Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-09-19 / 38. szám
Melléklet a „Zemplén“ 38-ik számához. Tokaj, 1886. szept. 12. A király 5 felsége folyó hó 5 én utazott keresztül vármegyénkén, mindenütt a leghódolat- teljesebb és impozáns fogadtatásra találva. Mindannak dacára, hogy a hivatalos fogadtatás ő felsége kívánsága folytán mellöztetett, forrón szerető népe ellepte a vármegyén végig vonuló vasúti vonal minden állomását, hogy láthassa, habár csak egy pillanatra is, dicsőségesen uralkodó királyát. Tisza-Luczon, bár ott az udvari vonat meg sem állott, mintegy 1000 ember várta ő felségét s midőn a vonat a pályaudvaron keresztül ment, a nép riadó éljenekkel fogadta és kisérte messze a kocsiból az üdvözléseket kikihajolva fogadó szeretett királyt. Az állomásnál a rendet a járás szolgabirája S é r a István és a gesztelyi csendőrség tartották fel. A szerencsi vasúti állomásnak tágas pályaudvara is kicsinynek bizonyult az ünneplő nagy közönség befogadására. A külön fentartott helyen vármegyénk vidéki intelligenciája szép számban volt képviselve s különösen, ami a király kíséretének is feltűnt, sok szép hölgy volt jelen ez alkalommal. Hat óra 30 perckor robogott be az udvari vonat a pálya udvarba. Szűnni nem akaró örömrivalgás fogadta. O felsége ruganyos léptekkel szállott ki a kocsiból, nyájasan és szívesen köszöngetve a mintegy 3000 emberből álló közönség lelkes éljenzéseit. Pár percnyi lent idő - zése alatt megszólításával tüntette ki az államvasutak megjelent vezérfiait, továbbá a járás h. főszolgabiráját is. Mintegy 8 percznyi időzés után az udvari vonat, melynek vezetését B oros s Bálint igazgató és S á g h y Gyula felügyelő vették át, a közönség üdvrivalgása közepett elrobogott. Az állomáson uralkodott példás rend a járási derék h. főszolgabíró helyes tapintatának köszönhető, kit ez ügyben is tanúsított buzgalmáért méltán megillet a dicséret. (R. EJ Tolcsva 1886. szept. 9. Hitközségünk, mely a zugiskolák volt tősgyökeres hazájában, a Hegyalján, már 20—25 évvel ezelőtt is rendes nyilvános iskolát nyitott s azt a kor színvonalán álló tanerőkkel látta el, e héten újonnan épült, szép, a mai kor igényeit teljesen kielégítő iskoláját fölavatván, újra bizonyítékát adá a népnevelés iránti áldozatkészségének. A három tágas tanteremmel, fedett tornáccal s előszobával ellátott iskolaépület f. hó 4-én nyittatott meg ünnepiesen. Az ünnep a virágokkal ékített díszteremben d. e. 10 órakor egy zsoltár eléneklésével vette kezdetét. Az összevágóan előadott dal után dr. Adonyi Gyula, az iskolaszék elnöke, emelt szót s szép szavakban fejtegetvén a népnevelés fontosságát, az ifjúsághoz intézett néhány buzdító szó után az iskolát megnyitottnak nyilvánította Az éljenzés lecsillapultával Várnai Ármin iskolaszékünk jeles tagja, emelt szót s kitünően válogatott hasonlatokkal, ékes szavakkal fejtegeté, miszerint az okszerű, egészséges pedagógiai tani tás kizárólag a hit s tudomány észszerű egy- befüzése által érhető el. A beszédet a szép számban megjelent intelligens közönség lelkes éljenzése követte. Erre Frischer Nándor, az iskola igazgató-tanítója, általános figyelem közt elöadá az iskola fejlődésének történetét, létének első fázisától a jelen pillanatig; megköszöné a tantestület s a fiatalság nevében az iskolaszék buzgó működését s végül hazafias, lelkes buzdító szavakat intézvén az ifjúsághoz éljenzés közt távozott előadói helyéről. A »himnusz« eléneklése után az elnök az ünnepséget befejezettnek nyilvánítván, a közönség lelkesülten éljenezve távozott. A diszebéd, miután az iskolaszék annak költségét iskolai jótékony célokra fordítani határozta, elmaradt. Adja az ég, hogy hazánk sok izraelita hitközsége ily magasztos, szép és hazafias ünnepnek színhelye lehessen!« Sárospataki levél. Sárospatak, 1886. szept. 8.*) Csakhogy valahára elmúlt a mórt szezon! Már kezdett az élet kiállhatatlan lenni I A kik itt maradtunk, reménydus fiatalság, lassankint azok is megszöktünk volna már, ha még egy pár héttel tovább tart ez a vegetálás 1 Mert hisz az életnek nem nevezhető, a mi vakációban Patakon foly, az csak lézengés, tengődés, főként ebben az ázsiai barbár melegben ! ! No de hál’ Istennek elevenedni kezd a város, lüktetni az élet, sőt mire e sorok világot látnak, Patak teljesen visszanyerte régi élénk képet, mozgalmas ábrázatát. Begyültek a múzsafiak, a szülők reményei, a hazának leendő oszlopai, megnépesedtek két havi ') Tárgyhalmozat miatt múlt számunkból kiszorult. Szerk. magány után a kollégium viszhangzó csarnokai, a tantermek hivogatólag tárulnak fel a tudományszomjas csapatok előtt, a csengetyü megszólal, s ha két hóval ezelőtt ->le roi est wort€ most újra kiáltjuk: »vive le roi!« A szállingózás, vándorlás még a múlt hó utolsó napjain megkezdődött, szeptember első 4 napján tetőpontját érte el s egy-két nap múlva teljesen befejeződik. Hiába, röndnek muszáj lönnyi! A tanév ünnepies megnyitása f. hó 6 án ment végbe a főiskolai imateremben. Jelen volt az igazgató tanács Fejes István egyházi elnök, s Nagy Pál, Makay Dániel, Vajányi Lajos, Böki Sámuel, dr. Lengyel Endre, Juhász Mihály, Dókus Gyula tagokkal, az egész tanári kar, a főiskolai ifjúság s számos szüle. A »Jövel szent Lélek Ur Isten« kezdetű ének elzengése után Mitrovics Gyula főiskolai lelkész kérte buzgó szavakban az isteni segedelmet, hogy legyen e bekövetkező évben is részére, világitója e szabad- szellemű, világosság és igazság után törő protestáns tanintézetnek, a Perényiek, Rákócziak és Vayak iskolájának! Ismételt ének után előbb Nagy Gusztáv akadémiai, azután Molnár Lajos gimnáziumi igazgató intézett üdvözlő buzdító beszédet a tanuló ifjúsághoz, utóbb felolvasta a tanügyi és fegyelmi törvényeket s ezzel az i886j7-ik iskolai évet megnyitottnak nyilvánították. Ezután következett a múlt iskolai év elején megválasztott két fiatal jogtanárnak: Kun Béla és dr. Finkey Józsefnek tanári székfoglaló értekezése. Előbb Kun Béla lépett a szószékre. Meleg szavakban ad kifejezést köszönetének megválasztatásáért, örömének és büszkeségének a felett, hogy e híres főiskola tanártestületének díszes koszorújába beléphet. Ennek kijelentése után hozzáfogott székfoglaló beszédjének felolvasásához ; értekezésének tárgyát a statisztika köréből választotta, fejtegetvén a statisztikának, mint tudománynak jelentőségét, s hazánkra való fontosságát. Megszoktuk Kun Bélától, a jeles publicistától, közügyeink s politikai viszonyaink alapos ismerőjétől, hogy mindenkor mélyre ható, de a mellett könnyen áttekinthető s felfogható s szellemes fejtegetéseket tár olvasói vagy hallgatói elé. E reményünkben most sem csalódtunk. Ez első tekintetre oly száraznak és ridegnek látszó tárgyat — melynek említésénél mindjárt a számok nagy halmaza tűnik fel képzeletünk előtt — oly könnyed, áttetsző alakban s égető napi kérdéseinknek, életbevágó hazai ügyeinknek oly erős és éles megvilágításával fejtegette, a számok és tények megdönthetetlen logikáját oly ékesen s szellemesen beszélteté, hogy az előkelő közönség érdeklődését, feszült figyelmét mindvégig lebilincselte, mely öt úgy beszéde folyamán több ízben, mint annak végeztével viharos éljeneivel s tapsaival jutalmazá. Dr. Finkey József, miután szintén köszönetét fejezte ki megválasztatásáért, ,az örökösödési jog alapelveiről ‘ tartott értekezést, fejtegetve egyes jogbölcsészeti íróknak ide vonatkozó felfogását s kimutatva bölcsészetileg az örökösödés jogos voltát. Inkább szakszerű értekezését szinten élénk figyelem kisérte s végül a felolvasó lelkes tapsokkal s éljenzésekkel lett kitüntetve. Ezután mindkét tanár letette a hivatali esküt. Az ünnepi napot közebéd követte s fejezte be, hol szellemes tósztok derítették a kedélyeket; a két Kun: Pál és Béla itt is első csatasorban harcolt. Szeptember 7. és 8-án, mig az akadémián a leckekönyvek aláírása folyt, a gimnáziumban a pótérettségi vizsgálatozók drámája játszódott le Beöthy Zsolt- egyetemi eszthetikai tanár vezénylete mellett, s sajnos, a reménykedők nagyobb részére nézve tragikus eredménynyel végződött 1 Ad nótám dráma és tragődia! Bárody Károly színigazgató, ki május hóban jó 3 hétig gyönyörködtetett, társulatával ismét beköszöntött hozzánk s szept. 4-én megkezdő előadásait. Jelenlegi előadásai elég tisztességes színvonalon mozognak, de a közönség hidegségét nem birják felmelegiteni; eddig színre került a »Vasgyáros« (a címszerepben Rónay Karolával,) a Piros bu- gyelláris (Áranyosiné Zombory Ilkával), Don Cézár de Bazan (Kápolnaival), továbbá Cecil házassága, Mariska és Marcsa; említett színészek s még Dobó, mint komikus, képezik a társulat erőit, a többiek statisztának sem válnak be. Hegyaljai. Különfélék. A „Zemplén“ kiadóhivatala felkéri a községek elöljáróságát, különösen pedig a körjegyzőket, hogy a posta állomások időközi változásáról a hivatalos lap pontos megküldhetése érdekében ide értesítést küldeni szíveskedjenek. A reklamációkat pedig kérjük mindjárt a lap kimaradása után velünk közölni. (Olvasóinkhoz.) A f. hó 14-én s 15-én tartott megyei közgyűlés lefolyásáról szóló részletes tudósításunkat egy ives melléklettel nagyobbitott jelen számunk terjedelme dacára csak a f. hó 26-án megjelenendő »Zemplénében közölhetjük. Ezúttal csak annyit jegyzőnk meg, hogy a közgyűlés igen látogatott volt s a tárgyalás menete elejétől kezdve végig magas színvonalon állott. Az emelkedett hangulatot élethűen tükrözi vissza jelenlegi közleményeink között vezércikkünk és a f. hó 15-ik napjáról keltezett s.-pataki levél. Amiért is azokat olvasóink szives figyelmébe ajánljuk. (A vármegye közönségének) szóban forgó közgyűlése alkalmával Margitai József az V. árvaszéki ülnöki állásra, K 1 i m ó Menyhért az árvaszéki jegyzői állomásra, Füzesséry Ödön a tokaji járás szolgabirájává egyhangú lag választattak meg. A Kasztenbaum-féle alapítványi tömeg ügyészévé pedig Krasznapolszky Ferenc ellenében Juhász Jenő ügyvédő választatott meg 71 szavazati többséggel. Fogadják szerencse kivánatainkat! (Sajtóhiba helyreigazitása.) Múlt számunknak a vármegye közigazg. bizottsági üléséről referáló részében tévesen közöltet^t az, hogy Zemplén vármegyéből ez ideig 40,000-en vándoroltak ki. A kivándoroltak kontingense kerek számban 14,000-re rúg. (Az utcák sepertetési) ideje ellen tett felszólalásunknak már is látjuk sikerét. Az újhelyi utcaseprők mostan már éjente takritják el a hetivásáros nép után visszamaradt utcai szemetet. Az újításról midőn hirt adunk, szívesen ösmer- jük be, hogy városunk főbírája ósdiságából engedi magát kapacitáltatni. (Nagy örömünkre szolgál) az is, hogy Káténak múlt számunkban közölt indítványa a vármegye gyűlés termében élénk visszhangra talált. A vármegyei hajdúk és huszárok uniformisa erdélyrészi gyártmányból fog készíttetni; illetve a mustrák beszerzése iránt a lépések már megtétettek. Továbbá jól eső megelégedéssel jegyezzük föl azt is, hogy a vármegye jövő évi kölségvetéséuek tárgyalása alkalmával a 3-ik állatorvosi állomás felállításának elodázhatatlanul szükséges volta nyomós argumentumokkal kiemeltetett s ez uj állomással járó javadalmazás a költségvetés szükségleti részébe felvétetett. Azt hisszük, hogy a vármegye kezdeményezését ott fent is méltányolni fogják s állategészségügyünknek ily formán való javulását biztosan remélhetjük. (Az időjárás nálunk:) f. hó 16-ára virradó- lag váratlanul megváltozott. A rekkenő hőséget felhős, szeles, hives idő váltotta föl. Az újhelyi meteorológok tartós, csendes esőt jövendöltek. Jóslatukon az ég ma már ismét derült képpel mosolyog. (Részvétlevelet) irt Turinból Kossuth Lajos ide Ujhelybe egy jól ösmert és közszeretetü apának, kinek a fia nemrég esett el párbajban s ki nagy hazánkfiával a személyes ismeretségen kívül levelezési viszonyban is áll. A vigasztaló levél igy szól: >22. Via dei Mille. Turin, 1886. szept. 3-án. Tisztelt Uram! Ki nem mondhatom, hogy mennyire fájdalmasan lepett meg a váratlan gyászjelentés, mely az ön nagyreményű derék fia kora halálát hirül hozá. Én is atya vagyok, én is elvesztettem egykoron egy gyermekemet; ki családi életem öröme, házam dísze vala. Sok év folyt le azóta s a veszteség sebe még mindig sajog ; az idő balzsamos irjai sem voltak képesek azt behegeszteni. Hát én tudom, mit kell önnek, mit kell az anyának érezni a rettenetes csapás alatt, mely önökre nehezült; és szemem könybe lábad, a mint arra a szerencsétlen fiatal özvegyre s arra az árva csecsemőre gondolok, kinek életétől a sors az atyai szeretet napsugarát örökre elvonta, még mielőtt melegének áldását öntudatosan élvezhetné. Szeretném önöket vigasztalni, de isten látja lelkemet, nem tudom. Keressenek — óhajtom: találjanak — vigaszt abban a gyermekben, kit az elhunyt önökre hagyott, hogy legyen kire átvinniök a szülői szeretet boldogítva boldogító érzelmét, melyre ott, a hol semmi nem bánt, a hol semmi nem fáj, neki, az elköl- tözöttnek, már nincs szüksége ; és legyen önöknek kárpótlásul a veszteségért, melyet szenvednek, megadva, hogy egy-egy hoszu, hoszu életen át unokájukban találhassák H. azt a szülői boldogságot, melyet fiukban élvezniök csak oly rövid ideig engedtetett. Arról pedig legyenek meggyőződve, hogy a sokak közt, kik bánatukban részvéttel osztoznak, melegebb érzéssel senki sem osztozhatik, mint én osztozom. Ennek zálogául nyújtom önfelé, tisztelt Uram 1 megillető- dött szívvel a távolból baráti kézszoritásra jobbomat: Kossuth Lajos«. (A húsfogyasztók figyelmébe.) A húsfogyasztási egyesület megalakulása Sok gondot okoz a helybeli mészárosoknak. Nem csuda, mert ez által hallatlan nyereségöktől eshetnek el. Nyereségükről tájékozást nyújt, hogy a husszövetkezet választmányával a husszállitásra vonatkozó ajánlatok tárgyalásánál egyik mészárszéki gazda — a husvágásért, minden kilo után személyére 12 krt.
