Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-10-03 / 40. szám
sut forgalmi főnökét s az egész kirándulás fáradhatatlan rendezőjét éltette. Szólt aztán ismét M e- z ő s s y, szólt a derék főorvos Dr. Chyzer több ízben lengyel és francia nyelven. T a s c h e r báró a magyarokért, Jávorszky (lengyel) Matolai alispánért. Szólt M a t o 1 a i három je lenlevő magyar szabadságharci hősért: Illyásevics L., Németh N. és Dutkievicsért; Kriizselyi nagy figyelem mellett s a hallgatóságot elbájoló eleganciával azzal végezte lelkes toasztját: „Jes z- cePolszka nezginela!' (Nem veszett még el Lengyelország 1) Viczmándy, Enyiczkey, Kazimierz Z i e 1 o n k a lengyel szerkesztő és a többi lengyelek is mind sorban. A kedv, harsogó zenehangjainál, lelkesen csapongott, az isteni bor fogyott, mert a szives gazdák megszűnés nélkül kinálgatoztak ; a szép, rendes fehér asztal letárolttá lett, mikor az elölülők azt mondották : »Ne tovább,« mert a szüretnél is ember kell a gátra. A szüret. Aki igazi szüretet akar látni, annak október hó vége táján kell hozzánk ellátogatni. De mert a magyar vendégszeretetnek nincsen más törvénye, mint a kedves vendég részéréről kifejezett óhajtásnak teljesítése, szolgáltunk egy halvány szinü szüreti képpel is. A lengyel vendégek nagy érdeklődéssel nézték a szüret cerimóniáit, kezdve a szedéstől egészen a »vivát« kiáltásig. Ligeti Bertalan s.a.-ujhelyi szőlőtulajdonos közel szőlőjében folyt le a szüreti mulatság, És valljuk meg az igazat, meglehetősen egyhangúan. Egy bizonyos neme a lankadtságnak volt észrevehető az arcokon. H.ába kinálgatták a szilaj kedvre derítő »szamorodniét, az öblös palackok vinyettáiról mindenki azt olvasta le, hogy már »elég.« De még sem. Nemcsak kitűnő „titulus bibendi“ de fellelkesitő alkalom is volt Bajusz József üdvözlő költeményének elszavalása. Körbe állottunk, mint a honfoglalók az áldomás iváskor. A „táltos-* (ezúttal mint költő) emelvényre lépett s mély érzelemmel, a hazafias tűz pírjával arcán, és érces hangon mint egy Bendegúz, elszavalta az „üdvözletét,“ melynek felköszöntö strófája Így szól: »Éljetek mind boldogan sokáig . . . S ha megtértek hazátokba majd, honn Mondjátok el, hogy él még egy nemzet, Mely tiveletek testvér és rokon. ' Mely osztozik szűtök bánatában S nem feledi, mit érte tettetek ! Bem, Dembinszki s velük 48-ban Értünk csatázott derék lengyelek.“ Bajusz versét Aminovics Albin lengyel orvos lengyel nyelvben olvasta fel nyomban s lengyel és magyar összeölelkőzve, mint jó testvérek egy szívvel s lélekkel éltették a hazát. Esteli hét órakor már megnéptelenült a szüretelő hely. A vendégség karavánjai a táncteremmé átalakított színház felé irányozták lépteiket. *) A közvacsora. Esteli 9 órára volt hirdetve a táncmulatság kezdete. Ezt megelőzőleg azonban prográmmsze- rüleg részt kellett vennünk a közvacsorán is. A színházi helyiségbe nyíló étkező terem teljesen megtelt az érkezőkkel. Különösen kitett magáért az újhelyi fiatalság asztala, mely a lengyel himnusz és triójának szabatos előadásával felvillanyozta a kedélyeket. De nagy dicsérettel kell megemlékeznünk a rendező bizottságnak örökifjú elnökéről Nyomárkay Józsefről is, aki elfáradhatatlansá- gában önmagát múlta felül. Ott volt mindnnütt, mint egy jó hadvezér, a hol a golyók sürü zápora járt (a szép szemek golyóinak kereszttüzében is) rendelkezett, tett, intézett mindent oly ügyesen, hogy a közvacsorának nevezett mula- tási terv is, az unatkozás ellenségével szemben fényes eredménynyel lett megnyerve. Felköszöntőt mondott e sorok írója, kit szívesen hallgattak, s vele együtt még egyszer száz és száz torok erejével, száz és száz szív legigazabb lelkesültsé- gével kívántuk, hogy a lengyel és magyar barátságnak vége soha ne legyen. Addig éljen, mint a földteke 1 S. Patakon. Mint villanyütés futott végig a városon folyó hó 30-án reggel, hogy Ujhelyböl hozzánk is átlá- togatnak a lengyel-testvérek. Hamar talpon volt minden jóra való ember. Talpon volt különösen dr. Kun Zoltán és dr. Láczay László. Ez a két fáradhatatlan férfi mindent elkövetett, hogy emlékezetes napja legyen a lengyeleknek ez a mai. Valljuk meg : sikerült is a fogadtatás. Megérkezvén a kedves vendégek, derék újhelyi urak társaságában, mindjárt a főiskolai látni valókhoz fogtak. A nagy-könyvtárban különösen tetszett és nagy érdeklődéssel nézegették a »lengye 1 b i b 1 i á t.* Ez az unikum a 14-ik szazadból való s azt mondják a lengyel urak, hogy az a nyelv és írásmód, melyen az készült, már egészen átváltozott náluk s ez csakis, mint nyelvemlék nevezetes. A lengyel bibliáért évekkel ezelőtt húsz *) A táncmulatságról „Csarnokiunk beszél. Szerk. ezer forintot Ígért a lengyel tudós társaság; de a főiskola nem adta. Meg nem szűnő kegyelettel őrzi és becsüli ezt a Rákócziaktól kapott ereklyét. Azt azonban készséggel és ingyen megengedte a főiskolai elöljáróság, hogy szóról szóra lemásoltas- sék, a mit egy ügyes másoló hónapokon át itt lakva végre is hajtott. A szépészeti múzeumban is sok látni valót találtak. Az eredeti szobrok, festmények, pénzek, fegyverek, edények, hímzések és nagy emberek kéziratai mind kellemesen lepték meg és foglalták le az elméket. Átalánosan el lett ismerve, hogy ilyet, vagy ehez hasonlót vidéki városban és tanintézet mellett találni sehol sem lehet. A fizikai eszközök múzeuma szintén ritkítja párját, s ezt megtekintve is számos kifejezését adták vendégeink az elragadtatásnak. Aztán felvonult az egész társaság a várba. Az éppen itt időző Windisch Grátz hercegné (gróf Dessewffy Valéria) legnagyobb előzékenységgel tárta fel fényes termeit s az ezekben elszórt nevezetes és drága emlékeket. A kastélyba a könyvtáron át mentünk be. A Rákóczi szobákon át haladtunk a régi vár tornyaiba. Elragadó kilátás nyílik itt a szemlélő elé. Délre Tokaj a Tisza és Bodrog összefolyásával. Nyugotra a hegyaljai szőlő és erdőkoszoruzta félkör-hegyek. Északra S.-a.-Ujhely gyönyörű hegyeivel a Kopaszka s a Sátor ral. Keletre pedig a beláthatatlan rónaság. betarkitva ahol itt, hol amott felcsillanó Bodrog és Tisza kanyargó fényes vizével. Alattunk a kastélyt környező tündérszép várkert. Alig tud az ember e bűvös körből szabadulni. Kifelé menve, benéztünk a hercegi legszebb termekbe. Egyikben a hercegnő félben levő olaj- festményét láttuk. A várkastély egyik ős birtokosát báró Perényit készíti magyar huszár kosztümben, ugrándozó arab ménen. A festmény előtt mindenki bámulattal állt meg és magasztalta a művészi virtuozitást, melylyel az készítve van. Az ebédlőben már terítve volt. Középeu egy virág- koszorúcska, s körül a csillogó evőkészlet négy személyre. A magyar dolmányos, ezüst gombos kis lakáj is ott állt, várva úrnője parancsát .... A lépcsőházban, egy nagy szétterített szőnyegen, érdekesen van a várkastély mindenik volt birtokosának címere egymásntán behimezve. A várból az ebédhez sietett az egész karaván. A főiskolai e célra berendezett helyiség pompásan el volt készítve. A legfinomabb aszuboroknak egész özöne került az asztalra. Szinyei Gerzson, Láczay László dr., Moskovics Ignác, Wohl Áron, Both István. Végh Bertalan, Pavletits Gyula, Nagy Gusztáv, Dr, Kun Zoltán és mások elárasztottak mindenkit finom itallal és páratlan jó szívességgel. A pohárköszöntőket Molnár Lajos gimn. igazgató kezdte meg, éltetve a lengyeleket; Kun Béla franciául szólt, ugyanezekért. Póza Sándor lengyel nyelven éltette a vendégeket. Szólt még Tasser báró, Löcherer Andor, Viczmándy Ödön, és Dr. Lengyel Endre. Eljött ezalatt a főiskolai énekkar. Mintha ihlet szállotta volna meg, rendkívül szépen énekelte el a magyar, á lengyel és a francia himnuszt. Kapott is tapsot, éljent olyat és annyit, a mit aligha fog valaha elérni. Folyt aztán dikció és nóta felváltva. Egyszer felállt egy fiatal lengyel s tört magyarsággal igy szólt: »A minden szépért és nemesért lelkesülő ifjúságért emelem poharamat!“ Az ifjak összeölelgették érte. Bajusz József szavalt, Ernődy franciául, Rozdzielzki lelkész lengyelül, Krüzselyi, Fin key, Sebeok dr., Mezőssy magyarul, Szinyei Gerzson végül versben is szónokoltak. A nagy ebéd után nagy levonulás lett az iskolakertbe, a torna csarnokhoz. Itt éppen a? V. VI. osztálynak volt a torna-órája. A szép mutatványokért harsongó éljenzést kapott az ifjúság és kivált a derék tanár Kiss Elek. Az akadémiai ifjak torna egyesülete egészen elragadta a folyton szaporodó közönséget. Ezeket is s kivált az elnököt, Hatvány Lászlót, melegen éljenezték. Az énekkar közbe közbe lelkesítő darabokat mondott. Kívül a szép kert utain és pázsitján, elragadt a nóta az egész közönségre s még a lengyelek is fújták : »Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos !‘ Végre is eljött az este. Előállottak a fogatok. De a kedves vendégek olyan jól érezték magukat, hogy még nem akartak menni. Elküldték a kocsikat, hogy majd a vouaton ! Ezen is aztán elment az, a ki itt nem maradt, vagy a kit Mezőssy bátyánk el nem csalt Tolcsvára. * * * így folyt le a rögtönzött ünnepség — jó kedvben, barátságban és testvéries ölelkezésben. Az osztrák ministerium csalódott. Nem adta magát elő, istennek hála, sem kolera eset, sem politikai vétség, — hacsak nem volt vétség a közgazdasági politika ellen az, hogy a lengyelek kéjvonatát betiltották. Ä vármegye gyülésterméböl. — 1886. szept. 14 és 15-én. A közgyűlésnek első napja úgy viszonylott annak második napjához, mint a tenger-dagadás az apadáshoz. A tegnap zsuffolt gyülésterem ma csakúgy kongott az ürességtől. Pedig volt még egykét érdekes tárgy a napi renden. Pl. a Janszky-affér, az alispáni jelentés, a községi szegény-alapok létesítésének kérdése, katona elszállásolás, az er- kölcsnemesitő országos egyesületnek átirata, a s,-pataki szolgabirói járás. Szinte érthetetlen dolognak tűnt fel előttünk, hogy S.-Patak, mely a Janszky-kérdést már az első napon első tárgyként akarta a zöldasztalon bonczoló kés alá venni, mikor annak ideje érkezett, a második napon tüntetőleg távol maradt; s csak sajnálkoznunk lehet a fölött, hogy Kun Pálnak ez ügyben várva- várt s indikált szabatos «kórisméi" előadásában nem gyönyörködhettünk. Rejtett dolog maradt előttünk az is, hogy a s.-pataki szbirói uj járás kérdése miért hagyta hidegen a minden szépért, jóért és nagyért igazán lelkesedni tudó pataki szomszédainkat. Pedig nem végeztek volna zizi- fusi munkát. Nem oly követ mozgatnak ők, amely, Orbáu Balázs kifejezésével élve, előbb-utóbb «gyökeret ver.* A közgyűlés második napi tárgyalásának menete a következő volt: Az alispáni jelentésből megtudtuk, hogy a szerencsi járás felfüggesztett főszolgabirája minden pénzhiányt fedezett. A közgyűlés utasította az alispánt, hogy siessen a tokaji és szerencsi főszol- gabirák fegyelmi ügyépek lebonyolításával. Évva András indítványa, hogy a községek a háztájékoknak befásitására tüzbiztosság és egészségügyi érdekből útasitassanak — helyeslőleg fogadtatott. A főispán a tüzbiztositó társulatok egy-némelyi- kének a kárvallottakkal szemben éreztetni szokott huza-vonáját aposztrofálván, megígérte, hogy az adatokat gyűjti, azokat majdan egész konkrét meztelenségükben a vármegye elé terjeszti s addig is ellenükben a szegény népet minden erejével védelmezni fogja, A jégkársujtotta vidékeknek adóleirásban leendő részeltetése eszközöltetni fog. A pénztári vizsgálatok megnyugtató eredményekhez vezettek. Az alispáni jelentés is nyomorúságos állapotnak nevezi azt, hogy e nagy vármegyének csak két állatorvosa van. A főispán figyelmeztette az államépitészeti hivatalt arra, hogy a közmunka felhasználása legyen okszerű. Ne pazaroltassék el a drága napszám a céltalan ároktisztításra ottan, ahol az úttesten nem lehet járni. Szenczi László, tokaji felf. főszolgabirónak az uj törvény értelmében az alispánhoz benyújtott ama kérvénye, hogy részére fizetésének egy- harmada folyóvá tétessék, pénztári fedezet és magánjog hiányából mellőzendőnek ítéltetvén, ez ügyben való döntés végett a belügyminisztériumhoz felirat intéztetett. Borsod és Hunyad vármegyéknek átiratai, melyekben a Janszki-eset fölött érzett hazafias aggodalmaiknak nemes önmérséklettel adnak kifejezést, minthogy a felzavart nemzeti önérzetet a közjogijelentőséggel biró királyi kézirat teljesen lecsendesitette — tudomásul vétettek. Az 1885. évi házi pénztári számadásokra vonatkozólag érkezett belügyminiszteri leirat, minthogy a vármegye közönsége az abban kiemelt téritményeket a közszolgálatból folyó méltányossági tekintetekkel összeegyeztethetőknek nem találta, beható tárgyalás alá vétetvén, kimondatott, hogy a belügyminisztériumhoz e tárgyban felterjesztés intéztessék s a főispán közbenjárása is kikéretett. A községi szegény-alapok létesítése érdekében a községek csoportosítása mutatkozván célszerűnek, utasitattak a járási föszolgabirák, hogy ez irányban való véleményes előterjesztéseiket legkésőbb hat hó leforgása alatt a vármegye alispánjához mutassák be. Az erkölcsnemesitő országos egyesület szépen fogalmazott átiratából örömmel győződött meg a vármegye közönsége arról, hogy ez egyesület az embert nemesitő tényezők, az otthon, iskola és egyház sorozatában fő tekintettel van a társadalomra, az élet e legfőbb iskolájára s abban a meglazult fegyelem és erkölcs helyreállítására. Szívesen hajlott kérelmére s dr. Schön Vilmos indítványára a közgyűlés. A fiókegyesület megalakítási rnódoza- tainaktanulmányozását egy kü'döttségre bízta, melynek elnöke : hvva András, tagjai Prámer Alajos, Fejes István, Halmi László, Kecskés Antal, Bydes- kuthy Sándor, dr. Chyztr Kornél, Dókus Gyula, dr. Erényi Jakab, és Nemes Lajos. A küldöttség jegyzője Bajusz József. *) E pont elintézése után elnöklő főispánunk az elnöki széket átadta az alispánnak s éljenezések között távozott. A lovas katonaság elszállásolásra vonatkozólag S.-a.-Ujhely képviselőtestülete által benyújtott kérelem tárgyában hozott megyei határozatot múlt számunkból már ösmerík t. olvasóink. A S.-Patak székhelylyel felállitatni szándékolt szolgabirósági uj járásnak közigazgatási szempon*) A magyar állami és nemzeti létnek a tiszta erkölcs alapján leendő megszilárdítására törekvő eme nagy fontosságú társadalmi mozgalomnak részletes ösmertetésére alkalmilag még visszatérünk. Szerk. IMF Folytatás a mellékleten.
