Megáll és tűnődik, hogy ugyan mi az ördög is lehet benne. Káposzta nem, mert akkor köny- nyebb volna. Kikötözi a titkot fedő lepelt s a legfelségesebb szinü és illatú dohány mosolyog abból feléje. Heüréka! — kiált fel az öreg — megtaláltam a tarisznya száját. — Rágyújtott belőle, hogy majd a gomolygó füst mellett kimódolja, mi tévő legyen vele. A dohány felséges illatától a legszebb plánum fogant agyában. Elhatározta, hogy beviszi Pestre és eladja. Bár e miatt hat mértföldnyi kerülő utat kell gyalogolnia, de megteszi. Még akkor Pest kis város volt; nem is volt körülvéve átkozott sorompóval, járhatott be azon keresztül-kasul szabadon, borjú és ember. Nem lévén még nyakunkon a kedves monopólium sem: a dohány is szabad utat talált; mig most a leg- komiszabb sarjuért is fizetni kell vagy pedig hűvösre kerül a Szapáry-huszárral kacérkodó utas. — Hát mondom — könnyen bevihette Pestre. Sok kinálgatás, huza-vona után kapott érette húsz sájni forintot. Abban az időben, midőn két garasért mérték a bornak itcéjét — húsz sájni nagy kapitális vala, különösen egy pataki diák előtt. Feltette magában, hogy nem pazarolja el könnyelműen, hanem amennyire lehet hasznosítja. Vett egy órát. — Örömtől sugárzó arccal sétált Pest utcáin, de képzeletében Patakon jar- dogált. Elgondolta, hogy mint fogják majd bámulni órájáért a tógátus diákok, sőt még a pro- feszorok is tátott szájjal néznek reá : mert hát bizony abban az időben Patakon még a kollégiumnak sem volt más órája, mint a pörkölő nap, éjjelen át pedig a sarlós farkú kakas. Midőn képzeletének szárnya elfáradt: a toronyóra épen tizet ütött. Megnézte ő is a kronometerjét, hogy ha jól jár-e. De biz annak mutatója — fájdalom — stoikus nyugalommal még mindig a nyolcason hasalt. Kinyitja, hát nincs benne semmi: a lelket kivette belőle a lelketlen órás. Úgy megutálta ekkor az órát, hogy egész életében sohaMai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva*
