Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-09-19 / 38. szám
A köztisztaságot a rendőri hatóságtól, a nyiigodtságot és mérsékletességét önmagunktól követeljük meg. Amazt föltétien parancs, emezt a legjobb akaratú tanács képében javalljuk. Nagy gyávaság lenne a városi elöljáróságtól s önmagunktól egyaránt, ha a járvány bizottság intézkedései harcra készen nem találnának bennünket. A fühöz-fához való kapkodás vesztett csatába sodorna, mert — »Hannibal antes portás.* Városunk elöljárósága pedig szerezzen /. évi 155. jk. számú rendeletének haladéktalanul és kimé- letlenül foganatot, mert a rút gyakorlat, innen-onnan két hónapja már, hogy kigúnyolja a szép teóriát. LA Felhívás. A ,,Zemplénmegyei gazd. egyesület" borászati szakoszt. bizottsága által S.-a.-Ujhelybe érkezendő iengyel szomszédaink fogadtatása érdekében történt intézkedések Norrend j e. I. Folyó szeptember hó 29-én reggeli 7 órakor külön vonattal érkezendő vendégeket az indó- háznál a rendező-bizottság s ahhoz mentői nagyobb számmal csatlakozni kért polgártársak fogadják s Matolai Etele által magyar nyelven üdvözöltetnek, melyet lengyel nyelven Németh Nándor tolmá- csoland. II. A fogadtatás megtörténte után a vendégek, valamint az azok fogadtatására megjelent egyéniségek sorakozva, a menet a városi tűzoltóság s ezt követő zenekar előlépése mellett, nemzeti s lengyel lobogók alatt a megyeház előtti téren állapodik meg, s ekkor a vendégek a lakosság által felajánlott s előzőleg minden egyes vendégre nézve kijelölt szállásokon helyeztetnek el, s a szállásadók vendégeiket reggelivel ellátni felkéretnek. Megjegyeztetik, hogy női vendégeink részére bérkocsi és magánfogatok is rendelkezésre álland- nak. A város s különösen a »Kossuth*-utca lakói pedig fölkéretnek, hogy lakásaikat lobogókkal díszítsék fel. A rendező-bizottság következőkből áll: Nyo- márkay József, Farkas Lajos, Dókus Gyula, Dr. Chyzer Kornél, Dr. Erényi Jakab és Ujfalussy Endre. III. Délelőtt 10 órakor vendégeink a »Diana fürdő“ helyiségben jönnek össze, hol aszú és szamorodni bor, úgy szőlő-kiállitás rendeztetik, melyre a kiállítandó borok és szőlő szeptember hó 27-ik napjáig Löcherer Andor úrhoz címezve beküldendők. A kiállított borok és szőlő a kiállítók javára az általuk meghatározott s kiállított tárgyaikon feltüntetett árakért a jelentkező vevőknek eladatnak. A kiállítás tartama alatt a kertben zene lesz. Bemeneti dij személyenként 50 krajcár. A kiállítás intézői: Löcherer Andor, Mathiász János, Dr. Erényi Jakab, Isépy István. IV. Délutáni 1 órakor a városi színházban közebéd, melyre a jegyek személyenként 2 írtjával előlegesen megveendők, s annak idejében a rendező-bizottság megbízottjának elömutatandók. A közebéd és vacsorához szükségelt aszú és szamorodni borok adományozása s azoknak szeptember 27-ik napjáig a rendező-bizottsághoz leendő beküldésére a bortermelők és bortulajdonosok tisztelettel felkéretnek. Közebéd és vacsora intézői: Farkas Lajos, Löcherer Andor, Dr. Sebeők Antal, Kiss Ödön, Nyomárkay Ödön. V. Délutáni 4 órakor a s.-a.-ujhelyi dalárda es zenekar közreműködése mellett Ligethy Bertalan szőlőjében szüretelés mutattatik be. Belépő dij személyenként 50 kr. Intézők: Ligethy Bertalan, Németh Nándor, Dutkievics Medárd és Ember Ernő Mihály. VI Estve 9 órakor a színházi teremben tánc- mulatság, az étkező helyiségekben vacsora. Belépési dijak: táncestére személyenként 1 frt. Páholyok középen 4 frt. Páholyok oldalt 3 frt. Vacsora-jegy személyenként 1 frt. Bálrendező: Dókus Gyula s az általa felkérendő urak. VII. Belépő- és vacsora-jegyek Szentgyörgyi Vilmos kereskedésében, vagy a helyszínén veendők. VIII. Vendégeink szeptember 30-án indulnak haza, — búcsúzás az indóháznál, melyre polgártársaink megjelenni tisztelettel leikéretnek. A fentebb előadottak a vármegye közönsége s főleg Hegy aljánk szőlőbirtokosaival azon tisztelet- teljes kérelemmel közöltetnek, miként adományaik, kiállításaik s személyes részvétük s megjelenésükkel ezen ünnepség emelésére közreműködni szíveskedjenek. Megjegyeztetik, hogy külön személyenkénti meghívásod nem küldetnek, továbbá a befolyandó összegből felmaradandó felesleg galíciai jótékony célok és a s.-a.-ujhelyi árvaházra lesz forditandó. Végül mindazok, kik a közebéd vagy vacsorán résztvenni szándékoznak, ezt f. hó 25 éig Szentgyörgyi Vilmos urnái vagy a rendező bizottság elnökénél jelentsék be. S.-a.-Ujhely, 1886. szeptember 16. Nyomárkay József, mint a rendező-bizottság elnöke _ Nagymihály ünnepe. — 1886. szept. 11. s 12-én. — A nagymihályiak ünnepet ültek, szép hazafias ünnepet, melynek jelentősége egyaránt mélyen bele nyúlik társadalmi, mint egyetemes nemzeti életünkbe. Nem kevesebbről, mint a magyar szellemű közművelődés nagy eszméjének egy újabb diadaláról van szó, melynek szolgálatában a nagymihályiak évek óta lázas tevékenységet fejtenek ki. Egy kis, de lelkes csoport karolta fel itt a szent ügyet, lépett a mozgalom élére s fáradhatatlan buzgalmával legyőzve az anyagi nehézségeket és indolenciát, pár évvel ezelőtt egy kisdedóvó iskolának adott létet. És az első sikert főleg Sulyovszky István lelkes tevékenysége eredményeként, csakhamar követte a másik, mely egy a modern követelményeknek teljesen megfelelő állami elemi iskola létesülésében nyert kifejezést. Ennek megnyitását ünnnpelték a nagymihályiak ; örömmel, lelkesedéssel a fölött, hogy végre, bár tetemes áldozatok árán, elérhessék azt, amire oly forrón vágytak. All a szentegyház, hol a növekedő nemzedék erkölcsileg, szellemileg nemesedve elsajátítja édes anyanyelvűnket legalább annyira, hogy az nem lesz előtte idegen, hogy annak csendültével tudni fogja hazáját, közös magyar hazánkat meleg lelkesedéssel szeretni. * * * Hol kezdjem az ünnep leírását elején vagy végén ? Az első vagy második nappal ? Valóban nagy zavarban vagyok. Ha elején kezdem a tánc- mulatsággal egyszer a szőke, máskor a barna, egyszer a büszke liliom, máskor a szelíd ibolya körében csapongva, az érzelmek ezer változatával keblemben, annyi gondolat tömörül elém, hogy tudósitásomnak hossza vége nem lesz. Ha pedig végén kezdem, a másnap lefolyt ünnepséggel, akkor az időrendet hamisítom meg. Ám menjünk sorba, időrendben. Ha hoszadalmas találok lenni, ollózza ki a t. szerkesztőség a felesleges ábrándokat, a titkos epedő vágyakat; csak köszönettel fogok érte tartozni. Tehát az ünnep első napja ! Szokatlan sürgés-forgás, élénkség már a kora délutáni órákban jelzé, hogy itt valami készülőben van. Kocsikocsi után robogott be, melyeken meglátszott, hogy távolabbról jönnek. Mindenütt élénk zson- gás-bongás. A „Kos“ cimü vendéglőben is a munkások egész raja szorgoskodott. így tartott ez estveli 7 óráig. Az utcákon, a boltokban csillapodott a sürgés-forgás. Mederbe tértek a hullámok. Most veszi kezdetét s épen a mamáknak annyi gondot adó: öltözködés, négy fal között, átláthatatlan függönyök megett. Még egy szalag, egy virágszál, egy gombostű és készen vannak a tündérek. Ezalatt a „Kos“ terme ragyogó fénybe öltözött, a rendezők elfoglalták helyeiket. Megindult az érkező kocsik robaja. Jöttek, vagy inkább szálltak a kecses, bájoló alakok, észrevehető izgalommal arcaikon, nyomban utánuk a mama és papa a helyzethez illő komolysággal. A lassanként megtelt terem kaleidoszkopszerü szinvegyületében látjuk viruló üdeségökben a Baján nővéreket, Bar- tus írónkét, Füzesséry-nővéreket Gundelfingen Stefánit, Lavotha-nővéreket, Pilissy Jernét és Saroltát, Szladek-nővéreket, Schleiminger Tinkát, Szemere Annácskát és Vinternitz-növéreket, továbbá Balogh Gézánét, Fröhlich Gyulánét, dr. Pogány Gerőnét és Polányi Gézánét. Az adott jelre ráhúzták a barna legények és elkezdődött a tánc, amely aztán csak reggeli 5 órakor ért véget. Itt következnék az, amit t. szerkesztőség joggal kiollózhatna, ama különböző érzelmek ecsetelése amelyek a táncest alatt váltakoztak bennem ; a vacsora kellemessége egy bájos szomszédnő jobbján, a virradti csárdás felejthetetlen édes mámora egygyel azok közül, akikre a költővel (Borúth Elemér) el lehet mondani: ,, még csak gyermek, már is Etna“ . . . Hogy tehát ne adjak munkát a t. szerkesztőségnek, mindezekről hallgatok s áttérek az ünnepség második részletére. * * A báli terem elvesztette varázsát, a közérdeklődés a megnyitott állami elemi iskola felé fordult. Már reggel 8 órakor nagy néptömeg állta el a bejáratokat. Tiz órakor újra kezdődött az ünnep. A zászlókkal és zöld gallyakkal feldíszített iskola előtt Sulyovszky István lépett emelvényre. Bestédében rövid vonásokkal ama hivatást ecseteié, mely társadalmunknak, szemben a nemzetiségi áramlatokkal, osztályrészül jutott. Örömmel konstatálja, hogy Nagymihály e tekintetben a legnagyobb áldozatoktól sem ijedt vissza, mert ime, erejét messze tulhaladólag az állami elemi iskola építési költségéhez 11000 forinttal járult. Beszéde végeztéül meleg szavakkal adta át az iskolát Nemes Lajos kir. tanfelügyelőnek, köszönetét mondva neki is ügybuzgalmáért. Nemes Lajos lelkes szavakban adott kifejezést a feletti örömének, hogy az iskolát átveheti s átadhatja magasztos rendeltetésének. Utána még Polányi Géza iskolagondnoksági elnök szólott. Az ünnepnek egy kiválóan szép részét képezte az erre következő egyházi szertartás, melyet Szentléleky Géza helybeli r. kath. plébános az e végből felállított nyilt sátor alatt teljesített. Ezzel itt az ünnepség véget ért, a közönség széjj eloszlott, bensőleg bizonynyal áldva azt a napot is, a mikor Sulyoyszky Istvánt városi főbíróvá választották, aki nélkül nincs iskola, s Nagymihály nem halad, de elmarad. Az ünnepség utolsó felvonása a „Kos“-hoz címzett vendéglőben rendezett közebéd volt. A tekintélyes számban megjelent közönségből különösen meg kell neveznem: Sztáray Antal grófot, aki személyes megjelenésűvel a közebéd fényét nagyban emelte. Vármegyénk kitűnőségei közül itt voltak : Matolai Etele, Viczmándy Ödön, dr. Chyzer Cornél. A harmadik fogásnál megindult a tósztok árja. Elsőül Stáray Antal gróf szólott, Ő felségét a legalkotmányosahb királyt éltetve. Utána Balogh Géza Trefort Ágostonra emelt poharat, kihez még azonfelül üdvözlő távirat is intéztetett. Raíz Gedeon Gönczy Pál miniszteri tanácsost, Polányi Géza megyénk főispánját. Mihajlovits gör. kath. lelkész Nemes Lajost, Füzesséry Tamás Sztáray Antal grófot, Horváth Károly br. Balassa Istvánt stb. stb. éltették. E közben Sztáray Antal gróf újabban felszólalt és szűnni nem akaró éljenzés közepette Balogh Gézáért, mint a nagymihályi választókerület jelenlegi és jövőben való országgyűlési képviselőjéért ürített poharat, mert annak, úgymond, ujabbi megválasztatását bármely körülmények között is bizton reméli és óhajtja. Nagy szó, amely a közelgő választásnál minden bizonynyal dönteni fog. A függöny legördült. Vége az utolsó felvonásnak is. Nemó Levelezés. 'Ns Sárospatak 1886. szept. 15. Zemplén vármegyének legközelebb megtartott közgyűlésében tárgyaltatott Szatmár vármegyének a közművelődési célokra kivetendő pótadó tárgyában megyénk közönségéhez intézett átiratára teendő javaslattétel végett választott Ioo-as küldöttségnek jelentése. Fejes István bizottsági tag, mint e küldöttség előadója, meggyőzó érvekkel mutatta ki a pótadó megszavazásának szükségét, és hogy a ragyogó eszmékből font koszorújának minden levélkéjét biztosítsa, hogy a koszorú erős és tartós legyen, beszédének záradékául arra valóban egy szép gyémánt kapcsot vetett, kijelentvén, hogy: a mi közműveltségünknek a magyarosodással karöltve kelletvén járnia, nem tart attól, hogy vármegyénknek tót és orosz ajkú polgártársai az e nemű közműveltség iránt tett lépéseket gyanúval fogadnák, mert habár tót vagy orosz nyelven beszélnek, szívre, érzelemre mind magyarok, igaz hazafiak. A vármegye színe előtt tfé'tt eme ünnepies nyilatkozatot hallanunk valóban jól esett. És hogy ebben a bizotts. tag urnák igaza van, mutatják a közműveltség és a magyarosodás terén elért vívmányok, eredmények vármegyénk felvidékein. Nem is csoda, ha a közműveltség fája, melyet boldog emlékű br. Eötvös ültetett hazánk földjébe, virágzásnak indult, hiszen azt az orosz úgy mint a tót-ajku testvéreink hazafias érzelmeikkel melengetik, földjét azokkal a karokkal művelik, a melyekkel védelmére oly sokszor fegyvert ragadtak.----A pótadó lelkesedéssel megszavaztatván, az ügy ezáltal anyagi támogatásban is részesült, a zászló még szélesebbre kibontatott. Sorakozzunk alája szeretettel, egymásiránti bizalommsl, távol minden gyanusitástól, nem ösmerve a hiúság lázát, haladjunk önzetlenül, mint a vitéz, karjat kinyújtva, fegyverét feltartva, a zászlóra függesztett tekintettel, nem ügyelve arra, hogy tüskék tépik köntöse szárnyait. E szent ügynél ne válogassunk a szerepekben, hogy a munkakör fé nyes-e, vagy szerény, ne tegyünk különbséget a bánya mélyében kell-e követ fejtenünk a közműveltség házának alapjába, vagy ennek homlokzatára szobrot faragni és a nép dicsérő tapsai közt helyezni föl. Holmi aprólékos bántalmak dacára egyse ingadozzék közülünk e szép munkában! legyünk egytől-egyig szilárdak, hiszen a magas szobrok sem ingadoznak azért, hogy holmi apró férgek turkálják lábaiknál a földet. Gróf Andrássy Tivadarnak ama bölcs és tapintatos figyelmeztetésére, hogy a közműveltség és a magyarosodás aktusának keresztülvitelében legyünk óvatosak, körültekintők, a mit teszünk, tegyük kímélettel, »cum grano salis* megnyugtatásul annyit bátorkodom felhozni, hogy Nemes Lajos tanfelügyelőben oly férfiút bírunk, a kinek szellemes műveltsége, megnyerő modora, dicséretes türelmessége mindenütt hódit, mindenkit lekötelez, mely tulajdonok a tanügynek csakis eredményes szolgálatokat tehetnek. Vármegyénk papsága pedig e téren kipróbált harcos, hazafias és bölcseséggel biró arra, hogy a közműveltség és a magyarosodás szellemi eledelét hogyan nyújtsa gondjaira bízott népének. Púza Sándor, g. kath. lelkész. Folytatás a mellékleten.
